Több mint 25 diák vesz részt a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) idei nyári űrtáborában Zalaegerszegen. Egy hét űrélmény átélése közben számos hazai űrkutató szakemberrel találkozhatnak, sőt a nemzetközi Holdfalu-koncepcióba is belekóstolhatnak.
„Társaságunk 1994 óta szervezi meg az érdeklődő fiatalok számára űrkutatási táborát. A résztvevő diákok közül sokan műszaki, illetve természettudományos pályán tanultak tovább, többen pedig maguk is űrkutatókká váltak” – mondta dr. Hirn Attila, a Magyar Asztronautikai Társaság főtitkára.
Az elmúlt évek során a táborozók felejthetetlen élményekkel gazdagodtak, a megszerzett ismereteiket később számos helyen tudták kamatoztatni. Életre szóló élmények és barátságok kialakulása mellett a diákok a hét során elismert hazai űrkutatási szakemberektől hallhatnak exkluzív előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseken vehetnek részt. Eközben egy egész héten át kitartó szakmai feladattal is megbirkóznak, csoportokban együtt dolgozva. Az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is érkező táborlakók ugyanakkor megismerhetik a környéket, élvezhetik a nyár pillanatait.
A 2018-as tábor is bővelkedik majd különleges elfoglaltságokban, tartalmas programokat kínál. A helyszín Zalaegerszeg, a tábor időpontja 2018. július 8. (vasárnap) – július 14. (szombat). Az idei Űrtábor vezérfonala az amerikai Apollo holdprogram közelgő fél évszázados évfordulója lesz. Decemberben emlékezik majd meg a világ az Apollo–8 startjának 50. évfordulójáról. Ezen az űrhajón jutottak először égi kísérőnk közelébe emberek. Az Apollo–8-ról és a holdprogrammal kapcsolatos más érdekességekről szakavatott előadók tolmácsolásában hallhatnak az űrtábori résztvevők. De szóba kerül a holdi bányászat és a Hold, mint a majdani Mars-utazás „ugródeszkája” is. Megismerkedhetnek a fiatalok az űrhajósokat a világűrben érő sugárterheléssel kapcsolatos kutatásokkal.
„Az idei évben egy különleges projektfeladattal készültünk az űrtáborozó diákok számára. Az Európai Űrügynökség nem olyan régen bejelentette a Holdfalu koncepcióját, és az egész táborunkon átívelő feladatunk ehhez fog kapcsolódni” – árulta el a tábor vezetője, dr. Bacsárdi László.
Az idei űrtábor partnere az Új Nemzedék Központ és a Vega Csillagászati Egyesület. A tábor támogatója az InnoStudió, a SpaceApps és az Űrvilág űrkutatási hírportál. A MANT űrtábori mentorprogramja keretében több táborozó diáknak mentorok vállalták át a részvételi díjukat. Magánszemélyek mellett támogatást adott a Sárhegyi és társa ügyvédi iroda és a New Space Consulting Kft.
Az űrtáborral kapcsolatos részletes információ az alábbi címen érhető el:
http://www.mant.hu/urtabor
További tájékoztatás kérhető:
Bacsárdi László, MANT alelnök, táborvezető
e-mail: bacsardi.laszlo@mant.hu, mobil: (30) 266-6845
Megvásárolható a Vega Csillagászati Egyesület (8900 Zalaegerszeg, Berzsenyi u. 8.) címén, piros postai utalványon 200,- Ft elküldésével, mely összeg a postaköltséget is tartalmazza. [ELFOGYOTT!]
Az A4-es méretű füzeten látszik, hogy egy évtizedek óta gyakorlott amatőrcsillagász (csillagászati egyesület-, helyi csoport-, szakkör-vezető, aki sok-sok éjszakát töltött a friss levegőn már) írta, az észleléseket kezdő amatőrtársainak. Sokan vagyunk az eget nézők, de kevesen a megfigyelők! Ez a füzet ad információkat: mire kell figyelni, mit kell feljegyezni — de nem viszi túlzásba: nem ijeszti el az észlelésektől az embereket.
Bemutatja a csillagképeket, az égi távolságokat, a pozíciószögek fogalmát, az irányokat, az égi koordinátarendszereket, a csillagtérképek használatát, a csillagok jelölésrendszerét, a fényességskálát, a szem éjszakai viselkedését, a zseblámpa elé tett mikuláspapír szerepét, a távcsövek típusait, határmagnitúdójukat, felbontásukat, optimális nagyításukat, a LM mérését, a távcsövek karbantartását, a légköri állapotokat.
Majd sorra veszi a mély-ég objektumok típusait, alosztályait, katalógusait, megfigyelési és észlelési módszereit. Azután a kettőscsillagoknál ismerteti ugyanezeket: típusai, katalógusai, megfigyelése, adminisztrálása.
Műsoron kívül az üstökösök megfigyelése fejezet következik: talán mert ezek olyan “mélyég-szerűek”: szakszerű és részletes leírást kapunk ezek leészleléséről.
Magas szintű meteorészlelési útmutató jön: mik a meteorok, a takartság, holtidő, határmagnitúdó, radiánspont, ZHR, meteorrajok, megfigyelésük (vizuális, teleszkopikus, fotografikus módszerrel). Ez a fejezet elárulja, hogy a szerző sok hullócsillagot látott és sokszor hárult reá as meteorozás leghálátlanabb (de legszükségesebb) írnoki feladata.
A gyakorlatias, lényegre törő kiadványt észlelési űrlapminták zárják. Én arra biztatom a hazai szakkörvezetőket, helyi csoportokat: vegyenek egyet ebből a hasznos kötetből és azután fénymásolják le bátran le a saját csapatuknak.”
“Észlelési útmutató kettőscsillagok, meteorok és mélyég-objektumok megfigyeléséhez” (1998). Szentmártoni Béla levelei és cikkei alapján Juhász Tibor állított össze egy észlelési útmutatót az 1980-as években az AAK keretei között (Amatőrcsillagász ABC címmel, ebből nagyon sokat átvettünk, szöveget és ábrákat is – persze, sok ottani ábra még korábbi könyvekben stb. jelent meg. Így ez a mű mára az amatőrcsillagászok közti közkinccsé válik, a legelső lépések megtételét segítő legfontosabb segédletté, jegyzetté…). Ebből szerkesztett Csizmadia Szilárd a VCSE-tagok számára egy észlelési útmutatót (tehát ő szerkesztő, nem szerző!). Egyes fejezeteket máshonnét (pl. az Amatőrcsillagász kézikönyvből, Változócsillag Atlaszból stb.) ollózott be. Nem önálló mű, hanem innen-onnan összeszedett, az alapokat elemi szinten, inkább utasítás jelleggel közlő segédlet, ami segíthet az amatőrcsillagászat útján elindulni. A cél az volt, hogy füzetnél nem nagyobb terjedelemben a legalapvetőbb dolgokról szó essen. Az amatőrcsillagászat, hát még a csillagászat, akárcsak gyakorlati oldalát szemlélve is, ennél sokkal több.
Akkor is igaz ez, ha az 1998-ban összeállított mű megírása idején még elfogadható volt. A csillagászat alapjai nem változtak, de azóta jelentős fejlődésen mentek át az amatőrcsillagász távcsövek (ha az alapfogások és alapvetések nem is változtak). A mű bizonyos részei ezért elavultak, mások ma is használhatók. A kiadvány felújítását folyamatosan tervezzük…
Először a tartalomjegyzéket közöljük. Az alatta lévő képekre klikkelve nagyobb méretben kerülnek elő a szkennelt oldalak, a kiadványt teljes terjedelmében Bálint Ferenc szkennelte be. (Az eredeti füzet sokszorosítását Kiss László Attila volt tagtársunk intézte.) Ismeretterjesztő, oktató jelleggel átvéve egyes régi könyvekből is bekerültek ábrák. Néha ezek jobbak, mint a mai könyvek elnagyolt, odavetett magyarázó ábrái…
A könyvben olvasható egy-két, mai szemmel nézve meglepő állítás, pl. hogy a távcsövet legjobb nem is tisztítani. Írásuk idején sem útmutató szövegek, gyakran eszközök sem voltak elérhetők, pláne vidéki városokban, amikor még nem volt netről történő rendelési lehetőség sem. A helyes értékítélethez ezeknek figyelembevételével kell véleményt alkotni. Megjegyzendő, hogy felkészületlen, tapasztalatlan amatőrnek jobb még ma is, ha nem áll neki maga megkarcolni műszere optikáját “tisztítás” címszó alatt, jobb ezt szakemberre bízni és beruházni néhány évente pár ezer forintot ebbe (hiszen akkor a felelősség sem a mienk, visszakaphatjuk a sérült eszköz árát!).
Tartalomjegyzék:
Címlap
Bevezetés – 1. oldal
I. TÁJÉKOZÓDÁS
1. Csillagképek – 2. oldal
2. Távolságok az égbolton – 3. oldal
3. Irányok az égbolton – 3. oldal
4. Koordinátarendszerek – 6. oldal
5. Csillagtérképek, csillagatlaszok – 7. oldal
6. Csillagnevek – 8. oldal
7. A csillagok fényessége – 9. oldal
II. A MEGFIGYELÉS ESZKÖZEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI
8. A szem – 9. oldal
9. Távcsövek – 10. oldal
10. Csillagászati távcsövek jellemző paraméterei – 11. oldal
11. Okulárok – 12. oldal
12. A látómező [mérete] és tájolása – 12. oldal
13. A távcső szerelése – 13. oldal
14. Binokulárok (látcsövek) – 13. oldal
15. Távcsövek karbantartása – 14. oldal
16. A légkör állapota – 14. oldal
17. Objektumok beállítása a látómezőbe – 14. oldal
III. A MEGFIGYELÉSEK MÓDSZERTANA
18. Mélyég-objektumok
[18.1] Mélyég-objektumok katalógusa – 17. oldal
[18.2] Mély-ég objektumok megfigyelése – 17. oldal
19. Kettőscsillagok – 18. oldal
[19.1] Kettőscsillag katalógusok – 19. oldal
[19.2] Kettőscsillagok megfigyelése – 19. oldal
Éppen a 15-17 évente bekövetkező Nagy Mars Oppozíciók egyikén, 2018. július 27-e éjjelén egy igen hosszú teljes holdfogyatkozás is lesz, ami Európából, így Magyarországról is jól megfigyelhető.
VCSE – Fábián Kálmán sorozatfelvétele a 2016. szept. 16-i félárnyékos holdfogyatkozásról – Fábián Kálmán
A holdfogyatkozás maximális hossza kb. 107 perc lehet. A lentebb közölt adatokból bárki kiszámolhatja, a júl. 27-i holdfogyatkozás 103 perc hosszú totalitással bír, vagyis majdnem a lehetséges leghosszabb holdfogyatkozást láthatjuk, ami csak előfordulhat.
2011. június 15-e óta nem következett be mostanáig centrális holdfogyatkozás. Centrális holdfogyatkozásnak az olyan holdfogyatkozást nevezzük, amelyiknél a Hold legalább egy része áthalad a földárnyék középpontján. A Hold földtávolsága váltakozó, mert ellipszispályán mozog a Föld körül; a Föld naptávolsága is kissé változó, mert mi is ellipszispályán mozgunk a Nap körül. Emiatt a földárnyék sugara, a kölcsönös távolságoktól függően a Hold távolságában 4479 – 4735 km között váltakozó méretű, ami a Hold 1737 km-es sugarával osztva azt eredményezi, hogy a földárnyék sugara az égen a Hold látszó átmérőjének hol a 2,578-szorosa, hol 2,725-szöröse. (1-2. ábrák). A most júliusi után a következő centrális holdfogyatkozás csak 2022. május 16-án következik be, ami az éjszaka második felében majd látszik Európából.
VCSE – A Föld árnyékának legnagyobb mérete az égre vetítve (nagy szürke kör). A tengelyeken az egységek a Hold látszó sugarát jelentik. A két kis kör két lehetséges holdhelyzetet mutat holdfogyatkozások idején. A beljebb lévő holdhelyzet centrális fogyatkozást mutat, a külső, ami éppen érinti belülről a Föld árnyékát, egy nem-centrálisat. – Kép: Cs. Sz.VCSE – A belső, sötétebb szürke kör a Föld teljes árnyéka (umbra), itt állva egy képzeletbeli megfigyelő teljes napfogyatkozást látna. A külső, világosabb szürke körgyűrű a Föld félárnyéka (penumbra), ahonnét nézve a Föld csak a Nap egy részét takarja ki, tehát ott részleges napfogyatkozást lehetne látni. Amikor a penumbrán kívül halad el a Hold, a Föld árnyéka alatt vagy felett, akkor nincs holdfogyatkozás (ang. “no eclipse”). Amikor csak a penumbrán halad át a Hold, félárnyékos holdfogyatkozást látunk, ami alig, de észrevehető módon csökkenti a telehold fényességét, de a telehold továbbra is kereknek látszik. Amikor a Hold egy része belemerül az umbrába, akkor részleges, amikor pedig a holdkorong egésze belép a teljes árnyékba, teljes holdfogyatkozást látunk. (A teljes holdfogyatkozást értelemszerűen megelőzi egy részleges, és egy félárnyékos fogyatkozás, illetve követi idősorrendben egy részleges, majd egy félárnyékos fogyatkozás is). A Hold a földárnyék közepéhez képest kisebb-nagyobb távolságban haladhat el, így a főszövegben részletezett módon lehetséges centrális vagy nem-centrális fogyatkozás is. (moon: Hold, partial/penumbral eclipse: részleges/félárnyékos fogyatkozás, total (umbral) eclipse: teljes (umbrális) fogyatkozás) – Forrás: www.wikipedia.org
A centrális holdfogyatkozások közül is azok a hosszabbak, amelyek nem a Hold földközelében következnek be, amikor is a Hold gyorsabban mozog földkörüli pályáján Kepler II. törvénye miatt, hanem azok, amelyek földtávol közelébe esnek: ekkor a Hold lassabban halad pályáján, tehát több időre van szüksége ahhoz, hogy keresztezze a földárnyékot. Július 27-én a fogyatkozás közepe idején a Hold a Föld centrumától 406 184 km-re lesz, vagyis a 406 700 km legnagyobb földtávolságához igen közel. Mindezek a körülmények (centrális holdfogyatkozás, földtávol idején bekövetkező telehold) együttesen igen hosszúvá teszik a július 27-i teljes holdfogyatkozást.
A 2000. júl. 16-i, még a 20. században bekövetkezett teljes holdfogyatkozás 107 perces volt, a 2011. jún. 15-i pedig 100 perces. A 2029. jún. 26-i és a 2047. júl. 7-i 102 perces, a 2076. jún. 17-i 100 perces, a 2094. jún. 28-i ismét 102 perces totalitású lesz. Más holdfogyatkozás nem lesz 100 percesnél hosszabb a 21. században. Ezekből az adatokból következik, hogy a 21. század leghosszabb totalitású holdfogyatkozására kerül sor idén júliusban. Kár lenne kihagyni az élményt!
A jelenség legfontosabb időadatai UT-ben (zárójelben NYISZ-ben) a következők, óra:perc:másodperc:
P1 – a félárnyékos fogyatkozás kezdete: 17:14:49 UT (19:14:49 NYISZ)
U1 – a részleges holdfogyatkozás kezdete: 18:24:27 UT (20:24:27 NYISZ)
U2 – a teljes holdfogyatkozás kezdete: 19:30:15 UT (21:30:15 NYISZ)
A teljes fogyatkozás (totalitás) közepe: 20:21:44 UT (22:21:44 NYISZ)
U3 – a teljes holdfogyatkozás vége: 21:13:12 UT (23:13:12 NYISZ)
U4 – a részleges holdfogyatkozás vége: 22:19:00 UT (00:19:00 NYISZ)
P4 – a félárnyékos holdfogyatkozás vége: 23:28:37 UT (01:28:37 NYISZ)
(UT: világidő, NYISZ: nyári időszámítás.)
Holdfogyatkozások esetében – a totalitás közepének időpillanatát leszámítva – minden időpont pár perces eltérést mutathat későbbi vagy korábbi időpontok felé, és a különböző előrejelzések között is lehet pár másodperc eltérés. Előbbinek oka, hogy a Föld árnyékának pontos effektív méretét a Föld légkörében lévő vulkáni hamu is befolyásolja, ami nem teljesen pontosan ismert előre. Ha sok ilyen van a légkörben, a Föld árnyéka nagyobbnak látszik, mint tisztább légkör esetén (és ekkor a fogyatkozás is sötétebb lesz, nem pedig vöröses-narancsos árnyalatú). Ezért az előrejelzés és a megfigyelt időpont különbsége értékes információ légkörünk állapotáról, minden észlelő jegyezze fel pontosan, az U1-2-3-4 kontaktusokat mikor látta! (Az előrejelzések közötti különbségért leginkább az felelős, hogy a szökőmásodperceket, az időskálák közötti korrekciókat korábbi vagy a legfrissebb adatok alapján veszik-e figyelembe.)
Zalaegerszegről nézve a Hold 2018. júl. 27-én 20:22 NYISZ-kor kel (az ország keleti részein akár fél órával is korábban), 00:17 NYISZ-kor delel és júl. 28-án hajnali 4:54 NYISZ-kor nyugszik le. Ez azt jelenti, hogy a megelőző félárnyékos fogyatkozást gyakorlatilag nem lehet az ország nyugati részeiből megfigyelni, a Hold pedig a részleges fogyatkozást Zalaegerszegről nézve két perccel a felkelése után elkezdi. Emiatt magas dombra, hegyre, igen jó keleti horizontú helyre van szükség a fogyatkozás megfigyeléséhez, ha valaki a kezdetek kezdetétől látni akarja: se fák, se épületek, se bokrok stb. nem akadályozhatják a kilátást!
A fogyatkozás későbbi fázisait már könnyebben lehet megfigyelni, mert a Hold egyre magasabbra emelkedik az égen. Azonban Zalaegerszegről nézve delelésekor sem lesz a Hold magasabban, mint 23° 25′, vagyis alig-alig fog a horizont fölé jönni. Ez azért van így, mert a nyári teleholdak egyikét figyelhetjük meg, amikor a Hold az év folyamán majdnem a legalacsonyabban, a Nap majdnem a legmagasabban jár. A keleti horizont mellett tehát a déli horizont megválasztására is ügyelni kell a megfigyelőknek, a távcsöves bemutatást tartóknak.
Mivel a Hold földtávolban jár, látszó átmérője a legkisebb lehetséges értékhez közeli lesz (29,4 ívperc, 3. ábra).
VCSE – Animált – és a színváltozásokat tekintve elnagyolt – előrejelzés, hogyan változhat a Hold fényessége és színe a fogyatkozás alatt; a belső kör az umbra, a külső a penumbra határa. A Hold színváltozását az okozza, hogy tiszta felső légkör esetén a földi légkör lencsehatást mutat, megtöri a napfényt, és kevéske napfényt beszór az umbrába. Így a Föld árnyéka a Hold távolságában nem árnyék, hanem nagyon halovány fénylés, így a Hold nem mindig tűnik el az égről teljes holdfogyatkozás alatt sem. A légkör fénytörő képessége hullámhosszfüggő, vörösből több jut az árnyékba, ezért a Hold vörösre színeződik. Centrális fogyatkozás esetén sötétebb közepet várunk, mert oda jut a legkevesebb napfény a földi légkör által. Angolszász nyelvterületen az ilyen vörösre elszíneződött Holdat vérholdnak (blood moon) nevezik, a magyar néprajzban ez nem egy meghonosodott elnevezés. Az indításhoz klikkelj a képre. – Forrás: www.wikipédia.org
Korábbi holdfogyatkozás-megfigyeléseink közül néhányat példaként állítva, itt lehet megtalálni:
A holdfogyatkozások megfigyeléséről a VEGA 80. számának 4-7. oldalán írtunk, a Holdról pedig a VEGA 93. számában több cikket is. Érdemes ezeket holdfogyatkozás előtt áttanulmányozni.
A VEGA 80. száma alapján kissé bővebben is írunk a holdfogyatkozások megfigyeléséről:
“1702-ben Pierre de La Hire francia csillagász a Föld árnyékának érdekes tulajdonságát vette észre. Holdfogyatkozások kezdetének és végének időpontjait számította ki, de azt találta, hogy a tényleges észlelésekkel való egyezés elérése végett a Föld árnyékának méretét egy ívperccel meg kell növelni ahhoz képest, mint ami a Föld méretéből következne (ezt nevezik földárnyék-megnagyobbodásnak). Az eltérés magyarázata egyértelműen a Föld légköre. De az eltérés pontos értéke holdfogyatkozásról holdfogyatkozásra változik. A földárnyék-megnagyobbodás egyszerűen mérhető amatőrcsillagász módszerekkel is, ha valaki pontosan feljegyzi az egyes holdkrátereknek a Föld árnyékába való beléptének és kiléptének időpontját. Ilyen észleléseket legegyszerűbben kis nagyítást adó távcsövekkel és pontos, a rádióhoz állított órákkal lehet végezni. Az egyes krátereknek a földárnyékba való belépéseinek és kilépéseinek időpontját kb. 5-6 másodperc pontossággal lehet és kell feljegyezni. A földárnyék mindig kicsit elmosódott szélű, de felfedezhető benne, hogy a legkülső része elmosódottabb kb. 1’ méretben, majd egy befelé erőteljes sötétedést mutató, hasonló vastagságú rész mutatkozik, és csak azon túl teljesen sötét az árnyék. Kisebb krátereknél azt az időpontot kell feljegyezni, amikor az árnyéknek nem a legkülső elmosódottabb, hanem a nagyobb, ugrásszerű változást mutató része kerül a kráter közepébe. Nagyobb kráterek esetében (pl. Tycho vagy a Copernicus), azt kell feljegyezni, hogy az árnyék mikor érte el a kráter szélét, közepét és mikor a másik szélét (és takarta be teljesen).
A kráterfedések időpontjainak megfigyelését úgy kell végezni, hogy a holdfogyatkozás előtti napok valamelyikén először igyekszünk térkép alapján beazonosítani a krátereket. A holdfogyatkozás alkalmával a kráterek be- és kilépését az előrejelzett időpont előtt három-hat perccel kezdjük el megfigyelni, de előtte még azonosítsuk be a krátert biztosan! Az időpont feljegyzése után térjünk át a következő kráterre. Az az értékes munka, amelyik legalább négy-öt belépés, és ugyanannyi kilépés időpontját is tartalmazza! Az adatokat másodperc pontosan kell megadni, de nem baj, ha néhány másodperces bizonytalanságunk van. […]
Danjon-fokozatok. André-Louis Danjon francia csillagász javasolta, hogy a holdfogyatkozások színárnyalatait egy ötfokozatú skálán állapítsák meg az észlelők a teljes holdfogyatkozás alatt. A skála értékei a következők:
L = 0: Nagyon sötét fogyatkozás, a Hold láthatatlan vagy
majdnem láthatatlan. L = 1: Sötét fogyatkozás, a Hold szürkés vagy barnás színű. L = 2: Mélyvörös fogyatkozás, nagyon sötét belső középpel, de az árnyék külsőbb részei viszonylag fényesebbek.
L = 3: Téglavörös holdfogyatkozás, az umbra széle esetleg sárgás. L = 4: nagyon világos, rézvörös vagy narancsos színű fogyatkozás, az umbra széle esetleg kékes, nagyon fényes.
A Danjon-fokozat észlelése nagyon fontos, a Föld felső légkörének állapotáról ad információt. Mindig a teljes fogyatkozás közepén kell megbecsülni szabad szemmel!
A holdfogyatkozás alatt érdemes feljegyezni a Holdra vetülő földárnyék színeit, színváltozásait is.
A holdfogyatkozás-megfigyelések dokumentálásához a mellékelt észlelőlap használható.”
Észlelőlap holdfogyatkozás megfigyeléséhez
Észlelő neve:
Észlelő lakcíme:
Észlelés helye:
Használt műszerek és nagyítások:
A holdfogyatkozás Danjon-skála fokozatai:
_____ h _____ m UT L = ______
_____ h _____ m UT L = ______
_____ h _____ m UT L = ______
_____ h _____ m UT L = ______
_____ h _____ m UT L = ______
Kontaktusok mért időpontjai:
P1: _____ h _____ m_____ s UT
P2: _____ h _____ m_____ s UT
U1: _____ h _____ m_____ s UT
U2: _____ h _____ m_____ s UT
U3: _____ h _____ m_____ s UT
U4: _____ h _____ m_____ s UT
P3: _____ h _____ m_____ s UT
P4: _____ h _____ m_____ s UT
Színváltozások és egyéb megfigyelések szöveges leírása (külön
papíron folytatható):
VCSE – Ütközés az NGC 3256-ban – APOD, NASA, ESA, HST
Az NGC 3256-ot John Herschel fedezte fel 1835. február 3-án déli útja során. 1833-ban ment hajóval Angliából Dél-Afrikába, a következő év elején érkezett meg Fokvárosba, és 1838-ig ott is maradt. Déli féltekei észleléseit 1847-ben egy könyvben publikálta. (Ugyanebben a könyvében adott neveket a Szaturnusz akkor ismert holdjai közül a Mimas-nak, az Enceladus-nak, a Tethys-nek, a Dione-nek, a Rhea-nak, a Titan-nak és a Iapetus-nak. E déli utazás során megfigyelte a Halley-üstökös 1835. évi visszatérését, ami arról a féltekéről jobban látszódott, az Éta Carinae 1837. évi kitörését, fogadta a világ körüli úton lévő Charles Darwint, akit részben John Herschellel Fokvárosban folytatott beszélgetései is inspiráltak később az evolúcióval kapcsolatos kutatómunkára (főleg az időről és a geológiáról értekezett ekkor Herschel), feleségével együtt virágmintákat gyűjtöttek. Tartalmas egy út lehetett!
A Dél-Afrikai Csillagvizsgálótól csak pár utcára van a fokvárosi Herschel-utca, nevének egyik megörökítése a sok közül.
Az NGC 3256 vizuálisan 11,5 magnitúdós, Sb típusú spirálgalaxis, és messze délen, a Vela (Vitorla) csillagképben látszik -43°54′-es deklináción. Magyarország legdélebbi települése mostanság Beremend, onnét nézve 0°19′-re emelkedik a horizont fölé nagy néha. Gyakorlatilag tehát Közép-Európából megfigyelhetetlen objektum, és Dél-Európában sem jön sokkal 5-10° horizont feletti magasság fölé. Látszó mérete kb. 3×2 ívperc. Távolsága kb. 100 millió fényév, a Hydra-Centaurus – szuperhalmaz tagja.
Az NGC 3256 valójában két, éppen ütköző galaxisból áll. Az árapályerők által létrehozott, leszakadó csóvákban fiatal nyílthalmazok látszanak. magja kettős, hiszen a két ütköző galaxis magját látjuk benne. Éppen ezért érdemes kinagyítani a képet és a magjában nézelődni kicsit. Infravörösben nézve az NGC 3256 a legfényesebb közeli galaxis.
A két mag 5″-re van egymástól, valós távolságuk egymástól mindössze 850 parszek. Mindkét galaxismag jól látszik infravörösben és rádiótartományban, de a déli magot a porfelhők elrejtik az optikai tartománybeli szemek elől. Egyes tanulmányok szerint akár egy harmadik mag is lehet, ami csak közepes infravörösben látszik – talán egy harmadik volt galaxis magja, ami szintén részt vesz a magok egyesülésében. Az északi magból ionizált gáz fúvódik ki.
Az NGC 3256 az ütközött, majd az összeolvadó galaxisok egyesülésének utolsó fázisaiba enged részletes bepillantást, mert közel van hozzánk. Éppen ezért a Spitzer infravörös és a Chandra röntgentávcsővel is megfigyelték. Ez alapján a déli, optikaiban nem látszódó mag Seyfert 2-es típusú galaxismag lehet, a másik mag normálisnak tűnik.
A galaxisban rengeteg rózsaszínes, vöröses HII-régió látszik, köztük szuper-csillaghalmazok és a Tarantula-ködnél a valóságban 75-ször fényesebb ködös csillaghalmazok is. Sok HII-régióban figyeltek meg szupernóva-maradványoktól és talán fekete lyukat tartalmazó kettősöktől származó röntgensugárzást. Nem egy HII-régióból a későbbiekben valószínűleg gömbhalmazok is fognak keletkezni.
A galaxis hidrogénhez kapcsolható sugárzásának jó 75%-a a leszakadó csóvákból érkezik. Két ilyen csóvája van a galaxisnak. A két csóva színe különböző, mert koruk is különböző: 841 és 288 millió éve alakultak ki a bennük látható csillagok.
Az NGC 3256-nak sok apró kísérőgalaxisa is van, némelyiket az árapályerők éppen szétszakítják (pl. NGC 3263).
A fenti felvételt a Hubble Űrtávcső (HST) készítette erről a csillagvárosról.
A 2011-ben útjára bocsátott Juno űrszonda 2016-ban érkezett meg a Jupiterhez. E küldetés részleteiről korábban már részletesen írtunk honlapunkon, és képei közül néhányat be is mutattunk. A Juno feladata azonban a Jupiter gravitációs terének feltérképezése, a képeket majdhogynem egy amatőr szintű kamerával, majdnem csak PR-célokból készíti.
Ezek a képek, mint a Juno fenti képe is, csodálatos világot mutatnak be egy nagyszerű űreszközről fotózva. Bár a Jupitert korábban is vizsgálták űrszondák, a Jupiter még mindig nagyon komplex, összetett rendszernek bizonyul, és tartogat meglepetéseket. Junónak köszönhetően tudjuk, hogy mágneses tere a korábban ismertnél összetettebb, sokkal több tekergést mutatnak mágneses erővonalak, mint egy sima dipólrendszer, pl. a Föld esetében (de a Jupiter gyorsabban is forog, mint a Föld). Olyan, mintha többpólusú mágneses tere lenne, nem csak déli és északi…
A Juno rádiómérései a Jupiter légkörét sokkal részletesebben térképezték fel, rádióhullámhosszakon több száz km mélyre is le lehet látni az óriásbolygóba.
A Juno elnyúlt pályáján mintegy 53 nap alatt teljesít egy keringést a római főistenről elnevezett bolygó körül. A fenti kép a Jupiter körüli 11-ik keringése során készült. Mindenfelé egymáshoz képest párhuzamos öveket: sávokat és zónákat figyelhetünk meg, amelyek tele vannak pöttyökkel. Egyes pöttyök kerülete sötét színű és belül fehéresek. Mások belül sötétek, egyesek barnásak, barnásvörösesek. Mindenütt kavargó, turbulens leszakadó és újrakeletkező félörvényeket, hullámokat lehet látni főleg kék, de más színekben is. A kerek foltokat (nevezik őket néha színük után sötét vagy világos, fehér foltoknak is) akár kisebb távcsővel, 100x-os vagy nagyobb nagyítással elmosódottan a Földről is látni amatőrtávcsövekkel. A színeket ilyen-olyan anyagok összegyűlése és összesűrűsödése okozza. A Jupiter meteorológiája nagyon összetett, a szelek sokkal erősebbek a földinél, és ilyen részletes képekkel jobban tanulmányozhatók, a színek nagyon erősek (főleg, ha a képfeldolgozás során ki is emelik őket kissé…). A Juno-küldetés sikerét földi távcsövek támogatása is fokozza, lehetséges ugyanis a kamerával célba venni érdekesebb jelenségeket. Éppen ezért kérik az amatőröket, hogy jobban sikerült Jupiter-fotóikat töltsék fel ide, amelyekről a küldetés irányítói könnyebben le tudják szűrni, mire lenne érdemes legközelebb irányozni.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.Ok
