Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyen legutóbb 2020 nyarán fordult elő, amikor a Naprendszer összes bolygója ugyanabban az egyórás időszakban megfigyelhető volt. Amit mi láttunk akkor, arról itt számoltunk be. Ez nem egyedülálló esemény, mivel 2005-ben és 2016-ban hasonló jelenséget figyelhettünk meg. Most 2022. június második felében, keletről délre (balról jobbra) tekintve nemcsak láthatjuk az öt szabadszemes bolygót, hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében következnek: keleten a Merkúr, majd jobbra haladva a Vénusz, a Mars, a Jupiter és végül a Szaturnusz. Az, hogy ismét Naptól mért távolságuk sorrendjében legyenek látszólag az égen, az legközelebb csak 2492-ben következik be – utoljára 947-ben volt ilyen, hogy a sorrendet is tartották (2040-ben ráadásul az 5 szabadszemes bolygó egy 10 fokos területen belül lesz látható). A jelenség 2022. június 17-étől hajnalonként, 03:30 – 04:10 között már megfigyelhető, de a leglátványosabb június 24-én hajnalban lesz, amikor a holdsarló a Vénusz és a Mars között, középen lesz megfigyelhető. Részletesen lásd itt.

Kihasználva a hétvégi kedvező időjárást, a Vega Csillagászati Egyesület tagjaiból álló kisebb csapat hajnali három órakor elindult a Boncodfölde és Bagod településeket összekötő úthoz, a Zala folyó völgyébe megfigyelni a jelenséget. A megfigyelők: Péter Attila, Vizsi Csaba, Vizsi Imre, Makár Dávid és Ágoston Zsolt. A sík területre érve gyorsan kitelepítettük a fényképezőgépeinket, egy 7×50-es binokulárt és egy 200/1000 mm-es Dobson távcsövet, amivel vizuálisan is megfigyelhettük a bolygókat, 96x-os nagyítással. Kiérkezésünket követően keleten, a távoli fák koronájából előbújt a Vénusz, az éppen a Szaturnusz és Jupiter bolygók között elhelyezkedő 72%-os fázisú Hold pedig szépen bevilágította a tájat. A távcsővel megfigyeltük a Szaturnuszt és gyűrűit, a Hold krátereit, a Jupiter felhősávjait, a négy legnagyobb holdját, a Marsot és a Vénuszt. Négy óra után a távcsővel megtaláltuk a keleten, alacsonyan lévő Merkúrt is, bár a gyorsan világosodó ég alján szabad szemmel már nem láttuk. A kelő Nap egyre erősödő fényében összepakoltunk és hazaindultunk.

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14mm f/2,8; ISO200, 4s, f/4
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Ágoston Zsolt, Boncodfölde 2022.06.19. Sony A7s, Samyang 14 mm f/2,8; ISO 200, 4s, f/4

 

VCSE - Vega Csillagászati Egyesület - Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19, Canon 6D & Samyang 20mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s
VCSE – Vega Csillagászati Egyesület – Makár Dávid, Boncodfölde 2022.06.19. Canon 6D & Samyang 20 mm F/1.8 2 elemes panorámakép F/6.3 ISO-800 1/3s

Olvasd tovább

A tavaly téli sikeres C/2021 A1 (Leonard) üstökös megörökítésére kiírt pályázat sikerén felbuzdulva újabb közös észlelésre invitálunk benneteket! Ezúttal is a Naprendszer lesz terítéken, ráadásul ez alkalommal még távcső sem szükséges a megfigyeléshez, megörökítéshez!

Az égitestek látványa Stellarium planetáriumprogramal előrejelezve.
Az égitestek látványa a hajnali szürkületben, a 2022. június 24. környéki napokban Stellarium planetáriumprogrammal előre jelezve. (A Hold helyzete gyorsan változik napról napra!)

Olvasd tovább

Időről-időre előfordul, hogy egyszerre láthatjuk a Naprendszer összes bolygóját. Ilyenre volt példa a 2020-as VCSE-táborban is, ahol a Merkúrtól a Neptunuszig egy és ugyanazon órában lehetett látni őket szabad szemmel (a Merkúrt, a Vénuszt, a Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt), illetve távcsővel (az Uránuszt és a Neptunuszt). Erről a megfigyelésről itt számoltunk be.

A mostani jelenség extra különlegességét az adja, hogy a mostani bolygóparádé során nem akármilyen sorrendben lesznek a bolygók keletről nyugatra (az égen balról jobbra haladva), hanem a Naptól mért távolságaik sorrendjében!

Az égbolt látványa a Cartes du Ciel planetáriumprogrammal előrejelezve Zalaegerszegre, 2022. június 24-én hajnali 4 órára. A Nap ezen a napon hajnali 4:59-kor kel Zalaegerszegen (minden időadat nyári időszámítás szerint van megadva.) Az ország középső részén negyed, a keleti határszéleken kb. fél órával korábbi időpontokkal kell számolni. A világosodó északkeleti égen láthatjuk a Merkúrt alacsonyan horizonton (és nehezen kezdő észlelők által), a nagyon fényes Vénuszt tőle jobbra messzebb, kelet-északkeleten és alacsonyan, majd június 24-én a Hold következik (más hajnalokon másutt lesz), és még messzebb a halvány, vöröses Marsot, a Vénusznál halványabb Jupitert és majdnem delelés előtt alacsonyan a Szaturnuszt. A csak távcsővel látható Uránusz és Neptunusz helyzete is jelezve van a térképen. Távcsöves bemutatókat kettőtől, fél háromtól érdemes szervezni, és a világosodó égen megmutatni a Szaturnuszt a gyűrűjével, a Jupitert a Galilei-holdakkal stb. Június 23/24-e éjszakáján a bolygók és a Hold kelési időpontjai Zalaegerszegről nézve: Szaturnusz: 23:30-kor, Neptunusz: 0:38-kor, Mars: 0:57-kor, Jupiter: 01:01-kor, Hold: 2:09-kor, Uránusz: 2:26-kor, Vénusz: 3:12-kor, Merkúr: 3:50-kor. Kelés után 15-30 perccel figyelhetők meg jobban a bolygók. A csillagtérképen lefelé van dél, balra kelet, jobbra nyugat és a teteje felé észak.

Éppen ezért érdemes lesz megtekinteni a látványosságot.

Olvasd tovább

A következőkben júniusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

A Nap júniusban 4:45 (KözEI) körül kel, 20:45 (KözEI) körül nyugszik (ld. lentebb részletesebben). (A NYISZ a nyári időszámítás, a KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, utóbbi megegyezik a polgári téli időszámításunkkal. NYISZ = UT + 2 óra, KözEI = UT + 1 óra.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Első negyed június 7-én, telehold június 14-én, utolsó negyed június 21-én, újhold június 29-én lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. június 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2022. június 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (KözEI-2 óra):
06.16. 14:56 A Merkúr legnagyobb nyugati elongációja a Bika csillagképben.
06.21. 09:14 Nyári napforduló.
06.22. 10:48 A Merkúr dichotómiája.
06.23. 02:03 A Mars 4°-ra a 30%-os fázisú Holdtól a Halak csillagképben.
06.26. 02:02 A Vénusz 2,4°-ra a 8%-os fázisú Holdtól, és a Merkúr kedvező hajnali láthatósága.
06.28. 02:03 25 órás holdsarló 2° magasan, a Merkúrtól 10°-ra, a Vénusztól 20°-ra.


A Merkúr napkeltekor már kereshető a keleti ég alján a hónap első felében. Láthatósága lassan javul, 16-án kerül a legnagyobb nyugati kitérésbe. A hónap hátralévő részében láthatósága kissé javul.

A Vénusz hajnalban kereshető a keleti égen. -3,9 magnitúdós, átmérője 14″-ről 12″-re csökken, fázisa 78%-ról 86%-ra nő.

A Mars éjfél után figyelhető meg a Halak csillagképben keleten. Fényessége 0,5 magnitúdó, látszó átmérője 7,2″.

A Jupiter a Halak csillagképben látható éjfél után, délkeleten. Fényessége -2,3 magnitúdó, látszó átmérője 39″.

A Szaturnusz a Bak csillagképben látható éjfél után, délkeleten. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 18″.

Az Uránusz a Kos csillagképben látható napkelte előtt, délkeleten.

A Neptunusz a Halak csillagképben látható éjfél után, délkeleten.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

Hó nap JD (0h UT)LST (Zeg) Nap  Hold Hold fázisa
KelDelelNyugszikKelDelelNyugszik
06. 01.Sze2459731.516:37:5105:0212:5120:3906:0214:2722:542%
06. 02.Cs2459732.516:41:4805:0212:5120:4006:5115:1823:416%
06. 03.P2459733.516:45:4405:0112:5120:4107:4716:08-11%
06. 04.Szo2459734.516:49:4105:0112:5120:4208:5016:5700:1818%
06. 05.V2459735.516:53:3705:0012:5120:4309:5717:4300:4925%
06. 06.H2459736.516:57:3405:0012:5120:4311:0518:2801:1534%
06. 07.K2459737.517: 1:3004:5912:5220:4412:1419:1201:3644%
06. 08.Sze2459738.517: 5:2704:5912:5220:4513:2519:5601:5354%
06. 09.Cs2459739.517: 9:2404:5912:5220:4514:3720:4102:1264%
06. 10.P2459740.517:13:2004:5812:5220:4615:5221:2802:3074%
06. 11.Szo2459741.517:17:1704:5812:5220:4717:1122:1902:5183%
06. 12.V2459742.517:21:1304:5812:5320:4718:3523:1503:1491%
06. 13.H2459743.517:25:1004:5812:5320:4820:01-03:4597%
06. 14.K2459744.517:29: 604:5812:5320:4821:2200:1704:26100%
06. 15.Sze2459745.517:33: 304:5812:5320:4922:3101:2205:21100%
06. 16.Cs2459746.517:36:5904:5812:5320:4923:2402:3006:3196%
06. 17.P2459747.517:40:5604:5812:5420:50-03:3507:5191%
06. 18.Szo2459748.517:44:5304:5812:5420:5000:0304:3509:1482%
06. 19.V2459749.517:48:4904:5812:5420:5000:3305:2910:3673%
06. 20.H2459750.517:52:4604:5812:5420:5000:5606:1911:5262%
06. 21.K2459751.517:56:4204:5812:5420:5101:1507:0413:0552%
06. 22.Sze2459752.518: 0:3904:5812:5520:5101:3307:4814:1641%
06. 23.Cs2459753.518: 4:3504:5912:5520:5101:4908:3115:2531%
06. 24.P2459754.518: 8:3204:5912:5520:5102:0909:1416:3322%
06. 25.Szo2459755.518:12:2804:5912:5520:5102:2909:5917:4115%
06. 26.V2459756.518:16:2505:0012:5620:5102:5410:4518:489%
06. 27.H2459757.518:20:2205:0012:5620:5103:2311:3319:514%
06. 28.K2459758.518:24:1805:0112:5620:5104:0112:2320:491%
06. 29.Sze2459759.518:28:1505:0112:5620:5104:4613:1421:390%
06. 30.Cs2459760.518:32:1105:0212:5620:5105:4114:0422:201%

Olvasd tovább

Május 30-ról 31-re virradó éjszaka a Föld keresztezi a 73P/Schwassmann-Wachmann, más nevén Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályáját. Az üstökös nem lesz a Föld közelében, de egy 1995-ös hatalmas feldarabolódási esemény törmelékeivel találkozhat Földünk, és ha ez bekövetkezik,  akkor akár csodás tűzijátékban is lehet része a szerencséseknek. Egyesek úgy gondolják, hogy ez lehet majd a leglátványosabb meteoresemény, a jó 20 évvel ezelőtti Leonida kitörés óta.

Az SW3 idén augusztusban éri el azt a pontot, ahol szétesett 1995-ben, de a meteormegfigyelők abban reménykednek, hogy a feldarabolódás törmeléket juttatott az üstökös elé is, amellyel májusban találkozhat a Föld. A legtöbb törmelék az üstökös mögött köt ki, de ha az üstököst elhagyó törmelék sebessége elég nagy, akkor ennek az anyagnak egy része az üstökös elé is kerülhetett. A Föld két további törmelékmezőt is keresztezni fog, de ezek jóval kisebb sűrűségűek az előrejelzések szerint és a hazánk fölötti légkörbe csak fényes nappal lépnek be.

A legtöbb meteoroid, amit látunk, apró kő-, jég- vagy fémdarabkák, amelyek nem nagyobbak egy homokszemnél, de hatalmas sebességük, amellyel belépnek az atmoszférába teszi láthatóvá őket. Sajnos az SW3 törmeléke ugyanabban az irányban mozog, mint a Föld, ezért relatív lassú lesz. Emiatt csak a légkörbe belépő nagyobb darabokat láthatjuk majd. De a remény hal meg utoljára, korábban is voltak olyan meteorkitörések, amelyeket a normálnál lassabb meteoroidok okoztak.

A legfontosabb kérdés: a mikor?

Az előrejelzések szerint a Föld május 31-én, kedden világidő szerint 4:45 és 5:17 (NYISZ 6:45-7:17) között találkozik majd az 1995-ös esemény törmelékével. Mivel ez nálunk már bőven napkelte utáni időpont, így az előrejelzett maximumot biztosan nem láthatjuk Magyarországról. Legkedvezőbb helyzetben az Észak-Amerikai földrész keleti partján lakók lesznek majd. De a hajnalodó égbolton azért kereshetjük az égi szépséget.

Merre keressük?

A széttöredezett üstökösök, például az SW3 belépési pontja (radiáns pontja) évről évre az égbolt különböző részein helyezkedhet el, a törmeléknyom helyétől függően. Az SW3 törmeléke idén a 13:56 (209) +28 pozícióban lesz megtalálható. Ez az égi pozíció az Ökörhajcsár csillagkép nyugati részén található, körülbelül 8 fokkal északnyugatra az Arcturus (alpha Bootis) narancssárga csillagtól.

Nem azt fogjuk látni, hogy egy pontból érkeznek a meteorok, hanem az égbolt nagy területén. Tehát jó eséllyel minden lassú meteor az égbolton az SW3-ból származik majd május 30-31 hajnalán. Május 30-án lesz új Hold, így ez egyáltalán nem fogja zavarni az észlelést.

A 73P üstökösből származó meteorokat már észleltek sok évtizeddel ezelőtt, amelyek akkor a Herkules csillagkép felől érkeztek, így látszólagos kisugárzási pontjuk nyomán Tau Herculidáknak nevezték el őket. Mára a meteorraj kisugárzási pontja a Naprendszer gravitációs perturbációi hatására eltolódott, és már a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik.

Meg kell jegyzeni, a meteorrajok kitöréseinek előrejelzése bizonytalan terület a csillagászatban, ebben a konkrét esetben pedig további nehézségek lépnek fel. Így aztán a meteorraj május végi kitörését, a hatalmas hullócsillag-záport ne biztos jóslatnak, hanem lehetőségnek vegyük, ami vagy bekövetkezik, vagy nem. Az is lehetséges, hogy egynéhány órával korábban vagy később lesz a jelenség.

Néhány szó magáról  a 73P/Schwassmann-Wachmann 3-ról

Az SW3 lenyűgöző története 92 évvel ezelőtt, 1930. május 2-án kezdődött, amikor is két német csillagász, Friedrich Carl Arnold Schwassmann és Arno Arthur Wachmann fotólemezeket vizsgált át, hogy új aszteroidákat találjanak a Hamburgi Obszervatóriumban. Ekkor fedezték fel az addig még ismeretlen üstököst az egyik képén. Ez volt a harmadik üstökös, amit felfedeztek együtt (az első kettőt 1927-en és 1929-ben találták). A felfedezés után a 73P/Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályaadatai alapján az év májusában mindössze 9,2 millió km-re haladt el a Földtől. A csillagászati léptékkel nézve nagyon közeli megközelítés ellenére azonban az SW3 üstökös soha nem lett elég fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen; csak távcsővel lehetett megpillantani.

Ezután sokáig nem figyelték meg. Csak 1979 márciusában látták újra, a következő visszatérését sem rögzítették – 1985 januárjában, de 1990 elején ismét előkerült. De a fő attrakciót 1995 őszén produkálta. Október elején számos jelentés érkezett világszerte a megfigyelőktől, akik 1 fokos „poros” farokkal, szabadszemes üstökösként írták le, alacsonyan a nyugati esti szürkületben. Ez volt az SW3! Ez azért volt elképesztő, mert az üstökös 1995 folyamán soha nem került közelebb a Földhöz, mint 196 millió km és mégis 6,5 magnitúdónál is fényesebben ragyogott, fényereje a korábbi 400-szorosára növekedett! De mi okozhatta ezt a hatalmas kitörést? Ezt a decemberben a chilei La Sillában található Európai Déli Obszervatóriumban végzett észlelések, felfedték, hogy apró magja négy részre tört. 2000 őszén még meglehetősen fényes volt, az 1995-ben észlelt töredékek közül kettő visszatért, valamint egy újabb darabot is észleltek. 2006 tavaszán a következő közelítésnél már nyolc nagyobb részt, és több apróbb töredéket detektáltak. 2006. április 18-án a Hubble Űrteleszkóp több tucat töredéket fényképezett le, majd május 4. és 6. között a Spitzer Űrteleszkóp volt a soron az üstökös észlelésében: infravörös kamerájával (IRAC) 45 üstökösdarabot képes volt megfigyelni. Összességében az SW3 végül több mint 68 darabra tört szét, és legutóbbi, 2017 márciusi megjelenésekor azt mutatta, hogy továbbra is szétesik, és minden egyes visszatéréssel új darabokat dob le magáról a belső naprendszerben.

Hogy meteoros szakértőnket, Tepliczky Istvánt idézzem: „50-50%. Persze ki kell menni (ha lehet), és egy jót szunyálni a langymeleg tücsökcsicseris, madárciripelős éjszakában. Közben néha belehallgatni a rádiómeteoros rendszerbe és majd megállapítani, hogy ej-ej megint lemaradtunk róla vizuálisan” 😊

Reméljük nem így lesz! A végső szót, hogy volt-e meteorzápor vagy sem, a megfigyelések mondják ki, amiben bárki részt vehet.