Címke: Észlelési ajánló

A következőkben januári amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap januárban 7:30 (KözEI) körül kel, 16:30 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold január 7-én, utolsó negyed január 15-én, újhold január 21-én, első negyed január 28-án lesz. Van egy kis érdekesség az idei (2023) januári telehold-időpont körül. Sokfelé olvashatjuk, hogy január 6-án lesz. Már ahol! Merthogy a telehold 2023. január 7-én 00:07 KöZEI-kor lesz. Ami UT-ben 2023. január 6. 23:07 UT. Szóval MAGYAR IDŐ, vagyis a nálunk januárban használatos téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) szerint január 7-ére esik az idei év első teleholdja, VILÁGIDŐ szerint meg január 6-ra, a többi időzóna szerint meg kiszámolhatja mindenki magának. Emiatt van sokfelé január 6-a, másfelé meg január 7-e! Nem mindegy, milyen idő szerint adjuk meg... Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 01.01. 23:16 Az Uránusz 19'-re a Holdtól. 01.03. 19:21 A Mars 56'-re a Holdtól. 01.04. 03:40 A Quadrantidák meteorraj maximuma (ZHR=110). 01.20. 05:48 24 órás holdsarló 2 fok magasan a Merkúrtól 8 fokra. 01.22. 16:12 A Vénusz 27'-re a Szaturnusztól. 01.23. 15:49 43 órás holdsarló 12 fok magasan. 01.24. 15:12 A Merkúr dichotómiája. A hónap során egyre látványosabb a C/2022 E3 (ZTF) üstökös. Jelenleg kb. 8  magnitúdós, de január végén, február elején elérheti az 5,4 magnitúdós fényességet is. Február elején 0,28 CSE-re közelíti meg a Földet. Januárban, majd februárban az Északi Korona, Ökörhajcsár, Sárkány, Kis Medve, Zsiráf és Szekeres csillagképeken halad át (ld. a lenti térképeket). Szabad szemmel nagyon halvány, viszont akár már kis távcsövekkel, binokulárokkal könnyen észrevehető lesz. Részletesebben itt írtunk erről az üstökösről, ahol előrejelzett koordinátái is megtalálhatók. (Forrás: www.aerith.net) A Merkúr a hónap elején még kereshető az esti órákban délnyugaton, láthatósága viszont gyorsan romlik. Hamarosan megjelenik viszont a hajnali égen, 10-én már kereshető napkelte előtt délkeleten. Láthatósága ettől kezdve gyorsan javul, 30-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe, 25°-ra a Naptól. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -0,3 magnitúdóra, látszó átmérője 11"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,3 magnitúdós. A Szaturnusz még az esti órákban megfigyelhető a Bak csillagképben, a hónap első felében. Fényessége 0,9 magnitúdó. Az Uránusz kora estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, éjfél körül nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az esti órákban megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: félhold, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián-dátumot az adott nap 0h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Kemble 1 – NGC 1502 és 1501 A Kemble 1 egy aszterizmus a Zsiráf (Camelopardalis) csillagkép délnyugati részén. A Zsiráf nem a leglátványosabb csillagkép az égboltunkon; halvány csillagok alkotják, amelyek nem fényesebbek 3 magnitúdónál. Viccesen szólva sokan csak úgy ismerik ezt a csillagképet: "az égbolt azon területe észak felé, amerre nem látszanak csillagok". Az aszterizmust alkotó csillagok sora lényegében egy egyenes vonal, körülbelül 2,5 fok hosszan látszik és nagyjából húsz-huszonöt darab 5-9 magnitúdó fényesség közötti, változatos színű csillagból áll. Ez az csillaglánc nem látható szabad szemmel, ezért kistávcsőre, binokulárra lesz szükségünk a felfedezéséhez, amelynek végén az NGC 1502 halmaz homályos fényfoltként jelenik meg. Az NGC 1502 13 cm-es távcsőben már teljesen felbontott, 127/1500-as MC-ben, 28 mm-es okulárral a mintegy 1°-os látómezőnek a felét sem kitöltve szépen és látványosan látszik. A Kemble 1 egy viszonylag nem olyan régen felfedezett aszterizmus, hiszen csak 1980-ban fedezte fel Lucian Kemble atya, aki amatőrcsillagász és ferences szerzetes volt. A kanadai Albertában volt, amikor rábukkant erre a csodálatos csillagfüzérre egy 7×50-es binokulárral. Walter Scott Houston lelkesen népszerűsítette az aszterizmusokat a Sky and Telescope amatőrcsillagászati magazin 1946 és 1993 között általa jegyzett Deep-Sky Wonders című rovatában. A ferences szerzetes maga írt Houstonnak a felfedezéséről. 1980 decemberében Houston is írt az új aszterizmusról a rovatban, amelyet felfedezője után Kemble Cascade-nak nevezett el, ami magyarul Kemble-kaszkád itt és itt és itt - pedig hívhatnánk Kemble-zuhatagnak vagy Kemble-vízesésnek is, hiszen a cascade zuhatagot, vízesést jelent. Megfelelő szögben nézve a Kemble 1 csillagsor tagjai valóban úgy "esnek lefelé", mint egy zuhatagban a víz - Szentmártoni Béla is így fordította (ld. alább). Igaz, a szó létezik magyarul is (kaszkád, lásd itt), zúgó jelentésben. Walter Scott Houston – Mélyég-csodák rovatában Szentmártoni Béla fordításában ezt olvashatjuk a Kemble 1-ről: E hónap mély-ég objektumait F. L. J. Kemble (Alberta, Kanada) beszámolójából egészítem ki. 7x50 B-al pásztázva a Cam-ban, talált „egy szép vízesést halvány csillagokból, DK felől esve az NGC 1502 nyílthalmaz felé”. Szeretnék kapni beszámolókat e csillagsávról más binokulár használóktól, mivel Kemble a 2 ½ fok hosszú láncot nagyon figyelemre méltónak találta. Kemble olyan furfangot használ a távcsőnél történő rajz készítéséhez, melyről még nem hallottam. Kihúzza az okulárt a fókuszból addig, míg csak a legfényesebb csillagok láthatók, majd felrajzolja viszonylagos pozícióikat. Utána visszaállítja a fókuszt s kiegészíti a rajzot a halványabb csillagokkal. Nem egyszerű megtalálni ezt a csillagsort, hiszen az égbolt egy eléggé csillagszegény, látványos, könnyen megtalálható célpontokban szegény területén látszik. Az Alpha Camelopardalis a csillagkép harmadik legfényesebb csillaga 4,3 magnitúdós látszólagos fényességével (1961-es kutatások szerint az NGC 1502 nyílthalmazból szökött meg). A CS Camelopardalis a csillagkép második legfényesebb csillaga, egy 4,21 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás. Ha összekötjük ezt a két csillagot és a távolságot harmadoljuk, akkor a CS Camelopardalistól egyharmad távolságra egy 5 magnitúdós csillagot látunk, amely „átszúrja” a lánc közepét. A képzeletbeli összekötő vonalra merőlegesen láthatjuk az aszterizmust, amely a Kassziopeia csillagkép felé mutat. Kis refraktorral 17x-es nagyítással, nagylátószögű okulárral, 3,6°-os látómezőben gyönyörű látványt nyújt, és körülbelül 20 csillagot mutat meg. A sor délkeleti vége közelében az NGC 1502 nyílthalmazt fedezhetjük fel, amely sok halvány csillag zsúfolt halmaza. Néhány sárga-fehér színben csillog, fényességük pedig 7 magnitúdó. 68x-os nagyítással akár 25 csillagot is megszámolhatunk, amelyek egy tömör háromszög formát mutatnak. Az NGC 1502-től délre 1,4°-ra megtaláljuk a kis planetáris ködöt, az NGC 1501-et. Kicsinek, kereknek és meglehetősen fényesnek tűnik egy 105 mm-es távcsővel, 68x-os nagyításnál. A planetáris köd kissé ovális alakú, észrevehetjük a kicsi sötét középpontját, a világosabb északkeleti és délnyugati széleit, illetve a halvány központi csillagát is. Sue French: Deep-Sky Wonders, 14-15. o.

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap decemberben 7:20 (KözEI) körül kel, 15:50 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI = UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold december 8-án, utolsó negyed december 16-án, újhold december 23-án, első negyed december 30-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 12.01. 22:26 A Jupiter 4°-ra látható a 65%-os fázisú Holdtól a Halak/Vízöntő csillagképben. 12.05. 16:32 A Hold fedi az Uránuszt. 94%-os holdfázis, kilépés: 17:33 UT-kor. (Zalaegerszegen belépés 17:31 és kilépés 18:31 KözEI-kor. Azaz a bolygó 60 percig lesz a Hold mögött.) Animáció a fedésről: 12.08. 05:07 A Hold elfedi a Marsot (100%-os holdfázis), kilépés: 06:01-kor. 12.14. 13:00 A Geminidák meteorraj maximuma (ZHR=150). 12.21. 15:31 A Merkúr legnagyobb keleti elongációja. 12.21. 21:48 Téli napforduló. 12.22. 05:49 28 órás holdsarló 1,5° magasan. 12.22. 22:00 Az Ursidák meteorraj maximuma (ZHR=10). 12.24. 15:37 A Vénusz 4,5°-ra a 2%-os fázisú Holdtól. 12.26. 17:14 A Szaturnusz 4,6°-ra a 16%-os fázisú Holdtól. 12.29. 15:41 A Merkúr és a Vénusz 1,5°-os közelsége a Nyilas csillagképben. A Merkúr az esti órákban figyelhető meg, láthatósága egyre javul a hónap során. 21-én van a legnagyobb keleti kitérésben, ekkor másfél órával nyugszik a Nap után. A Vénusz kora este délnyugaton kereshető, láthatósága folyamatosan javul a hónap során. A Mars kora este kel, az egész éjszaka során megfigyelhető. Fényessége -2 magnitúdóra növekszik, látszó átmérője 15"-re csökken. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,5 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,8 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján, hajnalban nyugszik. A Kos csillagképben található. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. NGC 1 és 2. Mini Kereszt Barangoljunk a Pegazus csillagképben! Az Alpha Andromedae-tól (α And), azaz az Alpheratztól (az Alpheratz a Pegazus csillagkép északkeleti sarkát képezi, de hivatalosan az Androméda csillagképhez tartozik) 1,4°-ra délre található két aprócska objektum, amelyek bizonyos szempontból nagyon különlegesek, hiszen a Ködök és Csillaghalmazok Új Általános Katalógusában, azaz az NGC katalógusban az 1-es és a 2-es számot kapták. Kövess egy három darab 6,5 magnitúdós csillagból álló vonalat, amely Alpheratztól dél-délnyugat felé halad 1,6°-t. A galaxisduó 30’-re keletre fekszik az utolsó csillagtól. Az NGC 1-et Heinrich Louis d’Arrest fedezte fel 1861-ben, a koppenhágai obszervatórium tesztelése közben. A becslések szerint 140 000 fényév átmérőjű, körülbelül 160 000 fényévnyire van tőlünk és 4450 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Az NGC 2-t először Lawrence Parsons, Rosse 4. grófja figyelte meg az NGC 1 „társaként”, 1873. augusztus 20-án; nagyon halványnak, kicsinek írta le, amely az NGC 1-től délre látható. Halvány spirálgalaxis, amelynek vizuális magnitúdója 14,2. Az NGC 2 sokkal halványabb, mint „társa” és nagyon közel látszik az NGC 1-hez. A valóságban azonban a két objektum távol van egymástól és nem is tartoznak össze. Az NGC 2 átmérője körülbelül 115 000 fényév, de 3-5-ször fényesebb, mint a Tejútrendszer, mivel meglehetősen kompakt. Sue French így írt a két apróságról: A 25 cm-es távcsövemben, 68x-os nagyítással az NGC 1 halványan látszik félúton egy 11,6 és egy 13,2 magnitúdós csillag között. 115x-ös nagyításnál már sokkal könnyebb észlelni, és ennél a nagyításnál az NGC 1-től délre és egy halványabb csillagtól keletre az NGC 2 is láthatóvá válik elfordított látással. 166x-os nagyításnál az NGC 2 nagyon kicsinek, halványnak és egyenletesen világosnak tűnik. Hosszúkás formája kelet-délkelet felé hajlik. Az enyhén ovális NGC 1 ugyanilyen tájolású, és apró, halvány magját is megmutatja. Hatalmas, 213x-os nagyítással már a viszonylag nagy és valamivel világosabb mag is jól kivehető. Az NGC 1 azzal szerezte meg első helyét, hogy az eredeti NGC katalógus összeállításakor (1860-as évek) a legkisebb rektaszcenzió-értékkel (RA-val) rendelkezett - 00h 00m 04s. Ez azonban az 1860-as koordinátáira vonatkozott, és a precesszió a RA nullavonalát távolabb vitte azóta az NGC 1-től. 2000-es epochájú koordinátákban néhány tucat NGC galaxis már kisebb rektaszcenziójú, mint az NGC 1. Most már tényleg egy igazi Pegazus objektum következik. A Gamma (γ) Pegasi a Pegazus csillagkép délkeleti sarka. A Gamma-tól 40’-re nyugatra és egy kicsit északra fekszik egy újabb csillagkép-utánzat, a „Mini-Kereszt” (korábban már ajánlottuk a Mini-Kassziopeiát). Ez az aszterizmus kisebb távcsövekkel is könnyen észrevehető. Egy 12 cm-es reflektorral, az Északi Keresztre emlékeztet, amely a Cygnus, a Hattyú csillagképet uralja. A 16,5'-es Mini-Kereszt öt csillagból áll, amelyek 8-10 magnitúdósak. Rövid része megközelítőleg észak-déli irányban, hosszú része kelet-nyugati irányban fut. Az Északi Kereszttel ellentétben, amelynek legfényesebb csillaga koronázza a csúcsát, a Mini-Keresztnél a leghalványabb csillag látható a csúcson. Sue French: Deep-Sky Wonders 291. o.

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap novemberben 6:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed november 1-én, telehold november 8-án, utolsó negyed november 16-án, újhold november 23-án lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 11.05. 0:13 A Jupiter 2,5°-ra a 87%-os fázisú Holdtól. 11.07. 03:48 Az (1) Ceres törpebolygó 27'-re az M66 galaxistól. 11.17. 23:00 A Leonidák meteorraj maximuma (ZHR=10-15). 11.20. 04:59 A 17%-os fázisú Holdtól 7'-re látható a γ Virginis kettőscsillag. 11.25. 15:38 40 órás holdsarló 2° magasan az esti égen. A Merkúr megfigyelhetősége a hónap során kedvezőtlen. A Vénusz a hónap során nem figyelhető meg, csak a hónap utolsó napjaiban, kora este délnyugaton. A Mars kora este kel, az egész éjszaka során megfigyelhető. Fényessége -1,9 magnitúdóra, látszó átmérője 17,2"-re nő. A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Halak csillagképben, -2,7 magnitúdós. A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,7 magnitúdó. Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található. 9-én szembenállásban van a Nappal. A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50'-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. Vadászat a Csiga-ködre Sokan sokféleképpen nevezik… Helix-köd vagy Helix Nebula, de egyesek csak azt mondják rá, hogy „Isten szeme”. Itthon a Csiga-köd a névre hallgat az NGC 7293 (Caldwell 63) a Vízöntő csillagképben. (De ahogy elfelejtjük fokozatosan a magyar nyelvet, úgy terjed a Hélix-köd vagy Helix-köd név és írásmód.) Ez az egyik hozzánk legközelebbi (kb. 700 fényév), és legfényesebb planetáris köd. Karl Ludwig Harding fedezte fel 1824-ben. A planetáris köd egy kezdetben közepestömegű (kb. 0,5 ..  7-8 naptömegű) öregedő csillagból születik, amely kimeríti nukleáris üzemanyagát, és külső rétegeit ledobja az űrbe. Ahogy a köd kitágul, maga a csillag korábbi magja is láthatóvá válik. A maradvány egy forró, sűrű fehér törpe csillaggá fejlődik, majd lassan, évmilliárdok alatt lehűl. Kétségtelen, hogy a Csiga-köd az egyik legszebb objektum az égen. Az angol Helix Nebula elnevezést a fényképeken látható kettős gyűrűs megjelenésről kapta. (Az angol helix szó csigavonalat, csavarvonalt, spirált is jelent.) A hosszú expozíciós fotókon „ködös ujjak” láthatók, amelyek a gyűrűtől befelé mutatnak a központi csillag felé, amely mindössze 13,5 magnitúdós. Itthonról szinte csak október-novemberben van esélyünk megfigyelni, és ekkor sincs túl magasan a horizont felett. Az első feladat az észleléséhez egy jó déli horizontú észlelőhely megtalálása. A sötétedés után már nekiállhatunk az észlelésnek, hiszen ilyenkor is alig több mint 20 fok magasan látszik délre, és gyorsan lenyugszik. A tapasztalatok szerint a Helix az egyik legkönnyebben megfigyelhető fényes planetáris köd és mégis az egyik legmegfoghatatlanabb. Sue French már binokulárral is megfigyelte, és mégis láthatatlan maradt számára nagyobb távcsövekben. Ezek az állítások ellentmondásosnak tűnhetnek, de a köd alacsony felületi fényességével magyarázhatók. Ezt alátámasztja többek megfigyelése: vizuálisan még 13-35 cm-es távcsövekben is, különösen rossz ég mellett, szűrő nélkül a Csiga-köd csak egy fényesebb, de hatalmas kiterjedésű, az égtől jól elváló, de az égnél alig valamivel fényesebb, halvány felületi fényességű ködösség. Ha a Csiga-köd fénye egyetlen pontba gyűlne össze, akkor egy 7,3 magnitúdójú csillag fényével ragyogna. De ez a fény az ég meglehetősen nagy területén oszlik el, kb. a Hold átmérőjének felén: 16'x12'! Kistávcső segít a köd fényének koncentrálásában, nagy látómező pedig megmutatja a környező sötét égboltot a kontraszt érdekében. Szóval ez nem lesz sétagalopp a köd nagy összfényessége ellenére sem. Először is meg kell győződni arról, hogy a távcső tényleg az ég megfelelő pontjára irányul. Sue French a New York állam-beli félig vidéki otthona mellől, jó égnél néha szabad szemmel is látja az egyik szomszédos csillagot, az Üpszilon (υ) Aquarii-t. Ha ez megvan, akkor nagyban megkönnyítettük a dolgunkat. De ha az ég túl világos ahhoz, hogy megmutassa nekünk ezt a csillagot, akkor az első nyom a 3,3 magnitúdós Delta (δ) Aquarii. A Deltától 4°-kal délnyugatra keressük meg a 4,7-es magnitúdójú 66 Aquarii-t. Egy látómezőben kell lennie a Deltával, és a távcsövön keresztül narancsos fényben ragyog. Haladj tovább ezen a vonalon további 2,8°-ot, a sárga-fehér Üpszilonig, amely a terület legfényesebb csillaga a maga 5,2-es magnitúdójával. A Csiga-köd az Üpszilontól 1,2°-kal nyugatra helyezkedik el. Két 10 magnitúdós csillag látható félúton, ezzel segítve a Helix pontos megtalálását, amelyet már 50 milliméteres távcsővel is észlelni lehet. Első pillantásra egy ilyen kis távcső csak egy ovális foltot mutat, de ha tovább nézed, akkor a Csiga-köd a türelmes megfigyelőjének megmutatja részleteit. Jó átlátszóságnál már a 105 mm-es távcsővel kicsi és közepes nagyításnál 14x11’-os ÉNY-DK irányú ovális fényfoltot lehet látni. A középpontja kissé sötétebb, mint a perem. Az elfordított látás (ha tekinteted a köd egyik oldalára irányítod) segíthet jobban érzékelni a ködöt, valamint az OIII és a keskenysávú mélyég-szűrők is gyakran jól működnek itt. Nagy nagyítással, szűrő nélkül, néhány halvány csillag is látható a ködbe ágyazva. De mi a helyzet a fényképeken látható gyönyörű látvánnyal? Nyilván nem láthatjuk azt a csodás, színes részletgazdagságot a saját szemünkkel, amit egy fotón, de a türelmes észlelő sokkal többet láthat, mint azt elsőre gondolnánk. Jöjjön néhány további észlelési leírás. Döbbenetes módon Michael Bakich ezt írta: „El Pasótól 50 mérföldre keletre fekvő sötét égboltunkról 2000. augusztus 26-án hárman szabad szemmel láttuk a Helixet.” Nyugat-Ausztráliában pedig, ahol a Csiga-köd szinte a fejed fölött halad el, Maurice Clark és barátai a szabadszemes észlelését használták az égbolt körülményeinek leírására. Mások 6x30-as keresőn keresztül találták meg, és kis távcsővel könnyűnek írták le. Mások a Csiga-köd gyűrűsségét 5 és 10 cm-es távcsövekkel észlelték. A központi csillagot már 15 cm-essel. Egy 200 mm-es távcsövön keresztül a Helix kékes-zölden ragyog. Az emberi szem érzékenyebb erre a színre, mint a fényképeket uraló vöröses árnyalatra. Ez az oka annak, hogy egy OIII szűrő sokat javít az észlelésén; áthalad a kétszeresen ionizált oxigén által kibocsátott kék-zöld fényen (OIII), miközben blokkolja a fényszennyezésre jellemző színeket. A gyűrű fényerejének szabálytalanságai is egy 20 cm-es távcsővel válnak láthatóvá. Egy 25 cm-es reflektor és OIII szűrő segítségével, már a halvány külső glóriája is láthatóvá válik. A legfényesebb része a DK-i részen látható, az óramutató járásával megegyező irányban „spirálozik”, és észak felé elhalványul. Egy másik nehéz célpont egy 16 magnitúdós galaxis, amely a gyűrű északnyugati szélébe ágyazódott. Amely 9,9 magnitúdós csillagtól 1,2'-re délre található, ehhez már egy igazi nagyágyú, egy 40 cm-es távcső kell. A küllőit szintén 40 cm-es műszerrel észlelték. A lényeg a jó kilátás dél felé, szerencse a jó átlátszóságú éjszakához és a lehető legsötétebb égbolt! Szűrők hazsnálata sokat segít a látványon. Sue French: Deep-Sky Wonders 252-254. o. Hazai bázis: „Home plate” aszterizmus A bonyolult után jöjjön egy egyszerűbb célpont. A „home plate” nekünk nem mond túl sokat. Ellentétben az Egyesült Államokban, hiszen nemzeti sportjuk egyik emblematikus pontja, pontosabban ötszöge, öt 6,7–6,9 magnitúdós csillag jelzi a baseballmeccsen használt ötszögletű „home plate” (hazai bázis a magyar baseballos szakzsargonban) sarkait (gondolom a hazafutásról már mindenki hallott). Hogy meglássuk ezt a kis aszterizmust, csupán egy binokulárra van szükségünk. A „Home Plate” középpontja 1,2°-kal NY-DNY-ra van a 23 Andromedae-től, amelyeket egy látómezőben észlelhetünk. Az aszterizmus 44' magas és dél felé hegyesedő a formája. Egy 15x45-ös binokuláron keresztül a középső és az ÉK-i sarokban lévő csillag is egy-egy halvány társat is mutat. Sue French: Deep-Sky Wonders 270. o.

A következőkben októberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap Zalaegerszegen októberben a hó közepén kb. 07:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra. Október hónap végén a NYISZ KöZEI-rá vált a polgári időszámításban.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed október 3-án, telehold október 9-én, utolsó negyed október 17-én, újhold október 25-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra): 10.05. 03:04 A 81P/Wild üstökös 8'-es DNY-ra a 3,8 magnitúdós P Leótól. 10.05. 19:55 A Szaturnusz 4,7°-ra látható a 80%-os fázisú Holdtól a Bak csillagképben. 10.08. 20:57 A Jupiter 2,6°-ra a 99%-os fázisú Holdtól a Halak csillagképben. 10.09. 04:21 A Merkúr kedvező hajnali láthatósága. 10.15. 04:27 A Mars 3,3°-ra a 73%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben. 10.19. 03:22 A (46) Hestia kisbolygó (10,9 magnitúdó) 18'-re az NGC 821 galaxistól a Kos csillagképben. 10.21. Az Orionidák meteorraj maximuma (ZHR=20). 10.24. 03:29 A (2) Pallas kisbolygó 6'-re a Tombaugh 1 nyílthalmaztól a Nagy Kutya csillagképben. 10.24. 04:40 A Merkúr 5°-ra a 2%-os fázisú, 30 órás holdsarlótól a Szűz csillagképben. 10:25. 09:18 Részleges napfogyatkozás, kezdődik 09:18 UT-kor, legnagyobb fázis 10:25 UT-kor, fogyatkozás vége: 11:33-kor (Budapesten). NYISZ-ben - amit az óránk mutat - ezek az időpontok: kezdődik 11:18 NYISZ-kor, legnagyobb fázis 12:25 NYISZ, vége 13:33 NYISZ-kor. 10.26. 01:13 A (2) Pallas kisbolygó 21'-re a Tombaugh 2 nyílthalmaztól a Nagy Kutya csillagképben. 10.30. Hajnali kettőkor a nyári időszámítás vége, a téli időszámítás (ami megegyezik a KöZEI-vel) kezdete. A polgári időt mutató órákat egy órával vissza kell állítani. A Merkúr a hónap nagy részében jól látszik napkelte előtt, a délkeleti ég alján. 8-án van a legnagyobb nyugati kitérésben, ekkor van az idén a legkedvezőbb hajnali láthatósága. A Vénusz napkelte előtt még kereshető a keleti égen a hónap elején, ezután a Nap közelsége miatt már nem figyelhető meg. A Mars estétől figyelhető meg a Bika csillagképben délkeleten. Egyre látványosabb, fényessége -1,2 magnitúdóra, látszó átmérője 15"-re nő a hónap során. A Jupiter a Halak csillagképben látható kora este, déli irányban. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49". A Szaturnusz a Bak csillagképben látható kora estétől hajnalig, délnyugaton. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 18". Az Uránusz a Kos csillagképben látható estétől, délkeleten. A Neptunusz a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Messier 72 és 73 Októberi célpontunk két halvány Messier-objektum: az M72 gömbhalmaz és az M73 aszterizmus, amelyek Vízöntő (Aquarius) csillagkép délnyugati részén találhatók. A Messier 72-t Pierre Méchain francia csillagász fedezte fel 1780. augusztus 29-én, majd ugyanebben az évben október 4-én és 5-én Charles Messier is megfigyelte, majd ő katalogizálta. Az M72 a Messier katalógus távolabbi objektumai közé tartozik, de igen gyorsan, 255 km/s sebességgel közeledik felénk és összesen 42 változócsillagot ismerünk a halmazban, melyek többsége RR Lyrae típusú. Hogyan találjuk meg? Keressük meg a 3,8 magnitúdós Epszilon (ε) Aquariit, ettől a csillagtól 3,3⁰-ra dél-délkeletre található. Ez a leghalványabb gömbhalmaz a teljes Messier-listán, 9,4 magnitúdós fényességével. 55 000 fényévnyire található tőlünk és csillagait nagyon nehéz kis távcsővel csillagokra bontani. Egy 70 mm-es műszer csak nagyon kicsi és halvány homályos foltot mutat meg belőle. Egy 9,4 magnitúdós csillagot láthatunk tőle 5’-re kelet-délkeletre. 105 mm-es refraktorral 127x-es nagyítással a halmaz szemcsésnek tűnik, de még ez sem bontja csillagokra a halmazt. A Messier 73, amely az M72-től 1,3°-ra keletre található a gömbhalmaztól, mindössze négy csillagból álló csillagalakzat. Ezt maga Messier fedezte fel és az M72-vel együtt katalogizálta. Eredetileg egy három vagy négy csillagból álló nyílthalmazként jellemezte, amely első látásra egy ködre hasonlít; valószínűleg katalógusába is ezért került be az objektum. Az M73-at általában a nem együtt született csillagok véletlenszerű csillagalakzatai közé sorolják, de egyesek úgy vélik, hogy több csillagból álló rendszer is lehet, amely egy szétszórt halmaz maradványa. (2002-es kutatások, amelyeket Odenkirchen és Soubiran végzett, azt támasztják alá, hogy csak néhány csillag véletlen együttállásáról van szó.) A Gaia asztrometriai műhold 2020-ban közzétett EDR3 jelű katalógusa szerint az M73-at alkotó négy csillag távolsága a Naprendszertől 1030±9, 1249±10, 2170±22, illetve 2290±24 fényév. Ez alapján a csillagok semmilyen kettős- vagy többszörös csillagrendszert, vagy halmazmaradványt nem formálnak, egyszerű aszterizmusról: különböző távolságban lévő, véletlenül közel egy irányba látszódó csillagcsoportról van szó. (Ezen a környéken a kettőscsillagok komponenseinek maximális távolsága két fényév körül van, különben a Galaxis árapályereje szétszakítja a rendszert. Az M73 csillagai ennél jóval messzebb vannak egymástól.) Az M73 négy, 10,4, 11,3, 11,7 és 11,9 magnitúdós csillagból áll, egy Y alakú csoportban, csupán 1’ átmérőjű. Észleléshez 100x-os nagyításra és sötét, fényszennyezésmentes égre van szükség. Forrás: Sue French: Deep-Sky Wonders 232-233. Walter Scott Houston 1950 szeptemberében így írt a két objekumtól (Szentmártoni Béla fordítása): Lent, a Capricornus közepe feletti üres térben fekszik két M-objektum, az M 72 és az M 73. M 72 (NGC 6981) 10 mg-s gömbhalmaz, 5’ átmérőjű, kis kör alakú folt szokatlanul elmosódott megjelenéssel. 1780. augusztus 29-én fedezte fel a szorgalmas Méchain. Helen Sawyer Hogg szerint a gömbhalmazok felfedezői: William Herschel 33, James Dunlop 21, Messier 14, Pierre Méchain 5, John Herschel 5, Lacaille 4, mások csak 2 vagy 1 . Smyth az M 72-t a Capnál tárgyalja, bár ma az Aqr határain belül esik 2 fokkal. M 73 (NGC 6994) 1,5 fokra K-re az M 72-től. Shapley és Davis mint nyílthalmazt katalogizálta, de nincs benn általában a csillaghalmaz-katalógusokban, és sem Smyth, sem Webb nem említi. A szerző sem tárgyalta még e rovatban. Azonban Smyth a Bedford Catalogue-ban (1844) úgy írja le az M 73-at, mint „10 mg-s csillagok triója egy szegény mezőben”. Az NGC leírása: „halmaz, rendkívül szegény, nagyon szabálytalan tömörülésű, semmi köd”.

A következőkben szeptemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot. A Nap Zalaegerszegen szeptemberben a hó közepén kb. 06:30 (NYISZ) körül kel, 19:00 (NYISZ) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az ország középső részén kb. negyed, a keleti részén kb. fél órával hamarább kel és nyugszik a Nap. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed szeptember 3-án, telehold szeptember 10-én, utolsó negyed szeptember 17-én, újhold szeptember 24-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (NYISZ-2 óra): 09.03. 02:51 A Marstól 4°-ra látható a Hyádok nyílthalmaz. 09.14. 21:18 A Hold elfedi az Uránuszt. Kilépés 22:20 UT-kor. 09.17. 03:49 A Mars 3,6°-ra az 57%-os fázisú Holdtól a Bika csillagképben. 09.23. 01:04 Őszi nap-éj egyenlőség. 09.24. 03:58 42 órás holdsarló 13° magasan a hajnali égen, 13°-ra a Vénusztól. 09.25. 04:00 A Vénusz 2°-ra a 0,7%-os fázisú Holdtól a Szűz csillagképben. 09.27. 04:05 A Merkúr és a Vénusz 3°-os közelsége a Szűz csillagképben. A Merkúr a hónap elején kereshető nyugaton, a napnyugta utáni fél órában, láthatósága ezután kedvezőtlen. A hónap végén újra megfigyelhető hajnalban keleten, ekkor fél órával kel a Nap előtt. A Vénusz napkelte előtt kereshető a keleti égen, láthatósága gyorsan romlik, a hónap végén fél órával kel a Nap előtt. -3,9 magnitúdós, átmérője 10", fázisa 98%. A Mars késő estétől figyelhető meg a Bika csillagképben délkeleten. Egyre látványosabb, fényessége -0,6 magnitúdóra, látszó átmérője 12"-re nő a hónap során. A Jupiter a Cet csillagképben látható koraeste, délen. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49". A Szaturnusz a Bak csillagképben látható kora estétől hajnalig, délnyugaton. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 18". Az Uránusz a Kos csillagképben látható késő estétől, délkeleten. A Neptunusz a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Vállfa-halmaz (Collinder 399) A Vállfa-halmaz (más néven Collinder 399, Cr 399, vagy Brocchi-halmaz) a Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található csillagcsoport, közel a Nyíl csillagképhez. Először Al-Szufi perzsa csillagász írta le 964-ben az Állócsillagok c. könyvében. A 17. században G. B. Hodierna olasz csillagász önállóan újra felfedezte. 1931-ben Per Collinder svéd csillagász felvette a nyílthalmazokról készített katalógusába. Nagyon sokáig valódi nyilthalmaznak tekintették. 1998 óta (a Hipparcos műhold adatai alapján) számos független tanulmány bebizonyította, hogy ez az objektum nem valódi halmaz, hanem csak a csillagok véletlenszerű elrendezése, azaz aszterizmus. Alkotócsillagai 237-2237 fényév távolságban vannak a Naprendszertől. A Collinder 399 (Cr 399) egy feltűnő látszólagos csillagcsoportosulás. Számos olyan csillaga van, amely elég fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is lássuk a nagyon sötét égbolton. Sue French New York állam északi részén található félig vidéki otthonából csak egy ködösséget látott az α Vulpeculaetól (egy 4,4 magnitúdós vörös óriás, kísérője a 7 ívperc távolságban lévő hatodrendű 8 Vulpeculae. Ez egy nagyon nyílt kettőscsillag, amely már kis távcsővel, vagy binokulárral is megfigyelhető) 4,5°-ra délre. A távcső hat csillagot mutat egy vonalban, és további négyet, amelyek horgot alkotnak délen. Mivel a „rúd” hossza 1,4°, a Vállfa-halmaz megfigyeléséhez kis nagyítású, széles látószögű látómezőre van szükség. Sue French: Deep-Sky Wonders 215. o. Walter Scott Houston, az „eredeti” Mélyég-csodák szerzője, így írt a csillagcsoportosulásról és még néhány objektumról 1956 szeptemberében (fordította: Szentmártoni Béla): Az őszi esték fokozódó csípősségével a Tejút oldalai Ny felé fordulnak. Mielőtt az Orion uralná az eget, az amatőr még vethet néhány utolsó pillantást a korábbi hónapok összehalmozódott látványosságaira. Szép objektum binokulárral vagy RFT-vel Brocchi halmaza a Vul-ban, nem messze az Albireo-tól. Látható szabad szemmel a Tejút egy sötét hasadékában. Távcsővel 5-10 mg-s csillagok nyílt csoportja, kb. 1 fok átmérővel, fényesebb tagjai „vállfát” alkotnak. Ha a Vir-ben vagy a Hya-ban lenne, messze a Tejúttól, jól ismert objektum lenne. Csaknem valamennyi katalógusból hiányzik ez a szép csoport, bár Collinder 1931. évi jegyzéke tartalmazza. A Brocchi-halmaznak nagyon a szélén nagyobb távcsövek tulajdonosai megtalálhatják az NGC6802 kis nyílthalmazt. A nagyon halvány csillagok e tömkelege 5’ átmérőjű. Nem messze ettől, de a nagy Dumbbell-köd árnyékában fekszik az M 71 (NGC 6838) gömbhalmaz, 6’ átmérővel. A Sagitta keskeny sávjában könnyű rátalálni, s többre érdemes egy futó pillantásnál. Az égen magasabban van egy közepes, halvány planetáris köd, melyet eddig még nem említettem e rovatban. Ez az NGC6905, éppen a Del határa felett. Fényképeken kb. 44x37” méretű, s a vizuális észlelő is ki tudja nyomozni e terjedelemig, bár legalább 25 cm-es távcső szükséges, hogy ki lehessen venni a 14 mg-s központi csillagot. Szintén a Del-ben van az NGC 7006 gömbhalmaz. Ez az 1 mg-s halmaz csak 1’ vagy 2’ átmérőjű, s érdekes kontrasztban van a közeli M15 nagy gömbhalmazzal a Peg-ben, amely látható szabad szemmel. A szerzőnek van egy kartoték-katalógusa ködöknek amatőrök általi észleléséről. Szeretném tudni, melyeket látta valaki, rövid leírással, észrevételekkel a fényességről és érdekességekről, s hogy milyen fajtájú és méretű távcsövet használtak. Érdekesség, hogy régen a halmaz nevét (Coathanger asterism) magyarra Ruhafogasként fordították, sok idősebb amatőrcsillagász fejében ez maradt meg. A helyes fordítás azonban a Vállfa-halmaz, ami lassacskán terjed. Ne lepődjünk meg, ha helyenként ma is, régebbi könyvekben-cikkekben pedig gyakran Ruhafogasként látjuk említeni.