Szerzők archívuma: Csizmadia Szilárd

Holdészlelések – Ágoston Zsolt, Fröhlich Viktória, Makár Dávid

Feltöltve : Szerkesztette :
Makár Dávid szíbes holdfelvétele. LZOS MC-MTO-11CA 1000mm f/10, 2022. november 7., Zalaegerszeg, ZWO ASI-120MC, Skywatcher Star Adventurer 2i. 6 paneles mozaik és panelenként 500 kép lett átlagolva PIPP/AS3 programokkal, végül Photoshopban szaturálta és élesítette.
Makár Dávid színes holdfelvétele. LZOS MC-MTO-11CA 1000 mm f/10, 2022. november 7., Zalaegerszeg, ZWO ASI-120MC, Skywatcher Star Adventurer 2i. 6 paneles mozaik és panelenként 500 kép lett átlagolva PIPP/AS3 programokkal, végül Photoshopban szaturálta és élesítette.

 

Fröhlich Viktória rajza az Endymion nevű holdkráterről:
Fröhlich Viktória rajza az Endymion nevű holdkráterről: “Sokat kellett várnom, míg végre egy komoly rajzot is megengedő, hosszabb derült szakaszt kifogtam. Amikor viszont végre kiderült, tökéletes lett a binokulár teszteléséhez. Az Endymion mindig vonzza a tekintetem: nagy, változatos a táj, rengeteg különböző, apró részlet megfigyelhető, és minden holdfáziskor merőben más arcát mutatja. Külön érdekes volt felemás szűrőpárral nézni, szerintem előnyére vált. A kráter kerek, határozott vonalaival szinte fiatalos megjelenésű. Mögötte kibukkannak egy hátsó kráter falai, hegyei, melyek leginkább egy fogsorra hasonlítanak. A keleti oldal dűlői változatosak, a szürke legkülönbözőbb árnyalatait mutatják. A nyugati kráterfal törmelékes.” Celestron Skymaster 20×80 binokulár, 2022. aug. 14., Pápa. Átlátszóság: 3. Nyugodtság: 8. Szűrők: #80A (bal szem), ND.6 (jobb szem).

 

Csizmadia Szilárdtól kölcsönkapott 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsővel (EQM-35 mechanikán) készítette ezt a képet Ágoston Zsolt:
Csizmadia Szilárdtól kölcsönkapott 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsővel (EQM-35 mechanikán) készítette ezt a képet Ágoston Zsolt: “Egy kölcsönadott Makszutov-távcsővel készült kép a 95%-os fázisú Holdról. A képet az erkélyemre kitelepülve készítettem.” 2022. október 7., Zalaegerszeg, ASI294MC PRO, 360×10 ms, Gain145.

 

Ugyanazzal a távcsővel, az előző képnél közölt beállításokkal készült ez a színekben túlhúzott kép, hogy a Hold színeit látni lehessen.
Ugyanazzal a távcsővel, az előző képnél közölt beállításokkal készült ez a színekben túlhúzott kép, hogy a Hold színeit látni lehessen. Készítője Ágoston Zsolt. A kép bal oldalán egy fényes, pici, világoskék kráterbelsővel feltűnő becsapódásnyomot látunk. Ez az Aristarchus kráter, amelynek valóban ilyen világoskékes színe van, ha a kontrasztviszonyok megengednék, hogy szemünkkel színeket lássunk a Holdon. A színek – akárcsak Makár Dávid képén – úgy jönnek elő, hogy a felvétel színtelítettségét a kép átskálázásával meg kell növelni. Az Aristarchus-kráter híres a TLP-iről (Transient Lunar Phenomena): ez kigőzölgéseket, gázkitöréseket, hirtelen felfényesedéseket jelent. Több, mint 120 ilyet figyeltek már meg az Aristarchus-ban 1821-től kezdve. Az Aristarchus rendkívül fényes kráter, szinte fehéren ragyogó belsejű a távcsőben és a fekete-fehér képeken, de azokon a színeseken is, ahol nincsenek a színek túlhúzva. Az Aristarchus fiatal kráternek számít, csak kb. 450 millió évvel ezelőtt keletkezett egy becsapódás nyomán. Az eltelt idő alatt a napszél és a kozmikus sugárzás még nem sötétítette el és erodálta eléggé a kráter anyagát, ezért látszik ezeken a félig-meddig túlszínezett képeken világoskéknek.  A kráter anyaga fontos tényező abban, hogy miért látszik a kráterbelső nagyon fényesnek és túlhúzott színes képeken szinte világoskéknek vagy elektronkéknek. Anortozit is található ott. 

Barnard 160, egy sötétköd a Cefeuszban – Schmall Rafael

Feltöltve : Szerkesztette :
Schmall Rafael felvétele a B160 ködösségről
Schmall Rafael felvétele a B160 ködösségről

Kép: Schmall Rafael
Távcső: SkyWatcher gyártmányú 200/800-as Newton
Kamera: átalakított Canon EOS 6D
Mechanika: SkyWatcher EQ6 Pro Goto
Időpont: 2022. július 22.
Helyszín: R1 Zselic Observatory
Átlátszóság: 3
Nyugodtság: 3
Expozíciós adatok: 400×150 másodperc RGB, 60×300 másodperc H-alfa, ISO 1600, f/4

Nem volt egy akármilyen időszak, de a feldolgozásokkal annyira nem érek rá bíbelődni mostanában. Lassan kezdem kinőni a DSLR-t, de talán már nincs is olyan messze nálam a hűtött CMOS korszak.

Olvasd tovább →

Részleges napfogyatkozás 2022. október 25-én – VCSE

Feltöltve : Szerkesztette :

2022. október 25-én (kedden) a déli órákban részleges napfogyatkozást lehet Magyarországról látni – ha az időjárás is úgy akarja, és derült idő lesz.

A Nap (sárga korong) és a Hold (szürke korong) helyzete a napfogyatkozás maximumakor, 2022. október 25-én 12:22-kor Zalaegerszegről nézve (dél lefelé, észak felfelé, kelet balra és nyugat jobbra van a képen). Bár a Vénusz a közelben van, ne keressük távcsővel, mert a Nap bevilágíthat a műszerbe!

Olvasd tovább →

Galaktikus cirruszfelhők és integrált fluxusködök – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A galaktikus cirruszfelhő (ang.: galactic cirrus cloud) – más nevükön infravörös cirruszfelhők (ang.: infrared cirrus clouds) – a Galaxisunkban előforduló, szálas – filamentáris – szerkezetű, ritka eloszlású por. Legerősebben távoli infravörösben sugároz. (A távoli infravöröst egyes szerzők 25-350 mikrométeres, mások megengedőbben a 15 mikrométer – 1 mm hullámhosszú elektromágneses sugárzásként határozzák meg.) Először 1965-ben figyelte meg őket látható fényben B. T. Lynds a Palomar Observatory Sky Survey (POSS, Palomar Csillagvizsgáló Égboltfelmérés) fotografikus lemezein. Részletes tulajdonságaikat az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) holland-amerikai-egyesült királyságbeli műhold észlelte 1983-ban, 60 és 100 mikrométeren, és ekkor sikerült őket első alkalommal alaposabban feltérképezni. Nevüket kinézetükről kapták.

Az Orion csillagkép látható fényben (balra), az Orion öve alatt a fényes Orion-köddel (M42-43). Jobbra szintén az Orion csillagkép, távoli infravörösben, az IRAS műhold képeiből összerakva. A jobb tájékozódás érdekében mindkét képen összekötötték az Orion csillagait. Figyeljük meg, mennyivel másképp néz ki az égboltnak ez a része látható fényben és infravörösben. Forrás: NASA/IRAS, Wikipédia

Olvasd tovább →

A 81P/Wild 2 üstökös kitörése – Csizmadia Szilárd

Feltöltve : Szerkesztette :

A 81P/Wild 2 üstökös jelenleg az Oroszlán (Leo) csillagképben jár, az éjszaka vége felé-hajnalban észlelhető.

A 81P/Wild 2 üstökös égi útja a www.aerith.net oldal nyomán
A 81P/Wild 2 üstökös égi útja a www.aerith.net oldal nyomán

A The Astronomer’s Telegram 15 694-ik számában (2022. okt. 19.) M. S. P. Kelley amerikai csillagász a Zwicky Transient Facility Consortium (ZTF) kutatócsoport nevében közölte, hogy a 81P/Wild 2 üstökös két kitörését is észlelték. (Az üstökösök kitörése azt jelenti, hogy fényességük, esetleg ezzel párhuzamosan a kómájuk mérete jelentősen megnő. A kitörések okai sokfélék lehetnek: egy új gejzír lép működésbe az üstökös felszínén, vagy egy meteoroid csapódik bele, vagy akár anyagleválás történik az üstökösről, netán szétesik az üstökös magja.) Az október 5-én és 7-én készített észlelések szerint az üstökös az 5-ei 14,05 (+/- 0,02) magnitúdóról 7-ére 13,90 (+/- 0,02) magnitúdóra fényesedett az üstökös; ez az üstökösök esetében két nap alatt jelentős fényességnövekedésnek mondható (15%), bár ez még a kisebb kitörések közé számít. Ezek után október 10-e és 14-e között is volt egy kitörés, amikor 13,96 (+/- 0,02) magnitúdóról 12,98 (+/- 0,02) magnitúdóra nőtt a fényessége, és ez már jelentős kitörésnek minősül. Egy magnitúdónyi fényességnövekedés ugyanis annyit jelent, hogy két és félszeresére nőtt az üstökös fénykibocsátási teljesítménye – vagyis a konkrét esetben a fénykibocsátási teljesítmény 246%-kal nőtt meg!

A jelentősen kifényesedett üstökös nyilván könnyebben észlelhető, mind fotografikusan (akár 5-7 cm-es műszerrel is), mind vizuálisan (azért vizuális észlelésekhez a jó, városoktól-falvaktól távoli égen is minimum 20 cm-es átmérő szükséges, városból pedig akár 35-40 cm-est is igényelhet, ha a kontrasztviszonyok miatt látszik egyáltalán vizuálisan).

Az észleléseket a ZTF Palomar Csillagvizsgálóban lévő 48 hüvelykes (122 cm-es) nyílású Samuel Oschin-távcsővel végezték. Ez egy 1939-1948 között épített Schmidt-távcső, amit modernizáltak és ma is használnak. 1986 óta hívják így; előtte csak a 122 cm-es (48 hüvelykes) Palomar-hegyi Schmidtként emlegették. Ezzel fedezték fel a Sedna, Quaoar és Eris törpebolygókat, és a híres Palomar Observatory Sky Survey (POSS) mintegy 2000 fotólemezét is ezzel a távcsővel vették fel – összesen mintegy 19 000 fotólemez készült a műszerrel.