VCSE – A tűzgömb fényképe – Forrás: Watchers

A nevezetes kassai meteorhullás tizedik évfordulója nagy tűzgömbbel örvendeztetett meg minket. 2020. február 28-án, de. 10:34 körüli KÖZEI órakor egy nappali tűzgömbre lettek figyelmesek sokan, és több meteorológiai, illetve autós kamera megörökítette a tűzgömböt, vagy annak nyomát.

Az első jelzést Bánfalvi Péter tagtársunktól, régi amatőrcsillagásztól és meteormegfigyelőtől kaptuk (egyben elnökségi tagunk is). Tudósítását a VCSE levelezőlistájára küldte, beszámolóját teljes egészében idézzük az alábbiakban:

RENDKÍVÜLI METEOR: Ma 2020. február 28-án 10.30-kor a nappali égen fényes (talán -15-18 mg) meteort láttam. Az irányából ítélve (Zalaegerszegről dél-nyugat irányban, 45 fok magasan) Szlovénia felett száguldhatott. 45 fokos szögben lefelé haladt. A csóvája kb. 6 fokos volt. Életem nagy csillagászati látványosságainak egyike!!!  

Derült eget!
Bánfalvi Péter”
Az ilyen fényességű nappali tűzgömbök rendkívül ritkák, és mert nappal is látszanak, bizonyossággal állítható, hogy meteorhullást is okoznak. Az alábbiakban közölt videók és képek megerősítik, hogy a jelenség lehetett valóban ilyen fényes (a telehold fényessége -12,7 magnitúdó!). Egyes előzetes becslések alapján, amelyeket a videókra alapoznak, akár a -24…-25 magnitúdót is elérte a jelenség csúcsfényessége – ez rendkívülinek számítana (a Nap fényessége -26,7 magnitúdó), az igazság ezen érték és Péter becslése között lehet valahol – a pontos értéken dolgozunk még.
Jellemző, hogy a VCSE elnöke telefonhívásokat is kapott, amelyben ismeretlenek is beszámoltak a jelenség megfigyeléséről, mert tudták, hogy meteort látnak.
A jelenségről készült sok videó egyike:

Beszámolókat, fényképeket, videókat örömmel fogadunk a jelenségről a későbbi pályaszámítás céljából a vcse @ vcse.hu címen!

További videók:

A híradást a későbbiekben folytatjuk…

VCSE - Az LDN 1622 sötétköd - Forrás: APOD, Min Xie
VCSE – Az LDN 1622 sötétköd – Forrás: APOD, Min Xie

Az LDN a Lynds’ Dark Nebulae: Lynds sötétköd-katalógusa rövidítése. Ennek az 1622-ik objektuma sokat fotózott, mi is bemutattunk már róla képet. Beverly Turner Lynds amerikai csillagásznőről, katalógusáról és az LDN 1622-ről bővebben itt lehet olvasni.

Az LDN 1622 azért látszik olyan jól sötétködként az Orionban, mert egy fényes emissziós köd – a vdB 62 – előtt foglal helyet. Így jól kiemelkedik az égi háttérből.

A most bemutatott újabb képet Min Xie készítette az LDN 1622-ről Takahashi FSQ-85EDP távcsővel, ASI1600mm Pro kamerával és természetesen vezetéssel. Egy 0,73x-os Takahashi fókuszreduktort is használt. Egy-egy 3 nm sávszélességű H-alfa,  SII (ionizált kén), OIII (kétszeresen ionizált oxigén), valamint RGB szűrőkön át felvett képsorozatból állította össze a végeredményt. Használt szoftverek: Astro Pixel Processor,  Sequence Generator Pro,  ProDigital Software StarSpikes Pro 4,  Adobe Photoshop 2019 CC,  Nikita Misiura StarNet++,  PixInsight 1.8 Ripley. A képek készítésének dátumai: 2019. okt. 28., 29., 30., nov. 1., 2., 3., 8., 9., 10., 14., 15., 16., 23., 24. és 25-e. Az össz-expozíciós idő 62,9 óra volt.  Sötétkép-, világoskép-korrekciók készültek.  A képskála 7,262 ívmásodperc/pixel, a kép kb. 2 fokot fog át. A kép Texas-ból és Oklahomából egy sötétégbolt-parkból készült.

VCSE - UGC 12591 extragalaxis a Hubble Űrtávcsővel - Forrás: APOD, HST
VCSE – UGC 12591 extragalaxis (a nagy balra) a Hubble Űrtávcsővel. A képen rengeteg halványabb, kisebb, távolabbi más galaxist is fel lehet ismerni. – Forrás: APOD, HST, NASA, ESA

A galaxisok forgási sebességét spektroszkópiai úton lehet megmérni: amennyiben a galaxis mérete elég nagy, akkor a színképelemző készülék rését a galaxis különböző részeire helyezik, és megmérik a színképvonalak eltolódását. Általában – nem mindig, egy kivétel pl. az M31 – a galaxisok vöröseltolódást mutatnak, tehát távolodnak tőlünk, azonban a galaxis egyik fele nagyobb, a másik oldala kisebb vöröseltolódást mutat. Ennek oka az, hogy az átlagos vöröseltolódás felel meg a galaxis távolodása okozta színképvonal-eltolódásnak, de a galaxis forgása miatt az egyik része ehhez képest kékeltolódást, a másik extra vöröseltolódást mutat. Az átlaghoz képest a két oldal különbsége a forgássebességgel lesz arányos.

Az ilyen mérésekből az derült ki, hogy az UGC 12591 jelű extragalaxis az egyik leggyorsabban forgó galaxis. (UGC: Uppsala Galaxy Catalogue). Mintegy merev testként forog (ezért valószínűleg a sötét anyag a felelős), 480 km/másodperc kerületi sebességgel. Összehasonlításul: a Tejútrendszer kb. 210 km/s sebességgel forog, az Androméda-galaxis 275 km/s-mal, és kb. 200-300 km/s között van az átlag.

Az UGC 12591 nemcsak forgási sebességét illetően különleges. Az ISOHDFS 27 jelű extragalaxis után ez a második legnagyobb ismert tömegű spirálgalaxis. Tömegét a Tejútrendszer tömegének négyszeresére becsülik.

Egy viszonylag friss tanulmány szerint úgy tűnik, hogy a legnagyobb tömegű spirálgalaxisok szisztematikusan gyorsabban forognak. Ezek a legnagyobbak 300 milliárd vagy még több naptömegnyi anyagot tartalmaznak csak a csillagaikban (a Tejútrendszer csillagokban lévő tömegét korábban 46 milliárd, újabban 64 milliárd naptömegre becsülik – a csillagközi gázfelhőkkel és a benne lévő sötét anyaggal együtt elérheti a Tejútrendszer össztömege a 200 – 1500 milliárd naptömeget is). Hatalmas tömegük miatt újabban szuperspirálisoknak nevezik őket. Gyakran 30-szor több csillag keletkezik bennük egy év alatt, mint most itt a Tejútrendszerben.

De mitől forognak ezek a szuperspirálisok gyorsabban? Ma még csak találgatjuk ezt: lehet, hogy lassan nyelte el közeli törpe kísérőgalaxisait és ez pörgette fel az UGC 12 591-et, vagy – csillagászati időskálán mérve – nem olyan régen egy másik, nagyobb galaxissal ütközött és annak következményeként forog gyorsan. Egyelőre további észleléseket végeznek, más hullámhosszakon is, hogy sikerüljön jobban felderíteni a galaxis szerkezetét, amely többet elárulhat arról, mi történt vele a múltban.

Az UGC 12591 egy 13,9 magnitúdós objektum a Pegasus-ban, így Európából nyáron, ősszel és a tél kezdetén jól látható. Még derült, holdtalan, nagyon jó égen – szabadszemes határmagnitúdó legalább hat magnitúdó – 20 cm-es távcső kell ahhoz, hogy a láthatóság határára kerüljön. 25 vagy 30 cm-es távcsövekkel azonban meg lehet pillantani ezt az 1,7×0,7 ívperces apró halvány fényfoltot. Távolsága 400 millió fényév – amikor a szemünkbe érkezett fény elindult erről a galaxisról, az első fák még éppen csak megjelentek a Földön.

 

Frissítés 2020. március 16-án: a Covid-19 koronavírus okozta helyzet következményeként a kiállításnak helyt adó zalaegerszegi VMK bezárt, ezért a kiállítás jelenleg nem látogatható. Amennyiben a kiállítás újra megnyílik, annak hírét itt is közzétesszük.

Zalaegerszegen is megtekinthető lesz a Csillag-Képek 2019 asztrofotós képkiállítás, amelyen magyar amatőr asztrofotósok mutatják be munkájuk legszebb – gyakran nemzetközileg is elismerést nyert – eredményeit. A kiállítás időtartama 2020. március 11 – április 4. A kiállítás ezalatt keddtől péntekig 10-18 óráig, szombaton 10-13 óráig tekinthető meg (vasárnap és hétfőn zárva). A kiállítás helyszíne a Keresztúry Dezső Városi Művelődési Központ (VMK) – Gönczi Galéra (Zalaegerszeg, Landorhegyi u. 21.) A tárlat megtekintését minden tagtársunknak, csillagászat iránt érdeklődőnek ajánljuk!

Az ünnepélyes megnyitóra 2020. március 10-én kerül sor, Francsics László (Magyar Asztrofotósok Egyesülete, elnök), Bánfalvi Péter (TIT Öveges József Egyesület, elnök) és Dr. Csizmadia Szilárd (Vega Csillagászati Egyesület, elnök) megnyitó beszédeivel. A megnyitóra szeretettel várunk minden érdeklődőt. Lehetőség szerint kérjük, hogy aki részt venne, részvételi szándékát jelezze a vcse@vcse.hu címen. Szükség esetén elektronikus meghívót tudunk küldeni.

A kiállítás időtartama alatt Ágoston Zsolt, Bánfalvi Péter, Jandó Dániel, Jandó Attila és Vámosi Flórián tart vezetést majd.

Csoportoknak előzetesen regisztrálnia kell a Keresztury Dezső VMK telefonján: 92/314 120

A kiállítás felvezetéseként 2020. március 1-én távcsöves bemutatót tartunk 18 órai kezdettel, a VMK mögötti lépcső felett. A távcsöves bemutatóra kizárólag derült, észlelésre alkalmas időjárás esetén kerül sor! Ugyanott szintén tartunk távcsöves bemutatót 2020. március 31-én este 18:30 órai kezdettel, szintén csak és kizárólag derült idő esetén.

A Rák-ködről készült képem adatai a következők:

Távcső: 200/1000 Newton (gyártó: SkyWatcher), mechanika: EQ5 GoTo funkcióval
Fényképezőgép: Canon EOS 1300D (átalakítás nélküli)
Feldolgozás: DSS és Photoshop-Express programokkal
Expozíciós idő: 72×1 perc
ISO 6400 illetve ISO3200

Körülbelül hatszor álltam neki és beledolgoztam pár tavaly készült képemet is. A 2019-es VCSE nyári tábor óta sokat finomodott az asztrofotós tudásom. Mint később rájöttem, a táborban változtattam a cső befogási helyzetén, így ezen a képen is látszik hogy a tavalyi képeken máshol voltak a diffrakciós tüskék.

Fridrich János - Messier 1 - Rák-köd - VCSE
Fridrich János – Messier 1 (Rák-köd) a Bika csillagképben – VCSE

Szóval ez így jött össze. De a magas ISO értéken készült képeknél ritkán engedhetem el a régebbi képeket, nálam a nagy jel/zaj arány a minél több képpel tud csak csökkenni. A kép részeredmény, mindenképpen szeretném még folytatni, természetesen ehhez megfelelő, jó ég is kell. Remélem, hogy egyre jobb képeket készítek mind az éjszakai fénygyűjtések, mint a szoftveres feldolgozások során a jövőben, ahogy tudásom és gyakorlatom egyre gyarapszik majd.

Rák-köd (Messier 1) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát; ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt. Addigra azonban már rögzült a Rák-köd elnevezés.

6500 fényév távolságra van a Földtől, átmérője jelenleg kb. 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták.

Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak. A filamentek hőmérséklete 11 000 és 18 000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³.

1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása (szinkrotron sugárzás) okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses mező, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő.

Ha kinagyítjuk a fotót, akkor a kép közepén láthatjuk a Rák-ködbeli pulzár (V-ben 16 magnitúdós) képét is, amint összeolvad egy előtércsillaggal. Az alábbi, mások által készített kép segíthet a pulzár beazonosításában.

VCSE – A Rák-köd közepén lévő kettőscsillag közül a nyíllal jelölt – alsó – csillag a pulzár, a mellette lévő, hasonló fényességű csillag csak egy előtércsillag. Forrás