2017. február 25/26-án (szombat/vasárnap) este tiszta ég mellett észleltünk a VCSE zalaegerszegi távvezérelt, fényszennyezett helyen lévő csillagdájából. A 250/1200-as Newton-távcső (SkyWatcher cégjelzésű) távcsövére egy ugyancsak SkyWatchertől származó f/4-es kómakorrektor és Canon 6D fényképezőgép volt feltéve. A vezetést ekkor is az 50/190-es keresőre feltett Lacerta MGEN biztosította, és a távcsövet számítógépről, Cartes du Cielen, EQmod-on keresztül vezéreltük. Az észlelés célja mindössze tesztelés volt, felmérni, a fényszennyezett város széléről mit láthatunk. Az észlelők Bánfalvi Péter, Csizmadia Szilárd és Fábián Kálmán voltak, a képfeldolgozás egyes lépéseit Ágoston Zsolt is kommentálta. A képfeldolgozás, így a munka nagyobb része Fábián Kálmán tagtársunk műve.

VCSE – M82 (Szivar-galaxis) – 250/1200 T, Fábián Kálmán képfeldolgozása.

Huszonöt db 5, illetve 15 másodperc expozíciós idejű mezősimító (flat-field) és 7 db négy perces, 7 db egyperces sötét kép (dark) készült. Magáról a célpontról, az M81-82 galaxispárról 75 db egyperces képet vettünk fel.

A képeket Fábián Kálmán a DSS-sel adta össze és igazította egymásra, majd Photoshopban végezte az utómunkát. Ezután kivágta a galaxisok környezetét, mert a két galaxis más és más átskálázást igényel. Ezután még élkiemeléssel élesített a finomabb részletek bemutatása érdekében. A színeket a “camera raw” szűrő segítségével pontosította, majd háromszor növelte kis adagokban a szaturációs szintet.

Az M82 = NGC 3034 egy csillagontó galaxis, az M81-galaxiscsoport egyik tagja. Ötször nagyobb luminozitású, mint a mi Tejútrendszerünk. Korábban irreguláris galaxisnak gondolták, de 2005-ben infravörös távcsövekkel felfedeztek benne két spirálkart. Így, bár a legtöbb fotón és látható fény-tartományban továbbra is irregulárisnak néz ki, valójában spirálgalaxis. Mivel az M82-re majdnem éléről látunk rá (a galaxis fősíkjára csak mintegy 10 fokos szögből nézünk rá), a galaxis nagyon erős fényelnyelőképességű, fősíkbeli porsávjai egyszerűen eltakarták előlünk látható fényben a spirálkarokat. Az infravörös fény áthatol e porfelhőkön, így váltak láthatóvá nem is olyan régen.

Az M82 erős röntgenforrás, ezen kívül extraként egy igencsak röntgenfényes pulzárt is tartalmaz. Nagy szomszédja, az M81 spirálgalaxis árapályereje indította be benne kb. 100 millió évvel ezelőtt a csillagkeletkezést. Többször megközelítették egymást az utóbbi 500 millió évben, akár háromszor-négyszer is, ami heves csillagkeletkezést indukált az M82-ben. A mi képünkön is számos, a csillagkeletkezést kísérő nagy porsáv és porfelhő látszódik a képeken.

 

VCSE – M81 (Bode galaxisa) – 250/1200 T, Fábián Kálmán képfeldolgozása. (A képre klikkelve jobb felbontás jön elő.)

 

Az M81 = NGC 3031 egy SA típusú spirálgalaxis, és a Szivar galaxissal együtt a Göncölszekérben látható, akár kis, 5 cm-es távcsővel, sőt 7×50-es binokulárral is holdtalan, derült éjjel. A legtöbb távcsőben egy látómezőben látszanak, hét magnitúdó körüli a fényességük. A mi képünkön nagyon szépen kirajzolódnak kékes spirálkarjai (ahol fiatalabb, ezért forróbb és fényesebb csillagok találhatók, de kisebb számuk miatt a karok halványabbak), és az öregebb csillagokat tartalmazó sárgás magvidék. Ha a mag környékére nézünk, több, ív alakban látszó sötét porsáv is feltűnik a galaxis magja környékén, rengeteg részletet megmutatva a galaxis szerkezetéről már 75×1 perc expozíciós idővel és 25 cm-es távcsővel is, fényszennyezett helyről.

Az M81 közepén egy 70 millió naptömegű fekete lyuk van, és róla nevezték el az M81-galaxiscsoportot, amelyik e két galaxison kívül még 34 ismert tagból áll. Az NGC 3077, bár szintén fényes – csak alig halványabb a híres párnál -, és az M81-82 közelében látszik, nem kapott Messier-től számot.

Az M81-ben és a 82-ben is figyeltek már meg szupernóvát.

Az M81-et és 82-t 1774-ben fedezte fel Johann Bode. Méchain és Messier 1779-ben figyelte meg ismét, ekkor vették bele a Messier-katalógusba.

Bode szintén összeállította saját mélyég-katalógusát, ami 79 objektumból (75 eredetileg és négy kiegészítés) áll. Bode katalógusa nincsen teljes átfedésben Messier-ével, valahogy mégis elfeledkeztünk katalógusáról, ami egyébként itt érhető el: http://messier.seds.org/xtra/similar/bode.html. Talán azért kevésbé ismert, mert a Bode-katalógusban aszterizmusok, nehezen észrevehető, látszólagos csillagcsoportosulások is szerepelnek, némelyik objektumát pedig a mai napig nem sikerült azonosítani. Bode nevét inkább a Naprendszer-beli nagybolygókra vonatkozó, és csak közelítő érvényű Titius–Bode-szabályról ismerjük, ami mind a mai napig bámulatba ejti a bolygókat és exobolygókat kutató csillagászokat.

Képünket azért mutatjuk be, hogy kedvet csináljunk tagtársainknak a csillagdával való észleléshez.