Amikor egy amatőrcsillagász egy új távcsövet vesz, és felállítja-összerakja, első feladata az lesz, hogy élesre állítsa a képet. Más szavakkal: megtalálja a fókuszt. Nincs ez másképp a James Webb Űrtávcső (JWST) esetében sem, a hivatásos csillagászok is fókuszt keresnek a műszerrel, miután a a napokban elérte helyét a távcső és a szükséges elemeket az előre tervezett módon kinyitották, helyükre tették az automata távvezérléssel.
A fókuszáláshoz egy fényes, 6,9 magnitúdós, egyébként nem túl izgalmas csillagot fognak használni. A JWST 6,5 méter átmérőjű tükre 18 darab kisebb tükörszegmensből épül fel, ezek mindegyikét finoman össze kell hangolni távvezérelt módon, hogy egy adott pontba képezzék le a csillagok fényét. Az ehhez használt csillag a Nagygöncölben (Nagymedve, Ursa Maior) lévő HD 84406 lesz. A főtükör-szegmenseket összesen 126 darab, a segédtükröt hat motorral lehet beállítani.
A távcső egyébként főleg az infravörös tartományban észlel, azonban a Nap, a Föld és a Hold is erős infravörös sugárzást bocsát ki. Ezek infravörös fényét a védőpajzsa tartja távol. A műszereket -233 °C-ra hűtik le, hogy különösen a közép-infravörös tartományban pontosabb méréseket végezzen, és az infravörösbe eső naprendszer-beli hősugárzás ne zavarja a mérések pontosságát. Sőt, a MIRI nevű detektorát -266 °C-ra hűtik. (Az abszolút legkisebb lehetséges hőmérséklet -273,15 °C.)
Forrás: https://www.sciencenews.org/article/james-webb-space-telescope-l2-lagrange-point
