Címke: VCSE

A Nap novemberben 6:50 (KözEI) körül kel, 16:05 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed november 5-én, újhold november 13-án, első negyed november 20-án, telehold november 27-én lesz. Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség. Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra): 11.05.             Déli Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5-10) 11.09. 10:10  A Hold elfedi a Vénuszt. Fedés vége:11:22, 15%-os holdfázis 11.10-12.     VCSE novemberi észlelőhétvége 11.12. 05:08 28 órás holdsarló 4° magasan a hajnali égen 11.12               Északi Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5) 11.18               A Leonidák meteorraj maximuma (ZHR=10-15) 11.20. 15:45 A Szaturnusz 3 fokkal északra a Holdtól, 52%-os holdfázis 11.25. 15:13 A Jupiter 4 fokra délre a Holdtól, 96%-os holdfázis A Merkúr a hónap elején nem figyelhető meg, de 15-én már fél órával nyugszik a Nap után, láthatósága lassan javul. A hónap végén már egy órával nyugszik a Nap után, délnyugati irányban kereshető. A Vénusz egész hónapban megfigyelhető hajnali fél öttől, a délkeleti égen. Fényessége -4,3 magnitúdó, átmérője 17"-re csökken, fázisa 0,55-ről 0,67-re nő. A Mars a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. A Jupiter a Kos csillagképben látható egész este, déli irányban. Fényessége -2,9 magnitúdó, látszó átmérője 49". A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható kora estétől éjfélig, délkeleten. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 17". Az Uránusz a Kos csillagképben látható egész éjszaka, délkeleten. A Neptunusz a Halak, majd a Vízöntő csillagképben látható az esti óráktól az éjszaka első felében, délkeleten. A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, téli időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva. Novemberben keressük fel az aprócska Delfin (Delphinus) csillagképet. Nem olyan látványos, mint a nagy és ismert társai, mégis talán a Delfin hasonlít leginkább névadójára, mint ami játékosan ugrik ki a csillagvizekből. Először keressük meg az Σ2735 szoros kettős csillagot, amely 53’-re nyugat-északnyugatra fénylik az 1 Equulei (ε Equulei) csillagtól a szomszédos Csikó csillagképben. Két komponense csak 2” távolságra van egymástól, de tisztán bontja már egy 130 mm-es refraktor is 117x nagyítással. A 6,5 magnitúdós főcsillag mellett, a 7,5 magnitúdós kísérőjét is láthatjuk egy kicsit északnyugatra. A fényesebb csillag mélysárga, a kísérő fehér színű. 6,1°-ot nyugat-északnyugat felé haladva elérkezünk az NGC 6934-hez. Ezt a gömbhalmazt könnyen megtalálhatjuk, az Epszilon (ε) Delphinitől 3,9°-kal délre, a delfin farkának a végénél. Már egy 12x36-os binokulárral is lágyan izzó gömbként látható (sötét égről, nem városból). A halmaz enyhén ovális formája észak-északkelet felé hajlik, ez már 153-szoros nagyítással látszik. Néhány rendkívül halvány csillag szikrázik a halóban, amely egy széles fényesebb magot vesz körül. Egy 25 centiméteres Newtonnal, 219x-es nagyításnál az NGC 6934 3’ átmérőjűnek tűnik, és részben csillagokra bontja a homályos köd felett. Egy 40 cm-essel már 4’-re nő, és sok csillag ragyog benne, köztük néhány a szívében. A delfin farka alatt 1,4°-kal galaxisok kis csoportja látszik, amit a 2020 októberi ajánlóban már meglátogattunk: az NGC 6928, 6930, 6927, 6927/A és a PGC 214749. Novemberi utolsó célpontunk a Thompson 1, amelynek három legfényesebb csillaga a bal felső sarokban látható a szemközti oldalon. Erre az aszterizmusra John Thompson kanadai amatőr hívta fel Sue French figyelmét. A 130 mm-es refraktorral 63x nagyítás mellett osztozik a mezőn Ióta (ι) Delphinivel, amely 10,4’-re nyugat-északnyugatra csillog. 13 db, 10-13 magnitúdós csillagot látszik egy jellegzetes, 5,7’ hosszú háromszögben, amelynek hegyes vége dél-délnyugat felé mutat. A Thompson-1 aszterizmus, John Thompson kanadai amatőrcsillagász véletlen felfedezése volt 1986-ban, miközben az Ióta Delphini körüli régiót figyelte. Sue French: Deep-Sky Wonders 249-251.o. 1962. szeptemberében Walter Scott Houston így írt az NGC 6934 gömbhalmazról a Sky and Telescope: Deep Sky Wonders rovatában: NGC 6934. Nehezebb gömbhalmaz a Del-ben. H. S. Hogg leírása szerint 6’ átmérőjű, rendszerint kisebbnek látszik és halvány: 10 mag. Messier nem észlelte ezt a halmazt, mert más objektumok, melyek hasonlóan halványak, pl. az M 70, M 72 szerepelnek katalógusában. W. Herschel fedezte fel 1785 szeptemberében. szeptemberében ismét felkereste: Egy másik elég halvány gömbhalmaz ugyanebben a csillagképben az NGC 6934. A 10 cm refraktorban nem volt több 4’ átmérőjűnél, mégis látszott e 9 mag-s objektum nagy binokulárban, s szép objektum volt 12 cm MAT-al. És újra 1983-ban: Az NGC 6934 9 mag összfényességgel fénylik s kb. 2’ átmérőjű. Csinos objektum RFT-ben s különösen ilyen volt 20x120 MAT-al.