Azt a meteort (hullócsillagot) hívjuk tűzgömbnek (ang. fireball), amelyik fényessége meghaladja a -4 magnitúdót. (A fényességhatár választásának az az oka, hogy a Vénusz bolygó általában ilyen fényes (kerekített érték), és ennél fényesebb, pontszerű összehasonlító objektum nincs az égbolton; a Vénusznál már csak a kiterjedést mutató Hold, Nap, néha egy-egy üstökös vagy tűzgömb/bolida fényesebb.) Azokat a tűzgömböket, amelyek útjuk végén robbannak és több darabra válnak szét, bolidáknak nevezzük. (Egyes csillagászok azonban mindent bolidának hívnak, amelyik tűzgömb -14 magnitúdónál fényesebb – ekkora fényt keltő meteor már pici krátert is vághat. Szokás még a -17 magnitúdónál fényesebb bolidákat néha szuperbolidának is nevezni. Ezek kb. nem egészen 53-szor fényesebbek (kb. 4,3 magnitúdóval), mint a telehold.) A robbanás gyakran fényfelvillanással (ang. flash) jár, ezt magyarul pukkanós meteornak vagy pukkanós tűzgömbnek nevezzük: a jelenség a vége felé hirtelen, pukkanásszerűen felvillan (noha hangjelenség a legritkább esetben kíséri csak a robbanást, és az is csak kb. 20-60 másodperc múlva éri el a közelben lévő megfigyelőt). Nem kell ahhoz tűzgömbnek lenni, hogy egy hullócsillag pukkanjon, halványabb meteorok is képesek erre.

2023. január 11-én hajnalban 06:49:03-kor (Közép-Európai Idő szerint), már a világosodó égbolton rögzített egy ilyen pukkanós meteort a zalaegerszegi AMS91 meteorkamera, amelyet a Magyar Meteoritikai Társaság és a VCSE közösen üzemeltet. A meteor fényességét legfényesebb pillanatában -2,5 magnitúdósra becsültük, így nem éri el a tűzgömbök határát, de a fényesebb, látványosabb hullócsillagok közé tartozik. Mind a fotón, mind a videón jól látszik, hogy pukkant pályája végéhez közel.

Ugyanezt a tűzgömböt sok más magyar állomás felhősödés miatt nem észlelte, de Zalaegerszegen derült volt. De pl. az AMS18 jelű, a budapesti Konkoly Obszervatóriumban működő kamera, a becsehelyi AMS71, a bécsi AMS85 és a Szlovákia-beli hurbanovói (ógyallai) AMS95 kamera szintén rögzítette a jelenséget. Mivel Zalaegerszegről nézve a zenitben látszódott, szinte a város felett haladt el sok tíz km magasan a meteor.

A meteortudományban az egyik legszebb az, hogy bármikor történhet olyan esemény, amire senki sem számít. Vannak olyan események, amelyek ismert meteorrajokkal kapcsolatosak, gondoljunk csak a múlt évre, 2021-re, amikor a Perseidák lecsengő fázisában hirtelen emelkedni kezdett az aktivitás és újabb maximum következett be! Aztán vannak olyan események is, amelyek teljesen váratlanul következnek be, meglepetést okozva ezzel a meteorkutatóknak és a téma iránt érdeklődőknek. Utóbbi történt 2022. augusztus 16/17. éjszakáján, amikor egy eddig ismeretlen meteorraj aprócska darabjai izzottak fel Földünk légkörében.

A HU0002 kamera által detektált sporadikus meteorok 2022.08.16/17-e éjszakáján. Zölddel jelöltem az új meteorrajhoz társítható meteorokat, amelyek szépen kirajzolják a radiánst.

Hosszas fontolgatás, majd tervezgetés után augusztus elején vásároltam egy GMN meteorkamerát, azzal a céllal, hogy hozzájárulhassak én is értékes meteoradatokkal e tudományhoz. A kamera a HU0002 azonosítót kapta. (Ajánlom megtekintésre a globalmeteornetwork.org oldalt; hamarosan a GMN-ről, valamint magáról a meteorkamera-rendszerről is tervezek írni egy bemutatót, beszámolót.) Augusztus 13/14-e éjszakája volt az első olyan észlelés, amikor már minden a helyén volt, az asztrometriai beállítások pontosak voltak. Ez önmagában öröm, a bónusz pedig az, hogy gyönyörű Perseidákat sikerült fogni értékes pozíció- és sebességadatokkal együtt!

Olvasd tovább

2021. október 2-án 18:58:37 UT-kor a Zala megyei Nagyradáról nézve egy szép lassú, méltóságteljes, narancsos színű, épphogy negatív fényrendű meteor húzott át a dél-délnyugati ég felől keletre. Szeretem a lassú meteorokat, mert valamivel több idő jut arra, hogy megfigyeljem őket, mint villámgyors társaikat. Ennél a meteornál szerencsém volt, mert épp a látóterem közepének közelében haladt, láthattam kezdetétől végéig és kis felfénylését is észrevettem. Még nagyobb szerencse talán, hogy a fényképezőgépemmel is sikerült lencsevégre kapni, így utólag lehetőségem volt egy kicsit „kutakodni” a meteor után.

A meteor a kép bal felső részén látható. Canon 1200D, 10mm Sigma halszemobjektív, f/2.8. Expozíció: 45 sec, ISO 1600 (Pető Zsolt felvétele)
A meteor a kép bal felső részén látható. Canon 1200D, 10 mm Sigma halszemobjektív, f/2.8. Expozíció: 45 sec, ISO 1600 (Pető Zsolt felvétele)

Olvasd tovább

VCSE - Szlovéniai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. a
VCSE – Szlovákiai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. aug. 10-én (Petr Horálek képe 2016-ból)

A minden év július 17-től augusztus 24-ig jelentkező Perseida-meteorraj minden évben megbízhatóan produkálja magát és látványos, megfigyelésre érdemes csillaghullást okoz. A raj aktivitása jól ismert és nagyon jól előrejelezhető. A szökőévek okozta naptárváltozások és a raj pályája miatt a maximum néha augusztus 11/12-ére, gyakrabban hol 12/13-ra, hol augusztus 13/14-e éjszakájára esik. Legalább két előrejelzés létezik arra nézve, hogy 2021-ben, mikor lesz a maximum. Az egyik szerint: 2021-ben a Nemzetközi Meteoros Szervezet (International Meteor Organization, IMO) Meteor Shower Calendarjának előrejelzése szerint a maximum éjszakája 2021. augusztus 12/13-án lesz. Egész pontosan 2021. augusztus 12-én 21-24 óra NYISZ között találkozik a Perseidák legsűrűbb meteorfelhőrészével a Föld. Teljes sötétség kb. 22:30-tól lesz, de csillagászati és közte hullócsillag-megfigyelések legtöbbjére az ég már kb. 21:30-tól kellőképpen sötét. A Perseidák radiánsa azonban ekkor még alacsonyan jár, ezért nem látunk sok meteort. Bár az aktivitás árnyalatnyit, lényegtelent csökken éjfél után, a radiáns ekkor emelkedik magasra, és ekkor lehet igazán sok meteort látni majd. Igazán tapasztalt észlelők nyomán el lehet mondani, hogy a legtöbb meteort hajnali három és fél öt között lehet látni a Perseidákból. Kompromisszumképpen az ajánlható azoknak, akik több meteort szeretnének látni egy óra alatt, hogy 23 óra után érdemes kezdeni a megfigyeléseket és egész hajnalig folytatni – az igazán elszántak, akik beérik kevesebb meteorral is, már sötétedéstől figyelhetnek, és megfigyelhetik, hogyan nő a meteorok száma az órák elteltével. A másik szerint: Robert Lunsford az American Meteor Society-tól (AMS, Amerikai Meteoros Társaság) a maximum egy nappal előbb lesz, 2021. augusztus 11/12-e éjszakáján. (Előrejelzéseit lásd pl. itt, vagy itt. Érdekes módon, a káosz növelésére, az IMO is megismételte a saját oldalán, a saját Meteor Shower Calendárjának ellentmondva Lunsford előrejelzéseit itt.)

Valójában a Perseidáknak nagyon erős az akticitása augusztus 11-től augusztus 13-a hajnaláig, erre utal is pl. maga Lunsford is, de a The Farmer’s Almanac is, és az EarthSky oldal is. E sorok szerzője az IMO előrejelzését tartja kissé megbízhatóbbnak.

Valójáb an az, aki nagyon sok hullócsillagot szeretne látni laikusként, annak elég, ha augusztus 11-e, 12-e és 13-a hajnalán kimegy nézelődni. Aki amatőrcsillagászként szeretné meghatározni a maximum pontos idejét, az a bevett észlelési módszerekkel számolja  ameteorokat lehetőség szerint a maximum előtt és után annyi éjszaka hajnalán, amennyin csak teheti. Ebből lesz meg mérési, észlelési alapon, mikor is következik be a maximum. Ezt tudományra is lehet használni, a jövőbeli előrejelzések egységesítésére és pontosítására, és hasznos, kellemes időtöltést jelent a meteorok szakszerű számlálása.

Olvasd tovább

Az IAU ET 4776 (2020. május 21.) közölte, hogy a déli féltekén két új meteorrajt fedeztek fel: a Gamma Piscis Austrinidákat, és a Szigma Phoenicidákat. Mindkettőről azt gyanítja a felfedező, P. Jenniskens, hogy hosszú periódusú üstökösökből származnak. A felfedezéshez 2020. május 15-17-i CAMS Namíbia meteorradar-adatokat használtak fel.

Mindkét raj radiánskoordinátái és pályaelemei 2000.0-s epochára vonatkoznak.

A Gamma Piscis Austrinidák radiánsának pozíciója: RA = 341,9 ± 0.8 fok, D = -31,0 ± 0,4 fok. Ennek alapján Magyarországról delelése idején a radiáns a horizont fölé jön 11-12 foknyira, vagyis nem nagyon. Ebből következőleg nagyon kicsi, de nem nulla az esély, hogy ilyen meteorokat észleljünk hazánkból. A  rajtagok nagyon gyorsak, geocentrikus sebességük 67 ± 0,9 km/s. Tizenöt rajmeteor légkörbeli és naprendszerbeli pályáját lehetett meghatározni, ez alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei:

Fél nagytengely: a = 18 CSE

Napközelpont: q = 0,986 ± 0,005 CSE

Excentricitás: e = 0,946 ± 0,074

Inklináció: i = 143,6 ± 0,8 fok (vagyis retrográd pályán mozog a raj)

Perihélium argumentuma: 341,6 ± 2,2 fok

Felszálló csomó hossza: 235,5  ± 0,8 fok

A raj tagjainak pályája meglehetősen szór e középértékek körül, ami arra utal, hogy már idősebb, és akár évente jelentkező rajról lehet szó, amit radiánsának kis horizont feletti magassága miatt nem vettek észre az északi féltekén élők korábban.

A Szigma Phoenicidák radiánsa a RA = 355,0 ± 1.0, D = -52,4 ± 0,9 fok pozícióban van, vagyis Magyarországról nézve sosincs a horizont felett. Ezért rajtagokat sem csíphetünk el belőle. Geocentrikus sebessége 56,7 ± 0,9 km/s. 14 rajtagra sikerült pályát mérni, ennek alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei a következők:

Fél nagytengely: a = 29 CSE

Napközelpont: q = 1,005 ± 0,002 CSE

Excentricitás: e = 0,965 ± 0,053

Inklináció: i = 104,7 ± 1,3 fok (vagyis retrográd pályán mozog ez a raj is)

Perihélium argumentuma: 351,2 ± 1,5 fok

Felszálló csomó hossza: 235,4  ± 0,4 fok

A Szigma Phoenicidák tagjai az előző rajjal ellentétben még nem nagyon szóródtak szét a közepes pálya körül. 10 rajtag a 14-ből, aminek a pályáját sikerült megmérni, egy mindössze 12 órás időablakon belül jelentkezett. Az ilyen fiatal rajokra jellemző, hogy még nem húzódtak szét a rajtagok a teljes pálya mentén, tehát lehetséges, hogy ez a raj nem jelentkezik évről-évre, csak néhány évente.

E két raj az IAU sorszámozása szerint az 1034-ik és 1035-ik ismert meteorraj.

(Az IAU ET-khez az MCSE szívességéből jutunk hozzá.)