Kategória-archívum: Egyéb

Öt éves a VCSE Fórum a Facebookon

Feltöltve : Szerkesztette :
VCSE - Az NGC 3972 jelű spirálgalaxis a Hubble Űrtávcső felvételén. - HST, NASA, ESA
VCSE – Az NGC 3972 jelű spirálgalaxis a Hubble Űrtávcső felvételén. A cikk legvégén lehet olvasni a galaxisról és jelentőségéről – HST, NASA, ESA

 

Minden egyesület lényege, hogy tagjai között megkönnyíti a kommunikációt, az információszerzést, az ismeretek átadását, barátságok és munkakapcsolatok kialakítását. Ha csak egy mód van rá, ehhez az elérhető legmodernebb, leggyorsabb, könnyű archiválását biztosító technikát használ.

A VCSE megalakulása – 1991 – óta előnyben részesíti a személyes kapcsolatok rendszerét, de ez nem elegendő, mert térben nagyon messze vannak egymástól a tagok. Ezért a kezdetek óta különböző (havi, negyedévi, félévi) rendszerességű hírlevéllel, levéllel tartjuk egymással a kapcsolatot. 1994 óta tagtársaink e-mailben is értekeznek egymással, kb. 1995 óta van olyan, hogy VCSE-levlista, ahol elektronikus levelezés történik. 1994 óta van a VCSE-nek honlapja. Eszerint a VCSE honlapja – ami kezdetben még csak egyetlen oldal volt, ahol alapvető elérhetőségi adatainkat adtuk meg csillagos égi háttérkép előtt – kb. a világ első 3000 honlapja között lehetett. Mára már közel 2 milliárd honlap jött létre, de csak 25%-uk aktív, a többi archivált, befagyott állapotban tárolt különböző szervereken. Csak kevés honlap él tehát túl néhány évet. Mivel manapság az információ jelentős része csak a neten, elektronikusan létezik, amit igen könnyű törölni, különösen fontos csillagászattörténetünk és művelődéstörténetünk szempontjából, hogy a VCSE honlap ilyen hosszú ideig fennmaradt, és várhatóan fenn is fog maradni.

A VCSE tette lehetővé elsőként a hazai csillagászati egyesületek közül, hogy tagjai akár elektronikusan is szavazhassanak a közgyűlésen. 2018-ban már 81 tagtárs élt ezzel a lehetőséggel, míg a közgyűlésre személyesen csak alig húszan tudtak eljönni; így a tisztújításon a részvétel 67,5% volt, ami hazai viszonylatban kiemelkedő civil öntevékenységi, aktivitási arányt jelent.

Bartha Lajos neves csillagászattörténész nemrégen a “leginkább elektronizált hazai csillagászati szervezetnek” nevezte a VCSE-t egy e-mailjében. Erre persze a tagság Magyarország- és Európa-szerte történt szétszórtsága kényszerített minket. De az elektronizáltságnak – sőt, bármi más technika használatának – csak akkor van értelme, ha nem öncélúan nyomatni akarjuk magunkat az interneten, hanem ha azt csillagászati, amatőrcsillagászati, ismeretterjesztői céljaink szolgálatába állítjuk. Csak azért felesleges egy csili-vili honlapot létrehozni, hogy megmutassuk, erre is képesek vagyunk. Egy szerkezetileg és kinézetileg vonzó, olvasható, értékes és sok mindenre kiterjedő tartalommal ellátott honlapot viszont érdemes működtetni, amennyiben az segíti a fenti hármas munkát és ha összetartja a társaságot, netán vonz új tagokat az Egyesületbe.

Ugyanígy szükséges beszélgetőfórum is. Először egy fórumszolgáltató oldalán próbálkoztunk egyesületi-csillagászati fórumot létrehozni – gyakorlatilag nem használták tagtársaink. Hogy miért, azt nehéz meghatározni, hiszen a facebookon létrehozott egyesületi fórumunkat viszont rendszeresen és sokat, napi jelleggel használják diszkussziókra, eszmecserékre, információmegosztásra tagtársaink. Ezért a régi fórumunkat meg is szüntettük.

A facebookon VCSE Fórum elnevezéssel 2013. október 13-án hoztunk létre egyesületi-csillagászati fórumot, ennek éppen ötéves születésnapját ünnepeljük. A csoport borítóképe nagy néha változik, a jelenleg aktuális borítókép az NGC 3972 jelű spirálgalaxisról készült Hubble Űrtávcső-felvétel: ez látható  a fenti képen is. A csoport tagjainak száma jelenleg 318, ami több, mint kétszeresen haladja meg a VCSE összes tagjának számát.

A VCSE Fórum facebook-csoport adminisztrátorai az Egyesület elnöke (Csizmadia Szilárd), alelnöke (Zelkó Zoltán) és titkára (a kezdetektől 2018. okt. 3-ig Csizmadia Tamás, majd ezután a titkári poszton történt változást követve  Jandó Attila). Más csoportokhoz hasonlítva a VCSE Fórum facebook-csoport nemcsak kisebb létszámú, de barátságosabb is, gyakorlatilag új tagok felvételén kívül az adminisztrátoroknak teendőjük nincs, kimoderálni nem nagyon kell hozzászólásokat vagy tagokat.

Egy átlagos facebook-csoporthoz képest az aktív tagok száma (257 a 318-ból) nagyobb. Aktív, aki hozzászól, megoszt, tetszikel vagy megnézi a csoport híreit.

E sorok (2018. okt. 3.) írása idején a legnépszerűbb poszt Mikics Károly posztja volt 188 megtekintéssel, 15 tetszikeléssel és 12 hozzászólással. E poszt J. Bell-ről szól, a pulzárok egyik társfelfedezőjéről.

Átlagosan napi két új posztot írnak a csoporttagok. Van, amikor egyet sem, és van, amikor napi hatot is.

Minden tagtársunk e-mail címét szeretnénk látni a VCSE-levlista előfizetői között (ingyenes 🙂 ), és minden olyan tagtársunkat szeretnénk látni a VCSE Fórum facebook csoport tagjai között, aki fenn van a facebookon. A csoport nevére rákeresve megtaláltok minket.

Boldog ötödik születésnapot a VCSE Fórumnak, és további kellemes beszélgetéseket, cseteleléseket ott is!

A VCSE oldala a facebookon elérhető itt (belépés után).

A VCSE Fórum csoport a facebookon elérhető itt (belépés után).

Az NGC 3972 egy SABb típusú spirálgalaxis, amely a Nagy Medve (Ursa Maior, Göncölszekér) csillagképben látszik. Ebben robbant az SN 2011by szupernóva – ez az egyetlen ismert szupernóva benne. Bár hazánkból és attól északabbra is cirkumpoláris, 13 magnitúdós fényessége megnehezíti megfigyelését. Ez a galaxis nem volt része annak a 18 galaxisnak, amelyeket kiválasztottak a Hubble Key Project-hez (Hubble Kulcsprojekt): a Hubble Űrtávcső fő célja ugyanis a Hubble-állandó meghatározása volt e tizennyolc galaxisban található cefeida segítségével. De részese lett annak a projektnek, ami keretében 19 olyan galaxist vizsgáltak meg, amelyekben cefeidákat is lehet látni, és robbant bennük a kozmológiai távolságmérésben előszeretettel használt Ia típusú szupernóva. Ez a cikk itt olvasható el. Összesen 79 cefeidát találtak benne a HST-vel.

Az NGC 3972 65 millió fényévre van tőlünk.

Egy ijesztő kinézetű kisbolygó: a Halloween-aszteroida – Cs. Sz.

Feltöltve : Szerkesztette :

A Pan-STARRS projekt keretében 2015. okt. 10-én fedezték fel az “ijesztően kinéző” 2015 TB145 kisbolygót. Felfedezésekor 20 magnitúdós volt, és egy 1,8 m-es RCC rendszerű távcső csípte el. Ez az ideiglenes jelölése, amiben a 2015 a felfedezés évét, a TB145 pedig az abban az évben újnak gondolt aszteroidák sorrendjében elfoglalt helyét jelöli. (Részletesebben az elnevezésekről lásd a cikk végén, a táblázat előtt.)

VCSE - Egy művész radarképek nyomán készített, a valóságot valószínűleg erősen kiszínező fantáziarajza a2015 TB145 kisbolygóról - Kép forrása: space.com
VCSE – Egy művész radarképek nyomán készített, a valóságot valószínűleg erősen kiszínező fantáziarajza a 2015 TB145 kisbolygóról – Kép forrása: space.com

A 2015 TB145 kisbolygóról annyit tudunk, hogy átmérője kb. 600 méter, albedója (fényvisszaverő képessége) 6%. Pályája nagyon elnyúlt, keresztezi a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars pályáját is. Mivel 100 méteresnél nagyobb a becsült mérete és keresztezi a földpályát, potenciálisan veszélyes kisbolygónak tartják (PHA-nak). Pályáját mindössze 21 napnyi megfigyelésből határozták meg…

Keringésideje 3,04 év, excentricitása 0,86.

VCSE - A halloweeen-aszteroida pályája a belső Naprendszerben, a Naphoz és a Merkúr, Vénusz, Föld és Mars pályájához viszonyítva. Forrás: wikipédia
VCSE – A Halloween-aszteroida pályája a belső Naprendszerben, a Naphoz és a Merkúr, Vénusz, Föld és Mars pályájához viszonyítva. Forrás: wikipédia

Felfedezése után 21 nappal, 2015. okt. 31-én a Hold átlagos földtávolságának 1,27-szeresére tartózkodott a Földtől, de e földközelítése után nem észlelték újra. A pályaszámítások szerint 2018. október-novemberben ismét földközelben fog járni.

Október 31-e az angolszász világban Halloween-nap, ezért a kisbolygót a 2015-ös földközelségének időpontja miatt Halloween-kisbolygónak kezdték el becézni csillagász-körökben.  Akkor az arecibói és a Green Bank-i rádiótávcsövekkel megradarozták, így 7,5, illetve 2 m felbontású térképét készítették el. A radarképek nyomán született fantáziaképek egy igazi sátáni arcra vélnek hasonlítani. Természetesen 2015-ös földközelségének időpontja és némi (vagy inkább nagyon is sok) fantáziával feljavított kinézete alapján emiatt nagyon felkapta a média ezt a kisbolygót.

VCSE - A Green Bank-i rádiótávcső radarméréseiből meghatározott aszteroidaalak. Ebből készült a fantáziadús művész képe az elképzelt világról, amit a legelső kép mutatott be. - Green Bank Observatory
VCSE – A Green Bank-i rádiótávcső radarméréseiből meghatározott aszteroidaalak. Ebből készült a fantáziadús művész képe erről az elképzelt világról, amit a legfelső kép mutatott be. A képre klikkelve a kisbolygó forgása is megmutatkozik a radarészlelések alapján összeállított animáción. – Green Bank Observatory

2018-as földközelsége idején sem nagyon fényesedik 18 magnitúdó fölé, de azért akár amatőr eszközökkel, fotózás révén megörökíthető.

A Halloween-kisbolygó pályája üstököseredetet sugall: egy halott üstökösről lehet szó, ami számtalan napközelsége során elveszítette kibocsátható por- és gázanyagát, és már nem fejleszt se kómát, se csóvát.  P. Jenniskens és J. Vaubaillon számításai szerint nem várhatók tőle meteorok, mert ha lennének is, túl messze elkerülnék a Földet.

Földközelségét 2018. november 8-án éri el 0,17 CSE-vel, legnagyobb fényességét pedig november 1-4. között – a VCSE őszi észlelőhétvégéje során – 18,3 magnitúdó előrejelzett fényességgel.

VCSE - A felfedezést hozó képek 2015-ből. Figyeljük meg, hogy a két elnyúlt, pici elliptikus galaxis mellettről elinduló kisbolygó csak fénypontnak látszik az optikai képeken. - wikipédia, PannSTARRS
VCSE – A felfedezést hozó kép 2015-ből. Figyeljük meg, hogy a két elnyúlt, pici elliptikus galaxis mellől elinduló kisbolygó csak fénypontnak látszik az optikai képeken. – wikipédia, PannSTARRS
  1. A kisbolygók elnevezéséről
  2. A 2018 TB145 égi koordinátái 2018. évi szembenállása környékén

A kisbolygók elnevezéséről. A kisbolygók (aszteroidák) ideiglenes jelölésében minden első betű egy kb. kéthetes időszakot jelöl, pontosabban a hónapok felét, amikor a felfedezés történt: pl. A január 1-15., B jan. 16-31., C feb. 1-15., stb., a második ezen belül a felfedezés sorrendjét, tehát pl. a január második felében elsőként felfedezett aszteroida a BA, a másodikként felfedezett a BB, a harmadikként felfedezett a BC stb. jelölést kapja. Az adott félhónapban felfedezett első 25 aszteroida az angol ABC nagybetűiből A-tól Z-ig – az I kihagyásával, mert régi írógépeken összekeverhető volt az J-vel – betűjelet kap a felfedezés sorrendjében. Ha az ABC betűi elfogytak, akkor újrakezdik A2, B2, stb-vel, tehát akkoriban már jó 145-ször újrakezdték az ABC-t a felfedezések sorrendjének nyilvántartásához. Ahol nem lehet alsó indexet írni, nem megengedett, de bevett és elfogadott, nem kritizált, ha nem indexként írják, tehát meg lehet találni ezt a kisbolygót 2015 TB145 néven is.

E kisbolygónak végleges neve még nincs. Ehhez ugyanis a pályát nagyobb biztonsággal kell ismerni. A Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygóközpontja (International Astronomical Union Minor Planet Center) szerint általában négy, ritkán több Nappal történő szembenálláskor kell megfigyelni a bolygót, hogy biztos pályához jussunk. A Földre veszélyes, különleges, érdekes kisbolygók esetében három, néha két szembenállásbeli megfigyelés is elég (mert közel vannak hozzánk és ezért a pályameghatározás pontosabb kevesebb mérésből is vagy mert az elnevezés fontos). Ezután kapja meg a kisbolygó a sorszámát. A sorszám kiadása után a felfedező(k)nek tíz évük van arra, hogy a kisbolygó nevére javaslatot tegyenek. A tíz év elteltével bárki más is javaslatot tehet. A javaslatokról az IAU Kis Égitestek Elnevezési (Nómenklatúra) Bizottsága dönt, amelynek 15 tagját az IAU testületei jelölik ki. A neveknek lehetőleg 16 írott, latinbetűs karakternél rövidebbnek kell lenniük, egy szóból álljanak, ha lehet, valamilyen nyelven kiejthetők legyenek, ne sértsenek senkit és ne hasonlítsanak már létező hold- vagy kisbolygó-elnevezésekre. Katonákról és politikusokról csak száz évvel haláluk után lehet elnevezni kisbolygót, de ilyenre elég kevés példa van. Kedvenc kisállatokról nagyon ritkán, kereskedelmi jellegű bármilyen előnyhöz, tevékenységhez kapcsolódva egyáltalán nem lehet javaslatot benyújtani. A Neptunuszon túli objektumokat lehetőség szerint teremtéshez kapcsolható istenségekről, a Neptunusszal 3:2 arányú rezonanciában lévő objektumokat alvilági istenségekről, a Jupiter és Neptunusz közötti, nem trójai jellegűeket kentaurokról nevezik el (amíg csak a nevek el nem fogynak vagy amíg ez lehetséges). A Jupiterrel 1:1 arányú rezonanciában lévők a trójai háború szereplőiről kapják a nevüket, az elől haladók a görögökről, a hátul lévők a trójaiakról. A földközeli és földsúroló kisbolygókat a mitológiákból veszik, de nem olyanokról nevezik el őket, amelyek a teremtéshez vagy az alvilághoz kapcsolódnak. Kezdetben a római és a görög mitológiákból, később más népekéből is választanak neveket.  

Az elfogadott nevek a Minor Planet Circularokban jelennek meg. Mivel a Halloween-kisbolygót még csak a 2015-ös oppozíciójában (Nappal való szembenállásában) észlelték, a másodikra csak 2018. novemberében kerül sor, ezért e sorok írásakor végleges sorszáma és neve még nincs.

A 2018 TB145 égi koordinátái 2018. évi szembenállása környékén. A mellékelt táblázatbeli koordináták alapján legnagyobb fényessége idején felkereshető. A dátum év, hónap, nap formátumban van megadva, RA rektaszcenzió és D deklináció óra:perc:másodpercben, illetve fok:ívperc:ívmásodpercben 2000.0-es epochára és a napok 0h UT-jére. (Köztes időpontokra lineáris interpolációval kell meghatározni a helyzetét.) Delta a földtávolsága, r a naptávolsága, mindkettő CSE-ben. El. az elongáció – Naptól mért szögtávolság – fokokban, Ph. a fázisszög ugyancsak fokokban, V az előrejelzett fényessége V sávbeli magnitúdókban.

 

Dátum        R.A. (J2000) Decl.    Delta     r     El.    Ph.   V      
2018 10 15  03 06 28.7 -10 52 35   0.471   1.416  147.1  22.5  20.2    
2018 10 16  03 03 22.0 -11 12 09   0.453   1.402  148.0  22.1  20.1    
2018 10 17  02 59 56.8 -11 32 42   0.435   1.387  148.9  21.8  20.0    
2018 10 18  02 56 11.4 -11 54 17   0.417   1.373  149.8  21.4  19.8    
2018 10 19  02 52 03.3 -12 16 59   0.400   1.359  150.6  21.1  19.7    
2018 10 20  02 47 30.0 -12 40 52   0.383   1.344  151.3  20.8  19.6    
2018 10 21  02 42 28.5 -13 05 59   0.366   1.330  151.9  20.6  19.5    
2018 10 22  02 36 55.5 -13 32 24   0.350   1.315  152.4  20.5  19.3    
2018 10 23  02 30 47.1 -14 00 08   0.334   1.301  152.7  20.5  19.2    
2018 10 24  02 23 58.8 -14 29 14   0.318   1.286  152.8  20.7  19.1    
2018 10 25  02 16 25.6 -14 59 40   0.303   1.271  152.6  21.1  19.0    
2018 10 26  02 08 01.7 -15 31 23   0.288   1.256  152.2  21.7  18.8    
2018 10 27  01 58 40.8 -16 04 12   0.273   1.241  151.3  22.6  18.7    
2018 10 28  01 48 15.7 -16 37 53   0.260   1.225  150.0  23.9  18.6    
2018 10 29  01 36 38.9 -17 12 00   0.246   1.210  148.3  25.5  18.5    
2018 10 30  01 23 42.6 -17 45 55   0.234   1.195  146.1  27.6  18.5    
2018 10 31  01 09 19.2 -18 18 45   0.223   1.179  143.4  30.1  18.4    
2018 11 01  00 53 22.1 -18 49 17   0.212   1.163  140.2  33.1  18.3   
2018 11 02  00 35 46.9 -19 15 57   0.203   1.148  136.4  36.6  18.3
2018 11 03  00 16 32.8 -19 36 53   0.194   1.132  132.1  40.5  18.3
2018 11 04  23 55 44.4 -19 49 58   0.187   1.116  127.4  44.9  18.3
2018 11 05  23 33 33.0 -19 53 07   0.182   1.100  122.2  49.7  18.4
2018 11 06  23 10 17.1 -19 44 36   0.178   1.083  116.7  54.8  18.4
2018 11 07  22 46 22.0 -19 23 23   0.176   1.067  111.0  60.2  18.5
2018 11 08  22 22 17.6 -18 49 28   0.175   1.050  105.1  65.6  18.6
2018 11 09  21 58 34.3 -18 03 56   0.177   1.034   99.2  71.1  18.8
2018 11 10  21 35 39.8 -17 08 49   0.179   1.017   93.3  76.5  19.0
2018 11 11  21 13 56.0 -16 06 47   0.184   1.000   87.7  81.7  19.2
2018 11 12  20 53 37.4 -15 00 35   0.190   0.983   82.3  86.6  19.4
2018 11 13  20 34 51.3 -13 52 46   0.197   0.966   77.3  91.2  19.6
2018 11 14  20 17 39.3 -12 45 28   0.205   0.948   72.5  95.5  19.9
2018 11 15  20 01 58.4 -11 40 14   0.215   0.931   68.1  99.5  20.1
2018 11 16  19 47 42.9 -10 38 10   0.225   0.913   64.0 103.2  20.4
2018 11 17  19 34 45.7 -09 39 53   0.236   0.896   60.3 106.5  20.6
2018 11 18  19 22 58.9 -08 45 44   0.248   0.878   56.8 109.6  20.8
2018 11 19  19 12 15.0 -07 55 50   0.260   0.860   53.5 112.4  21.1
2018 11 20  19 02 26.6 -07 10 09   0.273   0.841   50.5 115.0  21.3
2018 11 21  18 53 27.1 -06 28 33   0.286   0.823   47.7 117.4  21.5
2018 11 22  18 45 10.7 -05 50 51   0.300   0.805   45.1 119.6  21.7
2018 11 23  18 37 31.9 -05 16 53   0.314   0.786   42.7 121.6  21.9
2018 11 24  18 30 26.1 -04 46 27   0.329   0.767   40.4 123.5  22.1
2018 11 25  18 23 49.4 -04 19 23   0.344   0.748   38.3 125.2  22.3
2018 11 26  18 17 38.3 -03 55 30   0.359   0.729   36.3 126.8  22.5
2018 11 27  18 11 49.6 -03 34 42   0.375   0.710   34.4 128.2  22.7
2018 11 28  18 06 20.9 -03 16 50   0.391   0.691   32.7 129.6  22.8
2018 11 29  18 01 09.9 -03 01 51   0.407   0.671   31.0 130.8  23.0

 

2018. októberi észlelésajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A következőkben októberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap októberben 7:00 (NYISZ) körül kel, 18:00 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése – NYISZ = UT + 2 h, NYISZ = KözEI+ 1 h, ahol UT a világidő, KözEI a közép-európai idő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Utolsó negyed október 2-án, újhold október 9-én, első negyed október 16-án, telehold október 24-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el, de már legalább -12°-on vagy mélyebben van. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

A Vénusz és a Merkúr napkelte előtt megfigyelhető alacsonyan keleti irányban; a Jupiter napnyugta előtt, a Mars, és a Szaturnusz napnyugtától figyelhető meg, az Uránusz és a Neptunusz éjszaka 10 óra körül látható. A Mars továbbra is nagyon fényes és nagy átmérőjű, érdemes megfigyelni, amíg még földközelben van.

Látványosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ – 2 óra):

10.11. 16:35 A Jupiter 5°-ra a 8%-os fázisú Holdtól.
10.14. 18:07 A Szaturnusz 5°-ra a 31%-os fázisú Holdtól.
10.18. 16:22 A Mars 2°-ra a 68%-os fázisú Holdtól.
10.21. Az Orionidák meteorraj maximuma.
10.24. Oppozícióban az Uránusz.
10.27. 0:48 A Vénusz alsó együttállásban a Nappal.
10.29. 16:04 A Merkúr és a Jupiter 3°-os közelsége a Mérleg (Libra) csillagképben.

Az NGC 891 és az Abell 347 fotografikus észlelése – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

2018. augusztus 16-án, a VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor záróéjszakán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet az NGC 891 galaxisról és az Abell 347 galaxishalmazról készítettem, 70x210s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből, a Zselici Csillagpark területéről.

A felvétel Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és átalakított Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - NGC 891 és Abell 347 - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 891 és Abell 347 – Ágoston Zsolt

 

VCSE - NGC 891 és Abell 347 - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 891 és Abell 347 – Ágoston Zsolt

 

Az NGC 891 galaxist az éléről láthatjuk, megfigyelhető a sötét porsáv a galaxis síkjában, és a galaktikus mag kidudorodása. William Herschel fedezte fel 1784. október 6-án, távolsága a Földtől 30 millió fényév. 100 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis.

Az Abell 347 galaxishalmaz tagjai: NGC 906, NGC 909, NGC 910, NGC 911, NGC 912, NGC 913, NGC 914, NGC 923. Nyolcszor messzebb vannak, mint az NGC 891, közel 240 millió fényévre, tagjai között vannak elliptikus, és spirális galaxisok is.

Számos távolabbi, halvány és apró galaxist is találtam az Aladin segítségével 15-18 magnitúdó fényességgel, de távolságukról nem találtam információt.

A hasonló felvételek számomra jól visszaadják a világegyetem méreteit, és az időbeli távolságokat: a kisebb NGC galaxisokból a fény akkor indult el, amikor a Földön még a Pangeán korai őshüllők éltek. A szerencsésebb fotonok az évmilliókon át tartó utazást pedig a fényképezőgépem érzékelőjén fejezték be 🙂

Mi okozhatja a Boyajian-csillag fényváltozásait? – Cs. Sz.

Feltöltve : Szerkesztette :

A Boyajian-csillagot (katalógusszáma: KIC 8462852) Tabetha Boyajian amerikai csillagásznőről nevezték el, aki az első szerzője volt a csillagot elsőként tanulmányozó kutatócsoport cikkének. Ez a cikkük 2015-ben jelent meg, és a Kepler űrtávcső mérési adatai között vették észre a furcsa fényváltozásokat mutató objektumot. A csillagot néha Tabby csillagaként is nevezik, ami könnyebben kiejthető és megjegyezhető…

VCSE - A Boyajian-csillag fényváltozása az utóbbi időkben - B. Gary gyűjteményéből
VCSE – A Boyajian-csillag fényváltozása az utóbbi időkben. A szaggatott vonal a csillag feltételezett viselkedését mutatja, a zöld kockák V-sávbeli, a zöld körök g’-sávbeli fotometriai mérések. A függőleges tengelyen 1,0 jelentené a csillag normális fényességét, egyébként pedig fluxusértékek vannak feltüntetve (a magnitúdó ennek logaritmusa szorozva 2,5-del lenne, amihez járulna még egy konstans tag). – B. Gary gyűjteményéből

A csillag a fenti ábrán is bemutatott irreguláris, érthetetlen, előrejelezhetetlen és rapszodikus elhalványodásairól vált híressé. Igen sok magyarázat látott napvilágot. A csillagot azóta gyakorlatilag folyamatosan észlelik, színképét sokszor felvették és lényegében minden hullámhosszon több időpontban is megfigyelték.

Az így gyűjtött hatalmas anyag a javasolt magyarázatok némelyikével jobb, másokkal rosszabb egyezésben áll. Egyelőre a csillagászok még nem találták meg a végleges okot, ami a fényességváltozásokat okozza ebben az esetben.

J. T. Wright 2018-ban megjelent rövid cikkében újraértékelte az eddig javasolt megoldásokat a problémára:

Műszerhiba: ma már teljesen kizárható, hogy a Kepler vagy bármelyik másik távcső valamilyen rejtett hibája okozná a fényváltozásokat, hiszen nagyon sok földi és űrtávcsővel is észlelték a jelenségeket. Ennyi távcső ennyi különböző évben ugyanolyan módon nem hibásodhat meg, még rejtett módon sem.

Sarki csillagfoltok: változó méretű csillagfoltok okozhatnak ilyen elhalványodásokat, hiszen a csillagfoltok a napfoltokhoz hasonlóan többnyire rendszertelenül jelennek meg a csillagok felszínén, és mivel a csillagok felszínénél (fotoszférájánál) halványabbak, a csillag kevesebb fényt küld felénk. A fénygörbén azért nem látunk időben szinuszos modulációt, mert ebben az esetben a csillag pólusain jelennének meg a foltok, így forgási moduláció nem lép fel. A fényességváltozást a folt méretváltozása okozná. (A napon a foltok apró pórusként jelennek meg, növekednek, majd maximális méretük elérése után kisebbednek, végül eltűnnek. Hasonlót más csillagokon is megfigyeltek.) Mindenesetre a csillag mért színindexei nem férnek össze teljesen a sarki csillagfolt-hipotézissel, és ebben az esetben erős kalcium- és hidrogénemissziót is kellene mérnünk. Emiatt a sarki folthipotézis is valószerűtlen a mérések függvényében.

Felhő a Naprendszerben: vajon lehet-e egy felhő a Naprendszerben magas ekliptikai szélességeken, amely elhalad a csillag előtt, és a felhő sűrűbb-ritkább részei eltakarják a csillagot? De miért ilyen kis kiterjedésű ez a felhő, hogy csak ezt az egy csillagot takarja ki, és a látómezejében látszó többit nem? Mi lehet egy ilyen felhő eredete? Wright szerint ez a hipotézis továbbgondolásra, fejlesztésre szorul, mielőtt elfogadnánk vagy elvetnénk.

Csillagközi felhők okozta takarások: mindezidáig ez a legjobb magyarázat, amely – egy kivétellel – minden eddig kapott megfigyelési adattal összhangban áll, különösen a csillagnak az elhalványodások során mért színváltozásaival. Eszerint a felhő valahol a csillagközi térben van, amely köztünk és a Boyajian-csillag között mozog. E felhő sűrűbb-ritkább részei takarnák el a csillagfényt előlünk.

Az egyetlen hiányzó láncszem ebben a magyarázatban az, hogy a csillag felé a csillagközi gáz oszlopsűrűsége (vagyis a csillag felé irányított kúpban) a rádióadatok szerint a fedések során nem növekszik meg. Pedig pont ezt várnánk ebből az elméletből. De lehet, hogy ez nem is probléma. A rádiómérések a gáz mennyiségét mérik, de ilyen kis felhők esetén – esetleg egy másik felhőből leszakadt apró darab, ami a Hattyú csillagképben nem is lenne meglepő – a gázfelhő-darabka nem biztos, hogy tartalmaz port. A port infravörösben lehetne kimutatni, de jelenleg nincs fenn érzékeny infravörös űrtávcső a világűrben (a következő ilyen műszer a késlekedő James Webb űrteleszkóp lesz, kérdés, hogy elég hosszú hullámhosszakon is tudja-e ezt mérni az infravörösben ahhoz, hogy e kérdésben nyilatkozni tudjon), a földfelszínről pedig az érdekes hullámhosszak nem érhetők el a földi légkör e hullámhosszakon történő erős fényelnyelése miatt.

Elnyelt bolygó-hipotézis: e 2017-ben feldobott ötlet szerint 10-10 000 évvel ezelőtt (a bolygó tömegétől függ az időtartam) a csillag elnyelt egy hozzá túl közel merészkedő bolygót. A bolygó korábban is közel volt hozzá, és az árapályerők miatt pályasugara folyamatosan csökkent. A fényváltozásokat részben az okozná, hogy a csillag az elnyelt bolygóból felszabadult gravitációs energiát sugározza vissza – a 19. század vége óta 14%-kal csökkent a csillag fényessége az archív fotólemezek alapján, így ezzel összhangban van az ötlet -, a bolygó széttépődésekor keletkezett törmelékanyag pedig kering a csillag körül, és időről-időre elhalványodásokat okoz. Ez az elképzelés azonban nem magyarázza meg az észlelt színváltozásokat és azt sem, hogy néha mitől fényesedik ki a csillag.

A csillag saját fényváltozása: eszerint a csillag erősen mágneses, ami hihető egy konvekciós héjjal bíró F-csillag esetében. Elméleti számítások szerint a csillagnak e héjában mágneses energia tárolódik, majd amikor véletlenszerű módon erőt gyűjtve felszabadul, a csillag kifényesedik, de hasonlóképpen csillagfoltok jelennek meg rajta és elhalványodik. A konvekciós zónában, ahol a csillag anyaga fel-le áramlik, ott keletkezik a mágneses tér, és elég változékony, már-már véletlenszerű módon viselkedik. Bizonyos speciális csillagparaméterek (kor, tömeg, kémiai összetétel, vékony konvekciós zóna stb.) ilyen viselkedés elképzelhető. Végeredményben tehát ez a magyarázat fényes és sötét csillagfoltokkal operál. Érdekes módon az észlelt színváltozásokkal is összhangban van. Egyetlen dolgot nem magyaráz meg: miért csak egy ilyen csillagot ismerünk a galaxisban, miért nincs belőlük több??? Ugyancsak nem jósolja meg, hogy az elhalványodások során miért van gázabszorpció-növekedés.

Mára gyakorlatilag kikerült a lehetséges magyarázatok közül, hogy egy intelligens civilizáció Dyson-szférája venné körül a csillagot (az elhalványodások üteme és színe ezzel nincs összhangban), és az egyik legelsőként felvetett ötlet, az exoüstökösök is elvetett ötletnek tekintendők. Ez utóbbi esetben sok tíz, vagy akár százezernyi exoüstökös repülne rajokban a csillagok körül.

2016-ban felvetették azt is, hogy esetleg egy betolakodó fekete lyuk került a csillag rendszerébe, és az elkezdte az anyagot elszívni a normál F-csillagról, de még csak a folyamat kezdetén jár. Ez a magyarázat sem jó, mert ekkor az anyagbefogási korong (akkréciós diszk) sugárzását, és gázemissziót kellene látnunk.

Wright szerint az eddigi legjobb magyarázat a csillag fény-, szín- és színkép-változásaira egy mozgó csillagközi felhő köztünk és a csillag között, ami nemcsak az első helyen áll a lehetséges magyarázatok közül, de lassan minden bizonyíték összegyűlik rá. Sajnos, az utolsó bizonyíték, a közeli infravörös-beli emissziótöbblet hiányzik e magyarázathoz, pedig a por ilyet sugározna ki. Egyébként nem feltétlenül egy csillagközi felhőről szakadt le egy kis darab felhőcske (ez elég meglepő lenne egyébként is, hiszen egyfelől akkor miért nem észleltünk többször ilyet, másfelől, a felhők mágneses tere elég jól összetartja ezeket), hanem inkább a csillagtól távoli tartományokban, de még a csillag rendszerében sok-sok kisbolygó ütközött össze és keltett törmeléket. Ez legalább azzal is összhangban van, miért csak e csillag fényessége változik, a közelében látszódóké miért nem.

Végső magyarázat azonban még nincs a kezünkben. A mérések folytatása – akár amatőr fényességméréseké is – sokat segíthet.