Címke: Észlelési ajánlat

A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap május közepén 5:20 (NYISZ) körül kel, 20:20 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold május 5-én, utolsó negyed május 12-én, újhold május 19-én, első negyed május 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 05.01. 23:00 A Merkúr alsó együttállásban a Nappal, az Éta Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=25). 05.05. Félárnyékos holdfogyatkozás lesz, legnagyobb fázisát 17:23 UT-kor éri el, maga a fogyatkozás 15:14-19:32 UT között zajlik. Európa nagyobb részéből, így Magyarországról nem igazán látható, mert a Hold Zalaegerszegről nézve pl. csak a fogyatkozás vége felé, 18:08 UT-kor kel fel. A még világos égen a félárnyékos fogyatkozás utolsó pillanatai észrevehetetlenek. 05.13. 02:12 A Szaturnusz 8,5 fokkal északra a Holdtól (44% holdfázis). 05.17. 15:33 A Jupiter 24'-cel délre a Holdtól (5% holdfázis). 05.20. 18:43 27 órás holdsarló 5,5° magasan az esti égen. 05.23. 12:08 A Vénusz 2 fokkal délre a Holdtól (15% holdfázis). 05.24. 19:42 A Mars 3 fokkal délre a Holdtól (24% holdfázis). 05.29. 06:00 A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja (25°). A Merkúr 15-étől lesz megfigyelésre alkalmas pozícióban hajnalonként. A hónap végére háromnegyed órával kel a Nap előtt, 25°-ra lesz tőle. A Vénusz az éjszaka első felében kereshető nyugati irányban. -4,4 magnitúdós, átmérője 17"-ről 22"-re nő, fázisa 67%-ról 52%-ra csökken. A Mars az éjszaka első felében figyelhető meg az Ikrek, majd a Rák csillagképekben nyugaton. Fényessége 1,6 magnitúdó, látszó átmérője 4,7". A Jupiter 15-étől a Halak, majd a Kos csillagképekben látható hajnalban, keleten. Fényessége -2,1 magnitúdó, látszó átmérője 34". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. Fényessége 0,9 magnitúdó, átmérője 17". Az Uránusz a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Neptunusz a Halak csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. M94 és társai (NGC 4618, 4625 és a NGC 4490, 4485) A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképet általában kutyapárként ábrázolják, akiknek pórázát az Ökörhajcsár (Bootes) tartja. Régebben az északi kutyát Asterionnak, a délit pedig Charanak nevezték. A Chara-ban láthatjuk a csillagkép legfényesebb csillagait az Alfa (α) és Béta (β) Canum Venaticorumot, amelyek elvezetnek bennünket az M94-hez, amely az első lépés számos lenyűgöző galaxis megtalálásához ezen az égi területen. Manapság a Béta CVn neve a Chara, míg az Alfa a Cor Caroli (Károly szíve) nevet kapta, Edmond Halley nevezte el így ezt a kettőscsillagot II. Károly király tiszteletére. Az Alfa Canum Venaticorum fő komponense egy kékesfehér színű 2,9 magnitúdós csillag, egy ötödrendű kísérővel, amely már kistávcsővel is látható. A Béta pedig G színképtípusú, negyedrendű, a Földtől 30 fényév távolságra lévő törpecsillag. Az M94 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 22-én, Charles Messier két nappal később már be is tette a mára már híressé vált katalógusába. Az M94 zömök, egyenlő szárú háromszöget alkot az Alfa és a Béta CVn-nel, és a Bétától 3,2°-ra keletre találjuk. Egy 105 mm-es refraktorral 28x-os nagyításnál meglehetősen fényes ovális halót láthatunk, amely egy kis apró, de intenzív magot foglal magába. Megpillantható körülötte a külső halvány fátyol, illetve egy a középpontból induló nyúlvány is, amely valószínűleg egy spirálkar darabja. A nagyítás növelésével (127x) a galaxis központi része foltosnak látszik. Egy 9,5 magnitúdós csillag látható az M94-től északra, és egy 11 magnitúdós csillag szikrázik a nyugati szélén. Egy szép aranysárga kettőscsillag, az Espin 2643 is feltűnik még a látómezőben. A galaxistól 1°-ra észak-északnyugatra egy nyíl alakú aszterizmus látható 8 magnitúdós csillagokkal. A nagyítás 87-szeresre növelése fokozza a szépséget, ez több halvány csillagot is megmutat az aszterizmusban. Az M94 nagyjából 16 millió fényévre van tőlünk, ez a legközelebbi csillagontó, gyűrűs galaxis, amelyet szinte szemből látunk. A galaxismagot kb. 3800 fényévnyi távolságra egy intenzív csillagkeletkezési régió veszi körbe gyűrű alakban. Úgy gondolják, hogy az M94 kis küllős magjával való kölcsönhatás a csillagkeletkezési folyamat mozgatórugója. A HyperLeda extragalaktikus adatbázis szerint az M94 másik négy galaxissal együtt egy valódi  galaxiscsoport részét képezi. Az egyik kölcsönhatásban álló pár körülbelül félúton van az M94 és a Béta CVn között. A fényesebb tagja az NGC 4618. A kis refraktorral 87x-es nagyítással ovális, 2’ hosszú és kétharmad olyan széles, észak-északkeleti lejtésű. Magja kelet-északkelet felé billenő sávszerű magot mutat. A közelben – ugyanebben a közepes látómezőben – feltűnik az NGC 4625 is; egy kis bolyhos halvány csillag a nyugati oldalán. Mindkét galaxis Magellán-spirál, amelyek gyakran egyetlen spirálkarral rendelkeznek, ami nem a központi régióból indul. A gravitációs kölcsönhatások fokozhatják ezt a szokatlan struktúrát. Egy 25 cm-es tubussal már észlelhető az NGC 4618 spirálkarja, amelynek foltos fényességű régiói vannak, a magtól keletre kezdődik és dél felé „tekeredik”. A másik, az M94-hez kapcsolódó kölcsönható pár 40’-re található a Bétától nyugat-északnyugatra. Egy 105 mm-es távcsővel 87x-es nagyításnál az NGC 4490 4,5’ hosszúnak, egyharmad szélesnek tűnik, és a délkeleti vége „dagibb”. Széles, szabálytalanul világos sáv fut végig a galaxis hossztengelyén. Társa keskenyebb végétől északra lebeg az  NGC 4485, egy kicsi, kerek ragyogás, kissé fényesebb maggal. Sue French: Deep-Sky Wonders, 113-115. o. Walter Scott Houston 1957 júliusában a Sky and Telescope Mélyég-csodák (Deep Sky Wonders) rovatában így írt az M 94-ről: M 94 (NGC 4736): kissé ovális spirálköd, 5,0x3,5’ átmérővel. Amatőr távcsövekben a spirálszerkezete rejtve marad, de vizuális fényessége 7,9 mg, míg néhány más Messier objektum 11 mg, így nehéz megérteni, hogy az M 94-et miért nem tekintik vizuális objektumnak. A fényképeken e galaxis fényes karjai szorosan tekerednek a majdnem kör alakú fénylő gömb körül. Halványabb, valamivel rövidebb karjai is vannak, melyek kinyúlnak a térbe. Legkorábbi feljegyzésem erről az objektumról 1926-ból származik, amikor mint fiatalember kerestem meg egy saját készítésű távcsővel: az objektív 2,5 cm szemüveglencse volt, az okulár egy nagyítólencse, s a cső újságpapírból volt összeragasztva. De éppen ezzel az alkalmatlan eszközzel az M 94 tisztán látható volt, s néhány közeli csillag is felkerült vázlatomra. A Steward Observatory 91 cm-es reflektorával ez a galaxis egy nagy izzó gömb, elég tisztán látszó spirálkarokkal, de különös, hogy Lord Rosse óriási távcsövével határozatlan volt a spirális jelleg eldöntésében. (Fordította: Szentmártoni Béla)

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot! A Nap április közepén 6:00 (NYISZ) körül kel, 19:30 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold április 6-án, utolsó negyed április 13-án, újhold április 20-án, első negyed április 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra): 04.11. 22:00 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja (19°) 04.12.            A Virginidák meteorraj maximuma (ZHR=5) 04.16. 04:01 A Szaturnusz 4,5 fokkal északra a Holdtól (Aquarius csillagkép, 20%-os holdfázis) 04.21. 18:11 38 órás holdsarló 11 fok magasan az esti égen 04.23. 01:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=18) 04.23. 13:36 A Vénusz 1 fokra a Holdtól (12%-os holdfázis) 04.25. 21:57 A Mars 4,5 fokkal északkeletre a Holdtól (31%-os holdfázis) 04.29.            Az Alfa Scorpiidák meteorraj maximuma (ZHR=5) A Merkúr a hónap nagy részében jól megfigyelhető napnyugta után nyugati irányban, ez az idei legkedvezőbb esti láthatósága. 11-én van a legnagyobb keleti kitérésben a Naptól, 19 fokra. Ezután láthatósága folyamatosan romlik, a hónap végére már eltűnik az esti szürkületben. A Vénusz a kora esti órákban délnyugaton kereshető, láthatósága kiváló a hónap során. Fényessége -4 magnitúdó, átmérője 17", fázisa 67%. A Mars kora este kel, az este első felében megfigyelhető. Gyorsan távolodik, fényessége 1,3 magnitúdóra, látszó átmérője 5,4"-re csökken. A Jupiter a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben figyelhető meg, hajnalban megfigyelhető alacsonyan a délkeleti irányban. Az Uránusz a hónap első felében még kereshető a Kos csillagképben, alacsonyan nyugaton. A Neptunusz a hónap során nem figyelhető meg. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. Galaxisok a Nagy Medvében Ha tavasz, akkor galaxisok… De nem a megszokott Virgo galaxishalmaz tagjai közül szemezgetünk áprilisi ajánlónkban, hanem a Nagy Medve csillagképbeliek közül! Első célpontunk az NGC 2768, amely félúton fekszik az Üpszilon (υ) és az Omikron (ο) Ursae Majoris, a Nagy Medve orrát jelző csillag között. Ez a galaxis halványan látszik egy kis refraktorral is 17x-es nagyítás mellett. Alakja KNY-i irányú ovális formát mutat 47x-es nagyításnál és a galaxismag felé világosabbá válik. A 87-szeres nagyítás szebb képet ad, egy 10 magnitúdós csillaggal a galaxis nyugati-északnyugati peremén, és egy halvánnyal a keleti-északkeleti széléhez közel. Ha északnyugat felé mozdítjuk a távcsövet, akkor egy 53’-es látómezőben feltűnik az NGC 2742 is. Formáját és tájolását tekintve hasonló az NGC 2768-hoz, de kisebb és egyenletesebb felületi fényerővel rendelkezik. Az NGC 2742-t északnyugaton egy mélysárga csillag, délnyugaton pedig egy halvány csillagokból álló kis háromszög kíséri. Mindkét galaxis nagyjából 65 millió fényévre helyezkedik el tőlünk. Az NGC 2768 a Seyfert-galaxisokra példa, egy olyan objektumtípusra, amelynek középpontjában egy nagyon nagytömegű fekete lyuk található. Mindkét galaxis, miképp a Nagy Medve csillagkép is, cirkumpoláris Magyarországról nézve. Az NGC 2742-től körülbelül egy fokkal délre egy 6 magnitúdós csillaghoz jutunk, ahonnan 1,8°-kal nyugatra egy másik csillag is látszik. Az NGC 2685, a Hélix-galaxis a második csillagtól 27'-re délkeletre fekszik. (Nem összekeverendő az NGC 7293-mal, ami a Hélix-köd.) Nagyon halvány ÉK-DNY irányú ovális formát mutat egy 105 mm-es refraktorral 28x-os nagyítás mellett, és egy halvány csillag ül északkeleti csúcsától északra. 87x-es nagyítással 1,5' hosszú, és valamivel fényesebbé válik a közepe felé. A Hélix-galaxis az egyik legközelebbi poláris gyűrűs galaxis. A poláris gyűrűs galaxis egy gázból, porból és csillagokból álló korongot (vagy gyűrűt) mutat, amely majdnem merőleges a befogadó galaxis korongjára. Úgy gondolják, hogy a gyűrű egy szomszédos galaxis anyagával való egyesülés vagy felhalmozódás eredményeként keletkezik. Egy 25 cm-es távcsővel a galaxis poláris gyűrűjét úgy érzékeljük, hogy közepén a galaxis vastagsága nagyobb, mint amit egyébként várhatnánk. Egy 14,5”-es tubussal nagyon halványan mutatja meg ezt a szélesebb középső régiót. Amely a fő galaxisra merőlegestől, kissé az óramutató járásával megegyező irányba billen, az északnyugati oldalon lévő rész egyértelműbben látszik. A Hélix-galaxis egy lentikuláris és poláris gyűrűs Seyfert 2 típusú galaxis. Kb. 50.000 fényév átmérőjű és körülbelül 45 millió fényévre van a Földtől. Másodpercenként 883 kilométeres sebességgel távolodik tőlünk. Nagy tudományos érdeklődésre számot tartó objektum, mert a poláris gyűrűs galaxisok elég ritkák. Innen észak felé induljunk távcsövünkkel, ahol is galaxisok egy érdekes kvartettjét találjuk, a Holmberg 124-et. Erik Holmberg 1937-ben készítette el katalógusát a kettős és többszörös galaxisokról, amelyeket korai fényképlemezeken talált, sajnos a fejletlenebb technikával készített képek számos hamis azonosításhoz vezetettek. A csoport legnagyobb tagja az NGC 2805, Tau (τ) Ursae Majoristól 1,2° K-ÉK-re látszik. Ennek a spirálisnak a felülete nagyon alacsony fényerővel rendelkezik, és a kis teleszkópokkal csak az apró, világosabb magot tudjuk észlelni. Egy 25 centiméteressel, 170x-es nagyításnál ez a kísérteties galaxis szabálytalanul kereknek és 4-5' átmérőjűnek tűnik. Egy pár meglehetősen fényes, 9-es és 10-es magnitúdós csillag veszi körül, míg egy 12 magnitúdós csillag őrzi északnyugati szélét. Megosztva a látómezőt, az NGC 2814 (küllős spirálgalaxis) 10,5"-re észak-északkeletre helyezkedik el nagyobb társától, és déli csúcsa közelében van egy 11 magnitúdós csillag. Ennek a spirálnak az összmagnitúdója lényegesen halványabb, mint az NGC 2805-é, de fénye sokkal kisebb területre oszlik szét, ami lényegesen nagyobb felületi fényességet eredményez. Úgy néz ki, mint egy 1' hosszú észak-déli perjel. Az NGC 2820 valamivel nyilvánvalóbban mutatja magát, mint az NGC 2814, és csak 3,7’-re van a látómező középpontjától keletre. Az NGC 2820 egy másik éléről látszódó spirál galaxis és elég vékony ahhoz, hogy szerepeljen a „Laposgalaxis” Katalógusban (Igor D. Karachentsev és munkatársai, 1999). A katalógusban szereplő objektumok olyan korongszerű galaxisok, amelyeknek nincs központi dudora, vagy csak csekély a középső kidudorodásuk, és legalább hétszer hosszabbnak tűnnek, mint a szélességük. Egy 25 cm-es távcsővel az NGC 2820 karcsú formája K-ÉK - NY-DNY irányú, és 2,5’-es. A csoporthoz tartozó IC 2458-at Sue French sem látta a saját szemével. A kihívás: valaki látja, ahogy az NGC 2820 nyugati csúcsán lóg? Ezek a Holmberg-galaxisok körülbelül 76 millió fényévnyire találhatók tőlünk. Sue French: Deep-Sky Wonders 98-99. o.

A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap januárban 7:30 (KözEI) körül kel, 16:30 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold január 7-én, utolsó negyed január 15-én, újhold január 21-én, első negyed január 28-án lesz. Van egy kis érdekesség az idei (2023) januári telehold-időpont körül. Sokfelé olvashatjuk, hogy január 6-án lesz. Már ahol! Merthogy a telehold 2023. január 7-én 00:07 KöZEI-kor lesz. Ami UT-ben 2023. január 6. 23:07 UT. Szóval MAGYAR IDŐ, vagyis a nálunk januárban használatos téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) szerint január 7-ére esik az idei év első teleholdja, VILÁGIDŐ szerint meg január 6-ra, a többi időzóna szerint meg kiszámolhatja mindenki magának. Emiatt van sokfelé január 6-a, másfelé meg január 7-e! Nem mindegy, milyen idő szerint adjuk meg... Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 01.01. 23:16 Az Uránusz 19'-re a Holdtól. 01.03. 19:21 A Mars 56'-re a Holdtól. 01.04. 03:40 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110). 01.20. 05:48 24 órás holdsarló 2 fok magasan a Merkúrtól 8 fokra. 01.22. 16:12 A Vénusz 27'-re a Szaturnusztól. 01.23. 15:49 43 órás holdsarló 12 fok magasan. 01.24. 15:12 A Merkúr dichotómiája. A hónap során egyre látványosabb a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 8  magnitúdós, de január végén, február elején elérheti az 5,4 magnitúdós fényességet is. Február elején 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Januárban, majd februárban az Északi Korona, Ökörhajcsár, Sárkány, Kis Medve, Zsiráf és Szekeres csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előrejelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap elején még kereshető az esti órákban délnyugaton, láthatósága viszont gyorsan romlik. Hamarosan megjelenik viszont a hajnali égen, 10-én már kereshető napkelte előtt délkeleten. Láthatósága ettől kezdve gyorsan javul, 30-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, 25°-ra a Naptól. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 11"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,3 magnitúdós. A Szaturnusz még az esti órákban megfigyelhető a Bak csillagképben, a hónap első felében. Fényessége 0,9 magnitúdó. Az Uránusz kora estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, éjfél körül nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az esti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Kemble 1 – NGC 1502 és 1501 A Kemble 1 egy aszterizmus a Zsiráf (Camelopardalis) csillagkép délnyugati részén. A Zsiráf nem a leglátványosabb csillagkép az égboltunkon; halvány csillagok alkotják, amelyek nem fényesebbek 3 magnitúdónál. Viccesen szólva sokan csak úgy ismerik ezt a csillagképet: "az égbolt azon területe észak felé, amerre nem látszanak csillagok". Az aszterizmust alkotó csillagok sora lényegében egy egyenes vonal, körülbelül 2,5 fok hosszan látszik és nagyjából húsz-huszonöt darab 5-9 magnitúdó fényesség közötti, változatos színű csillagból áll. Ez az csillaglánc nem látható szabad szemmel, ezért kistávcsőre, binokulárra lesz szükségünk a felfedezéséhez, amelynek végén az NGC 1502 halmaz homályos fényfoltként jelenik meg. Az NGC 1502 13 cm-es távcsőben már teljesen felbontott, 127/1500-as MC-ben, 28 mm-es okulárral a mintegy 1°-os látómezőnek a felét sem kitöltve szépen és látványosan látszik. A Kemble 1 egy viszonylag nem olyan régen felfedezett aszterizmus, hiszen csak 1980-ban fedezte fel Lucian Kemble atya, aki amatőrcsillagász és ferences szerzetes volt. A kanadai Albertában volt, amikor rábukkant erre a csodálatos csillagfüzérre egy 7×50-es binokulárral. Walter Scott Houston lelkesen népszerűsítette az aszterizmusokat a Sky and Telescope amatőrcsillagászati magazin 1946 és 1993 között általa jegyzett Deep-Sky Wonders című rovatában. A ferences szerzetes maga írt Houstonnak a felfedezéséről. 1980 decemberében Houston is írt az új aszterizmusról a rovatban, amelyet felfedezője után Kemble Cascade-nak nevezett el, ami magyarul Kemble-kaszkád itt és itt és itt - pedig hívhatnánk Kemble-zuhatagnak vagy Kemble-vízesésnek is, hiszen a cascade zuhatagot, vízesést jelent. Megfelelő szögben nézve a Kemble 1 csillagsor tagjai valóban úgy "esnek lefelé", mint egy zuhatagban a víz - Szentmártoni Béla is így fordította (ld. alább). Igaz, a szó létezik magyarul is (kaszkád, lásd itt), zúgó jelentésben. Walter Scott Houston – Mélyég-csodák rovatában Szentmártoni Béla fordításában ezt olvashatjuk a Kemble 1-ről: E hónap mély-ég objektumait F. L. J. Kemble (Alberta, Kanada) beszámolójából egészítem ki. 7x50 B-al pásztázva a Cam-ban, talált „egy szép vízesést halvány csillagokból, DK felől esve az NGC 1502 nyílthalmaz felé”. Szeretnék kapni beszámolókat e csillagsávról más binokulár használóktól, mivel Kemble a 2 ½ fok hosszú láncot nagyon figyelemre méltónak találta. Kemble olyan furfangot használ a távcsőnél történő rajz készítéséhez, melyről még nem hallottam. Kihúzza az okulárt a fókuszból addig, míg csak a legfényesebb csillagok láthatók, majd felrajzolja viszonylagos pozícióikat. Utána visszaállítja a fókuszt s kiegészíti a rajzot a halványabb csillagokkal. Nem egyszerű megtalálni ezt a csillagsort, hiszen az égbolt egy eléggé csillagszegény, látványos, könnyen megtalálható célpontokban szegény területén látszik. Az Alpha Camelopardalis a csillagkép harmadik legfényesebb csillaga 4,3 magnitúdós látszólagos fényességével (1961-es kutatások szerint az NGC 1502 nyílthalmazból szökött meg). A CS Camelopardalis a csillagkép második legfényesebb csillaga, egy 4,21 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás. Ha összekötjük ezt a két csillagot és a távolságot harmadoljuk, akkor a CS Camelopardalistól egyharmad távolságra egy 5 magnitúdós csillagot látunk, amely „átszúrja” a lánc közepét. A képzeletbeli összekötő vonalra merőlegesen láthatjuk az aszterizmust, amely a Kassziopeia csillagkép felé mutat. Kis refraktorral 17x-es nagyítással, nagylátószögű okulárral, 3,6°-os látómezőben gyönyörű látványt nyújt, és körülbelül 20 csillagot mutat meg. A sor délkeleti vége közelében az NGC 1502 nyílthalmazt fedezhetjük fel, amely sok halvány csillag zsúfolt halmaza. Néhány sárga-fehér színben csillog, fényességük pedig 7 magnitúdó. 68x-os nagyítással akár 25 csillagot is megszámolhatunk, amelyek egy tömör háromszög formát mutatnak. Az NGC 1502-től délre 1,4°-ra megtaláljuk a kis planetáris ködöt, az NGC 1501-et. Kicsinek, kereknek és meglehetősen fényesnek tűnik egy 105 mm-es távcsővel, 68x-os nagyításnál. A planetáris köd kissé ovális alakú, észrevehetjük a kicsi sötét középpontját, a világosabb északkeleti és délnyugati széleit, illetve a halvány központi csillagát is. Sue French: Deep-Sky Wonders, 14-15. o.