VCSE - Az M76 planetáris köd a Perzeuszban - Fotó: Ágoston Zsolt
VCSE – Az M76 planetáris köd a Perzeuszban – Fotó: Ágoston Zsolt

Az Ausztriában megrendezett észlelőhétvégén készült felvételem a Messier 76, becenevén a Kis Súlyzó-ködről. Most először próbáltam meg rövid expozíciós idő és magas erősítés (gain) mellett kisebb látszó méretű objektumokat fényképezni. Azt hiszem, a 10 másodperces expozíciók kissé rövidek voltak, és inkább a nagyobb felbontású módban kellett volna fényképeznem hosszabb záridővel. A kísérlet eredményének közzététele azonban éppen az ilyen tapasztalatok miatt fontos.

Az M76 egy planetáris köd, ami akkor keletkezett, mikor egy közepes méretű csillag vörös óriássá válása után a külső rétegeit lassan lefújta, ledobta magáról. Hasonlít az M27 planetárishoz: egy világosabb oszlopot két halvány “fül” vesz körül. Ezért nevezik “Kis Súlyzó-köd”-nek. A köd vastag oszlopszerű alakzatának teteje és alja vörös, míg a többi zöldes-türkizes színű.

Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Charles Messier katalogizálta ugyanebben az évben a 2500 fényévre található, 1,2 fényév átmérőjűnek mért ködösséget.

Távcső: 200/800 Newton (Skywatcher)
Időpont: 2021. 09. 09.
Helyszín: Trahütten, Ausztria
Kamera: ASI 294MM PRO
Mechanika: HEQ5 GoTo
Expozíciós adatok: 600×10 s L, 3x300x10 s RGB, bin: 2, gain: 300.

Az oldal főszerkesztőjének (Cs. Sz.) kiegészítése: A Messier 76 a Messier-katalógus egyik legnehezebb és leghalványabb objektuma, de már kisebb távcsővel is észrevehető (7-8 cm-essel), jó égen. 13 cm-esben már feltűnik, hogy hasonlít az M27-re. – A planetáris ködök asztrofotózása sokkal nehezebb feladat, mint a hatalmas kiterjedésű diffúz ködösségeké. Ennek oka, hogy a nagy diffúzködök sok ezer-tízezer, sőt százezer pixelre is szétterülnek, így részleteiket jól felbontva lehet látni. Természetesen ezek a ködök halványak, ezért nagyon sok órányi expozíció, és néha szűrők használata szükséges a kevéske fényük megörökítéséhez, valamint segít a nagy távcsőátmérő is észlelésükben. A planetáris ködök azonban halványak és főleg kicsik. A kis méret azt jelenti, hogy pl. a sokszor 1″/pixel körüli képskálánál nem több tízezer, hanem néha csak néhány tucat pixelre képződnek le, ezért kevés részlet látszik bennük. Megoldás lehet hosszabb fókusz, esetleg jó minőségű Barlow-lencse használata a fókusznyújtáshoz. Vagy kisebb méretű pixelekkel bíró kamerát kell használni. Ekkor azonban másik probléma lép fel: a légköri nyugodtság elmossa a részleteket! A helyzet hasonló a bolygókhoz: 1 ívpercnél kisebb látszó átmérőjük miatt részleteik kevés pixelre képződnek le a fényképezőgépen, illetve kevés fényérzékelő elemre (csap, pálcika) esnek a szemben. Emiatt a légköri nyugodtság hatásai erőteljesen jelentkeznek: ami nem számít az egész képet betöltő nagy diffúzköd vagy galaxis esetében, az nagyon erőteljesen jelentkezik egy kis látszó méretű bolygónál vagy planetáris ködnél. A nyugodt légkör tehát elengedhetetlen a planetárisok fotózásához is. Bár a kép készítője szabadkozik a felbontás miatt (2×2 pixelt adott össze egy pixellé a Bin=2 módban), a kép így is nagyon szép és csodás lett. Gratulálunk hozzá!

További érdekesség, hogy a korai időszakokban, a 18-19. században még nem látszódott vizuálisan a teljes alakja, ezért a kisebb távcsővel egy foltként látszódó objektumot nagyobb műszerrel két különálló foltként látták a korai vizuális megfigyelők, az azt összekötő halovány részt nem. Ezért NGC 650 és NGC 651 neveken katalogizálták az egyik, illetve a másik felét. Az M76-ot ezért emlegetik gyakran NGC 650-1 néven is.

A következőkben novemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap novemberben 7:00 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold november 4-én, első negyed november 11-én, telehold november 19-én, utolsó negyed 27-én lesz.

 

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. november 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. november 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

 

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-1 óra):

11.04. 04:56 16 órás holdsarló 4° magasan a reggeli égen, a Merkúrtól 6°-ra, a Marstól 2°-ra.
11.10. 05:05 A Merkúr és a Mars 1°-os közelségben a Szűz csillagképben.
11.11. 20:25 A Jupiter 5°-ra az 50%-os Holdtól a Bak csillagképben.
11.12. Az Északi Tauridák meteorraj maximuma (ZHR=5).
11.22. 04:13 A 93%-os holdkorong peremétől 10′-re északra látható az 5 magnitúdós 139 Tauri.


A Merkúr a hónap első felében kedvező helyzetben van, 1-én másfél órával kel a Nap előtt. Megfigyelhetősége gyorsan romlik, a hónap végén már elveszik a Nap fényében. 29-én felső együttállásban a Nappal.

A Vénusz esténként délnyugaton megfigyelhető, láthatósága folyamatosan javul. -4,9 magnitúdós, 30%-ra esik a fázisa, átmérője 38″-re nő.

A Mars megfigyelhetősége kedvezőtlen.

A Jupiter az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, -2,4 magnitúdós.

A Szaturnusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Bak csillagképben, fényessége 0,7 magnitúdó.

Az Uránusz estétől megfigyelhető a délkeleti ég alján. A Kos csillagképben található. 4-én szembenállásban van a Nappal.

A Neptunusz az éjszaka első felében megfigyelhető a Vízöntő csillagképben, délkeleten.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt.

           
November
11. 01.H2459519.52:42: 106:3511:3616:3701:4908:4415:2320%
11. 02.K2459520.52:45:5806:3611:3616:3403:0609:3215:4411%
11. 03.Sze2459521.52:49:5406:3811:3616:3404:2410:2216:045%
11. 04.Cs2459522.52:53:5106:3911:3616:3205:4611:1416:271%
11. 05.P2459523.52:57:4806:4111:3616:3107:1112:1016:570%
11. 06.Szo2459524.53: 1:4406:4211:3616:3008:3713:1017:322%
11. 07.V2459525.53: 5:4106:4411:3616:2710:0114:1218:197%
11. 08.H2459526.53: 9:3706:4511:3616:2711:1515:1719:1714%
11. 09.K2459527.53:13:3406:4711:3616:2612:1516:1920:2723%
11. 10.Sze2459528.53:17:3006:4811:3616:2313:0017:1821:4233%
11. 11.Cs2459529.53:21:2706:5011:3616:2313:3518:1222:5844%
11. 12.P2459530.53:25:2306:5111:3716:2214:0119:02-55%
11. 13.Szo2459531.53:29:2006:5311:3716:2114:2319:4700:1165%
11. 14.V2459532.53:33:1706:5411:3716:1914:4220:3101:2275%
11. 15.H2459533.53:37:1306:5611:3716:1814:5921:1202:3083%
11. 16.K2459534.53:41:1006:5711:3716:1715:1621:5403:3790%
11. 17.Sze2459535.53:45: 606:5811:3716:1615:3422:3604:4395%
11. 18.Cs2459536.53:49: 307:0011:3816:1515:5523:1905:4998%
11. 19.P2459537.53:52:5907:0111:3816:1416:19-06:56100%
11. 20.Szo2459538.53:56:5607:0311:3816:1216:4800:0408:01100%
11. 21.V2459539.54: 0:5207:0411:3816:1217:2400:5209:0598%
11. 22.H2459540.54: 4:4907:0511:3916:1218:0801:4110:0394%
11. 23.K2459541.54: 8:4607:0711:3916:1119:0102:3210:5489%
11. 24.Sze2459542.54:12:4207:0811:3916:1020:0203:2311:3782%
11. 25.Cs2459543.54:16:3907:0911:3916:0821:0804:1312:1274%
11. 26.P2459544.54:20:3507:1111:4016:0822:1805:0112:4165%
11. 27.Szo2459545.54:24:3207:1211:4016:0823:2905:4913:0555%
11. 28.V2459546.54:28:2807:1311:4016:08-06:3513:2645%
11. 29.H2459547.54:32:2507:1511:4116:0700:4107:2113:4635%
11. 30.K2459548.54:36:2107:1611:4116:0701:5608:0914:0625%

Olvasd tovább

A Csillagászat Napját követően a holdfázis lehetőséget adott arra, hogy több szervezett rendezvényen is közel hozzuk a csillagászatot az átlagemberhez, megmutassuk az égbolt csodáit. Egy hét alatt négy helyen települtünk ki távcsövekkel, összesen mintegy 150 főnek adtunk lehetőséget a Hold, a Jupiter vagy a Szaturnusz észlelésére.

VCSE – Távcsöves bemutató az Apáczai ÁMK előtt (2021. szeptember)

Olvasd tovább

Ez az észlelőhétvége már a második volt a VCSE őszi találkozóinak sorában. Akik nem tudtak eljönni Trahüttenbe az ausztriai hétvégére, most találkozhattak a szokásos helyszínen Dobronhegy-Balázsfán. Többen pedig mindkét rendezvényen megjelentek.

VCSE – Az őszi észlelőhétvége csapata. Akik maradtak nappal is. (Fotó: Román Dávid)

A jelentkezők száma minden korábbi létszámot felülmúlt. A meghirdetést követően 1 héten belül már sátrat is kellett javasolni, mivel 21 fő jelentkezett. (A helyszínen 16 embernek jut ágy vagy matrac.) Aztán változott az időjárás, jött az eső és jöttek a megfázásos tünetek. Betegség miatt hárman mondták le a részvételt, két főnek munka miatt nem sikerült hozzánk csatlakozni (de volt olyan, akiről nem tudjuk, hogy miért nem jött, és volt olyan is, aki nem jelentkezett, de szólt, hogy “bocs, mégsem tud jönni”). Szóval csöpörgős csütörtök este még kíváncsian vártuk, hogy végül összejön-e öt fő vagy sem, lesz-e derült pénteken, vagy csak szombaton.

Olvasd tovább

A legtöbb meteorraj üstökösökből származik. Némelyik kisbolygók ütközéseiből, mások a Marsba, a Holdba, vagy más nagyobb planetáris testbe történt becsapódások nyomán kiszórt anyagból keletkeztek. Némelyik meteorraj intersztelláris eredetű is lehet: más csillag körül kialakult meteorraj elhagyhatja azt a csillagrendszert, és idővel akár a Naprendszer is befoghatja (fordítva is megtörténhet). A meteorrajok meteoroidokból állnak, amelyek elsődlegesen a csillaguk körül keringenek (a naprendszerbeliek esetében a Nap körül). Számos más hatás is alakítja azonban a meteoroidok pályáját, amelyet a szerző a Meteor Csillagászati Évkönyv 2004-es kötetében összegzett:

“1. gravitációs kölcsönhatások a Nappal,

2. gravitációs kölcsönhatások a nagybolygókkal,

3. a napfény sugárnyomása,

4. a Poynting-Robertson- és a Jarkovszkij-Radzijevszkij-hatás,

5. kölcsönhatás az elektromosan töltött napszéllel,

6. fékeződés a bolygóközi poron,

7. fékeződés a semleges interplanetáris gázon,

8. kölcsönhatás az interplanetáris mágneses térrel.”

A közelünkben elhaladó meteoroidok esetében még a Hold hatását is célszerű figyelembe venni. Az egyes effektusok részletezése a fenti cikkben megtalálható, itt nem térünk ki rá. A lényeg az, hogy a meteorrajok mozgását nem könnyű előrejelezni, számos hatás a homályban van, és ezért csak tippelgetni lehet néha, hogy mennyire alakítják az egyes meteoroidok mozgását. Különösen nehézkes a helyzet akkor, ha egy alig ismert üstökösről kiáramlott anyag mozgását szeretnénk előrejelezni, és megmondani, mikor találkozik a Földdel. Éppen ezért jelent nagy sikert, amikor egy-egy meteorraj-kitörést sikerül előrejelezni, és az észlelések igazolják is az előrejelzést. Az első sikeres előrejelzések az 1990-es években jelentek meg. A sikertelenekkel és a sikeresekkel is sikerült újat tanulni és az előrejelzéseket biztosabbá tenni – de még ma sem válik be minden meteorraj-kitörés előrejelzése, vagy éppen egy-egy új meteorraj jelentkezésének megjóslása. Most azonban sikerült ismét egy meteorraj jelentkezését előrejelezni!

Az IAU Elektronikus Távirata (IAU Electronic Telegram) 5046-os számában ismertette ezt a legutóbbi esetet Peter Jenniskens holland-amerikai csillagász, a meteorok nagy kutatója. A közlemény további szerzői T. Cooper Dél-Afrikából és D. Lauretta Arizonából. A CAMS meteorészlelő videokamera-hálózattal Új-Zélandról és Chiléből észlelték az Arida meteorrajt, aminek radiánsa a déli Ara (Oltár) csillagképben van. Az Arida meteorraj egyértelműen a 15P/Finlay-üstökösből származik – ettől az üstököstől most először észleltek meteorokat. A meteorokat 2021. szept. 29-e és 30-a éjszakáján rögzítették. Az észlelt meteor radiánspontjai ezen a linken kereshetők vissza, először a dátumot kell kiválasztani a megtekintéshez.

Az új-zélandiak kilenc darab, 2021. szept. 28. 08:40-17:18 UT között feltűnt Arida-meteor radiánspontját és pályáját határozták meg háromszögeléssel, míg a chileiek négyet szept. 28/29. 23:49-03:45 UT között. Sajnos, más CAMS-állomások a déli féltekén rossz időjárás miatt nem észleltek. Az Arida-meteorok jelentkezése még mindig tart (2021. október 1-én írva ezeket). A radiánspont pozíciója 2000.0-s ekvinokciumra: RA = 262,7 fok és Dec = -57,8 fok. A rajtagok közepes pályaelemei a következők (ugyancsak 2000.0 ekvinokciumra):

Geocentrikus sebesség: 10,8 km/s

Fél nagytengely: a = 3,53 CSE

Napközelpont: q = 0,0010 ± 0,0004 CSE

Excentricitás: e = 0,717 ± 0,042

Inklináció: 9,10 ± 0,54 fok

Perihélium hosszúsága: ω = 356,1 ± 1,01 fok

Felszálló csomó hossza: 5,28 ± 0,29 fok

Az érdekesség továbbá az, hogy J. Vaubaillon francia csillagász egy évvel az Aridák jelentkezése előtt a WGN (Journal of International Meteor Organization) 2020. évi egyik számában (48-ik kötet, 29-ik oldal) megjósolta a meteorok jelentkezését, az ő előrejelzett radiánspozíciója RA = 260,8 ± 0,9 fok, Dec = -57,4 ± 0,5 fok volt, vagyis nagyon pontosan egyezik a megfigyelttel! A sebességre nézve 10,807 km/s-ot, a maximum időpontjára 2021. szept. 29-én 8:35 UT-t mondott, amik szintén jól egyeznek a megfigyelésekkel. Ez a mostani találkozás az Arida-meteorokkal a 15P/Finlay-üstökös 1995-ös napközelsége során kiáramlott anyagból származik. Ugyancsak megjósolta tőlük függetlenül a kitörést Ye és munkatársai (ApJ. 814, 79, 2015). Az üstökös 2008-as napközelségéből származó meteorok az előrejelzések szerint várhatóan 2021. október 7-én 00:35 UT körül érik el a Földet. A 2014-es napközelségéből származó anyag 2021. október 7-én 03:55 UT-kor érkezik a légkörünkbe.

További érdekesség, hogy a Southern-Argentina Agile Meteor Radar Orbital System (dél-argentínai meteorradar) rendszerrel is észlelték ugyanezt az Arida-jelentkezést. Az általuk mért radiánspont és pályaelemek tökéletes egyezésben vannak a fentiekben meghatározottakkal.

Az észlelések a CAMS-sal később is folytatódtak. Részlegesen derült égen 19 további Arida-meteor volt észlelve Chiléből, hat Namibiából, ugyancsak hat Texas-ból, és végül kettő Ausztráliából a 2021. október 6-a 11:04 – október 7-e 04:10 UT közötti intervallumban. A populációs index 4,2 volt, ami extrém halvány meteorokat jelent!

Nemcsak a CAMS észlelte ezeket az Aridákat. Ismét megfigyelések érkeztek a dél-argentínai SAAMER-OS-tól is, akik ugyanezidőtájt hét óra alatt észlelták a raj jelentkezését.

(IAUC 5046, 2021. okt. 1., CBET 5055, 2021. okt. 9.)