A következőkben márciusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap márciusban 6:00 (KözEI) körül kel, 18:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold március 7-én, utolsó negyed március 15-én, újhold március 21-én, első negyed március 29-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 03.02. 10:39 A Vénusz 0,5°-ra a Jupitertől, a Halak csillagképben 03.18. 19:00 Kedvező hétvégi időpont a Messier-maratonra 03.20. 21:24 Tavaszi nap-éj egyenlőség 03.22. 17:28 24 órás holdsarló 4° magasan, a Jupitertől 3 fokra 03.24. 09:12 A Vénusz 1°-kal északra a 9%-os fázisú Holdtól 03.25. 19:00 Kedvező hétvégi időpont a Messier-maratonra 03.28. 12:45 A Mars 2°-ra a 48%-os fázisú Holdtól Márciusban még megfigyelhető a C/2022 E3 (ZTF) üstökös, fényessége 2023. március folyamán 8,5 magnitúdó körülről 11 magnitúdó körülire halványodik. Az Eridanus csillagképen halad át (ld. a lenti térképeket). Már csak távcsövekkel észlelhető. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előre jelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap nagy részében nem figyelhető meg, 25-étől viszont már kereshető napnyugta után nyugati irányban. Láthatósága innentől gyorsan javul, a hónap végén már egy órával a Nap után nyugszik. A Vénusz a kora esti órákban délnyugaton kereshető, láthatósága gyorsan javul a hónap során. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 14", fázisa 78%. A Mars kora este kel, kora hajnalig megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 0,9 magnitúdóra, látszó átmérője 6,5"-re csökken. A Jupiter a kora esti órákban megfigyelhető alacsonyan nyugaton a Halak csillagképben, -2,1 magnitúdós. A Szaturnusz a hónap során megfigyeléshez kedvezőtlen helyzetben van. Az Uránusz az éjszaka első felében kereshető a Kos csillagképben, nyugaton. A Neptunusz a hónap során nem figyelhető meg, 15-én együttállásban van a Nappal. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli, illetve nyári időszámítás szerint - a mintegy egy órás ugrás a kelési-delelési-nyugvási adatokban márc. 25-26-án azért van, mert téliről nyári időszámításra vált az ország márc. 26-án (vasárnap) hajnalban), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. M50, „Mínusz 3” aszterizmus, SH 2-296 (IC 2177), a vdB 93 és Ced 90 A Messier katalógusból egyetlen objektumot találunk a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben: ez az M50 nyílthalmaz. Az M50 egy szabadszemes csillagoktól mentes régióban található. Így a Szíriusztól indul az út hozzá. Észak-északkelet felé haladva egy képzeletbeli vonalat kell követni a Théta (θ) Canis Majoris-on át, a következő lépés ennek az előző távolságnak a négyötöde. Így a Théta és az M50 egy látómező ellentétes oldalain osztoznak majd. A halmaz lágy, halvány fénylésként látható egy 6 magnitúdós csillagtól keletre. Az M50-et elég nehéz csillagokra bontani, ehhez nagyobb nagyításra lesz szükség. 105 mm-es távcsővel 17x-es nagyítással halvány csillagokban gazdag területet tár elénk, amelyet egy ragyogó narancssárga csillag díszít a halmaz déli részén. Egy igazi nagyágyúval (40 cm-es távcsővel) is csak 50 csillagot láthatunk 87x-es nagyítással. Visszatérve a Thétához, majd 1,8 fokot észak felé haladva eljutunk egy aszterizmushoz, amelyet Tom Lorenzin csillagász „Mínusz 3” csoportnak nevezett el. Ezt a 44’ nagyságú csoportosulást Randy Pakan kanadai amatőr is (egymástól függetlenül) leírta, így néha Pakan 3-nak is nevezik. Ahhoz, hogy a teljes látványt élvezhessük, kis nagyításra és nagy látómezőre lesz szükség. A HD 50438 csillaghoz közel kell keresni, ugyanis ez a csillag alkotja az aszterizmus közepét. Innen néhány fokkal keletre csillagközi gáz- és porfelhők csodálatos komplexuma látható, amelyet Sirály-ködként ismernek (IC 2177); a Sirály az égbolt 2,5°-os területen tárja szét szárnyait. Ha kelet felé indulsz el, a Pakan 3-tól haladj addig, amíg az aszterizmus éppen ki nem kerül a kereső látómezőjéből: a Sirály-köd filmszerű hálózata a látómező középpontja közelében lesz. A ködösség fő sávja a Sharpless 2-296 (Sh 2-296), amely a Sirály szárnya. Csak egy kistávcső, kis nagyítással és széles látószögű okulárral mutat meg „elegendően nagy” égboltterületet ahhoz, hogy a teljes látványt élvezhessük. 17x-es nagyítással egy 105 mm-es távcsővel jól látszik a köd már szűrő nélkül is, de egy keskeny sávú mélyégszűrővel (UHC) egy kis javulást mutat. Egyes megfigyelők a H-béta szűrő használatát részesítik előnyben. A Sirály-ködként ismert hatalmas kozmikus por- és gázegyüttes azoknak az asztrofotósoknak és a vizuális megfigyelőknek a kedvenc területe, akik élvezik az emissziós ködök finom ragyogását. A Sharpless 2-296-ra a csillagatlaszokban általában az IC 2177 néven hivatkoznak. Johan L. E. Dreyer az IC 2177-et a Ködök és Csillaghalmazok Második Indexkatalógusába (1908) vette fel, és forrásként Isaac Roberts 1898. novemberi Astronomische Nachrichtenben megjelent írását jelölte meg. Ez egy nagyjából kör alakú HII régió, amelyet Roberts úgy jellemzett, hogy „elég fényes, rendkívül nagy, szabálytalanul kerek, nagyon diffúz”. Az objektum, amelyet Roberts egy fényképen fedezett fel, valójában a Sirály feje, egy sokkal kisebb és valamivel világosabb köd, ma ismertebb nevén a van den Bergh 93 (vdB 93), amely körülvesz egy 7 magnitúdós változócsillagot, a V750 Monocerotis-t. Egy refraktorral 47x-es nagyítással a vdB 93,7'-re látható halvány ködként a csillagtól délre és délkeletre. A csillagtól 12’-re egy még „megfoghatatlanabb”, halványabb ködösség is látszik. Egy még kisebb, levált köd, a Cederblad 90 (Ced 90), amely szinte „elnyel” egy 8 magnitúdós csillagot a Sirály déli szárnyának csúcsánál. Sue French: Deep-Sky Wonders 63-64. o. Walter Scott Houston így ír az M50-ről az eredeti Mélyég-csodák (Sky and Telescope - Deep Sky Wonders) rovatában 1947 márciusában (Szentmártoni Béla fordítása): NGC 2323 /M 50/: Egy mérsékelten homályos halmaz, elborítva fényes csillagokkal.
...Címke: Csizmadia Szilárd
2023. februári észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd
A következőkben februári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap februárban 6:45 (KözEI) körül kel, 17:10 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold február 5-én, utolsó negyed február 13-án, újhold február 20-án, első negyed február 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 02.05. 00:50 A Mars 8 fokra az Aldebarantól. 02.21. 16:45 24 óra 9 perces holdsarló 9 fok magasan az égen, a Vénusztól 10 fokra délnyugatra. 02.22. 17:15 Az egymástól 7,5°-ra lévő Vénusz és Jupiter között félúton, velük háromszöget alkot a Hold. A legalacsonyabban lévő Vénusz 15°-kal a horizont felett. 02.28. 23:07 A Mars 5°-kal nyugatra a Holdtól. A hónapban nagyon látványos a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 6 magnitúdós, a hónap elején lesz a legfényesebb, amikor 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Februárban a Nagy Medve, Kis Medve, Zsiráf, Szekeres és Orion csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előre jelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap első felében napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján. 1-én még majdnem másfél órával kel a Nap előtt, de láthatósága fokozatosan romlik, 20-án már csak fél órával kel a Nap előtt. A hónap végére már nem figyelhető meg. A Vénusz koraeste délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 12", fázisa 86%. A Mars koraeste kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 0,2 magnitúdóra, látszó átmérője 8,3"-re csökken. A Jupiter az esti órákban megfigyelhető a Halak és a Cet csillagképekben, -2,3 magnitúdós. A Szaturnusz a hónap során nem figyelhető meg, 16-án együttállásban van a Nappal. Az Uránusz az éjszaka első felében kereshető a Kos csillagképben. A Neptunusz a koraesti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt.
...A Fiastyúk élménye – Krischbaum Tamás
Fotó: Krischbaum Tamás Távcső: SkyWatcher 80/600 ED APO Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro GoTo Kép készítésének időpontja: 2022. december 26. Kép készítésének helye: Kemendollár Kamera: ASI294MC Pro Expozíció: 60x180 sec, gain=121-en Sötétkép (dark), mezősimító (flat) korrekció flatdarkkal Szűrő: Optolong UV/IR-cut
...2023. januári észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd
A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap januárban 7:30 (KözEI) körül kel, 16:30 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold január 7-én, utolsó negyed január 15-én, újhold január 21-én, első negyed január 28-án lesz. Van egy kis érdekesség az idei (2023) januári telehold-időpont körül. Sokfelé olvashatjuk, hogy január 6-án lesz. Már ahol! Merthogy a telehold 2023. január 7-én 00:07 KöZEI-kor lesz. Ami UT-ben 2023. január 6. 23:07 UT. Szóval MAGYAR IDŐ, vagyis a nálunk januárban használatos téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) szerint január 7-ére esik az idei év első teleholdja, VILÁGIDŐ szerint meg január 6-ra, a többi időzóna szerint meg kiszámolhatja mindenki magának. Emiatt van sokfelé január 6-a, másfelé meg január 7-e! Nem mindegy, milyen idő szerint adjuk meg... Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 01.01. 23:16 Az Uránusz 19'-re a Holdtól. 01.03. 19:21 A Mars 56'-re a Holdtól. 01.04. 03:40 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110). 01.20. 05:48 24 órás holdsarló 2 fok magasan a Merkúrtól 8 fokra. 01.22. 16:12 A Vénusz 27'-re a Szaturnusztól. 01.23. 15:49 43 órás holdsarló 12 fok magasan. 01.24. 15:12 A Merkúr dichotómiája. A hónap során egyre látványosabb a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 8 magnitúdós, de január végén, február elején elérheti az 5,4 magnitúdós fényességet is. Február elején 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Januárban, majd februárban az Északi Korona, Ökörhajcsár, Sárkány, Kis Medve, Zsiráf és Szekeres csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előrejelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap elején még kereshető az esti órákban délnyugaton, láthatósága viszont gyorsan romlik. Hamarosan megjelenik viszont a hajnali égen, 10-én már kereshető napkelte előtt délkeleten. Láthatósága ettől kezdve gyorsan javul, 30-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, 25°-ra a Naptól. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 11"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,3 magnitúdós. A Szaturnusz még az esti órákban megfigyelhető a Bak csillagképben, a hónap első felében. Fényessége 0,9 magnitúdó. Az Uránusz kora estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, éjfél körül nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az esti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Kemble 1 – NGC 1502 és 1501 A Kemble 1 egy aszterizmus a Zsiráf (Camelopardalis) csillagkép délnyugati részén. A Zsiráf nem a leglátványosabb csillagkép az égboltunkon; halvány csillagok alkotják, amelyek nem fényesebbek 3 magnitúdónál. Viccesen szólva sokan csak úgy ismerik ezt a csillagképet: "az égbolt azon területe észak felé, amerre nem látszanak csillagok". Az aszterizmust alkotó csillagok sora lényegében egy egyenes vonal, körülbelül 2,5 fok hosszan látszik és nagyjából húsz-huszonöt darab 5-9 magnitúdó fényesség közötti, változatos színű csillagból áll. Ez az csillaglánc nem látható szabad szemmel, ezért kistávcsőre, binokulárra lesz szükségünk a felfedezéséhez, amelynek végén az NGC 1502 halmaz homályos fényfoltként jelenik meg. Az NGC 1502 13 cm-es távcsőben már teljesen felbontott, 127/1500-as MC-ben, 28 mm-es okulárral a mintegy 1°-os látómezőnek a felét sem kitöltve szépen és látványosan látszik. A Kemble 1 egy viszonylag nem olyan régen felfedezett aszterizmus, hiszen csak 1980-ban fedezte fel Lucian Kemble atya, aki amatőrcsillagász és ferences szerzetes volt. A kanadai Albertában volt, amikor rábukkant erre a csodálatos csillagfüzérre egy 7×50-es binokulárral. Walter Scott Houston lelkesen népszerűsítette az aszterizmusokat a Sky and Telescope amatőrcsillagászati magazin 1946 és 1993 között általa jegyzett Deep-Sky Wonders című rovatában. A ferences szerzetes maga írt Houstonnak a felfedezéséről. 1980 decemberében Houston is írt az új aszterizmusról a rovatban, amelyet felfedezője után Kemble Cascade-nak nevezett el, ami magyarul Kemble-kaszkád itt és itt és itt - pedig hívhatnánk Kemble-zuhatagnak vagy Kemble-vízesésnek is, hiszen a cascade zuhatagot, vízesést jelent. Megfelelő szögben nézve a Kemble 1 csillagsor tagjai valóban úgy "esnek lefelé", mint egy zuhatagban a víz - Szentmártoni Béla is így fordította (ld. alább). Igaz, a szó létezik magyarul is (kaszkád, lásd itt), zúgó jelentésben. Walter Scott Houston – Mélyég-csodák rovatában Szentmártoni Béla fordításában ezt olvashatjuk a Kemble 1-ről: E hónap mély-ég objektumait F. L. J. Kemble (Alberta, Kanada) beszámolójából egészítem ki. 7x50 B-al pásztázva a Cam-ban, talált „egy szép vízesést halvány csillagokból, DK felől esve az NGC 1502 nyílthalmaz felé”. Szeretnék kapni beszámolókat e csillagsávról más binokulár használóktól, mivel Kemble a 2 ½ fok hosszú láncot nagyon figyelemre méltónak találta. Kemble olyan furfangot használ a távcsőnél történő rajz készítéséhez, melyről még nem hallottam. Kihúzza az okulárt a fókuszból addig, míg csak a legfényesebb csillagok láthatók, majd felrajzolja viszonylagos pozícióikat. Utána visszaállítja a fókuszt s kiegészíti a rajzot a halványabb csillagokkal. Nem egyszerű megtalálni ezt a csillagsort, hiszen az égbolt egy eléggé csillagszegény, látványos, könnyen megtalálható célpontokban szegény területén látszik. Az Alpha Camelopardalis a csillagkép harmadik legfényesebb csillaga 4,3 magnitúdós látszólagos fényességével (1961-es kutatások szerint az NGC 1502 nyílthalmazból szökött meg). A CS Camelopardalis a csillagkép második legfényesebb csillaga, egy 4,21 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás. Ha összekötjük ezt a két csillagot és a távolságot harmadoljuk, akkor a CS Camelopardalistól egyharmad távolságra egy 5 magnitúdós csillagot látunk, amely „átszúrja” a lánc közepét. A képzeletbeli összekötő vonalra merőlegesen láthatjuk az aszterizmust, amely a Kassziopeia csillagkép felé mutat. Kis refraktorral 17x-es nagyítással, nagylátószögű okulárral, 3,6°-os látómezőben gyönyörű látványt nyújt, és körülbelül 20 csillagot mutat meg. A sor délkeleti vége közelében az NGC 1502 nyílthalmazt fedezhetjük fel, amely sok halvány csillag zsúfolt halmaza. Néhány sárga-fehér színben csillog, fényességük pedig 7 magnitúdó. 68x-os nagyítással akár 25 csillagot is megszámolhatunk, amelyek egy tömör háromszög formát mutatnak. Az NGC 1502-től délre 1,4°-ra megtaláljuk a kis planetáris ködöt, az NGC 1501-et. Kicsinek, kereknek és meglehetősen fényesnek tűnik egy 105 mm-es távcsővel, 68x-os nagyításnál. A planetáris köd kissé ovális alakú, észrevehetjük a kicsi sötét középpontját, a világosabb északkeleti és délnyugati széleit, illetve a halvány központi csillagát is. Sue French: Deep-Sky Wonders, 14-15. o.
...2022. decemberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd
A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap decemberben 7:20 (KözEI) körül kel, 15:50 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold december 8-án, utolsó negyed december 16-án, újhold december 23-án, első negyed december 30-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 12.01. 22:26 A Jupiter 4°-ra látható a 65%-os fázisú Holdtól a Halak/Vízöntő csillagképben. 12.05. 16:32 A Hold fedi az Uránuszt. 94%-os holdfázis, kilépés: 17:33 UT-kor. (Zalaegerszegen belépés 17:31 és kilépés 18:31 KözEI-kor. Azaz a bolygó 60 percig lesz a Hold mögött.) Animáció a fedésről: 12.08. 05:07 A Hold elfedi a Marsot (100%-os holdfázis), kilépés: 06:01-kor. 12.14. 13:00 A Geminidák meteorraj maximuma (ZHR=150). 12.21. 15:31 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja. 12.21. 21:48 Téli napforduló. 12.22. 05:49 28 órás holdsarló 1,5° magasan. 12.22. 22:00 Az Ursidák meteorraj maximuma (ZHR=10). 12.24. 15:37 A Vénusz 4,5°-ra a 2%-os fázisú Holdtól. 12.26. 17:14 A Szaturnusz 4,6°-ra a 16%-os fázisú Holdtól. 12.29. 15:41 A Merkúr és a Vénusz 1,5°-os közelsége a Nyilas csillagképben. A Merkúr az esti órákban figyelhető meg, láthatósága egyre javul a hónap során. 21-én van a legnagyobb keleti kitérésben, ekkor másfél órával nyugszik a Nap után. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, az egész éjszaka során megfigyelhető. Fényessége -2 magnitúdóra növekszik, látszó átmérője 15"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,5 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,8 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, hajnalban nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. NGC 1 és 2. Mini Kereszt Barangoljunk a Pegazus csillagképben! Az Alpha Andromedae-tól (α And), azaz az Alpheratztól (az Alpheratz a Pegazus csillagkép északkeleti sarkát képezi, de hivatalosan az Androméda csillagképhez tartozik) 1,4°-ra délre található két aprócska objektum, amelyek bizonyos szempontból nagyon különlegesek, hiszen a Ködök és Csillaghalmazok Új Általános Katalógusában, azaz az NGC katalógusban az 1-es és a 2-es számot kapták. Kövess egy három darab 6,5 magnitúdós csillagból álló vonalat, amely Alpheratztól dél-délnyugat felé halad 1,6°-t. A galaxisduó 30’-re keletre fekszik az utolsó csillagtól. Az NGC 1-et Heinrich Louis d’Arrest fedezte fel 1861-ben, a koppenhágai obszervatórium tesztelése közben. A becslések szerint 140 000 fényév átmérőjű, körülbelül 160 000 fényévnyire van tőlünk és 4450 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Az NGC 2-t először Lawrence Parsons, Rosse 4. grófja figyelte meg az NGC 1 „társaként”, 1873. augusztus 20-án; nagyon halványnak, kicsinek írta le, amely az NGC 1-től délre látható. Halvány spirálgalaxis, amelynek vizuális magnitúdója 14,2. Az NGC 2 sokkal halványabb, mint „társa” és nagyon közel látszik az NGC 1-hez. A valóságban azonban a két objektum távol van egymástól és nem is tartoznak össze. Az NGC 2 átmérője körülbelül 115 000 fényév, de 3-5-ször fényesebb, mint a Tejútrendszer, mivel meglehetősen kompakt. Sue French így írt a két apróságról: A 25 cm-es távcsövemben, 68x-os nagyítással az NGC 1 halványan látszik félúton egy 11,6 és egy 13,2 magnitúdós csillag között. 115x-ös nagyításnál már sokkal könnyebb észlelni, és ennél a nagyításnál az NGC 1-től délre és egy halványabb csillagtól keletre az NGC 2 is láthatóvá válik elfordított látással. 166x-os nagyításnál az NGC 2 nagyon kicsinek, halványnak és egyenletesen világosnak tűnik. Hosszúkás formája kelet-délkelet felé hajlik. Az enyhén ovális NGC 1 ugyanilyen tájolású, és apró, halvány magját is megmutatja. Hatalmas, 213x-os nagyítással már a viszonylag nagy és valamivel világosabb mag is jól kivehető. Az NGC 1 azzal szerezte meg első helyét, hogy az eredeti NGC katalógus összeállításakor (1860-as évek) a legkisebb rektaszcenzió-értékkel (RA-val) rendelkezett - 00h 00m 04s. Ez azonban az 1860-as koordinátáira vonatkozott, és a precesszió a RA nullavonalát távolabb vitte azóta az NGC 1-től. 2000-es epochájú koordinátákban néhány tucat NGC galaxis már kisebb rektaszcenziójú, mint az NGC 1. Most már tényleg egy igazi Pegazus objektum következik. A Gamma (γ) Pegasi a Pegazus csillagkép délkeleti sarka. A Gamma-tól 40’-re nyugatra és egy kicsit északra fekszik egy újabb csillagkép-utánzat, a „Mini-Kereszt” (korábban már ajánlottuk a Mini-Kassziopeiát). Ez az aszterizmus kisebb távcsövekkel is könnyen észrevehető. Egy 12 cm-es reflektorral, az Északi Keresztre emlékeztet, amely a Cygnus, a Hattyú csillagképet uralja. A 16,5'-es Mini-Kereszt öt csillagból áll, amelyek 8-10 magnitúdósak. Rövid része megközelítőleg észak-déli irányban, hosszú része kelet-nyugati irányban fut. Az Északi Kereszttel ellentétben, amelynek legfényesebb csillaga koronázza a csúcsát, a Mini-Keresztnél a leghalványabb csillag látható a csúcson. Sue French: Deep-Sky Wonders 291. o.
...