2019. június 22-én, magyar idő szerint délelőtt készült képeken egy 2019 MO-nak elkeresztelt, gyorsan mozgó objektumot fedeztek fel. Az észlelések Hawaii-ról készültek, ott tehát éjjel volt. A felfedezés a Pan-STARRS2 1,8 méteres Ritchey-Chrétien távcsővével, illetve az ATLAS 0,5 m-es reflektorával történt. Abszolút fényessége mindössze 29,3 magnitúdó volt, ami alapján mérete 3-4 méteresre tehető.
Az objektum a Karib-tenger térségében csapódott be, miután meteorként húzott át a légkörön. Így a 2019 MO egy meteoroidnak tekinthető (bár mérete meghaladja az IAU által a meteoroidok-kisbolygók közt megállapított 1 méteres határt). A becsapódás június 22-én, magyar idő szerint a késő esti órákban történt. Nappal készült műholdas felvételeken látszik is a nyoma. Ez a negyedik ismert eset, amikor a becsapódás előtt még a világűrben felfedezték a neküönk ütköző égitestet.
A becsapódást a GOES-16 műhold észlelte, képét itt mutatjuk be:
VCSE – A GOES-16 műhold felvétele a becsapódás fényéről (fehér folt). A kép tetején Haiti, Dominika, illetve Puerto Rico szigete van berajzolva. A képen a nyom feltehetően szaturálódott, azért terjed ki ennyire (vagyis műszereffektusnak gondolható, a valóságban kisebb lehetett) – Spiegel Online
VCSE – A Föld, a 2019 MO pályája (fehér), és a Föld pályája (kék). Forrás: JPL, wikipedia
Az ATLAS felfedezése után a Pan-STARRS2 is elkezdte észlelni, és két órával később bizonyossá vált a nagyon hamar történő becsapódás.
VCSE – A 2019 MO pályája, az infrahang és radardetektálások helye. – Forrás: University of Hawaii
A 2019 MO mozgása 3:1 arányú rezonanciában volt a Jupiterrel, és talán Alinda-típusú kisbolygók közé tartozott. Ezek fél nagytengelye 2,5 CSE körüli, az excentricitás 0,4 és 0,65 közötti. (Az excentrikus pálya miatt keresztezhetik ezek a földpályát.) A névadó (887) Alindát Max Wolf fedezte fel 1918-ban.
Becsapódásuk előtt korábban a 2008 TC3, 2014 AA és 2018 LA kisbolygókat (inkább meteoroidokat) figyelték meg.
VCSE – A Leo-hármas. Balra az NGC 3628, az M66 (jobbra lenn) és az M65 (fenn). – (C) Markus Bauer felvétele
Hogyan írjuk e háromtagú galaxiscsoport nevét? Magyarul lehetne akár Leo-hármas is, és akkor egyszerűbb lenne. Nem magyarul a kérdés nehezebb. Az APOD Leo Triplet-ként említi, ezt a nevet ismétli meg Francsics László oldala is magyarul. Csakhogy más oldalakon két t-vel, Leo Triplett-ként találjuk. A híres SEDS oldal is két t-vel írja. Némely asztrofotós honlapján egy oldalon belül van egy t-s és két t-s változat is, csak hogy még jobban keveredjen a helyesírás. Nekem úgy tűnik, hogy angol nyelvterületen egy t-vel, német nyelvterületen két t-vel írják. Magyarul a szót két t-vel kell írni az idegen szavak szótára szerint. Eredete szerint a triplett (vagy angolul triplet) francia szó és két t-vel írandó. A szó “háromból álló csoportot” jelent. Talán a legjobb, ha tudjuk, hogy ha az angol nevét ismételjük meg a galaxiscsoportnak akár magyar nyelvű szövegben, akkor Leo Tripletet írunk (kötőjel nélkül!), de magyarul nyugodtan írhatunk Leo-triplettet is (kötőjellel).
E három galaxis kb. 31 millió (M66), illetve 35 millió (M66 és NGC 3628) fényévre van tőlünk. W. H. Smyth a 19. században tévesen P. Méchainnek tulajdonította az M65 és az M66 felfedezését, aki szerinte közölte volna a galaxisok helyét Messier-vel. Valójában Charles Messier fedezte fel őket. Sajnos a tévedést igen sokszor megismétlik különböző könyvekben és honlapokon. Messier 1780. március 1-én vette fel őket a katalógusába, de lehetséges, hogy már korábban is látta őket. 1773. nov. 1-2-án egy üstökös elhaladt az M65 és az M66 között, de akkor Messier még nem látta ezt a két galaxist az üstökös erős fénye miatt.
Az M65 normális Sa típusú spirálgalaxis. Kevés benne a gáz és a por, emiatt a csillagkeletkezés üteme nagyon kicsi benne. A spirálkarjaiban azért fel lehet fedezni a kevéske újonnan születő csillagot. Szinte minden hullámhosszon teljesen átlagos, érdektelen objektumnak néz ki. Ugyanakkor az M65 korongja kissé meg van hajlítva. 1978-ban arra jutottak, hogy mintegy 800 millió évvel ezelőtt az M66 és az NGC 3628 nagyon közel haladt el egymáshoz, és kölcsön is hatottak. Egy Z. Duan nevű csillagász felvetette, hogy talán ekkor kissé távolabbról az M65 is csatlakozott hozzájuk, és ez hajlította meg kissé a korongját. Ugyanő felvetette, hogy talán ez egy horgas spirálgalaxis, csak a kedvezőtlen rálátási szög miatt nem látjuk a belső részeit.
Az M66 egy SABb típusú spirálgalaxis, vagyis a horgas és a nem horgas spirálgalaxisok között helyezkedik el osztálybesorolása szerint. 95 ezer fényév átmérőjűre becsülik. Porsávok és fényes csillaghalmazok látszódnak benne. Már öt szupernóvát megfigyeltek benne (SN 1973R, SN 1989B, SN 1997bs, SN 2009hd, SN 2016cok).
Az M66 az NGC 3628 melletti, előbb említett elhaladásakor erős, árapály-eredetű perturbációkat szenvedett el. Emiatt a központi tömege megnőtt a szélsőbb részek rovására, és nagyon nagy lett benne a molekuláris gáz aránya az atomoshoz képest. Érdekes módon a semleges hidrogént ez a megközelítés teljesen kitúrta az egyik spirálkarjából. Emiatt került bele az M66 a Pekuliáris (különleges, eltérő) Galaxisok Atlaszába: spirálkarja megjelenése furcsa, és porsávok vannak benne.
A Leo-hármast alkotó galaxisok egyikében, az M66-ban detektáltak már cianopolién nevű anyagot is.
Az NGC 3628 is érdekes galaxis. Néha Hamburger-galaxisként is említik. Ez egy éléről látszó spirálgalaxis, valószínűleg szintén horgas spirális.
Az M66 kb. 9,0 mag-s, az M65 kb. 9,3. Az NGC 3628 halványabb, 9,5 – fura, hogy Messier nem katalogizálta. A Leo Triplet néven ismert galaxiscsoporthoz tartozik fizikailag még a 11 mg-s NGC 3593 is, így valójában négyes rendszert alkotnak. Nagyon valószínű, hogy ez a galaxiscsoport és az M96-galaxiscsoport egymáshoz is kötődik, egy aprócska galaxis-szuperhalmazt alkotva.
A Leo-triplett jól fotózható. Vizuálisan a két Messier-galaxis nehezen, és csak extrém sötét égről látható binokulárokkal. Elméletben 5 cm-es távcsővel is észlelhető, de könnyen látható 7 cm-es nyílástól felfelé. 20 cm-es vagy nagyobb távcsövekkel. Tavasszal az esti égbolton könnyen elkaphatók. A fenti képen kb. két fokos égterület van bemutatva. Készítője, Markus Bauer 2019. február-márciusban négy éjszakán vette fel a képeket. 110 db hatperces képet (összesen jó 11 óra expozíciós idő) kombinált össze ISO 800 érzékenység mellett. A detektor Canon EOS 1000D volt, a távcső pedig egy 150/750-es Newton-reflektor HEQ-5 mechanikán. A vezetés ASI120MC kamerával történt. További részletek ezen a linken találhatók.
VCSE – Az esti szürkületben Csizmadia Míra figyeli a Holdat egy 70/750-es, Celestron-gyártmányú Makszutov-Cassegrain távcsővel a Csillagászat Napján, az ágasvári turistaház vendégeinek tartott bemutatón. – Csizmadia Ákos felvétele
A Csillagászat napja évente kétszer: egy tavaszi és egy őszi első negyed-beli holdfázishoz közeli rendezvény, amit világszerte megtartanak. A Vega Csillagászati Egyesület és a TIT Öveges József Egyesület szervezésében a „Csillagászat napja” zalaegerszegi programjai:
19.00: Rakétatechnika az űrkutatás és a csillagászat szolgálatában
Előadó: Jandó Attila
20.00: Távcsöves bemutató (derült égbolt esetén) és ismerkedés a csillagképekkel
Előadók: Bánfalvi Péter, Jandó Attila
Május 11. szombat: Zalaegerszeg, Landorhegy, Landorhegyi u. 32. előtti park
20.00: Távcsöves bemutató és ismerkedés a csillagképekkel
Előadók: Bánfalvi Péter, Jandó Attila
Csak derült égbolt esetén megtartásra kerülő program!
Május 13. hétfő: Zalaegerszeg, Dísz tér 7. II. emelet
19.00: Emberek a Holdon (Az Apollo-program)
Előadó Bánfalvi Péter
20.00: Dísz tér: Távcsöves bemutató (derült égbolt esetén) és ismerkedés a csillagképekkel
Előadók: Bánfalvi Péter, Jandó Attila
A Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) és a Gothard Jenő Csillagászati Egyesület (GAE) közösen tart csillagászati ismertetőket Szombathelyen a Fő téren. Időpont: 2019. május 11. 18:00-tól. Utána, derült időjárás esetén, sötétedéstől ugyanott járdacsillagászati bemutatóra kerül sor. Frissítés 2019. május 11. 19:38-kor: a szombathelyi program a rossz idő miatt elmarad!
A programok ingyenesek, a részvételnek csak a terem kapacitása szab határt.
Más helyszíneken sorra kerülő, más szervezetek programjairól listát az MCSE oldala közöl.
A fenti videót Ágoston Zsolt készítette a VCSE Tavaszi Észlelőhétvégéjén 2019. április 27/28-a éjjelén, kb. éjféltől 2:30 NYISZ-ig. A képen a távcsövek, az észlelők, lent Dobronhegy fényei, fenn a csillagok (majd a hajnali fél kettő felé megérkező felhők és a távcsőbontás) látható.
VCSE – Csillagívek – Ágoston Zsolt felvétele. Képei 2019. ápr. 27-én, illetve 27/28-a éjszakáján készültek
Az észlelőhétvégén részt vettek névsora és az elhozott távcsövek listája:
A távcsőtulajdonosok között említett 11 főn kívül távcső nélkül eljött még: Fehér Norbert, Szarka Bence és barátnője, Anita, Varga György, Zelkó Zoltán (csak a második éjszakára), Vámosi László. Így összesen 16 fő vett részt a jól sikerült észlelőhétvégénken.
VCSE – Dobronhegyi horizont – Ágoston Zsolt
Maga a rendezvény 2019. április 26-án, pénteken este kb. hat órakor kezdődött a megérkezéssel, helyfoglalással. Kevés esélyt láttunk az első éjszakai derültre. Végül mindössze 20 percnyi felhőlyuk volt, amiben a kisebb távcsöveket azért kipróbáltuk, optikai minőségüket, mechanikájukat tesztelgettük. A péntek/szombat éjszaka így snapszerozással, borozgatással egybekötött beszélgetéssel, óriási mennyiségű nevetéssel telt el, és természetesen tervezgettük az Egyesület jövőjét.
VCSE – Munkában és megbeszélést folytatva (Jandó Attila, Csizmadia Szilárd, Szarka Bence, Anita, Nagy Balázs, Császár Kornél, Naszvadi István) – Ágoston Zsolt felvétele
Másnap későn keltünk, kényelmesen reggeliztünk, és örvendeztünk a reggeli napsütésnek. Komoly egyesületi eseményre is sor került: Csizmadia Szilárd elnök a VCSE házipénztárát, a benne lévő 16 750.- Ft-ot, és az adminisztrációját átadta Jandó Attila titkárnak. 1991 óta Szilárd kezelte a házipénztárt, többszöri felkérés ellenére sem vállalta senki ügyintézését. Pedig a sok költözködés, a külföldi lét, illetve a sok ezernyi apró egyéb teendő csak nehezítette a személyes és készpénzes be- és kifizetéseket. Úgy tűnik, ez most megnyugtató megoldást kapott.
Ezután bementünk Zalaegerszegre, ahol egy Jókai utcai pizzériában 11:45-től 13:30-ig ebédeltünk, beszélgettünk. Csatlakozott hozzánk Mikics Károly és Hegyi Norbert is az ebédhez.
VCSE – Pizzériában az Egyesület – A pincérnő felvétele Ágoston Zsolt kamerájával
Ezután átsétáltunk a Dísz téri Tudomány és Technika Házába, ahol jó hangulatú közgyűlésre került sor (erről külön számolunk majd be), fekete lyukakról szóló ismeretterjesztő előadáson vettünk részt. Ez a legfrissebb kutatási eredményeket taglalta hivatásos csillagásztól.
Némi beszélgetés után felmentünk a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójához, amit megtekintettünk. 1969-ben Felső Géza az akkor Zalaegerszeg bemutatótávcsöveként szolgáló 30 cm-es Kulin-Orgoványi-féle Newton-távcsövénél állt a lentebbi képen, még 19 évesen. A kép az egerszegi József Attila Általános Iskola udvarán készült (azóta az iskola átalakult nyugdíjasotthonná). A még lentebbi képen pedig, éppen 50 évvel később, Egyesületünk elnökével, Csizmadia Szilárddal látható a VCSE 25 cm-es távcsöve alatt. Szép felvételpár, ami akár úgy is értelmezhető, hogy az idősebb generáció a fiatalabbnak adja át a stafétabotot. Reméljük, Géza bácsi még sokáig velünk lesz, és megírja emlékeit az évtizedekkel ezelőtti zalaegerszegi, zalai amatőrcsillagászatról.
VCSE – Felső Géza 1969-ben a zalaegerszegi 30 cm-es Kulin-Orgoványi-féle távcsővel (lehúzható tető védte, balra ennek egy részlete látszik) – Felső Géza fényképe
Ezután visszamentünk Dobronhegy-Balázsfára, vacsoráztunk, és összeraktuk ismét a műszereket. Kb. este negyed tízkor ki is derült, és nagyon jó átlátszóságú derültünk lett, ami kb. hajnali 1:45-ig ki is tartott. Mindegyik távcsőbe belenéztünk, mindegyikben érdekességeket láttunk. Ágoston Zsolt 20 cm-esével a Markarjan-láncot fotózta, ebből majd külön cikk fog születni. A többiek vizualizáltak. Ez érdekes váltás volt, és nem azért, mert Rafael barátunk most nem tudott eljönni munkahelyi elfoglaltságai miatt. Hiszen a többiek közül is jópáran fotóztak a múltban, de az asztrofotózás túltengése (2-3 vizuális távcső 7-10 asztrofotóssal szemben) után most a vizualizálás tengett túl (11 vizuális távcső 1 asztrofotós-célúval szemben). Ez egyfelől azt mutatja, hosszabb távon átlagolva egészséges egyensúly alakul ki, valamint egyáltalán nem kell temetni sem a vizualizálást, sem az ifjúságot. Az ifjúság egyaránt
VCSE – Felső Géza (balra) és Csizmadia Szilárd, egyesületünk két hivatásos csillagásza a sok közül 2019-ben a VCSE 25 cm-es távcsöve alatt – Ágoston Zsolt felvétele
vágyik a legmodernebb technika alkotta lehetőségekre ugyanúgy, mint a természetes, eredeti és ősi vizuális közvetlen ingerekre! Így van ez jól, a kettő az amatőrcsillagász gyakorlatban egymás mellett, nem egymás ellen vagy egymást kiváltva kell, hogy megéljen. Hiszen amíg az egyik műszer a fényképezőgépbe terelgeti a fotonokat órákon át, addig egy másikkal lehet bóklászni az égen, vagy bele lehet nézni a másikéba…
(Azt azonban nem lehet elfelejteni, hogy egy égitestről készült fotó információtartalma sokszorosa egy szöveges leírásénak, de még egy rajzénak is. A határmagnitúdóban óriási különbség van, ezért a fotón több részlet előjön. Ezen felül egy szöveges beszámoló általában keveseket fog meg, egy-egy jól sikerült asztrofotó viszont sokakat vonzhat a csillagászat felé. A vizuális élmény csak azt éri, aki éppen a távcsőbe néz, egy asztrofotót sok ezren is megnézhetnek. Ráadásul egy fotón akár évtizedekkel később is lehet azonosítani égitesteket, a vizuális élmény gyakran törlődik az emberi memóriából (máskor meg életreszólóan bevésődik a retinán keletkezett kép), és még lehetne sokáig folytatni…)
Az is óriási öröm, hogy azok, akiknek egyébként volt vagy jelenleg is van GoTo-s távcsövük, most Dobsonokat hoztak el, és azokkal kerestek. Vagyis tényleg mindenre van igénye mindenkinek: az objektumok felkeresése ugyanolyan örömet és sikerélményt ad, mint a GoTo használata. Mindegyiknek megvan a maga helye és ideje.
VCSE – Hegyi Norbert a 250/1200-asnál – Ágoston Zsolt felvétele
Különösen jó volt Horváth Tamással beszélgetni, aki az általa készített távcsőmechanikát mutatta be. Ez a mechanika Dobson-távcsövekhez készült, és mintegy 10-15 percen át a látómező közepén tartja az objektumokat (a látómezőben tovább is). Több másik mechanikájáról és ötletéről is mesélt, amelyek egyikét-másikát a 46-osnál később talán hasznosítani is fogjuk. Tamás távcsőmechanika-építési, egyéb kiegészítők gyártásában mutatott tapasztalata nagyon hasznos. Sikeres eszközeinél és tudásánál talán csak szerénysége nagyobb.
A többi távcsővel vizualizáltunk. A nyugati égbolt lenyugvás előtti Messier-nyílthalmazai közül az M35-36-37-38 került sorra. Igen érdekes volt a 7 cm-estől a 46 cm-esig több távcsőben összehasonlítani az M37 látványát. A 7 cm-esek egyikében, 20x-os nagyításnál nem bomlott a halmaz, kis, szerény méretű ködösségként látszott a nagy látómezőben (kb. annak egytizede volt). A 46 cm-esben 68x-os nagyításban éppen befért a látómezőbe, kb. annak 70%-át kitöltötte, és gyűrű alakban körötte alig voltak csillagok. Természetesen a 46-osban teljesen bontott volt, ködösség nélkül, több száz csillag egyre jobban koncentrálódott a közepe felé. Egyesek szerint a 7 cm-esben 20x-ossal inkább diffúz ködre, a 46-osban hatalmas gömbhalmazra emlékeztetett a látványa.
VCSE – Távcsövek és emberek a derültség megérkezte előtt – Ágoston Zsolt felvétele
Számos Messier-objektum került távcsővégre, a fentieken túl pl. az M65-M66 párosa kiegészítve az NGC 3628-cal (e három galaxis együtt a Leo-triplet), az M13, M92 gömbhalmazok. Az M92-t is különböző méretű távcsövekben megnéztük, összehasonlítottuk. Az ilyen összehasonlítások az egyik legjobb amatőrcsillagász gyakorlatot jelentik, mindenki láthatja, melyik távcső mire képes, és jobban meg tudja ítélni az objektumokat és a távcsöveket. Természetesen az M3, M5 és M53 gömbhalmazok sem maradtak ki. Volt, aki a Tű-galaxist kereste fel 20 cm-esével (NGC 4565, Vámosi Flórián), más életében először a Mizárt állította be. Itt kell elkezdeni! Az M81-82 sem maradt ki, de igen sok más galaxist is észleltünk (a leghalványabb felkeresett galaxis talán az NGC 4608 volt, egy 12 magnitúdó körüli, 2 ívperces vagy kisebb galaxis a Szűzben, amit igazából utólag azonosítottunk be. Az M49 és az M87 környékén csak hemzsegtek a galaxisok a 46-osban. Jandó Dániel beállított egy fényesebb csillagvárost, majd felkiáltott: “Várj, van még egy. Meg még egy!” És így tovább, amíg nyolc közepes fényű galaxis alig nagyobb területen, mint egy látómező, elő nem jött. Nehéz volt azonosítani őket. Természetesen mindenki megmutatott mindenkinek mindent.
VCSE – Éjszakai életkép – Ágoston Zsolt felvétele
A következőkben nem soroljuk fel az összes, vizuálisan felkeresett mélyég-objektumot, csak néhány “csúcsélményt” emelünk ki. Szigorúan a szerző (Cs. Sz.) szubjektív élményei alapján. A következő észlelési élmények mindegyike a 46 cm-essel született – az objektumokat Jandó Dániel kereste meg és állította be a 46-os látómezejébe, hol lézeres segítséggel, hol anékül, csak csillagtérképet (egyesületi Égabrosz) használva:
NGC 3242 PL Hya: ezt a Vízikígyóban látszó planetáris ködöt a Jupiter szellemének is nevezik. Először 127/1500-as Makszutov-Cassegrainnel kereste meg a szerző 2018-ban. Már ott is feltűnt nagy mérete (kb. fél ívperces). A 46 cm-esben, 28 mm-es Apex okulárral (nagyítás: 68x) is nagy volt és sárgás. OIII szűrővel egészen fehéres és elmosódott lett, a legjobb látványt UHC-szűrővel adta. Ezzel a nagyítással felülete homogén, élesen, határozottan elválik az égi háttértől, és kör alakú, nagyon enyhe ellipticitással (a kis- és a nagytengely hossza vizuálisan talán csak 5%-ot különbözött, a lapultság kisebb, mint a Jupiteré). Mintha egyik oldalán az egyik kistengelynél lenne valami sötét bevágás a széléhez közel. A távcsőbe tekintve mindenki megértette, miért a Jupiter szellemének becézik ezt a csillagmaradványt: ha felhősávok lennének rajta, akkor teljesen jupiterszerű lenne. Azonban érezhetően kisebb, talán háromötöd-akkora, mint a Naprendszer óriása.
M104 GX Vir: a Sombrero-galaxis vizuálisan is nagyszerű a 28 mm-es Apex okulárban (N=68x). A kb. 1 fokos LM-ben is nagy, olyan 10 ívperc hosszúságú lehet. Hosszúságához képest keskenynek láttuk, csak olyan 2-3 ívpercesnek. Nagyon fényes volt. Látszódott híres porsávja is ebben a viszonylag nagy amatőr műszerben: egyik oldalán, a mag alatti, a hosszanti oldalon teljesen eltűnt a galaxis, mintha valaki levágta volna. A levágás alatt viszont még egy kicsit kifényesedett az ég, mintha hozzátartozna egy rész – valószínűleg a központi dudor másik felét láttuk. nagyszerű látvány volt, de jobb lett volna deleléshez közelebb megfigyelni. Sokat számít, ha öt-hat fokkal feljebb van.
M97 PL UMa: a Bagoly-köd azonnal feltűnő, homogén fényességeloszlású, hatalmas méretű (talán 3-4 ívperces is lehetett – a telehold ugye 30 ívperces), fényes, de az M27-nél azért sokkal halványabb planetáris köd. Ez is teljesen homogén volt 68x-ossal, de 190x-essel páran sejtették az egyik szemét. Nekem olyannak tűnt, mintha valaki kék festéket sok feketével és kevéske szürkével egybeöntött volna, és a keveréket, egy sötétes árnyalatú valamit szétkent volna homogén módon. A bagolyság látásához az 1 méteres piszkéstetői távcsővel szórakozásból, hajnali szürkületben készült képre nem hasonlított a vizuális látvány, de a szerzőnek hatalmas élmény volt ennyire biztosan, markánsan, az égi háttértől jól elválva látni ezt a planetárist.
VCSE – Az M97 (Bagoly-köd) az MTA Csillagvizsgáló Intézete piszkéstetői 1 m-es RCC távcsövével. A kép V, R és I szűrőkkel készült 1300 x 1300 pixeles Roper Scientific CCD kamerával (képskála: 0,3 ívmásodperc/pixel) 2005. március 1/2-a éjszakáján. – Csizmadia Szilárd felvétele
M108 GX UMa: az M97 közelében látszik, de jobb volt, ha mindkettőt külön-külön középre állítottuk. Feltétlenül az est csúcspontja volt – legalábbis a szerző számára. Nem egyszerűen fényes volt és nagy, hanem a 46x-osban bizony részleteket: porsávokat lehetett látni. Vizuálisan kisebb távcsőben csak egy homogén, elnyúlt folt, ekkora távcsőben viszont porsávokkal kaotikusan szabdalt téglalap alakú folt volt. Jó ötlet volt a zenithez közel megfigyelni.
Ahogy Ágoston Zsolt fenti videója is mutatja, háromnegyed kettő körül elkezdett beborulni, úgyhogy fél három után el is pakolták a műszerek többségét a résztvevők. Igen jól sikerült észlelőeste volt ennek ellenére! Találkozunk a nyári táborban. Mindenkinek köszönjük a részvételét, és a távcsövek szállításában, felállításában, lebontásában, az objektumok felkeresésében, és a jó hangulat megteremtésében mutatott segítségét.
A Hold első negyed fázisát követő két napra terveztünk bemutatókat Zalaegerszegre. Az időjárási előrejelzések 2019. április 15-re és 16-ra (hétfő, kedd) már derült estéket ígértek.
VCSE – Távcsöves bemutató a zalaegerszegi Dísz téren 2019. április 15-én este – Fotó: Bánfalvi Péter
A facebook és a helyi média segítségét kértük, illetve a keddi programot iskolai propagandával is megtámogattuk.
Hétfőn a zalaegerszegi Dísz tér északi szélén, a szokott helyen állítottuk fel a műszereket: két Dobson-szerelésű, Newton-rendszerű műszer (20 és 15 cm-es nyílásúak, Jandó Attila és Fehér Norbert, utóbbi a VCSE egyesületi kölcsöntávcsövével jött el) egy 70/700 refraktor (Péter Attila), 20×60-as binokulár állványra szerelve (Ágoston Zsolt). A bemutatók elmaradhatatlan eszköze a 100/1000-es Zeiss-refraktor, amelyet Bánfalvi Péter hozott és kezelt. Az egyesületből velünk tartott még Hajgató Zoltán és Kirschbaum Tamás is.
A 20-25 fős közönség nagy érdeklődést mutatott és reményüket fejezték ki, hogy lesz még folytatás.
Kedden az Izsák Iskola előtt állítottuk fel Péter Attila műszerét és a TIT 100/1000 refraktorát. Velünk tartott dr. Cseh Ferenc tagtársunk is. Az érdeklődők létszáma közel azonos volt a Dísz térivel. Az iskola propagandájának köszönhetően sok volt a gyermekes család, de volt olyan érdeklődő is, aki nem marad el egyetlen bemutatóról sem.
A hűvös este ellenére 21-21.30-ig kitartottunk. A Hold erős fénye mellett néhány csillagkép legfényesebb csillagainak megmutatására telt még a lehetőségekből. A távcsövek mellett folyt beszélgetések nagyon hasznosnak bizonyultak. A magunk módján reklámoztuk az egyesületet is.
Májusra ígérjük a következő programsorozatot, amelynek apropója lesz a Csillagászat Napja is.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.Ok
