Címke: Csizmadia Szilárd

A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap márciusban 6:00 (KözEI) körül kel, 18:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold március 2-án, első negyed március 10-én, telehold március 18-án, utolsó negyed március 25-én lesz. A nyári időszámítás 2022. március 27-én (vasárnap) kezdődik, aznap hajnali kettőkor egy órával előre, három órára kell állítani az órákat Magyarországon is. (Nyári időszámítás = NYISZ = UT + 2 óra). A lenti táblázatban is ezért van ugrás a Nap- és a Hold kelési-nyugvási adataiban március 27-énél. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 03.02. 04:50 A Merkúr és a Szaturnusz 53'-es közelsége a Bak csillagképben. 03.03. 17:06 23 órás holdsarló 2,3° magasan az esti égen. 03.05. 20:16 A C/2019 L3 (Atlas) üstökös 14'-cel a Berkeley 23 nyílthalmaztól az Ikrek csillagképben. 03.16. 04:21 A Vénusz és a Mars 4°-os közelsége a Bak csillagképben. 03.20. 15:33 Tavaszi napéjegyenlőség. 03.29. 03:54 A Vénusz és a Szaturnusz 2°-os közelsége a Bak csillagképben. A Merkúr a hónap elején napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján, utána láthatósága gyorsan romlik, a hónap közepén már nem figyelhető meg. A Vénusz hajnalban kereshető, a délkeleti égen. -4,4 magnitúdós, átmérője 32"-ről 22"-re csökken, fázisa 38%-ról 55%-ra nő. A hónap végére láthatósága jelentősen romlik. A Mars hajnalban figyelhető meg a Bak csillagképben. Fényessége 1,0 magnitúdó, látszó átmérője 5,2". A Jupiter láthatósága a hónap során kedvezőtlen, nem figyelhető meg. A Szaturnusz a Bak csillagképben látható, napkelte előtt, délkeleten. Az Uránusz az éjszaka első felében megfigyelhető a nyugati égen. A Kos csillagképben található. A Neptunusz láthatósága a hónap során kedvezőtlen, nem figyelhető meg. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai március 27-ig KöZEI-ben, utána NYISZ-ben vannak megadva. Nyuszi vagy Thor, és a 37-es – NGC 2359 (NGC 2345) és NGC 2169 A Nagykutya (Canis Major) csillagkép hazánkból sosem látszik túl magasan. Mégis érdemes felkeresni, hiszen sok érdekességet találhatunk ezen az égterületen is. Ezek a Thor sisakjaként ismert emissziós ködösség. (Van, aki Magyarországon szeretné Nyuszi-ködnek nevezni, de az elnevezések szaporítása nem indokolt és csak nehezíti az azonosítást.) Napnyugta után kb. 30 fokos magasságban már kereshetjük dél felé, gyorsan lenyugszik, éjfél környékén lényegében már észlelhetetlen Magyarországról. A nem túl kedvező helyzete ellenére, már egy 8-10 cm-es távcsővel is megpillanthatjuk, UHC, vagy OIII szűrő segítségével. Hogyan találjuk meg? Kezdjük az NGC 2345 nyílthalmazzal, amely a Gamma (γ) Canis Majoristól 2,7°-kal észak-északkeletre fekszik. 105 mm-es lencsés távcsővel, 55x-ös nagyítással egy tucat közepesen fényes csillagot láthatunk, két egymástól távolodó vonalban, ködös háttér előtt. Egy 25 cm-es távcső ezt a ködöt kb. 30 halvány csillagra bontja. A csoport É-ÉK-i szélén egy 8 magnitúdós, előtérben lévő csillag látszik. Nagyméretű távcsövekben sárga és narancssárga csillagok fénylenek a látómezőben. Az NGC 2359 emissziós ködöt 2,5°-ra találod kelet felé az előző halmaztól. A ködösség halványan látszik egy kis refraktorban. Egy UHC szűrővel jobban kiemelkedik az égi háttérből, de sokkal szembetűnőbb, ha OIII szűrőt használunk. 47x-es nagyítással egy kövér ívet láthatunk apróbb foltokkal és két halványabb nyúlvánnyal. A köd legfényesebb részei jól láthatóak szűrő nélkül is 20 cm-es reflektorral, 70x-es nagyítás mellett. A terület 62' „magas” és 2-es számot formáz. A 2-es szám NY-DNY felé dől. A kettes tetejétől ÉNY-ra egy halványabb nyúlványt is megfigyelhetünk. A 2-es íve egy viking sisakjaként is értelmezhető, a NY felé nyúló tüskék pedig a szarvai. Emiatt is nevezik Thor sisakjának. A 2-est fátyolos fény tölti ki. A nebula halvány karjai a 2-es csúcsától K-re, a rövidebbek pedig K-re és NY-ra látszódnak. A 2-es szám görbületének mindkét végét egy-egy csillag jelöli, míg egy harmadik az ív belsejében kékes fénnyel világít. Ez utóbbi egy 11,5 magnitúdós Wolf-Rayet csillag, ez az NGC 2359 energiaforrása. A rendkívül forró, hatalmas csillagból kiáramló heves csillagszél a körülötte lévő gázt és port a köd szívében lévő buborékszerű képződménybe sodorta. A buborékot körülvevő összetett szerkezet a csillag korábban kilökött anyaga és a csillagközi közeg közötti kölcsönhatások eredményeként jött létre. A köd kb. 15.000 fényévre helyezkedik el tőlünk. A központi csillag igen rövid életű, már néhány millió év után valószínűsíthetően szupernóvaként fogja végezni, és akár fekete lyuk is lehet belőle. A ledobott gázfelhőt a csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre, melyben az oxigén (zöld) és a hidrogén (vörös) emissziója dominál. Az NGC 2359-et itthon Nyúl-ködként ismerjük: a buborék az állat fejét, a WR-csillag a szemét, a jobbra-balra kinyúló ködösség a két fülét, a jobbra lent elnyúló ködösség pedig a mellső lábát alkotja. Forrás: Sue French: Deep-Sky Wonders 65.o. Az NGC 2169 (37-es halmaz) nem kimondottan sűrű csillagcsoport, és nem is mutat semmi koncentrációt. Valójában inkább aszterizmus, mint csillaghalmaz. Az alakja teszi érdekessé: 7-11 magnitúdós csillagai jól felismerhetően a 37-es számot mintázzák az Orion csillagképben. Nem olyan mintha valaki felírta volna az égre csillagokból, inkább úgy néz ki, mintha egy fényreklámban egy-egy égő kiégett volna a feliratból. Valószínűleg Giovanni Batista Hodierna fedezte fel 1654 előtt, majd William Herschel 1784. október 15-én. Körülbelül 3600 fényévre van a Földtől. A cél megtalálásához először keresd meg a 4,5 magnitúdós Kszi (ξ) (kettős rendszer) és a Nü (ν) 4,4 magnitúdós Orionist, amelyek jóval a Betelgeuse felett találhatók, így még márciusban is kényelmesen észlelhető napnyugta után. Az NGC 2169 egy egyenlő szárú háromszög csúcsát alkotja nagyjából 0,8°-ra mindkét csillagtól. Az aszterizmus a csillagpártól délre fekszik. Sötét, fényszennyezésmentes helyszínről az éles szemű megfigyelők akár szabad szemmel is észrevehetik az 5 magnitúdós NGC 2169-et. A halmaz aprócska, de hét, 9 magnitúdónál fényesebb csillagot is tartalmaz. Kistávcsővel vagy binokulárral csodás, érdekes látványt nyújt, a Tejútrendszer számtalan háttércsillagával. (Az NGC 2169-ről adatbázisunkban is találunk vizuális észleléseket - megtekintéséhez bejelentkezés, illetve ingyenes regisztráció szükséges. Az NGC 2169-et a múltban hol egy, hol két egymás irányában látszó aszterizmusnak, hol valódi nyilthalmaznak tekintették. A legfrissebb, 2020-as, a Gaia műhold asztrometriájára alapozott vizsgálatok szerint valódi nyilthalmaz.)