A következőkben júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap július közepén 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül két órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold július 3-án, utolsó negyed július 10-én, újhold július 17-én, első negyed július 26-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 07.07. 04:20 A Szaturnusz 4°-ra a Holdtól (82%-os holdfázis) 07.11. 23:59 A Jupiter 3°-ra a Holdtól (32%-os holdfázis) 07.17. 02:25 16 órás holdsarló 2 fok magasan a hajnali égen 07.19. 08:34 A Merkúr 3°-ra a Holdtól (3%-os holdfázis) 07.26. 06:24 A Merkúr 5,5°-ra a Vénusztól 07.30 A Delta Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=20) A Merkúr 5-étől már megfigyelhető, fél órával a Nap után nyugszik. Láthatósága csak lassan javul, a hónap végén egy órával nyugszik a Nap után. A Vénusz koraeste kereshető nyugati irányban, láthatósága gyorsan romlik a hónap során, július végén már nem észlelhető. -4,4 magnitúdós, átmérője 33"-ről 53"-re nő, fázisa 33%-ról 6%-ra csökken. A Mars koraeste figyelhető meg az Oroszlán csillagképben nyugaton, láthatósága gyorsan romlik. A hónap végén már kedvezőtlen a láthatósága. Fényessége 1,7 magnitúdó, látszó átmérője 3,9". A Jupiter a Kos csillagképben látható éjféltől, délkeleten. Fényessége -2,3 magnitúdó, látszó átmérője 38". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható az éjszaka második felében, délkeleten. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18". Az Uránusz éjfél után kel a Kos csillagképben, a délkeleti ég alján kereshető. A Neptunusz a Halak csillagképben látható délkeleten, éjfél előtt kel. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Gömbhalmaz-maraton, avagy égi túra a „hógolyók” között A gömbhalmaz csillagok többnyire gömb alakú csoportja, amely 10 000-től akár 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat. Méretük meglehetősen kicsi, tipikusan mintegy 50 parszek átmérőjű területen csoportosul ilyen nagy számú csillag. A csillagok a központjuk felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani. Ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja a gömbhalmazokat. A gömbhalmazok abban különböznek a nyílthalmazoktól, hogy gravitációsan kötöttek, míg a nyílthalmazok nem: ezért a nyílthalmazok átlagosan kettő-négy galaktikus keringés során felbomlanak, de a gömbhalmazok sok tízmilliárd évig együtt maradnak. Ez azért van így, mert a gömbhalmazokban sokkal nagyobb az átlagos csillagsűrűség a nyílthalmazhoz képest: gömbhalmazokban az egy köbparszekre jutó csillagok száma tízszerese a nyílthalmazok csillagsűrűségének. (Megjegyzés: némelyik gömbhalmaz alakja elliptikus, mert a forgásuk miatti centrifugális erő eltorzítja az alakjukat. Ez azonban vizuálisan ritkán észlelhető.) Vessünk pillantást az égbolt tíz legszebb „hógömbjére” (a láthatósági információk július-augusztusra vonatkoznak): A tizedik helyre tettük a Messier 2-t, ami a Vízöntőben (Aquarius) látszik. A 130 mm-es refraktorral 37x-es nagyítással az M2 egy fényes kis objektum, halvány halojától 4,4'-re északkeletre egy 9,9 magnitúdós csillagot láthatunk. 102x-es nagyításnál a halo már szemcséssé válik, és feltűnik egy fényes csillag is a „mag” közelében a keleti oldalon. A 164-szeressel már jó néhány csillagot mutat a „glóriában” és a mag külső részén, de a magja csak foltosan ragyog. Egy 25 cm-es tubus 187x-es nagyítással már sok csillagra bontja a gömbhalmazt. Az ovális mag nagyon fényes és intenzív, sötét sávok látszódnak rajta északkeleti és kevésbé látványosan dél-délkeleti irányban, sőt, egy „árnyékos” részt is észrevehetünk a halmaz délnyugati részén. Az M2 300x-os nagyítással már nagyon szépen megmutatja fényes csillagait. (Egész éjszaka észlelhető – a szerk.) Listánk kilencedik helyezettje a Messier 62, ameyre a Kígyórtartóban (Ophiuchus) találunk rá. Egy refraktor 37x-es nagyítással csak egy kicsi, közepesen fényes, ködös labdát mutat, amelynek van egy halvány „szegélye”. Körülbelül 4' az átmérője, és kissé szemcsésnek láthatjuk, ha 102-szeresre növeljük a nagyítást, de 164x-esnél már néhány csillag is megmutatja magát a halmazban. Meglepetésre egy pici nagyításnöveléssel már sok halvány csillagot is észrevehetünk az 5'-es haloban és a 1,5'-es külső magban, amely sűrűbbé válik a világosabb központ felé, amely meglehetősen laposnak tűnik az északnyugati oldalán. (Egész éjszaka alacsonyan látszik, 2 óra után szinte esélytelen megpillantani – a szerk.) Nyolcadik helyezett a Messier 92 a Herkulesben. Egy refraktor 37x-es nagyítással megmutatja nagy glóriáját, amelyet szikrázó csillagok díszítenek. A viszonylag kicsi mag intenzív, fényes központot foglal magába. 100-szorossal már csillagok tarkítják a gömbhalmazt. A halo körülbelül 7'-es, a 2'-es mag apró, de nagyon fényes. 164x-es nagyításnál már enyhén szeplősnek látszik a 25 csillaggal, ami megmutatja magát. Viszont 187-szeressel megfigyelhetők a halmaz csodás csillagörvényei, amelyek egy spirálgalaxis karjait juttatják eszünkbe. A klaszter jól láthatóan csillagokká bomlik fel ragyogó magjáig, amelynek középpontjában megjelenik egy homályos háromszög alak is. (Egész éjszaka észlelhető, lényegében a zenitben van – a szerk.) Sue French listájában a hetedik az NGC 6541 a Déli Korona csillagképben (Corona Australis), de ezt itthonról sajnos nem tudjuk észlelni (a szerk.). A hatodik a Messier 15 a Pegazusban. Ez a csodás halmaz már kis nagyításnál is megmutatja, hogy a középpontja felé egyre ragyogóbbá válik. Az M15-nek jól áll a nagy nagyítás, 234-szeresnél már mutatja a csillagokat egészen a nagyon kicsi, intenzív magig, amely igen apró, de káprázatos. Széles „csillagtüskék” állnak ki a halmazból, és a ritkán lakott külső fényudvara nagyjából 8' átmérőjű. Az M15 gyönyörű 187x-es nagyításnál. A haloban sok-sok csillag gyűlik össze, úgy néz ki, mint egy tengeri csillag karjai, amelyek szabálytalan átmérője akár is 10' lehet. Még a ragyogó mag is enged némi bontást a csillagoknak. 300x-os nagyítással már 11’ méretűnek látszik, a külső, halványabb csillagok előbukkanásával. A gömbhalmazokban mindössze négy planetáris köd ismert. Ezek egyike az 1928-ban felfedezett Pease 1, ami az M15-ben látszik. 31,7 cm-es távcsővel már felderíthető a csillagkörnyezete szűrő nélkül, majd egy OIII szűrő nagy nehezen megmutatja a planetárist. Legalább 40 cm-es távcső kell könnyű észleléséhez, jó égről, lásd keresőtérképpel együtt: https://www.deepskycorner.ch/obj/m15.en.php (egész éjszaka észlelhető – a szerk.). A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben lévő Messier 3 az ötödik helyet foglalja el ezen a listán, fényes magjával és meglehetősen fényes, 9’-es halojával, már kis nagyításon is. A 164-szeres nagyításon a halo és a mag is szikrázó csillagokban gazdag képet mutat, a mag fényes, háttere ködösnek látszik. Több fényesebb csillag is feltűnik, leginkább egy 11,7 magnitúdós a halmaz nyugati oldalán. A 234x-es nagyítás pedig egy gyönyörű csillagcsoportot is megmutat a mag 2,5' méretű ragyogásában. A halmaz legfényesebb régiója északkelet-délnyugati irányú, és néhány homályos terület vet „árnyékot” a külső mag északkeleti részére. 187x-es nagyításnál a 7' méretű külső mag szabálytalan és homályos, szögletes, lapos keleti oldallal. Az M3-as ritkás haloja 14’-re duzzasztja a halmazt. (Egész éjszaka észlelhető – a szerk.) A negyedik helyet a csodálatos Messier 13 kapja a Herkulesben. 37x-es nagyítással nagy, fényes mag látszik, nagyon fényes középponttal és a 10'-es halo csillagokkal teleszórt. A halmazt 102-szeres nagyítás már gyönyörűen bontja, csillagíveivel, amelyek tarantula-szerűnek mutatják és némi bontás már a magban is látszik. 164x-es nagyításnál már csodás a felbontás, legalább egy tucat csillag látszik a központjában, ennél a nagyításnál már 11'-esnek látszik az M13. Ha növeljük a nagyítást 187-szeresre, csodálatos tűzijátékban lehet részünk. Sőt, egy homályos háromlapátos légcsavar formája is feltűnik a klaszter délkeleti határa közelében. Két lapát „tartja” a magot, míg a harmadik kifelé nyúlik belőle. Ekkora nagyításnál a halo már hatalmasnak látszik, szélei 17'-re nyúlnak ki. (Egész éjszaka észlelhető – a szerk.) Egy személyes élmény a Messier 13-mal kapcsolatban: Még egy május végi estén észlelőtársammal célba vettük ezt a csodás hógömböt. Először egy 42 mm-es okulár volt a kihuzatban. A GoTo mechanikám természetesen gond nélkül hozta, növeltük a nagyítást egy 23 mm-es középkategóriás 2”-es, 82 fok látómezejű okulárral. Nagyon szépen látszott a magja, de még hógolyó feeling volt a bolyhossága miatt, nem bontotta igazán csillagokra. Nemrég megvettem ugyanennek a középkategóriás 82 fok látómezejű okulár sorozatnak 7 mm-es tagját (1,25’). Mivel a tubusom egy 203/1280-as műszer, így ez az okulár 182x-es nagyítást ad. Észlelőtársamnak mondtam, hogy akkor nézzük meg azzal is… Hááááát! Maga volt a csoda! A Messier 13 teljesen kitöltötte a 82 fokos látómezőt. A haloja homályosan derengett az egész látómezőben, miközben számtalan, sokféle színben ragyogó csillag szikrázott a magban is és szerte az egész klaszterben. Olyan érzésem volt, mintha valaki gyémántporral behintette volt a gömbhalmazt. Szóval kapjátok távcsővégre minél nagyobb látómezejű, de nagy nagyítást adó okulárral. Nem fogtok csalódni! A Messier 5 a Serpens Caputban (Kígyófarka) a bronzérmes, szikrázóan fényes a magja és szemcsés glóriája már 37x-es nagyítással is látszik. Egy 11,9 magnitúdós csillag díszíti a halo nyugati oldalát. 102-szeresre emelve a nagyítást az M5 15' átmérőjűnek látszik, sok csillagot mutat meg és egyértelműen fényesedik a központja felé. A halmazt a 164x-es nagyítás – a mag kivételével – már csillagokra bontja és érzékelhető a csillagok térbeli elhelyezkedése. 187x-es nagyításnál a haloban látszó csillagok spirálgalaxist vagy talán egy Catherine-kereket idéznek meg (ez egyfajta tűzijáték, amely egy porral töltött spirálcsőből áll, amely a közepén keresztül van felszerelve. Amikor meggyullad, a tűzijáték energiája nemcsak szikrákat és lángot hoz létre, hanem a kerék gyors forgását is okozza, ami sokkal látványosabbá teszi a tűzijátékot), ívelt karjai többnyire a halmazból nyugat felé nyúlnak ki. 300-szoros nagyítással már a kompakt magban is láthatóvá válnak csillagok. (Egész éjszaka észlelhető, de inkább az első felében keressük – a szerk.) A Skorpióban lévő Messier 4 kapja az ezüstöt. Már 37-szeres nagyítással is számtalan szikrázó csillagot észlelhetünk. 102x-es nagyításnál már csillagok sávja fut végig a mag legfényesebb részén. A külső mag körülbelül 9' és 14'-es glóriává vékonyodik. 164-szeressel nagyon jól mutatja halmazt, jól bontja sok-sok csillaggá a foltos ködösség felett, úgy néz ki, mint egy népes nyílthalmaz. A csillagok nagy fényességtartományban látszanak. Bár apró nagyításbéli különbség, de 166-szoros nagyításnál, a fényesebbek gyönyörű láncot alkotnak és hosszú, örvénylő ívekbe rendeződnek. (Rögtön sötétedés után keressük, nagyon alacsonyan látszik és gyorsan romlik a láthatósága – a szerk.) Az aranyérmes pedig a látványos Messier 22 a Nyilasban, amely már 37-szeres nagyítással is rengeteg csillagot megmutat, közülük egy kiemelkedik a mag keleti szélén. Fényes és halvány csillagok keveréke látszik a látómezőben. 68x-os nagyításnál a halvány haloban lévő csillagok már 14' átmérőig terjednek és részlegesen bontja a szabálytalan magot is. A legfényesebb része egy ék alakú forma a magban, amelyet északon csillagok koronáznak meg. Ez látványosabb, mint a délen látszók. A mag teljes mérete nagyjából 4,5’x2,5’, egy valamivel halványabb és kevésbé sűrű régió veszi körül, amely 8'x7'-es. A 187x-es nagyításnál magja halványabb foltokkal és fényes csillagláncokkal díszített. Néhány különösen sötét sáv foglal helyet a klaszter keleti oldalán. Néhány csellengő csillag még nagyobbnak mutatja az M22-t, így már 19'-nek látszik és a magja csillagokban nagyon gazdag. (Alacsonyan látszik, éjfél körül a legjobb a láthatósága. Igazi szépségét csak délebbi szélességekről mutatja meg, ahonnét nézve magasabban látszik. Magyarországról mindig olyan alacsonyan van, hogy nem érzékelhető itthonról, miért is szebb, mint az M13: a horizontközeli légrétegek elrontják az M22 látványát. – a szerk.) A Sky & Telescope 2018. július 1-i számából: Sue French: The Season's Top 10 Globulars: Even small scopes can track down these striking summer star balls.
...
