



Kép: Schmall Rafael
Távcső: SkyWatcher gyártmányú 200/800-as Newton
Kamera: átalakított Canon EOS 6D
Mechanika: SkyWatcher EQ6 Pro Goto
Időpont: 2022. július 22.
Helyszín: R1 Zselic Observatory
Átlátszóság: 3
Nyugodtság: 3
Expozíciós adatok: 400×150 másodperc RGB, 60×300 másodperc H-alfa, ISO 1600, f/4
2022. október 25-én (kedden) a déli órákban részleges napfogyatkozást lehet Magyarországról látni – ha az időjárás is úgy akarja, és derült idő lesz.
A galaktikus cirruszfelhő (ang.: galactic cirrus cloud) – más nevükön infravörös cirruszfelhők (ang.: infrared cirrus clouds) – a Galaxisunkban előforduló, szálas – filamentáris – szerkezetű, ritka eloszlású por. Legerősebben távoli infravörösben sugároz. (A távoli infravöröst egyes szerzők 25-350 mikrométeres, mások megengedőbben a 15 mikrométer – 1 mm hullámhosszú elektromágneses sugárzásként határozzák meg.) Először 1965-ben figyelte meg őket látható fényben B. T. Lynds a Palomar Observatory Sky Survey (POSS, Palomar Csillagvizsgáló Égboltfelmérés) fotografikus lemezein. Részletes tulajdonságaikat az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) holland-amerikai-egyesült királyságbeli műhold észlelte 1983-ban, 60 és 100 mikrométeren, és ekkor sikerült őket első alkalommal alaposabban feltérképezni. Nevüket kinézetükről kapták.
A 81P/Wild 2 üstökös jelenleg az Oroszlán (Leo) csillagképben jár, az éjszaka vége felé-hajnalban észlelhető.
A The Astronomer’s Telegram 15 694-ik számában (2022. okt. 19.) M. S. P. Kelley amerikai csillagász a Zwicky Transient Facility Consortium (ZTF) kutatócsoport nevében közölte, hogy a 81P/Wild 2 üstökös két kitörését is észlelték. (Az üstökösök kitörése azt jelenti, hogy fényességük, esetleg ezzel párhuzamosan a kómájuk mérete jelentősen megnő. A kitörések okai sokfélék lehetnek: egy új gejzír lép működésbe az üstökös felszínén, vagy egy meteoroid csapódik bele, vagy akár anyagleválás történik az üstökösről, netán szétesik az üstökös magja.) Az október 5-én és 7-én készített észlelések szerint az üstökös az 5-ei 14,05 (+/- 0,02) magnitúdóról 7-ére 13,90 (+/- 0,02) magnitúdóra fényesedett az üstökös; ez az üstökösök esetében két nap alatt jelentős fényességnövekedésnek mondható (15%), bár ez még a kisebb kitörések közé számít. Ezek után október 10-e és 14-e között is volt egy kitörés, amikor 13,96 (+/- 0,02) magnitúdóról 12,98 (+/- 0,02) magnitúdóra nőtt a fényessége, és ez már jelentős kitörésnek minősül. Egy magnitúdónyi fényességnövekedés ugyanis annyit jelent, hogy két és félszeresére nőtt az üstökös fénykibocsátási teljesítménye – vagyis a konkrét esetben a fénykibocsátási teljesítmény 246%-kal nőtt meg!
A jelentősen kifényesedett üstökös nyilván könnyebben észlelhető, mind fotografikusan (akár 5-7 cm-es műszerrel is), mind vizuálisan (azért vizuális észlelésekhez a jó, városoktól-falvaktól távoli égen is minimum 20 cm-es átmérő szükséges, városból pedig akár 35-40 cm-est is igényelhet, ha a kontrasztviszonyok miatt látszik egyáltalán vizuálisan).