A VCSE 2021. évi tevékenységét 23 pontba szedve olvashatjátok lejjebb. Ez volt az elnökség beszámolója a közgyűlésnek, a tagságnak a 2021. január – 2021. december 31. közötti időszakról. Az egyesületi aktivitásról szóló beszámolót a 2022. április 23-i közgyűlés elfogadta.

Schmall Rafael felvétele 2021. évi ausztriai észlelőhétvégénken készült
Schmall Rafael felvétele 2021. évi ausztriai észlelőhétvégénken készült

 

A Vega Csillagászati Egyesület tevékenysége 2021-ben

A Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) elnökségének beszámolója a VCSE közgyűlésének, tagjainak és barátainak

Olvasd tovább

Május 30-ról 31-re virradó éjszaka a Föld keresztezi a 73P/Schwassmann-Wachmann, más nevén Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályáját. Az üstökös nem lesz a Föld közelében, de egy 1995-ös hatalmas feldarabolódási esemény törmelékeivel találkozhat Földünk, és ha ez bekövetkezik,  akkor akár csodás tűzijátékban is lehet része a szerencséseknek. Egyesek úgy gondolják, hogy ez lehet majd a leglátványosabb meteoresemény, a jó 20 évvel ezelőtti Leonida kitörés óta.

Az SW3 idén augusztusban éri el azt a pontot, ahol szétesett 1995-ben, de a meteormegfigyelők abban reménykednek, hogy a feldarabolódás törmeléket juttatott az üstökös elé is, amellyel májusban találkozhat a Föld. A legtöbb törmelék az üstökös mögött köt ki, de ha az üstököst elhagyó törmelék sebessége elég nagy, akkor ennek az anyagnak egy része az üstökös elé is kerülhetett. A Föld két további törmelékmezőt is keresztezni fog, de ezek jóval kisebb sűrűségűek az előrejelzések szerint és a hazánk fölötti légkörbe csak fényes nappal lépnek be.

A legtöbb meteoroid, amit látunk, apró kő-, jég- vagy fémdarabkák, amelyek nem nagyobbak egy homokszemnél, de hatalmas sebességük, amellyel belépnek az atmoszférába teszi láthatóvá őket. Sajnos az SW3 törmeléke ugyanabban az irányban mozog, mint a Föld, ezért relatív lassú lesz. Emiatt csak a légkörbe belépő nagyobb darabokat láthatjuk majd. De a remény hal meg utoljára, korábban is voltak olyan meteorkitörések, amelyeket a normálnál lassabb meteoroidok okoztak.

A legfontosabb kérdés: a mikor?

Az előrejelzések szerint a Föld május 31-én, kedden világidő szerint 4:45 és 5:17 (NYISZ 6:45-7:17) között találkozik majd az 1995-ös esemény törmelékével. Mivel ez nálunk már bőven napkelte utáni időpont, így az előrejelzett maximumot biztosan nem láthatjuk Magyarországról. Legkedvezőbb helyzetben az Észak-Amerikai földrész keleti partján lakók lesznek majd. De a hajnalodó égbolton azért kereshetjük az égi szépséget.

Merre keressük?

A széttöredezett üstökösök, például az SW3 belépési pontja (radiáns pontja) évről évre az égbolt különböző részein helyezkedhet el, a törmeléknyom helyétől függően. Az SW3 törmeléke idén a 13:56 (209) +28 pozícióban lesz megtalálható. Ez az égi pozíció az Ökörhajcsár csillagkép nyugati részén található, körülbelül 8 fokkal északnyugatra az Arcturus (alpha Bootis) narancssárga csillagtól.

Nem azt fogjuk látni, hogy egy pontból érkeznek a meteorok, hanem az égbolt nagy területén. Tehát jó eséllyel minden lassú meteor az égbolton az SW3-ból származik majd május 30-31 hajnalán. Május 30-án lesz új Hold, így ez egyáltalán nem fogja zavarni az észlelést.

A 73P üstökösből származó meteorokat már észleltek sok évtizeddel ezelőtt, amelyek akkor a Herkules csillagkép felől érkeztek, így látszólagos kisugárzási pontjuk nyomán Tau Herculidáknak nevezték el őket. Mára a meteorraj kisugárzási pontja a Naprendszer gravitációs perturbációi hatására eltolódott, és már a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik.

Meg kell jegyzeni, a meteorrajok kitöréseinek előrejelzése bizonytalan terület a csillagászatban, ebben a konkrét esetben pedig további nehézségek lépnek fel. Így aztán a meteorraj május végi kitörését, a hatalmas hullócsillag-záport ne biztos jóslatnak, hanem lehetőségnek vegyük, ami vagy bekövetkezik, vagy nem. Az is lehetséges, hogy egynéhány órával korábban vagy később lesz a jelenség.

Néhány szó magáról  a 73P/Schwassmann-Wachmann 3-ról

Az SW3 lenyűgöző története 92 évvel ezelőtt, 1930. május 2-án kezdődött, amikor is két német csillagász, Friedrich Carl Arnold Schwassmann és Arno Arthur Wachmann fotólemezeket vizsgált át, hogy új aszteroidákat találjanak a Hamburgi Obszervatóriumban. Ekkor fedezték fel az addig még ismeretlen üstököst az egyik képén. Ez volt a harmadik üstökös, amit felfedeztek együtt (az első kettőt 1927-en és 1929-ben találták). A felfedezés után a 73P/Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályaadatai alapján az év májusában mindössze 9,2 millió km-re haladt el a Földtől. A csillagászati léptékkel nézve nagyon közeli megközelítés ellenére azonban az SW3 üstökös soha nem lett elég fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen; csak távcsővel lehetett megpillantani.

Ezután sokáig nem figyelték meg. Csak 1979 márciusában látták újra, a következő visszatérését sem rögzítették – 1985 januárjában, de 1990 elején ismét előkerült. De a fő attrakciót 1995 őszén produkálta. Október elején számos jelentés érkezett világszerte a megfigyelőktől, akik 1 fokos „poros” farokkal, szabadszemes üstökösként írták le, alacsonyan a nyugati esti szürkületben. Ez volt az SW3! Ez azért volt elképesztő, mert az üstökös 1995 folyamán soha nem került közelebb a Földhöz, mint 196 millió km és mégis 6,5 magnitúdónál is fényesebben ragyogott, fényereje a korábbi 400-szorosára növekedett! De mi okozhatta ezt a hatalmas kitörést? Ezt a decemberben a chilei La Sillában található Európai Déli Obszervatóriumban végzett észlelések, felfedték, hogy apró magja négy részre tört. 2000 őszén még meglehetősen fényes volt, az 1995-ben észlelt töredékek közül kettő visszatért, valamint egy újabb darabot is észleltek. 2006 tavaszán a következő közelítésnél már nyolc nagyobb részt, és több apróbb töredéket detektáltak. 2006. április 18-án a Hubble Űrteleszkóp több tucat töredéket fényképezett le, majd május 4. és 6. között a Spitzer Űrteleszkóp volt a soron az üstökös észlelésében: infravörös kamerájával (IRAC) 45 üstökösdarabot képes volt megfigyelni. Összességében az SW3 végül több mint 68 darabra tört szét, és legutóbbi, 2017 márciusi megjelenésekor azt mutatta, hogy továbbra is szétesik, és minden egyes visszatéréssel új darabokat dob le magáról a belső naprendszerben.

Hogy meteoros szakértőnket, Tepliczky Istvánt idézzem: „50-50%. Persze ki kell menni (ha lehet), és egy jót szunyálni a langymeleg tücsökcsicseris, madárciripelős éjszakában. Közben néha belehallgatni a rádiómeteoros rendszerbe és majd megállapítani, hogy ej-ej megint lemaradtunk róla vizuálisan” 😊

Reméljük nem így lesz! A végső szót, hogy volt-e meteorzápor vagy sem, a megfigyelések mondják ki, amiben bárki részt vehet.

VCSE - Koraesti hangulat az egyesületi saját telken. Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 - Fotó: Makár Dávid
VCSE – Koraesti hangulat az egyesületi saját telken. Canon 6D & Samyang 20 mm F/1.8 – Fotó: Makár Dávid

Egyik 2022. február eleji pénteken (2022. feb. 4.) a déli órákban látva a szikrázó derültet, arra gondoltam, hogy jó volna aznap estére összetrombitálni néhány tagtársat és egy közös megfigyelést szervezni Kávásra!

Az ötletet megosztottam a VCSE zalaegerszegi eseményein rendszeresen résztvevő tagjainkkal, akik közül Dávid ért rá aznap estére. A többieknek sajnos nem volt alkalmas, persze a túl hirtelen jött indítványra már késő lett volna a családi, s egyéb programjaikat, teendőiket átszervezni.

Olvasd tovább

Egy különleges exobolygó-rendszer felfedezését jelentette be nemrég egy nemzetközi kutatócsoport a nagy presztízsű Nature Astronomy újságban (Impakt Faktor = 14,4). A kutatást Luisa Maria Serrano és Davide Gandolfi vezették, mindketten a Torinói Egyetem Fizika Tanszékének munkatársai. A kutatók a felfedezést a TESS exobolygó-kutató űrtávcsővel tették, a bolygók tulajdonságait pedig a HARPS spektrográf segítségével határozták meg. A megfelelő mennyiségű adat felvételéhez egy évre volt szükség.

A rendszer legbelső, TOI-500b jelű bolygója pályája hasonlóan fejlődhetett, mint ez a vázlat mutatja, csak sokkal több keringés során. Valószínűleg jó kétmilliárd év alatt, nagyon lassan spirálozódott be külsőbb pályájáról a jelenlegi helyére.

Mára a felfedezett exobolygók száma az ötezret is túllépte, szinte már mindennapos egy-egy új bolygó, bolygórendszer felfedezése (arról, hogy mi is az az exo-, azaz extraszoláris bolygó, illetve a felfedezések mikéntjéről, a használt műszerekről ebben a beszélgetésben tudhatunk meg többet). A bolygódömpinget látva felmerülhet bennünk a kérdés, vajon miért is ennyire különleges ez a rendszer? A választ kutatva a cikk magyar társszerzőjét, Dr. Csizmadia Szilárdot, a Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt csillagászát kérdeztem:

– A több mint 5000 exobolygó között csak mintegy 130 USP (Ultra Short Period, azaz nagyon rövid periódusidejű) exobolygó van – mondta el Dr. Csizmadia Szilárd. – Ezek egy napnál rövidebb keringési idejűek. Nagy kérdés, hogy alakulhattak ki. Nem mindig fedezünk fel kísérőbolygót USP rendszerekben. Ennek a rendszernek az érdekessége, hogy nemcsak egy további bolygót sikerült találni, hanem rögtön hármat. Vagyis összesen négy bolygó kering a rendszerben: a sok ezer exobolygó-rendszer közül kb. 50 ismert jelenleg (2022 májusában), amelyikben négy bolygót is felfedeztek! Ez pedig sokkal több megszorítást jelent a rendszerre, az élettörténete feltérképezhetővé válik.

Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a legtöbb felfedezett bolygórendszerben mindössze egy bolygót találtak eddig. Hogy nincs bennük több bolygó, vagy van, csak nehezen felfedezhető a hosszú keringésidő, azt a további kutatások fogják eldönteni.

– A most felfedezett rendszer legbelső bolygója, a TOI-500b is egy USP bolygó, csillagát mindössze 13 óra alatt kerüli meg – folytatta. – A bolygó földszerű, azaz kőzetbolygó, és méretében is hasonlít otthonunkra, tömege másfélszer, sugara csupán 15%-kal nagyobb a Földénél. Mivel azonban mindössze 0,01 CSE-re kering csillagától, felszíne nagyon meleg, az 1350 °C körüli hőmérséklet miatt valószínűleg láva borítja.

A 0,01 CSE azt jelenti, hogy százszor kisebb a távolság a TOI-500b és a csillaga között, mint a Nap és a Föld között!

A rendszer másik három bolygója 6,6, 26,2, illetve 61,3 nap alatt tesz meg egy fordulatot a TOI-500 csillag körül. Ezzel egyikük sem üti meg a mércét ahhoz, hogy USP bolygókká minősíthessük őket, azonban még így is mindegyikük gyorsabban kering, mint a Naprendszer legbelső bolygója, a Merkúr, mely 88 nap alatt kerüli meg egyszer a Napot. A külsőbb bolygók rendre 5, 33,1 és 15,1 földtömegűek, így valószínűsíthető, hogy a TOI-500c földszerű, a d és e jelű bolygók azonban Neptunusz-szerűek. (A mi Naprendszerünk-beli Neptunusz kb. 17 földtömegű.)

A TOI-500b tehát rendkívül közel kering napjához, felszíne forró, olvadt. Bolygó ilyen közel a csillagához nem keletkezhetett mindennapi módon. Egy átlagos bolygó a csillag kialakulását követő néhány millió év alatt, a csillagot körülvevő gáz- és porkorongból alakul ki, folyamatosan növelve méretét az idő előrehaladtával. A csillaghoz közel azonban a magas hőmérséklet miatt ez a protoplanetáris korong túl meleg és nem elég sűrű ahhoz, hogy benne a bolygókeletkezés meginduljon. Sőt, a csillaghoz legközelebb egy nagy lyuk van a korongban, mert onnét a csillag fénynyomása és részecskesugárzása kisöpri az anyagot. Hogy alakulhatnak ki mégis ilyen kisméretű bolygópályák?

– Azt biztosan tudjuk, hogy nem alakulhattak ki ilyen közel a csillagukhoz – mondta el nekem Csizmadia Szilárd. – Mindenképpen külsőbb pályákról kellett idekerülniük. Azt sem tudjuk, milyen bolygók voltak eredetileg: lehettek például jupiterek, amelyek túl közel kerültek a csillaghoz, így a csillag elszipkázhatta az anyagukat (Roch-lebeny kitöltés). Az is lehetséges, hogy Neptunusz méretű bolygók voltak, külső jég- és gázrétegüket elpárologtatta a csillag nagy hője, vagy lehettek kőzetbolygók, melyek valamilyen migrációs mechanizmus segítségével belsőbb pályára kerültek.

A klasszikus bolygómigrációs elméletekben a protoplanetáris korong jelen van még a rendszerben, a bolygók a korongot alkotó gáz- és porrészecskék révén közegellenállást érzékelnek. Ennek hatására perdületük csökken, így egyre közelebb jutnak a csillagukhoz, mígnem idővel a protoplanetáris korong anyaga teljesen be nem épül a rendszer bolygóiba, aszteroidáiba, vagy el nem párolog a csillag sugárzása miatt.

A TOI-500 rendszerben azonban nem beszélhetünk klasszikus migrációról, ugyanis ebben a rendszerben a mérések szerint a migrációs folyamatok több milliárd év alatt mentek végbe. A klasszikus migráción kívül kétféle lehetőség adódik:

– A migráció történhetett heves (violens) módon: például két bolygó ütközött a rendszerben és ez az egyiket beljebb lökte, vagy bolygó-bolygó szórási esemény következett be – azaz két bolygó annyira közel haladt el egymás mellett, hogy legalább az egyikük pályája jelentősen megváltozott -, esetleg egy barna törpe vagy egy csillag elhaladt a közelben és annak gravitációs perturbációs hatására került közelebb a bolygó a csillagához.

A bolygók vándorlása azonban történhet nyugodt módon is: – Alapvetően az időskála a fő különbség a nyugodt és az erőszakos eset között, ugyanis a nyugodt esetben évmilliárdok alatt vándorol el a bolygó az eredeti pályájáról a mostanira, az erőszakos esetben viszont évek, évtizedek, legfeljebb évszázadok alatt kerül oda. Nyugodt esetben a bolygó tömege, mérete akár változatlan is maradhat. Ezzel szemben ütközéskor a bolygó anyaga jelentős részét elveszítheti, vagy éppen növekedik azáltal, hogy elnyelheti a másik bolygó egy részét vagy egészét.

A nyugodt migráció tehát fontos szerepet játszhat a rövid periódusú bolygók kialakulásában, annak ellenére, hogy eddig nem tartozott az általánosan elfogadott elméletek közé. A most felfedezett négyesrendszerben is valószínűleg ilyen nyugalmas, lassú folyamatok játszódtak le.

– Az a tény, hogy négy bolygót is találtunk, és mindegyik közel körpályán keringett, azonnal jelezte, hogy egy stabil, nyugodt rendszerről van szó. Mivel a csillag kora is viszonylag idős, látszott, hogy a stabilitás hosszútávon fennmaradt.

A most felfedezett bolygók nagyon jó pontossággal egy síkban keringenek, excentricitásuk pedig kicsi, ezzel is utalva a vándorlás lassúságára: egy ütközés vagy közeli elhaladás ugyanis perturbálja a pályákat, aminek következtében az pályaexcentricitás és -inklináció megnő, a bolygó akár el is hagyhatja a rendszert. Egy ilyen esemény után az excentricitás közel zérusra csökkenése évmilliárdokig is eltarthat, vagy sosem következik be. A TOI-500b esetében a bolygó kétmilliárd év alatt került új pályájára egy közel statikus (kvázisztatikus) vándorlással. A csillagtól mért távolsága nagyon, de nagyon lassan csökkent, excentricitása pedig mindig zérushoz közeli maradhatott, vagyis végig közel körpályán keringett. A nyugodt migráció azonban nem csak ezért lehet fontos mechanizmus:

– Ha lassan változnak a bolygópályák, akkor a bolygó hosszú ideig a lakható zónában maradhat, ha viszont hirtelen változik, akkor egészen biztos, hogy a rajta esetleg kialakult élet kihal, vagy létre sem jön. A korábban említett hosszútávú stabilitás is előnyös a lakhatóság szempontjából, mert ahol heves migrációs folyamatok működnek, megtisztíthatják a lakhatósági zónát, így nem marad ott bolygó. Bár ebben a rendszerben egyik eddig ismert bolygón sem valószínű az élet jelenléte…

Arról, hogy a belső bolygók nyugodt migráció révén kerültek ilyen közel a csillaghoz, numerikus szimulációkon keresztül győződhetünk meg. A kutatócsoport ötmilliárd éves időskálán követte végig a rendszer fejlődését különböző kezdeti feltételek mellett, ezzel igazolva, hogy valószínűleg nyugodt migráció vezetett a mostani bolygókonfiguráció kialakulásához. Fontos, hogy a megfigyeléseket elméleti szimulációkkal is párosítsuk, csak akkor érthetjük meg igazán a rövid periódusú bolygók – és a természet egyéb folyamatainak – működését, ha ezek összhangba kerülnek.

Azoknak, akik saját szemükkel is megnéznék ezt a különleges rendszert, van egy rossz és egy jó hírünk:

– A TOI-500 a Puppis csillagkép legdélebbi részén található, deklinációja -47°, innen nézve éppen nem megfigyelésre alkalmas. Délebbi szélességekről már jól látszik – bár e bolygókat közvetlenül a hivatásos csillagászok még a legnagyobb műszerekkel sem látják –, a csillag vizuálisan 10,5 magnitúdós. Így akár egy 6,5-7 cm-es amatőrtávcső is elég a megpillantásához – mondta el a csillagász.

 

Források:

A cikk: https://www.nature.com/articles/s41550-022-01641-y.

Angol nyelvű összefoglaló a Torinói Egyetem honlapján: https://www.unitonews.it/index.php/it/news_detail/toi-500-four-planet-system-peculiar-migration-process.

Az első szerző, Luisa Maria Serrano posztdoktori ösztöndíjas kutató élményszerűen elmesélt tapasztalatai: https://astronomycommunity.nature.com/posts/toi-500b-a-usp-rocky-planet-in-a-4-planet-system-with-a-quiet-migration-process.

NASA, Fred Espenak oldala: a fogyatkozás NASA-féle információs alapja
NASA, Fred Espenak oldala: A fogyatkozás NASA-féle információs alapja

Teljes holdfogyatkozás lesz 2022. május 16-án, hétfő hajnalban. Ez lesz az idei két holdfogyatkozás közül az első. (A 2027-ig bekövetkező holdfogyatkozások listáját lásd lentebb.) A holdfogyatkozás a délnyugati horizonthoz nagyon közel, rosszul észlelhető, és csakis a fogyatkozás eleje. Rendkívül fontos a jó horizont, ahol teljesen lelátni az ég aljáig (se fák, se épületek, se domb stb. nem takarhatja ki az eget, különben a holdfogyatkozásból semmit sem lehet látni majd). A fogyatkozás és egyéb lényeges események főbb adatai a következők:

02:55 Nyári Időszámítás szerint (NYISZ): az éjszaka vége, nagyon lassan elkezd pirkadni, ezért a fogyatkozás az egyre világosodó égen figyelhető meg, de még távcsövezni kicsit lehet.

P1 – a félárnyékos fogyatkozás kezdete: 03:32 NYISZ.

03:53 – A navigációs szürkület kezdete. A Nap 12 fok mélyen. Erősebben kezd világosodni.

04:40 – A polgári szürkület kezdete, a Nap 6 fokkal a horizont alatt. Az ég már nagyon világos, kék színű.

U1 – A részleges fogyatkozás kezdete: 04:28 NYISZ. Zalaegerszegről nézve a Hold ekkor hat fok magasan lesz mindössze, a délnyugati égen! Keletebbre még alacsonyabban… A Hold mellett a 8 magnitúdós HD 137054 jelű csillag látszik, nehezen észlelhető (az alacsony horizont feletti magasság és a Hold ekkor még erős fénye miatt nagy távcső kell hozzá). 04:39 tájban el is fedi a Hold ezt a csillagot.

05:17: Napkelte az ország nyugati végein.

05:19: A Hold Zalaegerszegről nézve lenyugszik. Az ezutáni események csak tőlünk nyugatabbra figyelhetők meg, ahonnét nézve a Hold később nyugszik.

U2 – Teljes fogyatkozás kezdete: 05:29 NYISZ.

Fogyatkozás közepe: 06:11 NYISZ.

U3 – A teljes fogyatkozás vége, részleges fogyatkozás ismét: 06:54 NYISZ.

U4 – A részleges fogyatkozás vége, félárnyékos fogyatkozás ismét: 07:55 NYISZ.

P4 – A félárnyékos fogyatkozás vége ismét: 08:51 NYISZ.

A fogyatkozást a GalileoWebcast oldal élőben közvetíti hétfő hajnali 3:30-tól kezdve. Beharangozójuk szerint “bár a média lelkesen hirdeti a most hétfői, május 16-ai jelenséget, valójában csak nagyon az elejét látjuk: a Hold földárnyékba belépésének első részét – azt is alacsonyan, lent, közel a DNy-i horizonthoz. Alkalmas időjárás esetén ezt a látványt szeretnénk megmutatni egy festői helyről, a tatai Öreg-tó partjáról, a Tatai Posztoczky Károly Csillagda klubcsapata és a Galileo Webcast közös élő közvetítéseként, reggel fél 4-től.”

Ezt a fogyatkozást teljes egészében leginkább az amerikai földrészen lehet látni.

A NASA élő közvetítése itt tekinthető majd meg.

NASA, Fred Espenak oldala: a fogyatkozás láthatósága
NASA, Fred Espenak oldala: A fogyatkozás láthatósága

Kráterkontaktusok Fred Espenak előrejelzése alapján, NYISZ-ben:

04:30 Riccioli
04:31 Grimaldi
04:37 Aristarchus
04:38 Billy
04:40 Kepler
04:48 Pytheas
04:48 Copernicus
04:50 Campanus
04:51 Timocharis
04:54 Plato
04:57 Autolycus
05:02 Tycho
05:02 Manilius
05:02 Aristoteles
05:03 Eudoxus
05:05 Menelaus
05:07 Dionysius
05:09 Plinius
05:11 Endymion
05:15 Censorinus

Nyilvános távcsöves bemutatót és csillagászati megfigyelést tartanak Keszthelyi Sándorék a Szombathely és Bucsu közötti régi út mentén, a Nyestei úti bucsui dombháton 03:48-05:18 NYISZ-ig.

A következő holdfogyatkozások listája (2027-ig bezárólag):

2022. november 8.: Teljes holdfogyatkozás lesz, amely Európából nem megfigyelhető (a mi nappalunkra esik, amikor a Hold a horizont alatt lesz).

2023. május 5.: Félárnyékos holdfogyatkozás lesz, amely holdkelte után részben Magyarországról is látható.

2023. október 28.: Részleges holdfogyatkozás lesz, amely Európából teljes egészében látható.

2024. március 25.: Félárnyékos holdfogyatkozás lesz, Amerikából látszik a legjobban. Magyarországról egyáltalán nem látható, Ausztriából és attól nyugatabbra a holdnyugtakor a fogyatkozás kezdete figyelhető meg.

2024. szeptember 18.: Nyugat-Európából és Amerikából végig látható részleges holdfogyatkozás lesz. Európa többi részéből a fogyatkozás legvége nem látszik csak.

2025. március 14.: Teljes holdfogyatkozás lesz, legjobban Amerikából látható, ott teljes egészében. Európából a fogyatkozás kezdete látható a hajnali órákban holdnyugta előtt.

2025. szeptember 7.: Teljes holdfogyatkozás lesz, ami legjobban Ázsiából és Ausztráliából látható. Európából a fogyatkozás vége látható holdkeltekor.

2026. március 3.: Europából nem látható teljes holdfogyatkozás lesz.

2026. augusztus 28.: Amerikából jól látható részleges holdfogyatkozás lesz, Észak-Afrikából és Európából a fogyatkozás kezdete látható holdnyugtakor.

2027. február 20/21.: Európából, így Magyarországról is jól látható félárnyékos holdfogyatkozás lesz.

2027. augusztus 17.: Európa nagy részéből nem látható félárnyékos holdfogyatkozás. Jól észlelhető Amerikából, Új-Zélandról holdkeltekor és Kelet-Ausztráliából, illetve holdnyugtakor Portugáliából.

Holdfogyatkozással kapcsolatos korábbi híreink listája itt található meg.

Derült eget!