VCSE - A Tojás-köd, tudományos jelzésével RAFGL 2688 a Hubble Űrtávcső felvételén - HST
VCSE – A Tojás-köd, tudományos jelzésével RAFGL 2688 a Hubble Űrtávcső felvételén – HST

Kellemes húsvétot kívánunk minden kedves tagtársunknak, barátunknak és olvasóknak a népszerűen Tojás-ködnek nevezett objektum fényképével!

A felvételt a Hubble Űrtávcső készítette róla. Tudományos jelzete RAFGL 2688 vagy CRL 2688. A Naprendszertől mintegy 3000 fényévre elhelyezkedő bipoláris protoplanetáris ködről van szó. (A protoplanetáris köd nem keverendő össze a protoplanetáris diszkkel (vagy protoplanetáris koronggal). A protoplanetáris köd egy születőben lévő planetáris köd, egy öreg csillag haldokló fázisa; a protoplanetáris diszk egy születőben lévő bolygórendszert jelöl. A hasonlóan hangzó elnevezés szerencsétlen és keverésre ad alkalmat, de a planetáris ködök is a kistávcsövekben a planétákhoz hasonló vizuális megjelenésükről kapták a nevüket.) A bipoláris azt jelenti, hogy két, egymással ellentétes irányba kinyúló-kifúvó része van: a képen ezt nyalábként (jetként) láthatjuk, ahogy egymással szemben, majdnem vízszintesen, egymással kis szöget bezárva – valójában egy kúp felületén – anyag látszik vonalak mentén. A planetáris ködök mintegy 10-20%-a bipoláris, így a protoplanetáris ködök egy része is az kell, hogy legyen. Felteszik, de nem bizonyították, hogy a bipolárisságot egy kísérőcsillag hozza létre.

A Tojás-ködöt 1975-ben fedezték fel közepes infravörös tartományban (11 mikrométeres hullámhosszon észlelve). Maga az észlelés is különösen történt: az amerikai légierő geofizikai labóratóriumának egy rakétáján volt elhelyezve a detektor. A látható fény tartományában is látszik, ezért már Fritz Zwicky svájci csillagász korábban észrevette, de a látható fénybeli képek alapján tévesnek galaxispárnak katalógizálta.

A protoplanetáris köd pedig azt jelenti, hogy ez egy olyan ködösség, amiben egy öreg, haldokló AGB-csillag éppen lefújja a külső rétegeit, és majd planetáris ködöt hoz létre. A protoplanetáris köd a planetáris ködképződés egyik első fázisa, vagyis itt egy születőben lévő planetáris ködöt láthatunk.

A HST felvételén nemcsak a négy kiáramló anyagvonal látszik, hanem rendkívül érdekes, hagymahéjszerűen elhelyezkedő héjak is, ahol az anyag sűrűbb, a héjak között pedig ritkább. Az AGB-csillag pulzálásszerűen dobja le magáról a rétegeit, ezért látjuk a héjakat. Legbelül viszont egy sötétebb, korongszerű rész látszik, ami egy erősen átlátszatlan, sűrű porból álló, valószínűleg korong, vagy inkább fánk alakú alakzat okoz, ami eltakarja a középen lévő csillag fényét. De itt-ott átlátszik, és a kijutó csillagfény a héjakról visszaverődve a szemünkbe jut. A ködösség polarizált fényt sugároz, nagyobb távcsövekkel és polárszűrők alkalmazásával már vizuálisan is észlelhető ez a jelenség.

A Tojás-köd a Hattyú csillagképben látszik, 30×15 ívmásodperc méretű, de nagyon halvány, látható fényben mindössze 14 magnitúdós. A VCSE 2019. ápr. 26-28-i észlelőhétvégéjén a 46 cm-es Dobsonnal megpróbálkozunk vele.

Első alkalommal sikerült egy extragalaktikus, nagyon nagy tömegű fekete lyuk  (ang. supermassive black hole) legközelebbi környezetéről képet alkotni. Az áttörésnek számító eredményt az Event Horizon Telescope nevű rádiócsillagászati műszeregyüttessel érték el. Még soha nem “láttunk” fekete lyukat ilyen részletes felbontásban, és ennyire közel az eseményhorizontjához. A fekete lyukak kiemelkednek a sötétségből.

Nagy várakozás előzte meg az Eseményhorizont Távcsővel (Event Horizon Telescope) készült első felvételek és a vele kapott első eredmények közzétételét. Mi is írtunk már 2018-ban arról, hogy mire számíthatunk. A legelső képeket és eredményeket 2019. április 10-én tették közzé, mi ezeket a www.space.com alapján szemlézzük.

 

VCSE - A kutatók által kapott első fekete lyuk-sziluett. A kép az EHT-val készült az M87 extragalxis közepén található nagyon nagytömegű fekete lyukról. A 6,5 milliárd naptömegű fekete lyuk meghajlítja a mögötte lévő csillagok, csillagközi gáz fényét. A gyűrűn belül található üres terület a fekete lyuk sziluettje. Ez a nagyon nehezen megkapott kép a fekete lyukak létezésének eddigi legerősebb bizonyítéka. - Forrás: Event Horizon Telescope Collaboration
VCSE – A kutatók által kapott első fekete lyuk-sziluett. A kép az EHT-val készült az M87 extragalaxis közepén található nagyon nagy tömegű fekete lyukról. A 6,5 milliárd naptömegű fekete lyuk meghajlítja a mögötte lévő csillagok, csillagközi gáz fényét. A gyűrűn belül található üres terület a fekete lyuk sziluettje. Ez a nagyon nehezen megkapott kép a fekete lyukak létezésének eddigi legerősebb bizonyítéka. – Forrás: Event Horizon Telescope Collaboration

Fekete lyukak definíció szerint a térnek olyan tartományai, amelyből bentről kifelé semmi sugárzás vagy anyag nem távozhat el az objektum nagy gravitációja miatt. Arra gondolhatnánk, hogy ezért semmi, még a fény sem hagyhatja el a felszínüket, ezért nem lehet őket látni. De például a környezetükre kifejtett gravitációs hatásuk révén, vagy az általuk széttépett csillagok anyagának áramlása és sugárzása révén fel lehet őket fedezni. A Hawking-sugárzás pedig mégiscsak lehetővé teszi, hogy valami elhagyja a fekete lyukat. Leegyszerűsítve: ha egy fekete lyuk felszínén egy tömeg nélküli részecske éppen fénysebességgel kering (pl. egy foton), és energiája elég nagy (vagyis pl. a foton hullámhossza nagyon kicsi, frekvenciája nagy), akkor széteshet két részecskére, pl. egy elektronra és pozitronra. Ekkor az elektromos töltés megmarad. A párkeltés során a haladó irányba mutató lendület is megmarad, de keletkezhet egy erre merőleges komponens is mindkét részecskéhez. Ekkor pl. a pozitron befelé megy, az elektron kifelé, így ez a lendületkomponens is megmarad. Tehát valami nagy ritkán – pontosabban annak a valaminek egy része, példánkban a fele tömeg – elhagyhatja a fekete lyukat. Így akár egy fekete lyuk “világíthat” is. Értelmes dolog lehet ezért egy fekete lyuk “magnitúdójáról” beszélni. A Hawking-sugárzás azonban a legtöbb csillagászati fekete lyuk esetén rendkívül – végtelenül – gyenge, műszereinkkel nem érzékelhető, mert bőven a műszerek érzékenysége alatt marad. A fekete lyukakhoz legeslegközelebbi térből azonban jöhet fény és sugárzás, pl. a behulló anyag itt még – elvileg – észlelhető. (A Hawking-sugárzás léte nem mond ellent a fekete lyuk definiciójának, hiszen az nem a fekete lyuk belsejéből jön, ahonnét semmi nem jöhet ki, hanem a felszínéről, ami ugye nem belül van, hanem határfelület.)

Az Eseményhorizont Távcsőrendszer az M87-beli és a mi Tejútrendszerünkben lévő, Sagittarius A*-nak (Sgr A*) nevezett fekete lyukakat, illetve közvetlen környezetüket szeretnék megvizsgálni. Az M87-belire vonatkozó eredményeket 2019. április 10-én tették közzé sajtókonferencia keretében. A képek a fekete lyukak vizsgálatának egy fontos, új lépése, egy új vizsgálati lehetőség: egy egészen ismeretlen világ nyílik ki számunkra. Az eddig csak elméletek és spekulációk szintjén lévő elképzelések most észlelésekkel megerősítést nyerhetnek – vagy megcáfolhatják őket.

Az Eseményhorizont Távcsőben (EHT) több, mint 200 kutató dolgozik együtt. Némelyikük már két évtizede tagja a teljes glóbuszra kiterjedő együttműködésnek. A cél néhány közeli, nagyon nagy tömegű, galaxisok központjában található központi fekete lyuk sziluettjét és közvetlen környezetét rádióhullámhosszakon feltérképezni, és képet alkotni róla. Bár ez rádiócsillagászati kép, sok helyen fotónak nevezik (noha a fotó szót csak látható fénybeli képekre szokták sokszor használni). Az első észlelések ezzel a távcsőrendszerrel 2017 áprilisában történtek, az első adatfeldolgozási lépések 800 magos számítógépklaszteron 2017 decemberében estek meg, az első eredmények pedig 2019-ben kerültek közlésre.

Az első célpont az M87 (Messier 87) extragalaxisban lévő, 6,5 milliárd naptömegű behemót fekete lyuk volt. A másik célpont az Sgr A*, ami csak 4,3 millió naptömegű. Most csak az M87-ről szóló eredményeket és képet közölték. Az M87-beli központi fekete lyuk tőlünk mért távolsága 53,5 millió fényév, az Sgr A* csak 26 ezer fényévre található. Az Sgr A* látszó mérete olyan pici tőlünk nézve, “mintha egy narancsot néznénk a Holdon” mondta egy csillagász a space.com-nak.

VCSE - Az EHT rádiótávcsöveinek elhelyezkedése a Földön. - Forrás: Event Horizon Telescope Collaboration
VCSE – Az EHT rádiótávcsöveinek elhelyezkedése a Földön. – Forrás: Event Horizon Telescope Collaboration

Minden éjszaka kb. 1 petabájtnyi észlelési adat keletkezett, így az adatfeldolgozás egy évnél is hosszabb ideig tartott egy nagyméretű szuperszámítógépen. Például ekkora adatmennyiséget nem is lehetett az interneten átküldeni a rádiótávcsövektől az adatfeldolgozási helyre, különböző adathordozókon kellett fizikailag szállítani. Vagyis adathordózóra rámásolták, és azt a posta vitte. A hagyományos postaszolgáltatás még mindig gyorsabb ekkora adatmennyiség esetén, mint az internet a jelenleg elérhető legnagyobb sávszélességgel! A Déli Sarkon lévő távcsőrésztvevőtől például nem is lehetett addig elhozni az adatokat, amíg elég meleg nem lett a sarkvidéken.

Igazán izgalmas, hogy az M87-re az elméleti fizika, az általános relativitáselmélet nyomán számolt kép igen jó összhangban van a most elvégzett mérésekkel, így egyben az általános relativitáselmélet további bizonyítékának tekinthető. A szimulált fekete lyuk-körvonal (sziluett) és az anyagbefogási korong (akkréciós diszk) rádióhullámhosszak-beli kinézete összhangban van a mérttel. Ez ugyan megnyugtatónak hangzik, de ilyen erős gravitációs térben soha nem ellenőrizték korábban ilyen pontossággal az általános relativitáselméletet! Márpedig erős gravitációs térre konkurens elméletek is akadtak (vagy akadnak). Ahogy a kutatók egyike mondta: “A mérés párbeszéd a természettel”.

 

VCSE - Általános relativitásleméleti magnetohidrodinamikával szimulált fekete lyuk sziluett rádióhullámhosszakon. Az akkrációs diszkre a képen 45 fokos szögből nézünk rá (az egyenlítójéhez képest). A bal oldalon azért fényesebb a fekete lyuk által meghajíltott fény, mint ajobb oldlaon, mert a Doppler-fókuszálás miatta felénk közeledő anyag fényesedik, a távolodó elhalványodik. A központi fekete részben van a fekete lyuk. Előtte az akkréciós diszk egyes részei láthatók. - Forrás: Hotaka Shiokawa, https://www.cbc.ca/news/technology/black-hole-photo-1.5089403
VCSE – Általános relativitáselméleti magnetohidrodinamikával szimulált fekete lyuk sziluett rádióhullámhosszakon. Az akkréciós diszkre a képen 45 fokos szögből nézünk rá (az egyenlítőjéhez képest). A bal oldalon azért fényesebb a fekete lyuk által meghajlított fény, mint a jobb oldalon, mert a Doppler-fókuszálás miatt a felénk közeledő anyag fényesedik, a távolodó pedig elhalványodik. A központi fekete részben van a fekete lyuk. Előtte az akkréciós diszk egyes részei láthatók. – Forrás: Hotaka Shiokawa, https://www.cbc.ca/news/technology/black-hole-photo-1.5089403

 

Az M87 fekete lyukának EHT-képén az látszik, hogy a környezetből a fekete lyukba hulló gáz hogyan spirálozódik befelé. Ez az anyagbefogási (akkréciós) folyamat részleteiben nagyon kevéssé ismert, közelről soha nem láttuk. Pedig a fekete lyuk gravitációja által felgyorsított gázrészecskéket a lyuk mágneses tere fókuszálja, és ez hozza létre a megfigyelhető, a fekete lyuk környezetéből kilövellő nyalábokat (jeteket). A nyalábokban közel fénysebességgel mozog az anyag.

A képek analízisével a fekete lyuk forgását is lehet majd tanulmányozni, esetleg a forgásidőt megállapítani. Ezek természetesen közvetett mérések lesznek: a behulló anyag mozgására hathat a fekete lyukkal együtt forgó mágneses tere. Az is izgalmas kérdés, hogy egy központi, nagyon nagy tömegű fekete lyuk hogyan alakítja a galaxis fejlődését és viszont, illetve milyen hatással van erős gamma-, röntgen- és ultraibolya sugárzása a galaxisbeli életre. Ez különösen fontos akkor, amikor a fekete lyukba nagyobb mennyiségű anyag hullik be. Pl. ha egy csillag helyett egy egész nyílthalmazt nyel el, vagy egy másik, közelben elhaladó galaxis árapályereje csillagkeletkezési hullámot indít be. Ilyenkor nemcsak sok szupernóva lesz, de a fekete lyukba is több anyag hullik be, megnövelve az akkréciós korong tömegét és méretét a fekete lyuk körül. Ez erős sugárzási folyamatokat indít be. Jelenleg az Sgr A* inaktív a mi Galaxisunkban.

Későbbiekben az EHT eredményeit majd gravitációs hullámdetektorokéval lehet kombinálni, így még többet megtudva ezekről a rejtélyes, a galaxisfejlődésben és a galaktikus lakhatóságban fontos szerepet játszó objektumokról.

Egészen biztos, hogy az EHT eredményei a jövőben is izgalmasak lesznek. A mostani képek további analízise a következő hónapokban még újabb eredményeket ad majd. Érdemes követni az ismeretterjesztő oldalakat a legújabb fejleményekért.

Videós magyarázat a képről (angolul).

További cikkek fekete lyukakról a VCSE honlapján itt.
Ez nem a cikk végleges változata, a benne előforduló hibák javítás alatt állnak!

A következőkben áprilisi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap áprilisban 05:40 (NYISZ) körül kel, 19:50 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KöZEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold április 5-én, első negyed április 12-én, telihold április 19-én, utolsó negyed április 27-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

04.01. 00:13: A Hold földtávolban 405 575,1 km-re, látszó átmérője 29,5′
04.06. 17:39 33 órás holdsarló 7° magasan
04.09. 20: A Hold az Aldebaran közelében
04.10. A Merkúr naptávolban
04.10: A Jupiter hátráló mozgásba kezd
04.11. A Merkúr legnagyobb nyugati kitérésben, 28°-ra a Naptól
04.14. 19:37 A Hold mögé belép a 8 Leonis (6 magnitúdó, 72%-os holdfázis)
04.16. 22:06: A Hold földközelben 364 207,1 km-re, látszó átmérője 32,8′
04.18: A Vénusz naptávolban
04.19. A Nap a Halakból átlép a Kos csillagképbe
04. 21. Húsvétvasárnap
04.22. Az Uránusz együttállásban a Nappal
04.23. 00:00 A Lyridák meteorraj maximuma (ZHR=18)
04.23. 03:06 A Jupiter 5°-ra a 84%-os Holdtól
04.25. 03:02 A Szaturnusz 6°-ra a 67%-os Holdtól
04.27. 23:13 Az Io fogyatkozásának kezdete
04.28. 02:24 Az Europa fogyatkozásának kezdete
04.28. 18:17: A Hold földtávolban 404 580,0 km-re, látszó átmérője 29,5′
04.30. A Szaturnusz hátráló mozgásba kezd

Az (1) Ceres törpebolygó áprilisban 8,1 mag-ról 7,6 mag-ra fényesedik fel. A hó elején éjfélkor kel és hajnalban nyugszik, a hó végén már este 10 körül felkel és hajnali fél három felé delel. Júniusban lesz szembenállásban a Nappal, akkorra eléri a 7,0 mg-s fényességet is.

A Merkúr 2019. évi láthatóságát lásd itt. Április 11-én legnagyobb nyugati elongációban, de csak 45 perccel kel a Nap előtt, így gyakorlatilag megfigyelhetetlen a hó folyamán.

A Vénusz a hó közepén Zalaegerszegről nézve 5:11-kor kel és 16:45-kor nyugszik, ezért megfigyelhetetlen. Egyre korábban kel. A hó végén  már 4:51-kor kel, és a hajnali égbolton, keleten, alacsonyan elkezd feltűnni a látóhatár felett.

A Mars Zalaegerszegről nézve 8 órakor kel, a hó közepén 23:43-kor nyugszik. Így az esti nyugati égbolton, 1,6 mg-s vörös objektumként még megfigyelhető a Bikában. 16-án 7 fokra az Aldebarantól. Szép asztrotájképek készíthetők a Marssal, a Hyadokkal és a Plejádokkal.

A Jupiter -2,5 mg-s, a Hold és a Vénusz után az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb égitestje. Éjfél után kel a hó közepén (00:38-kor) Zalaegerszegről nézve, az éjszaka második felében jól látszik a Kígyótartóban.

A Szaturnusz 0,4 mg-s, hajnali 2:20 körül kel Zalaegerszegről nézve, és a Nyilas keleti oldalán látszik.

Az Uránusz a Kosban jár, túl közel a Naphoz, nem megfigyelhető.

A Neptunusz a Vízöntőben jár, hajnali 5 körül kel, nem megfigyelhető.

 

Olvasd tovább

A Vega Csillagászati Egyesület Alapszabályának V. fejezet 7. pontja mondja meg, melyik tagtársunkból lehet szenior tag, és hogy ez mivel jár:

“V/7. Szenior tag címet adományozhat az elnökség annak a rendes tagnak, aki legalább nyolc éve megszakítás nélkül tagja az Egyesületnek és kiemelkedő csillagászati ismeretterjesztő, amatőrcsillagászati vagy csillagászati tevékenysége alapján erre a címre érdemessé vált. A szenior tagok tagdíjat nem kötelesek fizetni. Az elnökség évente legfeljebb egy személynek adhat szenior tag címet.”

Vagyis szenior tagjaink azok, akik hosszabb ideje elkötelezetten szolgálják a csillagászati ismeretterjesztést, az Egyesületet, vagy kiemelkedő észlelő- vagy kutatómunkát végeznek. Korábbi szenior tagjaink listája megtalálható itt.

A 2018. dec. 23-i elnökségi ülésen Dr. Csizmadia Tamásnak adományoztuk a 2019. évi szenior tag címet – doktori címe (PhD-fokozata) akkor még nagyon friss volt, mindössze kb. egy hónapos.

VCSE - Csizmadia Tamás a VCSE 250/1200-as Newtonjával (EQ-6, GoTo-funkcióval) 2010 körül az egyik zalalövői észlelőhétvégén. - Fotó: Csizmadia Szilárd
VCSE – Csizmadia Tamás a VCSE 250/1200-as Newtonjával (EQ-6, GoTo-funkcióval) 2010 körül az egyik zalalövői észlelőhétvégén. – Fotó: Csizmadia Szilárd

Véletlen egybeesés, de az 1987-ben született Tomi már hat éves korában részt vett csillagászati táborban! 1993-ban ugyanis a VCSE-tábort Dióskálban (Zala megye, Kis-Balaton közelében) tartottuk Csizmadia Szilárd, Ákos és Tomi közös nagymamájának házán és birtokán. (Szilárd és Ákos testvérek, Tomival pedig unokatestvérek.) Az ún. “felső hegy” felett hatalmas rét terült el, körpanorámával. Kiváló kilátást biztosított. Az akkor bekövetkező Perseida-szupermaximum, ami a raj szülőüstökösének azévi visszatéréséhez kapcsolódott, felejthetetlen élményt nyújtott. Ketten rajzolták a meteorpályákat (Paksa Sebestyén, Csizmadia Ákos), Szilárd írnokként funkcionált, a három további észlelő (Simonkay Piroska, Smodics Mónika, Konkoly Péter) neki diktálták be az adatokat. 842 darab meteort láttak, köztük 13, a tájat bevilágító tűzgömböt hét óra alatt. A lelkesedés mértékére jellemző, hogy a hét óra megszakítás nélküli észlelést jelentett. Még egy nagyon ritka jelenségnek is szemtanúi voltak: a kb. utolsó negyedbeli Holdról visszaverődő napfény rávetült a Perseidák sűrű rajfelhőjére, és a meteoritikus porfelhőről visszavert fény a szemükbe jutott. Így saját szemükkel láthattak egy kb. másfél fok kiterjedésű meteoroidfelhőt a világűrben! Nagyon is egyedi, megismételhetetlen látvány, csak a Hold fázisának szerencsés összjátéka (se túl nagy, se túl kicsi ne legyen) és az üstökös visszatérése idején a raj legsűrűbb részének megjelenése hozhatja össze. Pár évszázadonként ismétlődik ennek megfigyelhetősége.

A következő éjszakákon is többnyire meteoroztak, csak nagyon keveset néztek Szilárd 50/540-es lencsés távcsövébe.

Eközben ott téblábolt egy szintén a nagyszülőre bízott kisfiú köztük, aki még nem járt iskolába. Visszaemlékezése szerint nem nagyon értette, mit csinálnak a többiek, főleg éjjel. Meglehet, ekkor fertőződött meg a tudomány szeretetével?

De lehet, hogy Sármelléken, ahol a gyerekkorát töltötte. Fekete István: Tüskevár és Téli berek c. regényei a Sármellék melletti nádasban – a berekben – játszódnak ott, ahol a Zala folyó a Balatonba ömlik. (A régebbi, még fekete-fehér filmben el is hangzik a kalauz kiáltása: “Sármellék! Sármellék állomás!”, amikor Tutajos megérkezik nyaralása és kalandjai helyszínére.) Itt kirándulva, sőt, gyerekként itt játszva, nincs az az ember, akit a természet szépsége, csodája, működése meg ne érintene.

Tomi a biológiában erős, keszthelyi Vajda János Gimnáziumban érettségizett, és az ELTE biológus szakán végzett. 2018-ban ugyancsak az ELTE-n doktorált a mirigysejtekben zajló sejtes önemésztési folyamatok tanulmányozásával. Védése befejeztével az egyik bírálóbizottsági tag (pontosabban az elnök) megjegyezte, “Bárcsak minden védés ilyen jó lenne!”.

VCSE - A 2002. évi, kustánszegi VCSE-tábor csoportképe - Fotó: Zelkó Zoltán
VCSE – A 2002. évi, kustánszegi VCSE-tábor csoportképe. A baloldalon álló ifjonc Csizmadia Tamás. Ekkoriban még csak egy 120/900-as Newton volt a legnagyobb egyesületi távcső. – Fotó: Zelkó Zoltán

Második – hivatalosan az első – csillagászati táborába 2002-ben jött el, 14 éves korában. Ez egy igencsak sorsfordító tábor volt a VCSE életében. Egész tábor alatt esett az eső, mindössze két száraz napunk volt és éjszaka mindössze két óra derült, de az legalább egyfolytában. Megnéztük a 12 cm-essel az Androméda-ködöt, a Mizárt, az Albireót… Mivel ki kellett tölteni az időt, ekkor kezdtünk el előadásokat tartani a táborban – korábban annyi derültünk volt, hogy szimplán aludtunk és pihentünk nappal. Az akkori táborozó fiatalokból többen megmaradtak a VCSE-ben, és később tisztségviselőink is lettek: pl. Bedő Veronika vagy Szente Hajni. De ugyancsak tisztségviselő lett Tomi is, először 2010-ben elnökségi tag, hogy beletanuljon és belelásson a dolgokba, majd 2012-2018 között a rendkívül fontos titkári tisztséget töltötte be. Mivel ezután főként a doktori munkájára kívánt koncentrálni – amely fokozatot meg is szerzett időközben -, 2018-tól ismét elnökségi tag. Titkárként nagyon sok elfoglaltsága volt az egyesületi szervezőmunkában.

2002 óta folyamatosan részt vett a nyári táborainkon, a közgyűlések és az észlelőhétvégék többségén. A 25 cm-es egyesületi távcső szakértőjévé nőtte ki magát. Komoly planetáris köd-programot vitt véghez, vizuális észlelési eredményei itt olvashatók el (az 5. oldaltól kezdve). De nemcsak látta őket, azt is tudta, milyen asztrofizikai természetű objektumokat lát: korábban írt ismeretterjesztő cikket (3. oldaltól) a planetáris ködök kialakulásáról, tulajdonságairól is. Egyéb mélyegeket is észlelt, hol közösen másokkal (például lásd itt a 11. oldaltól) vagy éppen egyedül (lásd itt a 3. oldaltól), de megfigyelt Szaturnusz-fedést is 2007-ben.

Egy biológus, aki érdeklődik a csillagászat iránt, természetszerűleg találkozik az asztrobiológiával. A Csillagászat Magyar Nyelvű Bibliográfiája (CSIMABI) is említi, hogy Csizmadia Tamás is közreműködött Kereszturi Ákos: Asztrobiológia c. könyvének összeállításában. Ezt olvashatjuk a CSIMABI-ban a könyv bevezetőjére alapozva:

KERESZTURI Ákos: Asztrobiológia. Budapest, 2011. Magyar Csillagászati Egyesület. Kármán Stúdió, OOk-Press Kft. 176 p. Lektorok: Szabados László, Csizmadia Szilárd, Hargitai Henrik, Horvai Ferenc, Horváth Mária, Kiss László, Kun Ádám, Presits Péter. A könyv összeállításában még közreműködött: Csizmadia Tamás, Dániel Szidónia, Kalmár Dávid, Miklai Péter, Simon Tamás, Mizser Attila. Borítókép: Éder Iván. [KSZ.]”

(A kiemelések a laudáció VCSE-s szerzőjétől.) Tomi természetesen ezek mellett számos biológiai és asztrobiológiai témájú előadással is szórakoztatott minket a táborokban, illetve a táborbeli kirándulásokon biológiai ismeretterjesztést is folytatott. Sokat kérdeztünk tőle – és ő alaposan és pontosan válaszolt mindig.

Természetesen írt biológiai témájú ismereterjesztő cikkeket is, pl. a Természet Világába vagy a Természet Búvárba.  De mi azt is nyilvántartjuk, hogy szerinte a legfontosabb teendő a VCSE-ben az, hogy a nyári táborokban az újakat – de alkalmanként bizony a régieket is… – megtanítsuk az elemi távcsőhasználatra: pólusraállásra, a csillagok és csillagképek megismerésére és felkeresésére, az objektumok térkép alapján történő megtalálására, és a vizuális, saját szemmel történő megfigyelés fontosságára, egyszóval az elemi fogásokra. Mindez azt mutatja, hogy miközben az ELTE Anatómia Tanszékének tanársegédjeként a legmodernebb technikákat használja, tudja, honnét indul a tudomány, és az összes mesterfogást át akarja adni.

Gratulálunk új szenior tagunknak!