Nagyon komoly dolgozatokat kaptunk idén, nagyon magas színvonalúak voltak, és ezért igen sokat töprengtünk a vezetésben, mi is legyen a Vega Csillagászati Egyesület 2017. évi ifjúsági cikkírói pályázatának végeredménye. Végül a bírálók a következő eredményt állapították meg:
I. helyezést ért el Orosz Tímea Irány a galaxisok közepe! – Fekete lyukak nyomában c. írása. (SZTE I. éves vegyész doktorandusz). Jutalma 15 000.- Ft, és, ha elfogadja, egyéves VCSE-tagság.
 
II. helyezést ért el Szűcs Mátyás WASP-69 exobolygó c. írása. (Puskás T. 14. évfolyam). Jutalma 10 000.- Ft, és, ha elfogadja, egyéves VCSE-tagság.
 
III. helyezést ért el Szarka Bence tagtársunk Lehet-e élet a Naprendszer holdjain? c. írása. (Gyermekház Gimnázium). Jutalma 5 000.- Ft és jövőre nem kell VCSE-tagdíjat fizetnie.
 
(Az első két helyezett nem a VCSE tagja – de reméljük, azok lesznek! 🙂 )
 
A nagyon magas szintű cikkek miatt idén dicséreteket is kiosztunk a legjobbaknak.
 
Dicséretben részesítjük tehát:
 
Hodos Katinka tagtársunk Gyorsulva táguló Univerzum c.,
Nagy Felícián tagtársunknak (Pattantyús Á. Gimnázium) #Csorna #Csillagok c.,
Haluska Mirabel (Vajda P. Evangélikus Gimnázium) Vesta kisbolygó c.,
Kelemen Péter (BME) Naprendszerünk holdjai. Lehet-e élet naprendszerünkön belül? c.
 
írását. Jutalmuk a dicséreten kívül egyéves VCSE-tagság, ha elfogadják, illetve a nyári tábori részvételből is kedvezményt kapnak, ha jönnek az idei VCSE-táborba: a normál jelentkezési időszaknak megfelelő árból adott 5 000.- Ft kedvezményt vehetnek még igénybe.
 
Benyomásunk az, hogy nagyon magas szintű volt mindegyik írás, de nem túl magas: kiváló ismeretterjesztő cikk lesz mindegyik kisebb-nagyobb (inkább apró) szerkesztés után a VEGA-ban. Nagyon szépen köszönjük nekik, hogy pályáztak, hogy vállalták a megmérettetést. Igazából nagyon nehéz feladat elé állították a bírálókat, néha nüansznyi faktor döntött a helyezésen.
VCSE - Tycho de Brahe (1546 - 1601) sírja Prágában. - Csizmadia Szilárd felvétele.
VCSE – Tycho de Brahe (1546 – 1601) sírja Prágában. A felette lógó dán zászló nemzetiségére utal. – Csizmadia Szilárd felvétele.

Tycho de Brahe (nevének ejtése kb. tücho de bráh) dán csillagász volt, akit sokan a távcső előtti kor legnagyobb megfigyelő csillagászának tartanak. Az 1560. augusztus 21-i teljes napfogyatkozás hatására kezdett el csillagászattal foglalkozni. Pontos asztrometriai célú megfigyeléseit Dániában, egy Hven nevű  szigeten kezdte el végezni, majd az új dán király udvarában történt, számára kedvezőtlen politikai változások miatt 1597-ben elhagyta Hvent, és 1599-ben költözött Prágába, Rudolf magyar és cseh király, német-római császár meghívására, aki királyi csillagászi (pontosabban birodalmi udvari csillagászi) állást adott neki. (Mai fogalmaink szerint egy menekültnek adott munkát.) Asszisztense hamarosan Johannes Kepler lett, aki követte is őt a pozícióban. (Ő szintén menekült volt Ausztriából, ahol édesanyját boszorkánysággal vádolták meg, és emiatt, meg protestáns vallása miatt el kellett hagynia a katolikus Ausztriát.) Olvasd tovább

2017. május 28/29-e éjjelén az NGC 6946 extragalaxisban feltűnt SN 2017eaw szupernóváról készített Csizmadia Szilárd felvételeket a VCSE zalaegerszegi Távvezérelt Csillagvizsgálójának 250/1200-as Newton távcsövével. (Ez egy EQ-6-on lévő műszer.) A használt expozíciós idő 30 sec volt, a képeket ISO 1600 érzékenység mellett egy Canon 6D kamera készítette. A felvételeket Ágoston Zsolt dolgozta fel: 6 db mezősimító (flat-field), 10 db sötétkép (dark) és 112 db objektum (light) kép került felhasználásra az alábbi összegkép kialakításához. Mivel ez alkalommal a Lacerta MGEN vezetőkamera nem volt használatban, a képek összetologatásához és összeadásához Zsolt a DSS-t használta. Ezután még Startools-ban és Photoshopban dolgozta fel a képeket.

VCSE - NGC 6946 és SN 2017eaw - Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd
VCSE – NGC 6946 és SN 2017eaw – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Az alábbi képkivágáson a szupernóvát két vonallal be is jelöltük a könnyebb azonosíthatóság végett:

VCSE - NGC 6946 és SN 2017eaw, 2017. május 28/29. - Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd
VCSE – NGC 6946 és SN 2017eaw, 2017. május 28/29. – Ágoston Zsolt, Csizmadia Szilárd

Figyeljük meg ennek a IIP típusú szupernóvának a jellegzetes kék színét. A szupernóvák táguló gázfelhője kezdetben nagyon forró, ezért látjuk kéknek. Később hűlnek, és hamar vörössé válnak, majd egészen hideggé és a szupernóvamaradvány sugárzása a robbanás után pár évvel a láthatóban gyengébb, infravörösben erősebb lesz.

A végső képről a szupernóva becsült fotovizuális fényessége 13,8 magnitúdó. A fényesség becsléséhez az alábbi térkép használható. A térképen az egyes, állandó fényű összehasonlítócsillagok mellé írt számok a csillag fényességét jelentik tizedmagnitúdóban (vagyis pl. 134 = 13,4 mafnitúdó, kb. a vizuális sávban). A kereszt közepén lévő körön belül tűnt fel a szupernóva.

VCSE - az AAVSO változócsillag-térképe az SN 2017eaw szupernóva fényességbecsléseihez (a térképet Mizser Attila bocsátotta rendelkezésünkre
VCSE – az AAVSO változócsillag-térképe az SN 2017eaw szupernóva fényességbecsléseihez (a térképet Mizser Attila bocsátotta rendelkezésünkre

Az NGC 6946-ban ez a tizedik feltűnt szupernóva: SN 1917A, 1939C, SN 1948B, SN 1968D, SN 1969P, SN 1980K, SN 2002hh, SN 2004et, SN 2008S, and SN 2017eaw szupernóvák tűntek fel benne, valamint az ún. “elfuserált szupernóva” NGC 6946-BH1. (Az elfuserált szupernóvák 17 naptömegnél nagyobb vörös szuperóriás csillagokból lesznek. Nem robbannak fel, nem fényesednek ki, hanem elkezd csökkenni a  fényességük és végül eltűnnek az észlelő távcsöve elől. Fekete lyukká omlanak össze. Mindössze két jelölt van ilyenre, az egyik az említett NGC 6946-BH1.) A magas szupernóva-aktivitás oka, hogy az NGC 6946 egy alacsony felületi fényességű, csillagontó galaxis. Rengeteg fiatal, nagytömegű csillag található spirálkarjaiban, az utóbbi néhány százmillió évben végbement heves csillagkeletkezés miatt. Ezek közül számos nagytömegű csillag, amelyek szupernóvaként fejezik be életüket pár tíz-százmillió évvel születésük után.

Képünkön is feltűnik, hogy a galaxis magja sárgás, vagyis ott kisebb felületi hőmérsékletű, öregebb csillagok találhatók, a karok inkább szürkéskékebbek. Mivel a használt 25 cm-es távcső városban van, sokkal többet kellett volna exponálni a spirálkarok kékes színének előcsalogatásához, de célunk a szupernóva fényességmérése volt, nem egy csodás asztrofotó készítése.

Az alábbi képet Csizmadia Szilárd és akkor még egyetemi hallgatója, Nagy Zsófia készítette 2004-ben az  ugyanebben a galaxisban feltűnt SN 2004et szupernóváról (SN-ről). E másik SN helyét is két vonal fogja össze. Akkor a piszkéstetői 1 m-es RVV-távcsőre szerelt 1300 x 1300 pixeles Roper Scientific CCD kamerát használták B, V, R szűrőkkel, szintén a szupernóva tudományos célú fényességmérésére. A kép 2004. december 21/22-én készült, 200 sec (B) és 60, ill. 40 sec (V és R) szűrőkön keresztül, a látómező mérete mindössze 7×7 ívperc volt.

VCSE - SN 2004et, MTA Konkoly Obszervatórium, Csizmadia Szilárd gyűjteményéből
VCSE – SN 2004et, MTA Konkoly Obszervatórium, Csizmadia Szilárd gyűjteményéből

Érdemes az alábbi képen megnézni, hogy mindkét szupernóva mennyire kinn a spirálkarokban robbant:

VCSE - az SN 2017eaw a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójából az NGC 6946-ban, valamint a második szerző által is észlelt SN 2004et helye (csak azokat az SN-eket tüntettük fel, amelyet legalább egyikünk észlelt).
VCSE – az SN 2017eaw a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójából az NGC 6946-ban, valamint a második szerző által is észlelt SN 2004et helye (csak azokat az SN-eket tüntettük fel, amelyet legalább egyikünk észlelt).

A fenti kép elkészítése után elhatároztuk, hogy távcsövünket újrajusztírozzuk (kollimáljuk) – azóta ez megtörtént.

Tagtársaink további észlelései ugyanerről az SN 2017eaw szupernóváról itt találhatók:

Molnár Iván 2017. május 16-án: http://vcse.hu/szupernova-az-ngc6946-galaxisban-molnar-ivan/

Schmall Rafael 2017. május 18/19-én: http://vcse.hu/szupernova-robbanas-tuzijatek-galaxisban-ngc6946-sn2017-schmall-rafael/

Csizmadia Ákos: Izsák Imre című, a zalaegerszegi születésű neves csillagászról szóló életrajza 2017. április 29-én jelent meg a Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) kiadásában. Az 580 oldalas, szép kiállítású könyv beszerezhető a Vega Csillagászati Egyesülettől. Ára VCSE-tagoknak 1500,- Ft + postaköltség, nem tagoknak 2500,- Ft + postaköltség. Megrendelését kérjük, e-mailben juttassa el a VCSE-nek  a vcse@vcse.hu e-mail címre. A megrendelésben kérjük, adja meg a megrendelő nevét, a szállítási és a számlázási címet (a VCSE tud számlát adni; mivel a VCSE nem tartozik ÁFA-körbe, a könyvön nulla százalék ÁFA van). Ezután a megrendelést visszaigazoljuk, és ezután lehet a könyv vételárát elutalni. A megrendelést a vételár beérkeztét követő 15 napon belül, postai úton teljesítjük.

A könyv megvétele és/vagy átvétele személyesen a VCSE nyári táborában is lehetséges.

A könyvről a Zalai Hírlap írása itt érhető el. A könyv hivatalos azonosítója: ISBN 978-963-12-8088-3.

A könyvet bőséges irodalomjegyzék és 1126 jegyzet kíséri a felhasznált források helyének megjelölésével. Függelékként közöljük Izsák Imre több mint másfél száz, családtagjainak írott levelét.

Az Izsák Imre c. könyv címlapja

[Izsák Imre] Elsőrangú égi mechanikus, kiemelkedő teoretikus és a megfigyelések briliáns elemzője. Az űrkorszak [eddigi] néhány rövid éve alatt a műholdas geodézia világszerte elismert szaktekintélyévé vált.” (Fred L. Whipple)

Izsák jelentősen hozzájárult az égi mechanika tudományához. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból úttörő munkát végzett a műholdas adatok geodéziai felhasználásában. A geodéziai munka, melyben Izsák oly alapvető szerepet játszott, a Smithsonian Szabvány Föld Modellben fog kiteljesedni, melynek ő és mások vetették meg az alapjait.” (Nature)

Izsák Imre századunk kiemelkedő égi mechanikusa volt. Munkásságával alapvetően hozzájárult a mesterséges égitestek mozgáselméletéhez. Ragyogó tehetségű matematikus, aki sikerrel vívott meg a legnehezebb égi mechanikai problémákkal. Megoldásait szellemesség, elegancia, mély matematikai tudás jellemzi. Eredményei döntően hozzájárultak a Föld pontosabb megismeréséhez.” (Érdi Bálint Izsák Imre égi mechanikai munkássága c. tanulmányából)

Izsák Imre (1929–1965) csillagász, égi mechanikus a nagy gazdasági világválság kezdetének évében született. A második világháború alatt katonaiskolákban nevelkedett; Németországba vezényelt hadapródiskolája 1945 májusában került amerikai fogságba. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Eötvös-kollégistaként élte át a Collegium szétbomlasztását. Egyetemi évei után a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetében kezdett el változócsillagászati kutatások mellett égi mechanikával foglalkozni. 1956-ban előbb Svájcba emigrált, majd az Egyesült Államokban keresett állást. A tengerentúlon a Smithsonian Astrophysical Observatory munkatársaként, a Research and Analysis Section vezetőjeként a műholdas geodézia, a műholdak pályaszámítása és a klasszikus égi mechanikai problémák számítógépen való megoldása terén végzett úttörő jelentőségű munkát. Elsőként mutatta ki műholdas geodéziai módszerekkel a földi egyenlítő lapultságát, és az ő elveinek alkalmazásán nyugszik az első Szabvány Föld Modell. Nevét őrzi a Kozai–Izsak műholdpálya-számításban használatos módszer, valamint egy kráter a Holdon. Olvasd tovább

 

2017. április 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem az M95, M96 és M105 galaxisokról. 42×240 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 30 mezősimító (flat), ISO 1600 képből került összeállításra az itt bemutatott felvétel.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsővel és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

A “galaxis-évszakot”, illetve a felszerelésem viszonylag nagy látómezejét kihasználva készítettem ezt az asztrofotómat, az M95, M96 és M105 katalógusszámú, ritkábban fotózott galaxisokról, amelyek az Oroszlán csillagképben találhatók. Az M105 közelében elhelyezkedő NGC 3384 és NGC 3389 csillagvárosok szintén rákerültek a képre.
Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel az M95 és M96 galaxisokat, majd Messier négy nappal később katalógusába vette. Az M105-öt Pierre Méchain 1781. március 24-én találta meg, viszont nem ismert okból Charles Messier nem vette fel katalógusába. William Herschel fedezte fel újra 1784. március 11-én az NGC 3384-gyel és NGC 3389-cel együtt, végül 1947-ben Helen Sawyer Hogg sorolta be a Messier-objektumok közé.
Az említett galaxisok a Leo I, vagy más néven M96 galaxiscsoport tagjai, a csoport maga pedig a Virgo szuperhalmaz tagja. A csoport ismert tagjait (legalább huszonkettő galaxist) gravitációjuk tartja össze.
A 36 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M95 egy spirális galaxis, a magot egy “rúd” keresztezi, a “rúd” végeiből ágaznak el a spirálkarok, amik körbeveszik a központi régiót. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok övezik, elliptikus alakban. (A magyar szakirodalomban kevésbé jó fordításként a horog vagy küllő szót használják rúd helyett – a szerk.)
A 35 millió fényévre található, 100 milliárd csillagot tartalmazó M96 szintén spirális galaxis, belső, fényes spirálkarjai közvetlenül a magból indulnak ki. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok veszik körül, elliptikus alakban.
A 35 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M105 elliptikus galaxis, alakja inkább gömbre hasonlít, mint ellipszisre, egyéb részletet nem mutat.
Az NGC 3384 egy elliptikus galaxis, fényes magot övező halvány régióval.
Az NGC 3389 a felvételen spirális galaxisnak tűnik, néhány spirálkarja kivehető.