Március 14-én a kedvező időjárást kihasználva végre sikerült kitelepülnöm az udvarra észlelni. A délutáni szél hihetetlen tisztára söpörte a levegőt. Hiába volt a közelben a vasútállomás térvilágítása, most mégsem derengett az egész égbolt narancssárga fényben.

Öröm volt kipakolni a távcsövet és “csak úgy” megcsodálni a Holdat. Megdöbbentő volt, hogy 256x-os nagyítás mellett is tiszta, részletes volt a kép, minimális vibrálást lehetett csak érzékelni a látómezőben. A már-már tökéletes látómező hatására felbátorodva megpróbáltam mobiltelefonnal “belefényképezni” az okulárba. Kíváncsi voltam mi lesz a végeredmény?

Valószínűleg nem kell nagyon részleteznem, hogy csak kézből odatartott és automatán fókuszáló és exponáló képrögzítő eszközzel nem szokás jó felvételeket készíteni. Igen fontos és lényeges a felvétel minősége szempontjából a fényképező eszköz pontos, elmozdulás mentes rögzítése a  megfelelő pozícióban. Ha nem az optikai tengelyben, a párhuzamosság és merőlegesség szabályait be nem tartva készül a felvétel, a kép eltorzulhat, vignettálódhat, geometriailag torzulhat. A felvételen töredék és deformált látómező fog megjelenni. Ha az okulárhoz nem megfelelő távolságra kerül a fényképező eszköz, ami ráadásul autofókusszálással készíti a képet, a képen csak a látómező töredéke fog szerepelni, esetleg nem is élesen. Az automatikus fókuszálás pedig részben a leképzett képre teszi az élességet, részben – és sajnos eléggé dominánsan – az optikai elemek felszínén található lerakódásokra (vagyis a lencséken lévő koszokra, porszemcsékre). Ennek végeredménye zavaró foltok lesznek az elmosódó szélű felvételeken – mobiltelefonnal nem is lehet ennél jobbat csinálni, ne így asztrofotózzunk!

Ettől függetlenül  a ma elérhető, digitális képrögzítésre alkalmas eszközök a régi hagyományos, filmes technológiával dolgozó fényképező gépekhez képest hatalmas előrelépést jelentenek. gyorsan, könnyen, és nem utolsó sorban azonnal látható felvételeket lehet velük készíteni. Ezzel valamennyire elveszik a kép kiválasztásának és beállításának már-már művészi határokat feszegető varázsa. Ha a felvétel nem megfelelő,  fogyazstói társadalom kultúrájának megfelelően eldobható, és azonnal megismételhető. Így a nagy számok törvénye alapján előbb, vagy utóbb biztosan születni fog használható felvétel.

Az én kísérletezéseimnek az eredményei:

A felvétel egyetlen képkocka, amin egy minimálisan igazítottam csak a világos-sötét arányon. Az autofókusz a terminátorra volt beállítva. Ez a terület éles, míg a Hold pereme viszont már elmosódó. A képen a ferdén tartott telefon miatt további elszíneződés és finom elmosódás látható. Ettől függetlenül, jól megfigyelhetők rajta a felszíni részletek.

A kép, két darab képkockából lett összeillesztve. A felszín részletei megfigyelhetők, egyes részek igen látványosan. Ugyan akkor az összeillesztések szélénél a kép ívesen torzult, a képen homályos és színes területek láthatók, amit a nem megfelelően tartott telefon miatt eltorzult kép okoz. Ezt a torzulást próbálta korrigálni a képet összerakó program úgy, hogy az azonos pixeleket összeillesztette, és a szélek hibáit próbálta a kép torzításával ellensúlyozni.

A fenti kép az okuláron keresztül történő fotózás egyik tipikus jegyét a vignettálás viseli magán. Jelen esetben ennek az oka az, hogy a felvételt készítő mobiltelefon optikája nem a megfelelő távolságra és nem a megfelelő pozícióban – jelen esetben ferdén – volt az okulárhoz képest. Mindezektől a hibáktól függetlenül a kép kellően részletes. A vignettálás a képnek ad egy “sajátos” , a múlt század eleji fényképekhez hasonló hangulatot. (Maga a vignettálás – ejtsd vinnyettálás – egy optikai (hiba)jelenség, amit megfelelő minőségú optikával vagy – fényerős eszközök esetében – ún. apodizácis szűrővel lehet eltüntetni. E “hardveres” megoldásokon túl létezik “szoftveres” megoldás is, egy egyenletesen megvilágított objektumról (pl. lepedő vagy az ég a távcsőben) készített felvétellel lehet visszakorrigálni a képet, az ún. mezősimítás (flat-field) keretében, utólag, képfeldolgozó programmal.)

A felsorolt hibalehetőségektől függetlenül, véleményem szerint érdemes a vállalkozó kedvűeknek megpróbálni a mobiltelefonnal történő asztrofotózást. Ma már kaphatók kompakt fényképező gépekhez és mobiltelefonokhoz olyan kiegészítők, amelyek segítségével az okulárhoz, a fókuszírozóhoz rögzíthetjük a fényképező eszközünket, pontosan beállítva ezeket a megfelelő pozícióba. Ezzel a kompromisszumos megoldással egy a saját kategóriájában egy praktikus “asztrofotós” eszközt nyerünk. Természetesen, ahogy a felhasználó rákap az ezzel a technikával történő amatőrcsillagász képrögzítésre, úgy fognak megjelenni az igények a célnak jobban megfelelő, hatékonyabb, minőségibb képrögzítésre. Így lényegében a “fotós” megteszi az első lépéseket azon az úton, amelynek a végén a minőségi feladat orientált képrögzítő eszközök és kiszolgáló szoftverei találhatók….

A mellékelt kép EQ-5 GoTo-s mechanikára feltett 120/1000-es refraktor (Skywatcher-gyártmány) primér fókuszában készült Kaposvárról, szűrő nélkül, Canon EOS 700D fényképezőgéppel. Az expozíciós idő 1/640 sec volt, az érzékenység ISO 1000, a fehéregyensúly automatikus. A légköri átlátszóság 7-8, a nyugodtság 7 körüli volt. A kép készítésének időpontja: 2016. január 22. 17:24 UT.

VCSE - Első asztrofotóm: A Hold - Fábián Kálmán
VCSE – Első asztrofotóm: A Hold – Fábián Kálmán

Ez a legelső csillagászati felvételem. A kép másik érdekessége a terminátor mellett látható Pythagoras-kráter, ami éppen a kép szélén látszik. illetve a Copernicus kráter és a Tycho-kráterek szép sugársávjai.

A szép első csillagászati felvételhez gratulál a VCSE!

A most következő az első nyilvánosságra hozott, egyben célzott megfigyelés a VCSE távvezérelt csillagdájából

A 2015. december 23-i Aldebaran-fedés kilépéséről az alábbi három fotót Bánfalvi Péter és Csizmadia Szilárd készítette a VCSE távvezérelt egyesületi csillagdájából. A felvétel technikai adatai: 250/1200-as Newton-távcső, kómakorrektorral, Canon 6D (nem átalakított) fényképezőgéppel, ISO 100 érzékenységgel és 1/250 sec expozíciós idővel. A képeken az Aldebaran-t a Hold peremének közelében, kb. 7 óránál érdemes keresni (a kamera orientációja miatt ez kb. nyugat az égen).

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

Az első felvétel közvetlenül a kilépés után ábrázolja az Aldebarant közel a Hold pereméhez (19:22:22 UT-kor, Zalaegerszegen a kilépés előrejelzett időpontja 19:22:21 UT volt). A kép alján, kissé balra, a képre mereven bámulva kell keresni az Aldebarant, éppen látszik, ahogy kibújik a Hold mögül a vörös óriáscsillag. (Látszó mérete a Holdénál azonban jóval kisebb.) A kilépés pontosan az előrejelzett időpontban történt tehát, rá egy másodpercre már éppen észrevenni a csillagot.

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

A második képen már eltávolodott a Hold a Bika főcsillagától – ez a kép 19:23:00 UT-kor, 39 másodperccel a kilépés után készült, és már könnyedén elválasztható a kép alján látszó Aldebaran a Holdtól.

VCSE - Hold - Aldebaran
VCSE – Hold – Aldebaran

A harmadik kép 19:25:24 UT-kor, három perccel és 3 másodperccel a kilépés után készült. Az Aldebaran már jelentős távolságra látszik kísérőnktől. Az észlelés érdekessége, hogy a konkrét képeket Csizmadia Szilárd készítette, aki Berlinből vezérelte a Zalaegerszegen található műszert. Az Aldebaran a Hold fényes oldalán lépett ki, ezért a kép alsó részén látható (az égen kb. nyugatra). Utána szép együttállást lehetett látni még órákon át.


A fenti videón pedig az észlelés során 12 másodpercenként készített képekből összeállított sorozatfelvétel animációja tekinthető meg. Az észlelés végét ködösség zavarta meg, az animáción ez is jól kitűnik. A távcső az Aldebarant követte, ezért látszik a Hold mozogni a képeken.

Nagy Felícián tagtársunk beszámolója.

A számomra régóta várt Holdfogyatkozás végre lezajlott, ami Csornát derült éggel fogadta. Nagyon hideg éjszaka volt, de még ez se tántorított el egy percig sem az észleléstől. Érdekes volt látni, ahogy a Hold fényszennyező hatása csökken, végül szinte teljesen megszűnik, ahogy egészében a Föld árnyékába kerül. Ekkor egy ,,égő gömbhöz” hasonlító dologként pózolt az égen a fényképezőm előtt. A megfigyelés sky-watcher 120/1000 refraktorral és Canon EOS 700D fényképezőgéppel történt. Az égitestek, mint egy csodás mozifilm szórakoztattak: extra történés volt, mikor a Hold súrolva elfedte az XZ 54728-at. Ez az esemény is egy kiváló alkalom volt az Univerzum méretein, a testek mozgásán, a rendszerek dinamikáján való elmélkedésre, egy ,,gyakorlati példán” keresztül!

VCSE - Holdfogyatkozás - Nagy Felícián
VCSE – Holdfogyatkozás – Nagy Felícián

 

VCSE - Holdfogyatkozás - Nagy Felícián
VCSE – Holdfogyatkozás – Nagy Felícián

Olvasd tovább

A Hold hamuszürke-fény jelenségének létrejöttét az 1. ábra mutatja be. A Nap megvilágítja a Földet és a Holdat is. A Hold megvilágított részét látjuk holdsarlóként. A Föld megvilágított részéről a napfény visszaverődik mindenfelé, így a Hold felé is. A Hold éjszakai fele ezt a fényt az újhold környéki napokban képes visszaverni, és ez a visszavert fény eljut a Földre, ahonnét megfigyelhető. Amikor a Hold utolsó negyed és első negyed között van, akkor jól lehet látni a Hold éjszakai oldalán a Föld visszavert fényét.

A címlapon közölt kép (Pető Zsolt munkája) a Holdat, mellette a Vénuszt és feljebb távolabb a Jupitert mutatja. A szép együttállás 2008. december 6-án zajlott. A Hold vékony sarlója mellett azonban észrevehetjük az azt teljes koronggá, szabályos kör alakúvá kiegészítő halvány derengést, amely alig válik el az égbolttól, mégis határozottan látszik. Ez a halvény derengés a Hold hamuszürke fénye.

1. ábra:A hamuszürke-fény jelenség létrejöttének magyarázata. - VCSE - VEGA
1. ábra:A hamuszürke-fény jelenség létrejöttének magyarázata. – VCSE – VEGA

A hamuszürke fényt szabad szemmel, binokulárral és kis távcsővel egyaránt meg lehet figyelni. A Hold hamuszürke fényéről és megfigyeléseiről már több ízben is írtunk a VEGA-ban:

Vega 7. szám 9-11 oldalak (1993)

Vega 11. szám 4-5. oldalak (1993)

Vega 30. szám 7-9. oldalak (1997)

Vega 32. szám 6-10. oldalak (1997)

Vega 53. 16. oldal (2000)

Érdemes az érdeklődő olvasónak ezeket a cikkeket át-tekintenie (honlapunkról letölthetők). A hamuszürke fény erőssége, észlelhetősége a holdfázisnak is függvénye. Amikor a holdsarló kicsi, akkor a sarló még nem nagyon fényes. Ezért mellette a hamuszürke fényt könnyen megpillanthatjuk. Újholdhoz közelebb a Hold éjszakai oldalának sokkal nagyobb részét mutatja felénk, így több földfényt tud visszaverni: a hamuszürke fény erősebb.

Egy hamuszürke fény megfigyelés adatlapja és kitöltendő rovatai a következők (ld. még az észlelőlapot a szomszéd hasábban).

VCSE-VEGA - hamuszürke fény észlelőlapja
VCSE-VEGA – hamuszürke fény észlelőlapja

Az észlelőlap első két rovata (észlelő neve és észlelés helye) magától értetődő. Az időpont megadásánál húzzuk alá vagy keretezzük be, hogy az időpontot UT-ben, KöZEI-ben vagy NYISZ-ben adtuk-e meg. (UT: greenwhichi idő, KöZEI: Közép-Európai Idő, megegyezik a mi téli időszámításunkkal (KözEI = UT+1 óra), NYISZ: nyári időszámítás, NYISZ = UT + 2 óra). Ha szabad szemmel észlelünk, húzzuk azt alá, ha binokulárral vagy távcsővel, adjuk meg adatait (binokulárnál a nagyítás és az átmérő, pl. 7×50 B, ahol a B betű a binokulár megnevezése, távcsőnél az átmérő és a fókusz mm-ben, pl. 100/1000 és a nagyítás.) Nem szükséges az észlelőlapot innen kivágni, e-mailben vagy papírlapon is beküldhető.

Szabad szemes és binokulárral végzett észlelésnél elegendő csak az átlátszóságot megadni, a nyugodtság megadásának csak távcsöves észlelésnél van értelme. A skálafokozatok megtalálhatók itt: http://www.vcse.hu/ vega/utmutato/page1.html. Az átlátszóság azért különösen fontos, mert derült, nagyon tiszta időben a hamuszürke fény jobban látszik.

A hamuszürke fény skálafokozatai:

Z:  negatív észlelés, a hamuszürke fény nem látszik.

A: alig üt el az égtől, igen sötét.

B: sötét, de könnyebben észrevehető.

C: közepes erősségű, de szélei gyengén, bizonytalanul határoltak.

C+: közepes erősségű, de szélei jól határoltak.

D: igen erős, világos, szélei jól határoltak.

E: igen erős, egy vagy több holdtenger látszik benne.

(A C+ és az E fokozatot 2011-ben vezettük be, a korábbi tapasztalatok alapján ugyanis a skála nem volt elég finom. Az észlelők saját tapasztalataik alapján írhatnak + és – jeleket, pl. E- vagy B+, ha a skálát tovább kell finomítani az észlelés jobb leírása érdekében.)

Ha binokulárral vagy távcsővel nézzük a jelenséget, akkor a sötét oldalon, a hamuszürke fényben néha a holdtengerek kivehetők. Ha ilyet látunk, jegyezzük fel az “egyéb jellegzetességek” rovatba.

Az észleléseket – lehetőleg e-mailben a vcse@vcse.hu címre – az alábbi határidőkig kell beküldeni:

november, december, januári észleléseket: február 6-ig

február, március, áprilisi észleléseket: május 6-ig

május, június, júliusi észleléseket: augusztus 6-ig

augusztus, szeptember és októberi észleléseket: novem-ber 6-ig

Az észlelők neveit és észleléseiket a VEGA-ban közzétesszük.

A VEGA korábbi számaiban már többször közöltünk hamuszürke fény-észleléseket. A jobb áttekinthetőség kedvéért ezeket most egységes formátumban ismét leközöljük:

  1. már. 20. D Csz 40/360L, 40x HK=4,39, A hamuszürke fény világos, mélyszürke színű, éles, határozott pereme van. (V7/10)
  1. feb. 28. D Csz, 48/540L, 108x, HK=5,16,  D             Ila, 48/540L, 90x, HK=5,16,  D             Szt, 48/540L, 108x,  HK=5,16  (mindhárom V11/4)
    már. 28. B Csz, szabad szem, HK=7,14,   C                Csz, 48/540L, 30x, HK=7,2,  (mindkettő V11/4)
  1. már. 5. C Pzs, 10x50B, hajnali ég,  HK=22 (V30/8-9)
  1. már. 6. C Pzs, 10x50B, hajnali ég, HK=23 (V30/8-9)
  1. már. 14. A Pzs, 10x50B, HK=1 (V30/8-9)
  2. már. 15. D Pzs, 10x50B, HK=2 (V30/8-9)
  3. már. 16. D Pzs, 10x50B, HK=3 (V30/8-9)
  4. már. 17. D Pzs, 10x50B, HK=4 (V30/8-9)
  5. már. 20. C Pzs, 10x50B, HK=7 (V30/8-9)
  6. ápr. 19. D Pzs, 10x50B, HK=7 (V30/8-9)
  7. máj. 16. D Pzs, 10x50B, HK=6 (V30/8-9)
  8. jún. 15. D Pzs, 10x50B, HK=6 (V30/8-9)
  9. feb. 2. D Pzs, 10x50B, HK=3 (V30/8-9)
  10. feb. 3. D Pzs, 10x50B, HK=4 (V30/8-9)
  11. feb. 4. D Pzs, 10x50B, HK=5 (V30/8-9)
  12. dec. 7. D Csa, 7x50B, HK=5 (V30/8-9)
  13. dec. 11. B Csa, 7x50B, HK=8 (V30/8-9)
  14. dec. 12. A Csa, 7x50B, HK=9 (V30/8-9)
  15. feb. 23. C Pzs, 10x50B, HK=4 (V30/8-9)
  16. feb. 23. A Pzs, 10x50B, HK=8 (V30/8-9)
  17. márc. 5. D Csa, 7x50B, HK=4 (V30/8-9)
  18. feb. 10. D Csa, 7x50B, HK=3,1 (V32/6)
  19. feb. 11. Z Csa, 7x50B, HK=4 (párás ég)                                       (V32/6)
  20. feb. 13. B Csa, 7x50B, HK=6,1 (felhők)                                        (V32/6)
  21. dec. 3. D Kzs, 106/500L, 50x HK =25,1                                     (V53/16)
  1. ápr. 9. E Csa, 10x50B, HK=2,3. A binokulárban jól látszanak a holdtengerek. (V81/8)
  1. ápr. 5. E Csz, szabad szemmel, HK=2,2

HK: a Hold kora (az újholdtól eltelt napok száma). L: lencsés távcső. x: távcső nagyítása (20x: hússzoros nagyítás). Zárójelben az észlelés közlésének első helye (V: VEGA, utána a lap sorszáma és az oldalszám).

Névkódok: Csa: Csizmadia Ákos, Csz: Csizmadia Szilárd, Ila: Illés Anita, Kzs: Kovács Zsolt, Pzs: Pető Zsolt, Szt: Szekeres Tibor.

A megfigyelések száma:

Csizmadia Ákos                                 8

Csizmadia Szilárd                              5

Illés Anita                                           1

Kovács Zsolt                                       1

Pető Zsolt                                           15

Szekeres Tibor                                   1            

Összesen:                                             31 megfigyelés

összefüggés a Hold kora és a hamuszürke fény erőssége között. - VCSE - VEGA
összefüggés a Hold kora és a hamuszürke fény erőssége között. – VCSE – VEGA

A Hold kora függvényében felrajzolhatjuk a hamuszürke fény erősségét is . A vízszintes tengelyen az újholdtól eltelt napok számát tüntettük fel: 0 az újhold napja, a negatív számok az újhold előtti napokat jelzik, a pozítiv számok az újhold utániakat. (Utolsó negyed tehát kb. -7,4 napnál, első negyed +7,4 napnál van ezen a skálán). A következő átváltásokat használtuk az ábra elkészítéséhez: Z = 0, A=3, B=6, C=9, D=12 és E=15. (Így lehetőség lesz később beilleszteni ebbe a listába az alfokozatokat, ha valaki a + és – alfokozatokat is használja majd.) A behúzott vonalak a hamuszürke fény észlelő által látható erősségének a megfigyelésekből várt menetét mutatják. Ez csak egy nagyon előzetes eredmény, a jövőben – több észleléssel – pontosítható. Lehetséges, hogy a hamuszürke fény már az újhold utáni 6. nap után elkezd kevéssbé látható lenni, de az is lehet, hogy csak gyengébb megfigyelési körülmények okozzák ezt az érzetet, és egészen a 7. napig feltűnően ragyog, és a 9. napon tűnik csak el.

Hajnali megfigyelés alig van, az utolsó negyedtől az újholdig tartó időszakból különösen jó lenne, ha lenne megfigyelés. Arról jelenleg semmit nem tudunk, hogy a felsőlégkör állapotától (pl. mennyi vulkanikus hamu és egyéb szennyeződés van a légkörben), valamint a Föld felhőkkel való borítottságától (a felhők több napfényt vernek vissza, mint a szárazföldek vagy a tenger) hogyan  függ a hamuszürke fény láthatósága. Ha lenne a következő két-három év minden lunációjából (a lunáció a Hold egy Föld körüli keringésének időszaka) 5-6 megfigyelés, akkor már esetleg tudnánk felelni ezekre a kérdésekre. Ezért lenne igazán időszerű, ha minél többen és hosszabban végeznék ezt az egyszerű megfigyeléssorozatot.

Mindezek nagyon is csak előzetes eredmények. Mivel a megfigyelések szabad szemmel és binokulárokkal is végezhetők, és nem vesznek igénybe alkalmanként az észlelés lejegyzésével együtt két-három percnél többet, mindenkit biztatunk a megfigyelésekre, és az eredményeknek a vcse@vcse.hu e-mail címre történő beküldésére! A megfigyeléseket nagyon várjuk!