Címke: Észlelési ajánlat

A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap januárban 7:20 (KözEI) körül kel, 16:30 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h, ahol UT a Universal Time, a világidő.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed január 4-én, újhold január 11-én, első negyed január 18-án, telehold január 25-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 01.04.09:00 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110) 01.02. 15:00 A Merkúr legnagyobb nyugati kitérésben, 24 fokra a Naptól 01.12. 15:50 28 órás holdsarló 2 fok magasan a horizont felett 01.18. 21:00 A Jupiter 2 fokra az 57%-os fázisú Holdtól A Merkúr napkelte előtt kereshető a keleti égbolton. Láthatósága kissé javul 12-éig, ekkor másfél órával kel a Nap előtt. Ezután lassan romlik a láthatósága. A Vénusz napkelte előtt két órával már látható a délkeleti égen, láthatósága hajnalban kiváló. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 12"-re csökken, fázisa 0,78-ról 0,85-re nő. A Mars a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Jupiter a Kos csillagképben látható egész este, déli irányban. Éjfél körül nyugszik. Fényessége -2,5 magnitúdó, látszó átmérője 42". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható kora estétől késő estéig, délkeleten. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 16". Az Uránusz a Kos csillagképben látható egész éjszaka, délkeleten. Kora hajnalban nyugszik. A Neptunusz a Halak csillagképben látható az esti óráktól az éjszaka első felében, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Kalandozás a Szekeres csillagképben Decemberi aszterizmusmaratonunk után túránkat folytassuk a Szekeres (Auriga) csillagképben a Melotte 31 (Mel 31) objektummal. Ezt sokáig inkább aszterizmusnak, azaz csillagok véletlenszerű csoportosulásának tartották. 2017-ben azonban az UCAC4 csillagkatalógus sajátmozgás-adataiból kimutatták, hogy valódi nyíilthalmaz. Az, hogy ilyen későn határozták csak meg a természetét, mutatja, hogy nagyon laza, felbomlóban lévő halmazról van szó. Ez a 35 csillagból álló hosszúkás csoport 135' (2° 5') méretű, az aranyszínű 16 Aurigae csillaggal a közepén. (Hármas csillagrendszer, amely 232 fényévre található a Naptól, 4,55 magnitúdós. Szabad szemmel halvány narancssárga árnyalatú csillagként látható. A főcsillag egy spektroszkópiai kettőscsillag.) Külvárosi égen a Melotte 31 homályos ragyogásnak látszik szabad szemmel, de vidéki égen akr már láthatjuk néhány csillagát is. Kiváló binokuláris célpont. A Melotte-katalógus 245 csillaghalmazt tartalmazó katalógus, amelyet Philibert Jacques Melotte brit csillagász állított össze. 1915-ben jelent meg A Catalogue of Star Clusters shown on Franklin-Adams Chart Plates címmel. A katalógus 162 nyílthalmazt, 81 gömbhalmazt, egy aszterizmust és egy galaxist tartalmaz. Melotte jól ismert még a Pasiphae 1908-as felfedezéséről is, amely a Jupiter legnagyobb retrográd holdja. A halmaz könnyen megtalálható keresőtávcsővel, binokulárral és kis nagyítással kistávcsővel is. A legfényesebb csillagok a 16, 17, 18, 19 és az IQ Aurigae különösen szemet gyönyörködtetőek. De úgy tűnik, hogy nem kapcsolódnak egymáshoz. Egy 10 cm-es refraktorral, 28x-os nagyításnál a Mel 31 osztozik a látómezőn az IC 410 emissziós köddel és az abba beágyazott NGC 1893 nyílthalmazzal. Ezt a csillaghalmazt egy 9 magnitúdós csillagokból álló háromszög keretezi, amelynek keleti részén „csapdába ejtette” a ködösséget. A halmaz 12’ átmérőjűnek tűnik, míg a köd legalább 19’-re terjed. Ha a nagyítást 76x-osra növeljük, negyven, 9–13 magnitúdós csillagot számolhatunk meg. A köd foltos és szabálytalan, halványabb rész látszik a keleti oldalán egy sötét folttal, és a sötét folt a nyílthalmaz középpontja. Az NGC 1893 hatvan csillagot tár elénk, és megduplázódik a mérete egy 25 cm-es reflektorral 70x-es nagyításnál. Sok fényes csillag, egy pár keresztezett nyalókára emlékeztet, amelyeket egy nagyon fényes csillag díszít. Az északkeleti részen arany árnyalatban ragyog. Az IC 410 nyugat felé nyúlik egy 9 magnitúdós csillagig, közel a halmaz széléhez, és halványabban azon is túl látszik, a szép Espin 332 kettőscsillag felé. A kettős egy 8,9 magnitúdós fő és tőle délnyugatra egy 9,5 magnitúdós kísérőcsillagból áll. Ha nagyobb nagyítással észlelünk, a halmazon belül egy kis fényesebb foltot érzékelhetünk a ködben, körülbelül az út egyharmadánál az aranyszínű és egy 10 magnitúdós csillag között. Egy halvány csillag pihen benne, és még egy halványabb fénylik a déli szélén. Ez a fényes régió jelzi a Simeis 130-at, azaz az Ebihal-ködöt. Vannak, akik egy másik ebihalat is látnak, a Simeis 129-et az elsőtől 4’-re északnyugatra. Körülbelül 3/4°-ra északnyugatra az aszterizmustól találjuk az AE Aurigae változócsillagot, kék-fehér színű, fényessége szabálytalanul ingadozik a 5,4 és 6,1 magnitúdó között. Ez az elszökött csillag az Orion csillagkeletkezési régióból lökődött ki körülbelül 2,5 millió évvel ezelőtt. Az AE Aurigae a megvilágítás fő forrásaként szolgál az IC 405 emissziós/reflexiós ködnél, amelyre csak véletlenül bukkantak rá. Max Wolf német csillagász megjegyezte, hogy az AE Aurigae-t körülvevő ködös anyag „úgy néz ki, mint egy égő test, amelyből több hatalmas, ívelt láng látszik kitörni, mint gigantikus kiemelkedések”. Ködje így a Lángoló csillag-köd néven vált ismertté. Egy 10 cm-es refraktorral 17x-es nagyításnál a köd egyértelműen látszik az AE Aurigae és egy 7,7 magnitúdós halványsárga csillag közelében 8’-re északnyugatra. Az IC 405 egyike azon viszonylag ritka objektumoknak, amelyek észlelésében egyértelműen segít a hidrogén-béta szűrő. Enélkül nagyon halvány a 1/2° méretű „J” alakú ködösség, különösen, ha kelet-nyugati irányban figyeljük meg. A „J” fejjel lefelé lóg az égen, de csak a fényes régió horogja alkotja a Lángoló csillag-ködöt. Sue French: Deep-Sky Wonders, 30-31. o. Walter Scott Houston 1947. januárban így írt egyik mostani célpontunkról a Sky and Telescope Mélyég-csodák (Deep Sky Wonders) rovatában: NGC 1893: Kicsiny, delta alakú, ködösségbe ágyazva, melynek nyomai láthatók amatőrtávcsövekkel. 2019 decemberében Ágoston Zsolt írását és fotóit láthattuk a régióról: Az IC 405 és IC 410 ködök fotografikus megfigyelése - Ágoston Zsolt - Vega Csillagászati Egyesület (vcse.hu)

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap decemberben 7:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h, ahol UT a Universal Time, a világidő.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed december 5-én, újhold december 13-án, első negyed december 19-én, telehold december 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 12.08. 11:04 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja (21°) 12.09.            Az 1P/Halley üstökös naptávolban (35,14 CSE) 12.09.            A Monocerotidák meteorraj maximuma (ZHR=3) 12.11. 05:45 41 óra 47 perces holdsarló 7 fok magasan a hajnali égen 12.14. 19:00 A Geminidák meteorraj maximuma (ZHR=150) 12.17. 18:36 A Szaturnusz 4,5 fokra a Holdtól (27%-os holdfázis) 12:22. 03:27 Téli napforduló 12.22. 17:07 A Jupiter 2,5 fokra a Holdtól (80%-os holdfázis) 12.22. A Merkúr alsó együttállásban a Nappal A Merkúr 1-én már egy órával nyugszik a Nap után, délnyugati irányban kereshető. 4-én van a legnagyobb keleti kitérésben, 21°-ra a Naptól. Láthatósága tovább javul, 10-éig, majd innen gyorsan romlik. 22-én alsó együttállásban van a Nappal, és átkerül a hajnali égre. A hónap végén hajnalban ismét kedvező a megfigyelhetősége. A Vénusz egész hónapban megfigyelhető hajnalban, a délkeleti égen. Láthatósága lassan romlik a hónap során. Fényessége -4,0 magnitúdó, átmérője 14"-re csökken, fázisa 0,68-ról 0,78-ra nő. A Mars a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Jupiter a Kos csillagképben látható egész este, déli irányban. Hajnalban nyugszik. Fényessége -2,7 magnitúdó, látszó átmérője 46". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható kora estétől késő estéig, délkeleten. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 17". Az Uránusz a Kos csillagképben látható egész éjszaka, délkeleten. Hajnalban nyugszik. A Neptunusz a Vízöntő, majd a Halak csillagképben látható az esti óráktól az éjszaka első felében, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. A Hold távolságának szélsőértékei km-ben a Föld középpontjáról / látszó átmérő ívpercben: A Hold földtávolban: 2023. 12. 04. 19:42 KöZEI 404347 km / 29,5' A Hold földközelben: 2023. 12. 16. 19:55 KöZEI 367901 km / 32,5' Aszterizmus-maraton A kaliforniai amatőr Bob Douglas egy bájos aszterizmust fedezett fel a Halak nyugati oldalán. A HD 4798 Csoport nevet a legfényesebb csillaga után kapta, de Douglas szereti Flying Wingnek (Repülő Szárny) hívni. Keresd meg 40’-re északra a 65 Piscium jelű csillagtól. Egy 10 cm-es távcsővel 47x-es nagyítással hét csillag mutatja meg magát, amelyek egy dél felé mutató háromszöget körvonalaznak. A „szárny” 5,6' csúcstól csúcsig terjedően, és olyan csillagokból áll, amelyek magnitúdója 7,2-től 12,8-ig terjed. A névadó csillag mélysárga árnyalattal büszkélkedhet. A fényszennyezett égbolton nagyobb távcsőre lehet szükség a leghalványabb csillag észleléséhez, amely a nyugati szárnycsúcsot jelöli. A következő aszterizmus a Renou 18, amelyet Alexandre Renou-ról neveztek el, aki a francia Astronomie Magazine folyóiratba írt erről az objektumról. A Tau (τ) Pisciumtól 37’-re nyugatra fekszik, és egy 20’-es méretű háromszög nyugati pontját jelöli, amelyet két sárga csillag alkot (6,2 és 6,7 magnitúdós). Körülbelül 25 csillag látszik szétszórva 18’-es területen már egy kis refraktorral is, de egy 25 cm-es távcsővel hihetetlen a látványa. A csillagok fele olyan formába gyűlt össze, hogy nagyon emlékeztet a Superman karakter ikonikus emblémájának S alakjára. Az S 10’x8,5’ területet fed le, a felső, szélesebb része keletre van. Talán a Krypton bolygó keringett az egyik ilyen csillag körül. 😊 Sue French: Deep-Sky Wonders, 294. o. Az Androméda csillagképben is rábukkanhatunk aszterizmusra, mégpedig a Mirach szelleme közelében. Az NGC 404 galaxis félénken rejtőzik a Béta (β) Andromedae, azaz a Mirach-tól mindössze 7’-re dél-délkeletre. Ennek ellenére a galaxis látható egy kis refraktorral; 68-szoros nagyítással egy kicsi, kerek ragyogás, a központja felé fényesebb. Nagyobb, 35 és 46 cm-es távcsövekkel is megfigyeltük, ezekkel könnyedén látszik a nagyon fényes, 2 magnitúdós Mirach-hal egy látómezőben. Az aszterizmus az NGC 272 névre hallgat, és egyenlőszárú háromszöget alkot a Béta és Mű (μ) Andromedae-val. 25 centiméteres távcsővel, 171-szeres nagyítással 5’-es, kilenc csillagból álló csoport, amelyek 9-13 magnitúdósak. A csillagok közül öt, egy szűk kis ívet alkot, amely szoros kettőst tartalmaz; a másik négy északra fekszik. Az NGC 272-t 1864. augusztus 2-án fedezte fel Heinrich d’Arrest. Hosszabb ideig egy korábban létezett, de idővel szétszóródott és felbomlott nyílthalmaz maradványának tartották (OCR: open cluster remnant, vagyis nyílthalmaz-maradvány). Pavani és munkatársainak 2011-es tanulmánya szerint azonban még csak maradvány sem, hanem egyszerűen a térben egymáshoz véletlenül közel látszó csillagok csoportja, amelyeknek nincs közös eredetük, vagyis ez az objektum egy aszterizmus. Sue French: Deep-Sky Wonders, 286. o. A Pegazus Négyszöge ilyenkor szép magasan látszik és itt is rátalálhatunk egy aszterizmusra: a Négyszög nyugati oldalán a Béta (β) és az Alfa (α) Pegasi közötti út kétötödénél. Nagy hasonlóságot mutat a szomszédos Delphinus (Delfin) csillagképpel, sőt, még a tájolása is megegyezik nagy társáéval. Négy csillag körvonalazza a kis delfin gyémánt alakú fejét, míg kettő délebbre alkotja a farkát. Dana Patchick 11x80-as binokulárral 1980-ban bukkant rá erre az elbűvölő aszterizmusra. Megmutatta a Los Angeles-i Csillagászati Társaság tagjának, Steve Kufeldnek, aki Delphinus Minornak, azaz „Kis(ebb) Delfin”-nek nevezte el. A delfin 7-es és 8-as magnitúdójú csillagai jól láthatók egy 12x36-os binokulárral, egy extra csillaggal, amely halványabb, mint a többi, a delfin orrához simul. A Delphinus Minor 1,1°-os méretű. Sue French: Deep-Sky Wonders, 289. o. Tavaly novemberben a „Hazai bázis” aszterizmust – 2022. novemberi észlelésajánló - Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd - Vega Csillagászati Egyesület (vcse.hu), míg decemberben a „Mini-kereszt”-et ajánlottuk már – 2022. decemberi észlelésajánló - Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd - Vega Csillagászati Egyesület (vcse.hu). Idén novemberben pedig a Thompson 1 volt az egyik célpont – 2023. novemberi észlelésajánló - Ágoston Zsolt, Kopeczny Zsuzsanna, Csizmadia Szilárd - Vega Csillagászati Egyesület (vcse.hu).

A Nap novemberben 6:50 (KözEI) körül kel, 16:05 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed november 5-én, újhold november 13-án, első negyed november 20-án, telehold november 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 11.05.             Déli Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5-10) 11.09. 10:10  A Hold elfedi a Vénuszt. Fedés vége:11:22, 15%-os holdfázis 11.10-12.     VCSE novemberi észlelőhétvége 11.12. 05:08 28 órás holdsarló 4° magasan a hajnali égen 11.12               Északi Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5) 11.18               A Leonidák meteorraj maximuma (ZHR=10-15) 11.20. 15:45 A Szaturnusz 3 fokkal északra a Holdtól, 52%-os holdfázis 11.25. 15:13 A Jupiter 4 fokra délre a Holdtól, 96%-os holdfázis A Merkúr a hónap elején nem figyelhető meg, de 15-én már fél órával nyugszik a Nap után, láthatósága lassan javul. A hónap végén már egy órával nyugszik a Nap után, délnyugati irányban kereshető. A Vénusz egész hónapban megfigyelhető hajnali fél öttől, a délkeleti égen. Fényessége -4,3 magnitúdó, átmérője 17"-re csökken, fázisa 0,55-ről 0,67-re nő. A Mars a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Jupiter a Kos csillagképben látható egész este, déli irányban. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható kora estétől éjfélig, délkeleten. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 17". Az Uránusz a Kos csillagképben látható egész éjszaka, délkeleten. A Neptunusz a Halak, majd a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól az éjszaka első felében, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Novemberben keressük fel az aprócska Delfin (Delphinus) csillagképet. Nem olyan látványos, mint a nagy és ismert társai, mégis talán a Delfin hasonlít leginkább névadójára, mint ami játékosan ugrik ki a csillagvizekből. Először keressük meg az Σ2735 szoros kettős csillagot, amely 53’-re nyugat-északnyugatra fénylik az 1 Equulei (ε Equulei) csillagtól a szomszédos Csikó csillagképben. Két komponense csak 2” távolságra van egymástól, de tisztán bontja már egy 130 mm-es refraktor is 117x nagyítással. A 6,5 magnitúdós főcsillag mellett, a 7,5 magnitúdós kísérőjét is láthatjuk egy kicsit északnyugatra. A fényesebb csillag mélysárga, a kísérő fehér színű. 6,1°-ot nyugat-északnyugat felé haladva elérkezünk az NGC 6934-hez. Ezt a gömbhalmazt könnyen megtalálhatjuk, az Epszilon (ε) Delphinitől 3,9°-kal délre, a delfin farkának a végénél. Már egy 12x36-os binokulárral is lágyan izzó gömbként látható (sötét égről, nem városból). A halmaz enyhén ovális formája észak-északkelet felé hajlik, ez már 153-szoros nagyítással látszik. Néhány rendkívül halvány csillag szikrázik a halóban, amely egy széles fényesebb magot vesz körül. Egy 25 centiméteres Newtonnal, 219x-es nagyításnál az NGC 6934 3’ átmérőjűnek tűnik, és részben csillagokra bontja a homályos köd felett. Egy 40 cm-essel már 4’-re nő, és sok csillag ragyog benne, köztük néhány a szívében. A delfin farka alatt 1,4°-kal galaxisok kis csoportja látszik, amit a 2020 októberi ajánlóban már meglátogattunk: az NGC 6928, 6930, 6927, 6927/A és a PGC 214749. Novemberi utolsó célpontunk a Thompson 1, amelynek három legfényesebb csillaga a bal felső sarokban látható a szemközti oldalon. Erre az aszterizmusra John Thompson kanadai amatőr hívta fel Sue French figyelmét. A 130 mm-es refraktorral 63x nagyítás mellett osztozik a mezőn Ióta (ι) Delphinivel, amely 10,4’-re nyugat-északnyugatra csillog. 13 db, 10-13 magnitúdós csillagot látszik egy jellegzetes, 5,7’ hosszú háromszögben, amelynek hegyes vége dél-délnyugat felé mutat. A Thompson-1 aszterizmus, John Thompson kanadai amatőrcsillagász véletlen felfedezése volt 1986-ban, miközben az Ióta Delphini körüli régiót figyelte. Sue French: Deep-Sky Wonders 249-251.o. 1962. szeptemberében Walter Scott Houston így írt az NGC 6934 gömbhalmazról a Sky and Telescope: Deep Sky Wonders rovatában: NGC 6934. Nehezebb gömbhalmaz a Del-ben. H. S. Hogg leírása szerint 6’ átmérőjű, rendszerint kisebbnek látszik és halvány: 10 mag. Messier nem észlelte ezt a halmazt, mert más objektumok, melyek hasonlóan halványak, pl. az M 70, M 72 szerepelnek katalógusában. W. Herschel fedezte fel 1785 szeptemberében. szeptemberében ismét felkereste: Egy másik elég halvány gömbhalmaz ugyanebben a csillagképben az NGC 6934. A 10 cm refraktorban nem volt több 4’ átmérőjűnél, mégis látszott e 9 mag-s objektum nagy binokulárban, s szép objektum volt 12 cm MAT-al. És újra 1983-ban: Az NGC 6934 9 mag összfényességgel fénylik s kb. 2’ átmérőjű. Csinos objektum RFT-ben s különösen ilyen volt 20x120 MAT-al.