VCSE - Szlovéniai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. a
VCSE – Szlovákiai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. aug. 10-én (Petr Horálek képe 2016-ból)

A minden év július 17-től augusztus 24-ig jelentkező Perseida-meteorraj minden évben megbízhatóan produkálja magát és látványos, megfigyelésre érdemes csillaghullást okoz. A raj aktivitása jól ismert és nagyon jól előrejelezhető. A szökőévek okozta naptárváltozások és a raj pályája miatt a maximum néha augusztus 11/12-ére, gyakrabban hol 12/13-ra, hol augusztus 13/14-e éjszakájára esik. Legalább két előrejelzés létezik arra nézve, hogy 2021-ben, mikor lesz a maximum. Az egyik szerint: 2021-ben a Nemzetközi Meteoros Szervezet (International Meteor Organization, IMO) Meteor Shower Calendarjának előrejelzése szerint a maximum éjszakája 2021. augusztus 12/13-án lesz. Egész pontosan 2021. augusztus 12-én 21-24 óra NYISZ között találkozik a Perseidák legsűrűbb meteorfelhőrészével a Föld. Teljes sötétség kb. 22:30-tól lesz, de csillagászati és közte hullócsillag-megfigyelések legtöbbjére az ég már kb. 21:30-tól kellőképpen sötét. A Perseidák radiánsa azonban ekkor még alacsonyan jár, ezért nem látunk sok meteort. Bár az aktivitás árnyalatnyit, lényegtelent csökken éjfél után, a radiáns ekkor emelkedik magasra, és ekkor lehet igazán sok meteort látni majd. Igazán tapasztalt észlelők nyomán el lehet mondani, hogy a legtöbb meteort hajnali három és fél öt között lehet látni a Perseidákból. Kompromisszumképpen az ajánlható azoknak, akik több meteort szeretnének látni egy óra alatt, hogy 23 óra után érdemes kezdeni a megfigyeléseket és egész hajnalig folytatni – az igazán elszántak, akik beérik kevesebb meteorral is, már sötétedéstől figyelhetnek, és megfigyelhetik, hogyan nő a meteorok száma az órák elteltével. A másik szerint: Robert Lunsford az American Meteor Society-tól (AMS, Amerikai Meteoros Társaság) a maximum egy nappal előbb lesz, 2021. augusztus 11/12-e éjszakáján. (Előrejelzéseit lásd pl. itt, vagy itt. Érdekes módon, a káosz növelésére, az IMO is megismételte a saját oldalán, a saját Meteor Shower Calendárjának ellentmondva Lunsford előrejelzéseit itt.)

Valójában a Perseidáknak nagyon erős az akticitása augusztus 11-től augusztus 13-a hajnaláig, erre utal is pl. maga Lunsford is, de a The Farmer’s Almanac is, és az EarthSky oldal is. E sorok szerzője az IMO előrejelzését tartja kissé megbízhatóbbnak.

Valójáb an az, aki nagyon sok hullócsillagot szeretne látni laikusként, annak elég, ha augusztus 11-e, 12-e és 13-a hajnalán kimegy nézelődni. Aki amatőrcsillagászként szeretné meghatározni a maximum pontos idejét, az a bevett észlelési módszerekkel számolja  ameteorokat lehetőség szerint a maximum előtt és után annyi éjszaka hajnalán, amennyin csak teheti. Ebből lesz meg mérési, észlelési alapon, mikor is következik be a maximum. Ezt tudományra is lehet használni, a jövőbeli előrejelzések egységesítésére és pontosítására, és hasznos, kellemes időtöltést jelent a meteorok szakszerű számlálása.

Olvasd tovább

Az IAU ET 4776 (2020. május 21.) közölte, hogy a déli féltekén két új meteorrajt fedeztek fel: a Gamma Piscis Austrinidákat, és a Szigma Phoenicidákat. Mindkettőről azt gyanítja a felfedező, P. Jenniskens, hogy hosszú periódusú üstökösökből származnak. A felfedezéshez 2020. május 15-17-i CAMS Namíbia meteorradar-adatokat használtak fel.

Mindkét raj radiánskoordinátái és pályaelemei 2000.0-s epochára vonatkoznak.

A Gamma Piscis Austrinidák radiánsának pozíciója: RA = 341,9 ± 0.8 fok, D = -31,0 ± 0,4 fok. Ennek alapján Magyarországról delelése idején a radiáns a horizont fölé jön 11-12 foknyira, vagyis nem nagyon. Ebből következőleg nagyon kicsi, de nem nulla az esély, hogy ilyen meteorokat észleljünk hazánkból. A  rajtagok nagyon gyorsak, geocentrikus sebességük 67 ± 0,9 km/s. Tizenöt rajmeteor légkörbeli és naprendszerbeli pályáját lehetett meghatározni, ez alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei:

Fél nagytengely: a = 18 CSE

Napközelpont: q = 0,986 ± 0,005 CSE

Excentricitás: e = 0,946 ± 0,074

Inklináció: i = 143,6 ± 0,8 fok (vagyis retrográd pályán mozog a raj)

Perihélium argumentuma: 341,6 ± 2,2 fok

Felszálló csomó hossza: 235,5  ± 0,8 fok

A raj tagjainak pályája meglehetősen szór e középértékek körül, ami arra utal, hogy már idősebb, és akár évente jelentkező rajról lehet szó, amit radiánsának kis horizont feletti magassága miatt nem vettek észre az északi féltekén élők korábban.

A Szigma Phoenicidák radiánsa a RA = 355,0 ± 1.0, D = -52,4 ± 0,9 fok pozícióban van, vagyis Magyarországról nézve sosincs a horizont felett. Ezért rajtagokat sem csíphetünk el belőle. Geocentrikus sebessége 56,7 ± 0,9 km/s. 14 rajtagra sikerült pályát mérni, ennek alapján a rajtagok közepes (átlagos) pályaelemei a következők:

Fél nagytengely: a = 29 CSE

Napközelpont: q = 1,005 ± 0,002 CSE

Excentricitás: e = 0,965 ± 0,053

Inklináció: i = 104,7 ± 1,3 fok (vagyis retrográd pályán mozog ez a raj is)

Perihélium argumentuma: 351,2 ± 1,5 fok

Felszálló csomó hossza: 235,4  ± 0,4 fok

A Szigma Phoenicidák tagjai az előző rajjal ellentétben még nem nagyon szóródtak szét a közepes pálya körül. 10 rajtag a 14-ből, aminek a pályáját sikerült megmérni, egy mindössze 12 órás időablakon belül jelentkezett. Az ilyen fiatal rajokra jellemző, hogy még nem húzódtak szét a rajtagok a teljes pálya mentén, tehát lehetséges, hogy ez a raj nem jelentkezik évről-évre, csak néhány évente.

E két raj az IAU sorszámozása szerint az 1034-ik és 1035-ik ismert meteorraj.

(Az IAU ET-khez az MCSE szívességéből jutunk hozzá.)

VCSE – A tűzgömb fényképe – Forrás: Watchers

A nevezetes kassai meteorhullás tizedik évfordulója nagy tűzgömbbel örvendeztetett meg minket. 2020. február 28-án, de. 10:34 körüli KÖZEI órakor egy nappali tűzgömbre lettek figyelmesek sokan, és több meteorológiai, illetve autós kamera megörökítette a tűzgömböt, vagy annak nyomát.

Az első jelzést Bánfalvi Péter tagtársunktól, régi amatőrcsillagásztól és meteormegfigyelőtől kaptuk (egyben elnökségi tagunk is). Tudósítását a VCSE levelezőlistájára küldte, beszámolóját teljes egészében idézzük az alábbiakban:

RENDKÍVÜLI METEOR: Ma 2020. február 28-án 10.30-kor a nappali égen fényes (talán -15-18 mg) meteort láttam. Az irányából ítélve (Zalaegerszegről dél-nyugat irányban, 45 fok magasan) Szlovénia felett száguldhatott. 45 fokos szögben lefelé haladt. A csóvája kb. 6 fokos volt. Életem nagy csillagászati látványosságainak egyike!!!  

Derült eget!
Bánfalvi Péter”
Az ilyen fényességű nappali tűzgömbök rendkívül ritkák, és mert nappal is látszanak, bizonyossággal állítható, hogy meteorhullást is okoznak. Az alábbiakban közölt videók és képek megerősítik, hogy a jelenség lehetett valóban ilyen fényes (a telehold fényessége -12,7 magnitúdó!). Egyes előzetes becslések alapján, amelyeket a videókra alapoznak, akár a -24…-25 magnitúdót is elérte a jelenség csúcsfényessége – ez rendkívülinek számítana (a Nap fényessége -26,7 magnitúdó), az igazság ezen érték és Péter becslése között lehet valahol – a pontos értéken dolgozunk még.
Jellemző, hogy a VCSE elnöke telefonhívásokat is kapott, amelyben ismeretlenek is beszámoltak a jelenség megfigyeléséről, mert tudták, hogy meteort látnak.
A jelenségről készült sok videó egyike:

Beszámolókat, fényképeket, videókat örömmel fogadunk a jelenségről a későbbi pályaszámítás céljából a vcse @ vcse.hu címen!

További videók:

A híradást a későbbiekben folytatjuk…

Lehetséges, hogy megnövekedett Drakonida-aktivitás lesz 2019. október 8-án.

Az Októberi Drakonida – régebben népszerű nevén Giacobinida – raj a 21P/Giacobini-Zinner üstökösből származik. 1933-ban és 1946-ban több ezer meteor/óra nagyságú aktivitással jelentkeztek. Más években vagy semennyit sem lehetett látni belőlük, vagy egyszer-egyszer pár darabot. Néha az említetteknél jóval kisebb kitöréseket produkáltak. (Pl. 1998-ban, 2005-ben, 2011-ben.) 2012-ben szintén több ezer meteor/óra nagyságú meteoraktivitást produkáltak radaron, mert a legkisebb meteorok csak radarral láthatók. 2018-ban kb. 160 meteor/óra aktivitással mutatkoztak, de a meteorok ekkor is halványak: 4-5 magnitúdósak voltak.

Mihail Maszlov számításai szerint az 1959-ben kidobott anyag idén éri el a Földet, és az aktivitás részben hasonló lesz az 1999-eshez. Akkor 20-30 meteor/óra volt az aktivitás, most ennek a fele várható. A Drakonida-meteorok a RA=261,4°, D=+53,9 pozícióból jönnek. Nagyon halványnak várja őket Maszlov – ami egy fiatal rajra jellemző is. A várt megnövekedett aktivitás közepének időpontja: 14:44 UT, magyar idő szerint 16:44 óra:perc. Ebből tehát vizuálisan semmit nem lehet látni – hiszen a mi nappalunkra esik -, rádiós módszerrel viszont érdemes lenne észlelni és megerősíteni, hogy az előrejelzés jó volt! (A negatív eredmény ugyanilyen fontos lenne.)

Előtte-utána éjszaka érdemes lenne ezekre a meteorokra rádiósan-vizuálisan-fotografikusan figyelni, mert az előrejelzésben is lehet árnyalatnyi pontatlanság, és lehet, hogy tovább tart majd pár óránál a jelenség. Igaz, az első negyed utáni Hold kissé zavaró lesz a halvány meteorok megfigyelésében.

A Júniusi Epszilon Ophiuchidák (JEO) egy kevésbé ismert meteorraj, amit csak 2014-ben fedezett fel Rudawska és Jenniskens. A felfedezéshez klaszter-analízist használtak, a bemenő adatok a 2007-2009 között Japánból (SonotaCo) készült 64 650 darab amatőr videómeteoros észlelés volt, illetve a CAMS videometeoros hálózat kaliforniai kamerái által 2010-2011-ben rögzített 40 744 meteor. Ezek között kerestek új meteorrajokat az észlelt szimultán meteorokból. A Southworth-Hawkins-féle régi, még a fotografikus korszakból származó D-kritérium alapján azonosították az áramlatokat. (D<0,05 volt a D-kritérium, és legalább hat tagból kellett állnia egy csoportnak, hogy meteorrajként azonosítsák.) Akkor 43 régebbi meteorrajt és 45 újat találtak meg az adathalmazban. Rudawska és Jenniskens kilenc darab JEO-meteort azonosítottak. Az eltelt években számuk pár tucatra nőtt, idén azonban jelentős aktivitást produkáltak.

2019. június 19-én 8 óra és június 26-a 5 h UT között 88 JEO-meteort észlelt P. Jenniskens a CAMS Kaliforniában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Floridában, Arizonában és a Benelux-államokban felállított kameráival. Ez megtöbbszörözi az eddig ismert JEO-meteorok számát. A JEO-raj maximuma SL = 92,11 foknál volt. A radiánspont a RA=245,2 és D=-7,4 pontban volt (1.3, illetve két fokos szórással). A JEO-meteorok lassúak, légkörbeli sebességük mindössze 14,2 km/s (+/- 1,1 km/s). Az új észlelések jelentősen pontosították a JEO-raj pályaelemet is. Ezzel lehetővé vált a szülőégitest azonosítása. Úgy tűnik, ezek a hullócsillagok valószínűleg a 300P/Catalina periodikus üstökösből származnak.

A 4,42 év keringésidejű 300P/Catalina üstököst a Catalina Sky Survey nevű programban dolgozó csillagászok fedezték fel, és a program nevéről adtak nevet az üstökösnek. Ez Arizonában, a Steward Csillagvizsgáló Catalina-állomásán működik. Délen is volt egy fiókállomása Ausztráliában, azonban a finanszírozás megszűnte miatt azt 2013-ban bezárták. A működő északi felmérés 1,5 méteres, f/2-es és 68 cm-es, f/1,7-es nagy látómezejű távcsöveket használ arra a célra, hogy a földpályát megközelítő, Földre esetleg veszélyes, 1 km-esnél nagyobb égitestek mindegyikét felfedezzék. A távcsövek a Mount Lemmonon és a Mount Bigelow-on vannak elhelyezve. A -100 °C-ra hűtött kamerákkal egy 30 másodperces képen elérik a 21,5 magnitúdós határfényességet is V sávban. Ez a program fedezte fel a Földbe becsapódott 2014 AA és 2018 LA aszteroidákat is (nevezhetnénk őket meteoroidoknak is) a számtalan nagyobb kisbolygó mellett.

Forrás: IAU CBET 4642 (2019. jún. 29.)