Az Astronomy Picture of the Day (APOD) mai képe Feltóti Péter képe az NGC 7331 spirálgalaxisról (jobbra) és a Stephan-ötösről (ang. Stephan’s Quintet). A Pegazusban látható galaxisok közül az NGC 7331 10 cm körüli távcsővel már jól látható. 50 millió fényévre van tőlünk. A balra, az égen kb. fél fokra lévő kisebb galaxiscsoport nincs kapcsolatban vele, lévén a Stephan-ötös (vagy Stephan-kvintettként is előfordul magyarul) tőlünk 300 millió fényévre van.
VCSE - Mai kép - NGC 7331
VCSE – Mai kép – NGC 7331
A Stpehan-kvintettet Edouard Stephan fedezte fel 1877-ben a Marseille-i Csillagvizsgálóból. Legfényesebb tagja az NGC 7320 jelölést viseli. A többiek számai: NGC 7319, NGC 7318A és NGC 7318B, NGC 7317. A közelben látszik egy halványabb, NGC 7320C jelű galaxis is. Az NGC 7319 egyben Seyfert 2 típusú galaxis is.
A Stephan-kvintett Hickson Kompakt Galaxiscsoport 92 (Hickson Compact Galaxy Group 92, HCG 92) néven is ismert. A Hickson-féle galaxiscsoportok heves és többszörös ütközést bemutató kisebb galaxiscsoportok, amelyekben egyszerre több galaxis egyesülését látjuk éppen. Ezekről és más galaxiscsoportokról egy előadás felvétele itt nézhető meg .
Galaxishalmazokról a VEGA 69-ik számában lehet olvasni.

11A Szaturnusz “kidudorásait” már Galilei megfigyelte 1610-ben távcsöveivel, de teleszkópja minősége nem volt elegendő ahhoz, hogy szépen lássa a Szaturnusz gyűrűit, ezért nem jött rá, mit lát: azt hitte, két holdja van a Szaturnusznak, amelyek a bolygó két oldalán helyezkednek el, és szorosan tapadnak hozzá. Csak 1655-ben fedezte fel Huyghens egy sokkal jobb minőségű távcsővel, hogy a Szaturnusznak gyűrűje van.

VCSE - Szaturnusz gyűrűi és rései - Mai Kép - Csizmadia Szilárd
VCSE – Szaturnusz gyűrűi és rései – Mai Kép – Csizmadia Szilárd

2007. május 5-én a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda 2,5 óra hosszan fotózta a Szaturnusz gyűrűit, mégpedig felülről. Ennek eredményét mutatja a mellékelt kép. Az eltelt évszázadok folyamán többen réseket vettek észre a gyűrűben, amik több részre osztják a képződményt. Kezdetben azt gondolták, hogy a rések üresek, ott nincs anyag. Ma már tudjuk, hogy ott is van anyag, csak sokkal sötétebb, mint másutt. Az első rést még Cassini fedezte fel 1675-ben, és a gyűrű két részét a felfedezőjéről elnevezett Cassini-rés két oldalán A-gyűrűnek, illetve B-gyűrűnek nevezzük. A gyűrűk anyaga egyébként apróbb-nagyobb kőzetdarabokból áll, amint azt már 1787-ben Laplace megsejtette. 1859-ben Maxwell elméletileg bizonyította, hogy nem is állhat nagyobb darabokból, mert az árapályerők széttörnék. 1895-ben Keeler színképelemzéssel igazolta, hogy a gyűrű apróbb kőzetdarabokból (le egészen a por méretéig) áll. A Cassini-rés kis távcsövekkel, akár már 5-6 cm-es átmérővel is megpillantható, még csak nagy nagyítás sem kell hozzá, 30-40x-es elegendő a biztos észrevételhez.

Szinte teljesen biztos, hogy a gyűrűk a Szaturnusz árapályereje által szétszedett holdakból, vagy talán csak egy, Mimas-méretű kőzetholdból vagy Titan-méretű jégholdból származik.

Az Encke-rés az A-gyűrűt osztja ketté, felfedezését Encke 1837-es megfigyeléséhez kötik (azóta tehát van A, B, C gyűrűnk), noha maga Encke is megjegyezte megfigyelése közlésekor, hogy mások már látták 1825-ben, sőt a 18. században is. Van azonban, aki amellett érvel, hogy Encke csak Encke-minimumnak nevezett albedó-területet figyelt meg az A-gyűrűben (itt kevesebb napfényt ver vissza a gyűrű Földről látható két legszélén, ezért sötétebbnek, halványabbnak látszik a terület sarló alakban), és az Encke-rést valójában csak 1888-ban fedezte fel Keeler (http://ejamison.net/encke.html).

A Földről fedezték fel a D és az E gyűrűt. A Szaturnuszt négy űrszonda vizsgálta alaposabban. Elrepült mellette a Pioneer-11, és a Voyager-1, -2 a 70-es, 80-as években. Képeik alapján kiderült, hogy a gyűrű még tovább osztható, és számtalan különböző árnyalatú filamentből áll. A Pioneer-11 képein találták meg 1979-ben az F-gyűrűt, a Voyager-1 fotopolariméteres képein pedig a G gyűrűt 1980-ban. A később elrepülő Voyager-1 további apró részleteket fedezett fel ezekben a gyűrűkben. 2004 óta kering a Szaturnusz körül a Cassini, ami ilyen hosszú idő alatt óriási mennyiségű anyagot gyűjtött össze. A Cassini-kísérlet tudománytörténeti jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezzel az űrszondával tovább gyűrűdarabokat találtak.

A gyűrű vastagsága 10 méter és 1 km között váltakozik.

A gyűrűben egy Mimas-holdnyi anyag van összesen elaprózva, ami a Szaturnusz tömegének 50 milliárdomod részét teszi ki csak.

A mellékelt Cassini-képen a gyűrű részeit, a benne lévő filamenteket jelölték meg, illetve a rések (gap v. division angolul) helyeit és neveit. A legtöbb rést már az űrszondákkal fedezték fel, és utólag nevezték el, többnyire a Szaturnusz kutatásában kiemelkedő néhai csillagászokról.

Kevesen tudják, hogy Indiának is van űrkutatási programja. Ennek keretében a Mars Indian Orbiter vagy hivatalos nevén Mars Orbiter Mission (MOM, hindiül: Mangaljan) egy 69 millió dollárba kerülő, 1350 kg tömegű űrszonda, amelyet 2013. november 5-én bocsátottak fel az indiai űrközpontból, és 2014. szeptember 24-én érte el bolygószomszédunkat és állt körötte pályára. 73 óra alatt kerüli meg a Marsot.
A mellékelt Mars-képet még 2014. szeptember 28-án, négy nappal a Mars-körüli pályára állás után készítette a MOM, és a kép bal felső részén, a valóságban a Mars északi féltekéjén éppen egy hatalmas porvihar felhőrendszerének dühöngését lehet látni.
A MOM-on öt műszer található, közte fotózásra is alkalmas készülék, de a marsi légkörben metánt kereső készülék is. Metán keletkezhet vulkanizmus során (ez a Marsra ma már nem jellemző) és élettevékenység során is. Az öt műszer: látható tartományban működő színes kamera, egy hőkamera, egy tömegspektrométer a marsi exoszféra részecskéinek detektálására, egy metán szenzor,  és egy, a hidrogén Lyman-alfa hullámhosszán működő fotométer a marsi felsőlégköri deutérium/hidrogén arány mérésére.
A MOM-om lévő rádióadó jeleinek vételére szolgáló földi követőállomáson a budapesti székhelyű BHE Bonn Hungary Elektronikai cég szállított vevőegységeket és Doppler-vevőket. Ezzel lehet nyomon követni, hogy az űrszonda a pályáján halad-e még, kell-e pályakorrekció. (http://www.afoldgomb.hu/,  http://www.urvilag.hu/)

gravA következő Virtuális Csillagászati Klub-összejövetel 2016. november 21-én lesz, szokás szerint skype-on és a www.galileowebcast.hu oldal segítségével.

Előadó: Csizmadia Szilárd
Cím: Út a gravitációs hullámokig
Kivonat: Az előadás megpróbálja felvázolni annak történetét, hogy hogyan jutottunk el a gravitációs hullámok detektálásáig. A történetet a 19. századból indítjuk, amikor először merültek fel kétségek a newtoni gravitációs elmélettel kapcsolatban (ennek gyökerei egyébként még a 17. századra, Huyghens észrevételéig nyúlnak vissza). Ezután a relativitáselmélet alapjait ismertetjük, reményeink szerint közérthető formában, majd az általános relativitáselmélet mozgástörvényét mutatjuk be. Az előadás vége a gravitációs hullámokról szól, mindennek elméleti hátteréről és 21. századi mérési módjairól.

 

supermoonA “szuperhold” nem létező, mi több, felesleges csillagászati szakkifejezés lenne, ha létezne; de éppen ezért nem is létezik, nem használjuk a szak- és amatőrcsillagászatban. Ennek ellenére “természetesen” a média, a szenzációvadász, szerepelni vágyó ismeretterjesztők stb. csak azért is felidézik egyre-másra.

Lehetne szupermars, minihold, gigahold stb. – de minek? Ugyan mit segít ez a Természet megértésében?

Persze, a butaság nem tud megállni, maga alá adja a lovat. A earthsky.org oldalon Bruce McClure összeszedte, hogy ki szerint lesz a 2014. októberi telehold szuperhold-e és ki szerint nem. Ugyanis ha elkezdjük elemezni a definíciót, kiderül, nem csillagász szakértő határozta meg a szuperhold fogalmát, hanem egy asztrológus. Közbevetőleg felmerül a kérdés: aki amatőrcsillagásznak tartja magát és a szuperhold fogalmát és használatát nem ellenzi, az tulajdonképpen miért is terjeszt egy csillagászati ismeretterjesztő tevékenység során asztrológiai szakfogalmat egyáltalán??

Érdekességképpen érdemes végigolvasni a következőket:
Richard Nolle szerint 2014-ben szuperhold következett be júliusban, augusztusban es szeptemberben.
Fred Espenak szerint 2014-ben szuperhold volt/lesz júniusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben és októberben – júniusban és októberben R. Nolle szerint nem volt.


Három az öttel szemben – egy ilyen triviálisan egyszerű kérdésben sem lehet megegyezni???
Olvasd tovább