január 2020 - Vega Csillagászati Egyesület

VCSE - NGC 6752 gömbhalmaz - Forrás: APOD — VCSE – NGC 6752 gömbhalmaz – Forrás: APOD (2020. jan. 23.)

13 000 fényévre tőlünk, a Páva (Pavo) csillagképben az NGC 6752 gömbhalmaz a Tejút halojában sodródik. Az Omega Centauri és 47 Tucanae gömbhalmazok után ez a harmadik legfényesebb gömbhalmaz. Tízmilliárd évesnél is öregebb. Több mint százezer csillagot foglal magába, átmérője kb. száz fényév. A megfigyelések szerint magjában különösen nagy számban fordulnak elő kettős- és többszörös csillagrendszerek. Megfigyeltek néhány kék tévelygőt (ang. blue straggler). Ezek olyan csillagok, melyek túl fiatalok és nagy tömegűek egy ilyen korú gömbhalmazhoz képest. Feltételezések szerint a sűrű magban összeolvadó kettőscsillagokból származhatnak. A változatos színvilágú halmazban sárgás színezettel fénylő ősi vörös óriások is találhatóak. A képet José Joaqin Perez készítette és 2020. január 23-án volt a Nap Csillagászati Képe (Astronomy Picture of the Day, APOD, NASA). A felvétel 2019. szeptemberében került rögzítésre Chiléből, 30,5 cm nyílású, f/3,8-es fényerejű, Astro-Physics AP1100 GoTo-s mechanikára szerelt Newton-távcsővel, Moravian G3 16200, -25 °C-ra hűtött kamerával. Az expozíciós időt sajnos a szerző nem adta meg (2020. jan. 31-i megtekintés alapján).

Az NGC 6752-t James Dunlop fedezte fel 1826. június 30-án. 20 ívperc látszó átmérőjű. Össztömegét 140 ezer naptömegre becsülik. 5,4 magnitúdós összfényességével szabad szemmel is látható, de csak tőlünk délebbről, Magyarországról nem – lévén, hogy deklinációja -59 fok. Jó húsz foknyit kell délebbre utazni, hogy egyáltalán a horizont fölé emelkedjen.

Izgalmas dolog, hogy ha nagyobb űrtávcsővel felbontjuk a gömbhalmazt csillagaira, akkor mögötte a Bedin I névre hallgató extragalaxist a gömbhalmaz csillagai között láthatjuk, ahogy az alábbi kép mutatja.

VCSE - Bedin I extragalaxis a gömbhalmaz csillagai között (balra, a sűrűbb, halványabb csillagok halmaza - a galaxis maga is felbontott csillagokra a képen). - HST — VCSE – Bedin I extragalaxis a gömbhalmaz csillagai között (balra, a sűrűbb, halványabb csillagok halmaza – a galaxis maga is felbontott csillagokra a képen). – HST

A Bedin I-et 2018. szeptemberében vették észre, 2019. januárjában publikálták létezését. A gömbhalmaznál sokkal távolabb, 23,4 millió fényévre van tőlünk. A Bedin I legközelebbi galaxisszomszédja az NGC 6744, amely tőle 2,1 millió fényévre található. Ezzel a Bedin I az ismert legizoláltabb törpe szferodiális galaxis, típusának egyetlen képviselője sincs ennyire távol egyetlen más szomszédjától sem. Kései felfedezését a gömbhalmaz mögötti “elbújása” okozta. Luigi Bedin olasz csillagász és csapata sem extragalaxisokat keresett a HST-vel, hanem fehér törpéket a gömbhalmazban. A galaxis nagyon fémszegény, öregebb vörös óriáscsillagokból áll főleg.

VCSE - Félárnyékos Holdfogyatkozás - Forrás: APOD, Soponyai György — VCSE – Félárnyékos holdfogyatkozás – Forrás: APOD, Soponyai György

A fenti kompozit felvételsorozatot Soponyai György készítette: 2020 első félárnyékos holdfogyatkozásáról készült január 10-én. A sorozat közepén a földárnyék általi legnagyobb kitakarás látható, ahogy a Hold egy kissé sötétebbé válik a félárnyékban. Valójában a Hold csaknem elérte a központi földárnyékot. Az idei évben négy holdfogyatkozás következik be, mindegyik félárnyékos lesz. Soponyai György magyar amatőrcsillagász fenti képét a NASA a Nap Csillagászati Képének (Astronomy Picture of the Day, APOD) választotta 2020. január 18-án.

VCSE - Csillag-képek 2019 kiállítás Budapesten a Természettudományi Múzeumban - Ágoston Zsolt fotója — VCSE – Csillag-képek 2019 kiállítás Budapesten a Természettudományi Múzeumban. balról jobbra: Ágoston Zsolt, Vizsi Csaba, Ágoston Andor, Péter Attila – Ágoston Zsolt fotója

A Magyar Asztrofotósok Egyesülete 2019-ben is megszervezte a Magyar Természettudományi Múzeumban helyet kapó “Csillag-képek 2019 Országos Asztrofotó Kiállítás”-t, melynek októberi megnyitóján számos VCSE-tag is részt vett, bár a kötött időbeosztás, és a nagy távolság miatt sokunknak nem volt lehetősége részt venni az ünnepélyes eseményen. Október 20-ra kezdtünk el szervezni egy csoportos autós látogatást Zalaegerszegről a múzeumba, kihasználva a kellemes időjárást és a kedvező közlekedési viszonyokat. Vizsi Csaba (sofőr), Péter Attila és én (Ágoston Zsolt) indultunk el Zalaegerszegről 8 óra körül, Nagykapornakon felvettük Görög Erikát, végül 11 óra után érkeztünk a múzeumhoz, ahol találkoztunk Krischbaum Tamással és Ágoston Andorral.

A kiállításon felvett képekből készült válogatás megtekinthető IDE KLIKKELVE.

A főbejáratnál a Fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza köszöntött minket. A példányt 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánban.

Az asztrofotós kiállítás megtekintésével kezdtük a múzeumlátogatást: ötven hazai asztrofotós munkáiból kiválasztott legszebb 100 asztrofotó, melyek a földi tájat az égbolttal együtt ábrázoló asztrotájképektől a Holdon és a Naprendszert alkotó bolygókon és üstökösökön át különböző mély-ég objektumokig terjedek, köztük: gömbhalmazok, nyílthalmazok, számos emissziós köd és távoli galaxisok. A kiállításon szerepeltek a neves nemzetközi versenyekre kiválasztott és díjnyertes magyar fotók is. Nagy hangsúlyt kaptak a közelmúlt holdfogyatkozásai során készült felvételek is.

A múzeumban ezután meglátogattuk a Magyarországon feltárt ősállatok fosszíliáiból és rekonstruált modelljeikből rendezett kiállítást, köztük a 4 méteres Hungarosaurus tormai, a 2 méteres növényevő dinoszaurusz, egy Rhabdodontida, a pulykanagyságú Pneumatoraptor fodori. A kréta időszaki mocsár fölött egy óriási, mintegy 6 méteres repülő hüllő, a Bakonydraco galaczi portyázott.

Megtekintettük az MTM Ásvány- és Kőzettára által őrzött, de itt egy vitrinben bemutatott, a Holdra elsőként (Apollo-11, 1969) és eddig utolsóként (Apollo-17 1972) leszállt űrhajósok által gyűjtött holdkőzetekből származó mintákat is tartalmazó ún. „Goodwill” ajándékokat. Ezeket Richard Nixon, az USA korabeli elnöke adományozta a világ országainak, köztük Magyarországnak is. Megnéztük a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára 200 példányos ásványgyűjteményét, megismerve az ásványok forma- és színvilágát.

A múzeumlátogatást az ókor végétől a honfoglalásig tartó időszakból származó, a Kárpát-medence területén feltárt csontleletekből rendezett kiállítás meglátogatásával fejeztük be. A hun, avar és honfoglalás kori magyar temetőkből feltárt koponyákat és a koponyák alapján készült arcrekonstrukciókat időrendben felsorakoztatták néhány használati tárggyal együtt, részletes magyarázó leírásokkal. A hunok torzított, csúcsos koponyái, vagy az ősmagyarok meglékelt koponyacsontjai különösen látványosak és elgondolkodtatóak voltak.

Nem sokkal 4 óra után indultunk haza Zalaegerszegre, egy tartalmas nap lezárásaként.

A Magyar Természettudományi Múzeumnak helyet adó Ludovika akadémia története is érdekes, igen sok intézmény kapott itt a múltban helyet: szinte állandó az intézmények be- és kiköltözése. 1967-1998 között az ELTE Csillagászati Tanszéke, hazánk majdnem egyetlen – sok időszakban egyetlen – csillagász-képző helye is ebben az épületben működött.

A kiállítás képanyagának egy része várhatóan 2020. március 10 – április 5. között lesz megtekinthető nyilvános kiállítás keretében Zalaegerszegen. Részletekkel és véglegesen pontos adatokkal később jelentkezünk.

Alig telt el két hét azután, hogy Ágasváron jártunk, egy kisebb csapattal 2018. május 5-én ismét a Mátrába látogattam. Az útvonaltervet rám bízták, és én az igényeket figyelembe véve úgy alakítottam vándorlásunkat, hogy utunk egy része kövesse az Országos Kéktúrát, s így elhaladjunk az (akkor még MTA) CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet piszkéstetői megfigyelőállomása mellett. A kéktúra ugyanis szorosan a piszkési obszervatórium kapuja, és hosszú szakaszon át a kerítése mellett halad.

A piszkéstetői bázist ugyan belülről már volt alkalmam megismerni (csoportoknak egyébként látogatható), a mellette haladó túraútról azonban még sosem néztem rá. Mint kiderült, innen kívülről igazából csak az „egyik piszkési lakó”, hazánk legnagyobb távcsöve, az egy méter tükörátmérőjű RCC (Ritchey-Crétien-Coudé)-teleszkóp kupoláját szemlélhetjük meg.

VCSE - A piszkéstetői egyméteres távcső kupolája a kéktúra ösvényéről - Csizmadia Ákos — VCSE – A piszkéstetői egyméteres távcső kupolája a kéktúra ösvényéről – Csizmadia Ákos

VCSE - Az egyméteres kupola kissé közelebbről - Csizmadia Ákos — VCSE – Az egyméteres kupola kissé közelebbről – Csizmadia Ákos

Az egyméteres kupolája azonban nemcsak innen észrevehető, hanem többek között a közeli Galyatető 2015-re megújult kilátójából is. Bátran mondhatjuk, hogy ez a csillagászati műtárgy a mátrai táj jellegzetességévé vált.

VCSE - Az egyméteres távcső kupolája Galyatetőről - Csizmadia Ákos — VCSE – Az egyméteres távcső kupolája Galyatetőről is látszik – Csizmadia Ákos

Mint említettem, a kéktúra elhalad a Piszkéstetői Obszervatórium kapuja mellett is. Ahogy az alábbi képen látható, nemcsak a kék, de a piros sáv jelzés, a Mária-út egy leágazása és a Mátrabérc-túra útvonala is erre halad.

VCSE - A Piszkéstetői Obszervatórium kapuja a kéktúra útvonala felől - Csizmadia Ákos — VCSE – A Piszkéstetői Obszervatórium kéktúra-ösvény felőli kapuja – Csizmadia Ákos

Magáról a piszkéstetői megfigyelőbázisról, történetéről, műszereiről, az ott folyó munkáról rengeteget lehetne írni, de ez már túlfeszítené ennek a kis cikknek a kereteit. Csak annyit jegyzek meg, hogy 2017-ben megjelent Izsák Imre c. könyvemben röviden érintettem az állomás 1958-as létrejöttének történetét.

Kétségtelen, hogy a Csillagászati Intézet sok sikert és gyarapodást könyvelhetett el az utóbbi években. Komoly összegű, sikeres külföldi és magyar pályázatok, a budapesti főépület megújulása, mátrai műszerfejlesztés és megannyi más eredmény jelzik ezt a fellendülést. Az alábbi képeken a Széchenyi 2020 program keretében nyertes projektekről hírt adó táblákat látunk, melyek a fentebbi kaputól jobbra és balra kaptak helyet: Kozmikus hatások és kockázatok valamint Tranziens asztrofizikai objektumok.

VCSE - Kozmikus hatások és kockázatok - Csizmadia Ákos — VCSE – Kozmikus hatások és kockázatok, 941 millió forint – Csizmadia Ákos

VCSE - Tranziens asztrofizikai objektumok, 687 millió forint - Csizmadia Ákos — VCSE – Tranziens asztrofizikai objektumok, 687 millió forint – Csizmadia Ákos

VCSE - APOD - 2020. 01. 06. — VCSE – Jupiter a Junóról nézve – Forrás: APOD

A Jupiter némely felhőformációja meglehetősen összetett. A felvételen látható rendezetlen felhőzetet a NASA Juno űrszondája készítette, mely a Naprendszer legnagyobb bolygója körül kering. A kép a Jupiter felhőzete felett 15 000 kilométerrel készült olyan közelről, hogy a bolygó kevesebb mint fele látszik csak. A jobb oldalon megfigyelhető durva, fehér felhőzet nagy magasságú, “felpattanó felhőzet”. A Juno-küldetést 2021-ig meghosszabbították, így új módokon vizsgálhatjuk a bolygót. Az űreszköz többek között a Jupiter gravitációs mezejét is vizsgálta, ezzel meglepő bizonyítékot talált arra, hogy a bolygó nagy része talán folyékony halmazállapotú.

A Juno-küldetésről és a vele készült szép képekről, eredményekről többször is írtunk már:

A természet és a technika csodái (2018. jún. 7.)

A Juno friss képei (2017. dec. 7.)

Juno (2016. júl. 11.)

Havi archívum: január 2020

A harmadik legfényesebb gömbhalmaz és egy rejtőzködő galaxis – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

“Magyar” holdfogyatkozás a Nap Csillagászati Képe – Ágoston Zsolt

Beszámoló a “Csillag-képek 2019” asztrofotó-kiállítás egyesületi megtekintéséről – Ágoston Zsolt

Érdekes csillagászati vonatkozású helyek: Piszkéstető – Csizmadia Ákos

APOD 2020. január 6. – Ágoston Zsolt