A Naprendszer nyolc nagybolygója és összes törpebolygója körüli holdakat eddig hivatásos csillagászok fedezték fel. (A kisbolygók körüli holdak felfedezésébe észlelésekkel néha amatőrcsillagászok is besegítettek.) 2021-ben történt meg először, hogy nagybolygó körüli holdat amatőrcsillagász fedezett fel. Ez a felfedezés egyben a Jupiter 80-ik holdját is jelenti.
Ly a kanadai-francia-hawaii (CFHT) 3,6 méteres távcső 2003-ban készült képeit kezdte el elemezni májusban. A képeket David Jewitt és a legsikeresebb hivatásos holdvadász, Scott Sheppard készítették. A két csillagász csoportja 23 holdat fedezett fel a Naprendszer nagybolygói körül. A képeik online adatbázisokban nyilvánosan bárki számára elérhetők. Később Sheppard ezeken a képeken fedezte fel a Valetudo, az Ersa és a Pandia jupiterholdakat.
Carnegie Inst. for Science / Roberto Molar Candanosa
A 2003-as képek korábbi elemzése már gyanítani engedte, hogy számos, eddig felfedezetlen hold lehet még a képeken. Ly azoknak a képeknek az átvizsgálásával kezdte, amelyek a Jupiter oppozíciója környékén készültek, a holdak ugyanis ilyenkor a legfényesebbek, ezért a legkönnyebben felfedezhetők. 36-ból 19 képet vizsgált meg alaposan, és három holdjelöltet talált, amik 13 és 21 ívmásodperc/óra látszó sebességgel mozogtak a képeken a 2003. febr. 24-i éjszakán.
Ezek közül kettőt a későbbi éjszakákon készült felvételeken nem talált már meg. A harmadikat azonban a febr. 25-től 27-ig készült képeken igen! Sikerült a Subaru 8 méteres távcsövével készült még korábbi, febr. 5-i és 6-i képeken is megtalálnia, így egy 22 napos pályaívet határozhatott meg. A pálya máris mutatta, hogy a csillagokhoz és a Jupiterhez képest is mozgó égitest gravitációsan a Jupiterhez van kötve, vagyis egy új jupiterholdról van szó.
A 22 napos pályaív már lehetővé tette, hogy előre jelezze a következő időszakra az égitest helyzetét. Ennek nyomán célzottabban kereshette az új hold nyomát további CFHT-képeken. Meg is találta a március 12-e és április 30-a között készített további felvételeken. Ez még pontosabb pályameghatározást tett lehetővé. A még hosszabb pályaív még nagyobb időtartományra tette lehetővé az új jupiterhold pozíciójának előrejelzését. Egészen 2018-ig terjedően megtalálta az előre jelzett pozíció közelében a hold képét a Subaru, a CFHT, és a Cerro Tololo Inter-American Obszervatórium nyilvános képadatbázisaiban. A halvány hold képe 23,2 és 23,5 magnitúdó között váltakozik: még fényesebb állapotában is majdnem 5 milliószor halványabb, mint a szabad szemmel megpillantható leghalványabb csillag.
Összesen 76 pozíciómérés készülhetett róla, amik 15,26 évet (5574 napot) ölelnek fel. Az ideiglenesen S/2003 J24 jelöléssel bíró hold a Jupitert 1,9 év alatt kerüli meg (a Jupiter keringésideje kb. 11,8 év, vagyis egy jupiterév alatt átlagosan 6,2-szer kerüli meg a gázóriás bolygót. A mi Holdunk 12-13-szor járja körbe a Földet egy év alatt.)
A hold talán az ún. Carme-féle jupiterholdcsoporthoz tartozik. Egyes tanulmányok szerint a Jupiternek akár 600 darab 800 méteresnél is nagyobb holdja vagy kísérője lehet.
