A Vega Csillagászati Egyesülethez e-mailben és privát facebook-üzenetekben tucatnyi megkeresés érkezett az elmúlt három napban az 1994 WR₁₂ jelű kisbolygó ügyében: vajon nekiütközik-e a Földnek? Letörli-e Indiát a Földről? Nagyobb robbanást idéz-e elő, mint az eddigi legnagyobb nukleáris bomba?

Mindegyik kérdésre nemleges a válasz:

• • az 1994 WR₁₂ nem ütközik neki a Földnek 2021-ben sem,
  • ezért egyetlen települést, országot sem fenyeget a megsemmisülés veszélye,
  • és robbanást sem idéz ezért elő a Föld légkörében vagy felszínén.

Nehéz látni, milyen információforrásból, és az automata (félre)fordítók milyen ferdítéséből merültek fel ezek a kérdések. A valós képhez ezért az alábbi információkat adjuk.

Az 1994 WR₁₂ kisbolygót 1994. november 28-án Carolyn Shoemaker fedezte fel a Palomar-hegyi Obszervatóriumból. Később kiderült, hogy már ugyanazon év november 26-án a Kitami Csillagvizsgálóból készült képekre is rákerült. Akkor 34 nap hosszú időtartam alatt sikerült megfigyelni. Ez a rövid időtartamnak számító megfigyelés azt mutatta akkor, hogy 2054 és 2109 között 116 alkalommal kerül olyan közel a Földhöz az égitest, hogy 150 000 km és 5 millió 800 ezer km távolságban halad el a Földtől. Ez a Föld sugarának – 6371 km – 23,5-szerese és 910-szerese között van. (A Hold átlagosan 60,3 földsugárra van tőlünk, vagyis jópárszor ez a kisbolygó a jövőben – ahogy a múltban is – a Holdnál is közelebb haladhat el mellettünk.) A rövid megfigyelés okozta pályabizonytalanságok miatt körülbelül 1 a kilencezerhez volt az esélye, hogy a Földbe csapódik a jövőben a kisbolygó.

A kisbolygó átmérőjét 130 méteresre becsülik. Az 1908-ban Szibéria felett szétrobbant Tunguz-meteor vagy üstökös mérete 200 méteres lehetett, és elég komoly károkat okozott, bár emberéletben nem esett kár. A 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant meteor eredeti átérője kb. 17 méter lehetett. Mivel ez utóbbi robbanás már sűrűbben lakott terület felett történt, mintegy 1500 könnyű sérültet és kb. 15 millió dollár kárt okozott a meteor robbanásának lökéshulláma, de nem halt meg senki. Az esetek azonban mutatják, hogy százévente hasonló bekövetkezhet – ez azonban átlagos száz év, két esemény között sokkal hosszabb, de sokkal rövidebb idő is eltelhet.

Éppen ezért az ezzel a témával foglalkozó csillagászok vadásznak a Földre veszélyes kisbolygókra. 1994 óta sokkal több távcső szolgálja ezt a célt, sokkal nagyobb méretűek is vannak köztük, és a detektorok is érzékenyebbek lettek. Több megfigyelési időt is szánnak az ilyen programokra, mint az 1990-es években vagy azelőtt. Ennek köszönhetően sokkal teljesebb – de még mindig nem teljes – listánk van a Földre veszélyes kisbolygókról, és számos régebben egyszer, rövid ideig észlelt kisbolygót is sikerült újra észlelni.

Ez történt most is. 2016-ban a Mauna Kea-obszervatóriumból sikerült újra felfedezni a 1994 WR₁₂-t. Ezzel a megfigyelési ablak 34 napról 25 évnél hosszabbra is kiterjeszthető volt, ebből pedig sokkal, de sokkal pontosabb pályát lehetett számolni, mint 1994-ben. Ez a korábban ismertetett régebbi következtetéseket jelentősen felülírta. Eszerint a kisbolygó pályája erősen elnyúlt ellipszis, amelynek Naphoz legközelebbi pontja a Naptól 0,46 CSE-re van, a Naptól legtávolabbi pedig 1,06 CSE-re. (1 CSE – Csillagászati Egység – az átlagos Nap-Föld távolság.) Ez a kisbolygó tehát pályája nagyobb részében a földpályán belül, kisebb részében azon kívül van, és ezért keresztezi a földpályát. Több ilyen kisbolygó is van, ezeket összefoglalóan Aten-típusúaknak nevezzük. A kisbolygó Nap körüli keringésének periódusa 240,6 nap, majdnem pontosan kétharmad év. Ez azt jelenti, hogy amíg a Föld kétszer kerüli meg a Napot, a kisbolygó kb. háromszor. Pályahajlása az ekliptikához mindössze 7°.

Emiatt 2016-ban le is vették a Jet Propulsion Laboratory Sentry-listájáról, ami a kockázatos, veszélyes égitesteket tartalmazza.

2018 és 2020 kivételével 2016 óta minden évben megfigyelték a kisbolygót.

A hosszabb pályaívből és több megfigyelésből kiderült, hogy legfeljebb 0,7 átlagos holdtávolságra (LD), vagyis 269 000 km-re közelítheti meg a Földet, közelebb nem jöhet. A korábbi, 150 000 km-es adat a múlté a pontosabb és több megfigyelés tükrében… A kisbolygó méretére a legjobb becslés ugyan 130 méter, de ennek bizonytalansága nagy, a kisbolygó mérete 90 és 210 méter között bárhol lehet. Ennél pontosabban ma még nem tudjuk.

2021. november 29-én 6 millió 151 750 km-re, 2046. november 25-én 1 millió 624 ezer 147 km-re, 2190. november 24-én 4 700 000 km-re halad el a Földtől. Az első két alkalommal az előrejelzés bizonytalansága pár száz km, a harmadik esetben azonban közel két millió km, ami mutatja, hogy romlik az előrejelzés pontossága az idő teltével. Éppen ezért a kisbolygók folyamatos megfigyelése, ezáltal pályájuk folyamatos pontosítása minden generáció feladata!

Ha ez a kisbolygó a Földnek ütközne, akkor valóban a Cár-bombánál, az eddig robbantott legnagyobb nukleáris fegyver energiájánál másfélszer több energiát szabadítana fel a becsapódás (amennyiben 130 méter az átmérője). Erre azonban nem kerül sor, mert a fentiekben bemutatottak szerint nem ütközik nekünk…

Forrás: a cikkben említett linkeken található oldalak, valamint ezek a további oldalak: 1994 WR12, az IAU oldala a kisbolygóról, Small Body Database, a becsapódások valószínűségét nyilvántartó régi, mára elavult Sentry-oldal. Utóbbi helyet érdemes a mindig aktuális Sentry-oldalt böngészni.