Makár Dávid képe
A téli égbolt ura visszatért! A kedvenc régióm az égen az Orion csillagkép, ezért is már nagyon vártam, hogy újra feltűnjön az égen. Emlékszem, még 2016-ban az Orion csillagképről készítettem az első fotómat az éjszakai égen, még a Huawei p9 lite telefonommal. A képen a téli Tejút egy része, és benne az Orion csillagkép és a halvány ködösségei látszódnak. Az Orion-csillagképet körülvevő pirosas ív alakú folt az ún. Barnard-ív. Távolsága nem túl jól ismert, a becslések 518 és 1434 fényév között szórnak, ezért az átmérőjére nézve is csak annyit tudunk, hogy kb. 100 és 300 fényév között lehet talán. E. E. Barnard fedezte fel 1894-ben, és egy kb. 2 millió éve robbant szupernóva lökéshulláma alakíthatta ki az ívet, ahogy maga előtt söpörte a hidrogénanyagot. Ez a szupernóva-robbanás lökhetett innen ki három másik csillagot is. — A kép elkészülte is hasonlóan kalandos volt, mint a Barnard-ív létrejötte. Délutános műszakot lerakva csütörtökön az utolsó jó időt kihasználva kibicikliztem Bocfölde és Sárhida közé, mert nem tudtam kihagyni a jó eget. Sajnos a jó ég mégsem volt annyira jó, mert fátyolfelhők azért átsodródtak a képen és ezt látni is lehet a középső sávban. A sok csillaggal meggyűlt a bajom. A ködösség nagyon nehezen jött elő az erős csillagmező miatt. Sajnos a csillagmező csökkentésével valamit elronthattam, mert kissé fura lett a kép, amit lehet látni, ha ha belenagyítunk. Használt objektív: Sigma 20 mm, f/1.4. Időpont: 2021. november 5. Helyszín: Bocfölde (Zala megye). Kamera: Canon 6D. Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i. Expozíciós adatok: 11×150 sec ISO800-on.

Makár Dávid fotója
Ugyan a nyári Tejút szezonja már elmúlt, amikor ez a kép készült, van azért fotóznivaló az égbolton. A Tejút az eget konkrétan kettévágja és ezt szeretném nektek megmutatni ezen a fotón, ami horizonttól horizontig ábrázolja az októberi égboltot, kiterítve egy síkba. A képnek ezen az oldalán egy pontsort is láthatunk, amit egy földi repülőgép okozott. Bal oldalon a Tejút centrumához közelebbi részeit látjuk a Galaxisunknak. Itt, csillagvárosunk középpontja irányában sokkal több csillag található, ezért ez a része fényesebbnek tűnik. A kép jobb oldalán kifelé nézünk a Tejútrendszerből, errefelé kisebb a csillagsűrűség, ezért látszik a Tejút halványabbnak. Ne feledjük: a Tejút sok tízmilliárd, összesen talán négyszázmilliárd csillag összeolvadó fénye. Csak távcsővel lehet csillagokra bontani. A kép bal oldalán az emelkedő Bika csillagképet és a környező sötét ködöket lehet észrevenni. A kép közepétől kissé jobbra és felfelé egy aprónyi, elnyúlt, fehéres foltot lehet kivenni: ez az Androméda-galaxis, ami tőlünk kb. 2,5 millió fényévre helyezkedik el. Adatok: Canon 6D + Venus Laowa 12 mm F/2.8 7x 120 s képek függőleges panorámaként egyesítve. Érzékenység: ISO 1600. Helyszín és idő: Zalaháshágy, 2021. október 31. 21:30 KözEI. Kamera: Canon 6D. Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i.

 

Makár Dávid felvétele
A kép címe az is lehetne: “A Tejút teljesen kifordult önmagából”. Halloween éjszakáján kitelepültünk Zalaháshágyra a Sibrik-kápolnához egyik ismerősömmel. Az év során már többször nekifutottam a tejútívnek a Sibrik-kápolnával, de egyik képpel se voltam elégedett. Végül azonban erre már azt mondhatom, hogy megalkottam az elképzelésemet! A Tejút az esti órákban kettészeli az égboltot, és én az ívet az északi horizont mentén készítettem, ezért a jellegzetes ívét “kifordítottam”, ezzel egy kis cselt vittem a képbe. A képen bal oldalon a már horizont alá bukott Galaxiscentrum és a “nyári Tejút” látható. Az ív legmagasabb pontján a Hattyú csillagképet figyelhetjük meg az NGC 7000 (Észak-Amerika köd) társaságában. Az ív a Perseus-Taurus régióval ér véget jobb oldalon (keleten), ahol már a Fiastyúk is feltűnik. A kép jobb felső sarkában egy szivar alakú, nagyobb méretű folt látszik, és alatta, kissé távolabb tőle egy kisebb: az Androméda-galaxis és a Triangulum-galaxis. A fotós célkitűzésem egy tejútív elkészítése volt. A sokadik nekifutásra mondhatom azt, hogy ez az én tudásomnak megfelelően tökéletesre sikerült. Adatok: Canon 6D + Venus Otics Laowa 12 mm F/2.8 Skywatcher Star Adventurer 2i, 24×120 sec panorámaképként összeillesztve (ISO 1600). A kápolna és a táj: 3×120 sec panorámaképként összeillesztve (ISO 1600 F/4). Helyszín és idő: Zalaháshágy, Sibrik-kápolna. Időpont: 2021. október 31. 18:00-20:30 KözEI. A kép bal oldalán alul fényszennyezés látható. (Ahogy a legtöbb képet, ezt is érdemes ráklikkeléssel felnagyítani és részleteiben is megnézegetni! Az oldal főszerk.)

 

Makár Dávid fotója
Sibrik-kápolna és a Tejút kevésbé fényes téli oldala. A teljes sötétség beállta és a holdkelte között mindössze 18 perc volt a kép készítésének éjszakáján. Ez elég volt egy jó kis kápolnás asztrotájképhez. Ezúttal a Tejút Perseus csillagképbe eső sávját fotóztam le. Ekkor először próbálkoztam ilyen tejutas fotóval. A kép jobb alsó sarkában még a Fiastyúk is megtalálható. Végre ez alkalommal sikeresen ki tudtam próbálni a nemrég beszerzett Skywatcher Star Adventurer mechanikát. Még mindig szokatlan az Omegon Minitrack után. Kelleni fog majd egy kis idő, amíg megszokom. (Sigma 17-50 mm f/2.8 objektív, 2021. október 24., Zalaháshágy, Sibrik-kápolna, Nikon D7200 kamera Skywatcher Star Adventurer 2i mechanikán, 6×180 sec expozíciós idő ISO 800 érzékenységgel.)

 

Makár Dávid képe
A 2021-es év tejútszezonjának befejező képét lehet fentebb látni. A Föld Nap körüli keringése során évente egyszer a Tejútrendszer közepének helyet adó Nyilas és Skorpió csillagképek irányában látszik a Nap. A Nap erős fényében természetesen nem látszik Galaxisunk közepe; a Tejútrendszer centruma ekkoriban látszólag a napnyugtával együtt nyugszik le és a napkeltével együtt kel fel. (Ez az együttállás jelensége.) A Nap minden év decemberében látszik a Nyilas csillagképben, emiatt kb. novembertől kezdve Galaxisunk centrumát sem vizuálisan, sem távcsővel, sem fotografikusan nem észlelhetjük kb. január közepéig, amikor hajnalonként újra elkezd feltűnni. (Legjobban júniusban látnánk a Tejútrendszer centrumát, amikor éjféltájban delel, de ekkor az éjszakák az északi féltekén, így Magyarországon is rövidebbek. Ezért szoktuk legtöbbször július-augusztusban megfigyelni Galaxisunknak ezt a részét, hiszen akkor további előny, hogy jó az időjárás általában, meleg van éjszaka is, és egybeesik a nyaralási periódusokkal…) Október tehát az utolsó hónap, amikor még a Tejútcentrum érdemben fotózható, megfigyelhető, de az időjárás ekkor már sokszor nem kedvező. Ezért idén majdnem ez lett az utolsó képem róla. Ez a kép Bagodból készült, az egyik törzshelyemről, ami egy szántóföldes úton van a 76-os főút mellett. A képen a Tejutat a Galaxis centrumától a Hattyú csillagképig örökítettem meg. Megfigyelhetjük az Észak-Amerika ködöt: a kép tetején mutatkozik meg kis rózsaszínes folt formájában. Adatok: Nikon D7200 & Sigma 17-50 mm f/2.8 Omegon Minitrack LX2. Expozíció: 3×180 sec (függőleges panoráma) ISO 800, táj: 180 sec ISO800. Időpont: 2021. szeptember 30.

 

Makár Dávid képe
Lenyugvó Tejút egy Bagod melletti virágmezőről. Munkába menet ütötte meg a szememet ez a virágmező, szóval ki is találtam már fejben egy kompozíciót vele és a Tejúttal. 😃 Szeptember 29-én egyik fotós haverommal ki is bicikliztünk ide és megcsináltam egy front utáni tökéletes égbolt mellett. 🙂 Adatok: Nikon D7200 & Sigma 17-50 mm F/2.8 Omegon Minitrack LX2, akkumulátor és páramentesítő fűtés. Expozíciós idők: ég: 13×180 s ISO 800 F/4; táj: 20 s ISO 1000 F/10. Helyszín és idő: Bagod és Zalaegerszeg között a 76-os mellett, 2021. 09. 30. Távcső: Sigma 17-50 mm F/2.8. Kamera: Nikon D7200. Mechanika: Omegon Minitrack LX2. Expozíciós adatok: 13*180 s F/4 ISO 800. (A Tejúttól balra gyönyörűen látszik a Nyilas csillagkép – az oldal főszerk.)

 

Makár Dávid képe
Tejút Makóról. Régóta tervezgetem már, hogy csinálok egy tejútfotót innen, ha már évi 1-2 alkalommal meglátogatom, és szombaton minden feltétel adott volt ahhoz, hogy össze is állhasson végre. A Hold nagyon szűkös határidőt diktált, ugyanis fél 9-kor már kelt fel és 8-tól volt teljesen sötét. Ami a legnagyobb gond volt, hogy a kis mechanikámat nem hoztam magammal, szóval maradt a jó öreg régi módszer: 50-nél is több fotó 15 másodperces záridővel. Az Alföldön eléggé nehéz volt egy jó helyet keresni. Három helyet látogattam meg, végül a negyedik bizonyult jónak az Ószegedi út után. Adatok: Nikon D7200 & Sigma 17-50 mm F/2.8. Égbolt: 72×15 s F/3.5 ISO 3200 17 mm. Táj: két képes panoráma 10 s F/3.5 ISO 800 17 mm. Helyszín és idő: Makótól kicsit nyugatra, 2021. szeptember 25. 19:50 – 20:30 NYISZ között. Expozíciós adatok: 72×15 másodperc.

 

Makár Dávid képe
Teljes Tejút-panoráma a Sibrik-kápolnánál. Vagyis inkább csak egy próbálkozás, mert az összeillesztéssel nagyon sokat szenvedtem. Véletlenül úgy csináltam meg a kép elemeit, hogy azok nem pontosan függőlegesek voltak, hanem egy kicsit dőltek befelé. Sokat kellett hajlítgatni a képet, mire elfogadható lett. Joggal szokták mondani, hogy a tejútív szezonja április-június inkább, és nem szeptember hónap, amikor kora este a Tejút kettészeli az égboltot. A hibák és nehézségek ellenére számomra a tejútív volt a 2021-es év év fő célja az asztrotájképezésben, és ezt a fotót, ami a harmadik ilyen íves felvételem lett, már el tudom könyvelni sikernek. Remélem, nektek is tetszik. Adatok: Nikon D7200 & Sigma 17-50 mm F/2.8 Omegon Minitrack LX2. Páramentesítő fűtés + külső akkumulátor. Égbolt: 15 fektetett képből készült el a panoráma. Az alsó sor: ISO 800 F/4 180 másodperc, felső két sor: ISO 1250 F/4 120 másodperc, kápolna: négy fektetett képből ISO 1600 F/4 120 másodperc. Időpont: 2021. szeptember 6. Helyszín: Zalaháshágy, Sibrik-kápolna.

 

Makár Dávid felvétele
Egyik nap csak úgy egyik fotós haverommal kiugrottunk a Zalaegerszeg és Bagod közötti szántásokba, mert már elvonási tüneteink mutatkoztak. A korai holdfelkelte nagyon szűkösre szabta a határidőt, de még éppen volt annyi idő, hogy csináljak egy Tejút-panorámát. Szerencsés véletlen folytán még 2 meteornak tűnő valamit is sikerült elkapnom, de valójában ezek repülőgépek (függőleges fehér csíkok a képen). Kicsit aggódtunk a vadak miatt, de szerencsére semmi probléma nem volt. Adatok: Nikon D7200 & Sigma 17-50 mm F/2.8 Omegon Minitrack LX2 ISO 1000 120 másodperc F/4. Helyszín és idő: Zalaegerszeg és Bagod között a 76-os főút mellett. 2021. augusztus 25-én 21:30 NYISZ környékén készült a kép.

 

Makár Dávid felvétele
A Tejút teljes júliusi íve egy hétfői éjszakán. Mivel a Tejút “teteje” már nagyon magasan van a horizont felett, kicsit komplikált volt összehozni a fotót, amit az undorítóan párás és poros légkör, valamint a fátyolfelhők sem könnyítettek meg. Egyik 2021-es célom egy Tejút-panoráma volt, és most ez is sikerült. Távcső: Sigma 17-50 mm F/2.8. Időpont: 2021. július 5. Helyszín: Alibánfa, Zala megye. Kamera: Nikon D7200. Mechanika: Omegon Minitrack LX2. Expozíciós adatok: 10 kép összefűzve 2 sorban, 120 sec expozíciós idő ISO 1000 érzékenységen.

 

Makár Dávid felvétele
Még egy Tejút-fotó, mert annyira szeretem Galaxisunkat… Egyik vasárnap éjjel készült, kb. fél 1-kor. Kíváncsi voltam, mennyit tudok kipréselni egy vezetett sima fotóból. Objektív: Sigma 17-50 mm F/2.8. Időpont: 2021. június 13. Helyszín: Kemendollár. Kamera: Nikon D7200. Mechanika: Omegon Minitrack LX2. Expozíciós adatok: az égre 235 másodperc ISO 640 F/4 17 mm-en, a tájra: 60 sec ISO 640 F/2.8 17 mm-en.

 

Makár Dávid felvétele
Amikor megláttam az elkészült képet ott helyben, majdnem leesett az állam. Elképesztően sok részletet ad vissza a Tejút, ha követem az égbolt forgását alacsony érzékenységgel és hosszú záridővel. Az égbolt egy 2×2-es panorámakép a Hattyú régiótól egészen a Skorpióig, ahol a Tejút közepe van. A kápolna se hétköznapi látvány… Ott áll a semmi közepén, kivilágítatlanul, Zala megye egyik legsötétebb környékén. Biztosan még vissza fogok jönni ide. A fényeket a tájon a fejlámpám szolgáltatta. Objektív: Sigma 17-50 mm F/2.8. Időpont: 2021. június 11. Helyszín: Zalaháshágy, Sibrik-kápolna. Expozíciós adatok: égboltra 2×2-es panoráma 17 mm-en, 180 másodperc, ISO 800 F/4; tájra: két képes panoráma 17 mm-en 60 másodperc F/4 ISO 800. Az égboltot Bortle 3-as osztályúnak érzékeltem.