2018. április 20-án, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Holdról készítettem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készült, három panel egyesítésével kapott mozaikként. A rögzítés Sharpcap, a feldolgozás Autostakkert, Registax és Photoshop szoftverekkel történt.

VCSE - Hold mozaik 2018. április 20.
VCSE – Hold mozaik 2018. április 20.

Sokszor készítettem fényképet a Holdról sokféle eszközzel, első csillagászati képeim is az égi kisérőnkről készültek, de nem értem el azt a minőséget, amit szerettem volna. Most egy ASI 224 hold- és bolygókamera birtokában, tesztkép jelleggel készítettem egy Hold-mozaikot három kép összeillesztéséből.

Egyelőre infravörös szűrő nélkül, panelenként másfél perces felvételeket készítettem, 12 000 képből a legjobb 2000-et raktam össze Autostakkert2 segítségével, majd Photoshoppal illesztettem össze egy mozaikká a paneleket, ezután Registax 6 segítségével feldolgoztam a képet. Végül Photoshopban további finomításokat végeztem.

VCSE - A Béla-kráter a Holdon
VCSE – A Béla-kráter a Holdon

Mindezidáig úgy tudtam, hogy 16 magyar vonatkozással bíró kráter van a Holdon, az Izsák-könyvet bemutató előadásomban és cikkemben is ennyit említettem. Ugyanennyiről tud pl. a Puli-projekt vonatkozó honlapja is. Az elnevezések csillagászokról (Petzval, Zach, Fényi, Hell, Izsák, Weinek, és az amatőrcsillagász Hédervári), Nobel-díjasokról (Békésy, Hevesy, Zsigmondy – bár utóbbi magát osztráknak vallotta), illetve más matematikusokról, fizikusokról (Eötvös, Kármán, Szilárd, Neumann, Bolyai, Segner) történtek. A csillagaszat.hu vonatkozó oldala sem sorol fel többet.

Teljesen véletlenül bukkantam rá a 17-ik magyar vonatkozású holdkráterre egy borongós vasárnap délután, a Bélára, pedig a https://planetarynames.wr.usgs.gov/ vonatkozó oldala szerint már 1976-ban elnevezték. Az elnevezés indoklása angolul, és az általam hevenyészett magyar fordítása a következő:

“Hungarian male name, also Slovak female name.”

Azaz: “magyar férfi név, egyben szlovák női név is.”

Vagyis nem egy konkrét személyről nevezték el ezt a pici krátert, hanem egy, a magyarban (és a szlovákban is) előforduló keresztnevet adtak neki. Sőt, az angol nyelvű wikipédia oldal kizárólag annyit mond a név eredetéről, hogy ez egy “magyar férfinév” (Hungarian masculin name).

Érdekes lenne az elnevezés történetét felkutatni, a javaslattevő személyét kideríteni.

Maga a kráter egyébként elég érdekes, mert erősen aszimmetrikus, nagyon elnyúlt: 11×2 km-es! Megfigyelése nem reménytelen nagyobb amatőr távcsövekkel.

A Béla-kráter a Holdon az északi szélesség 24,7°-án, és a keleti hosszúság 2,3 fokán fekszik, mégpedig a Hadley-rianásnál. A mellette lévő másik három krátert spanyol, japán és afrikai férfi keresztnevekről nevezték el, a Béla-kráter tehát ebbe a sorba illeszkedik.

 

VCSE - Hold - Balogh Gabriella
VCSE – Hold – Balogh Gabriella

A képet tegnapelőtt este (2017. július 1/2.) készítettem. Kb. fél 11-kor jutott eszembe, hogy ki kéne pakolni a távcsövet, mostanában sajnos nem volt rá alkalmam, sokszor a rossz idő miatt. Kinéztem és megláttam a Holdat, egész magasan volt és azonnal elcsábított az őt “kísérő” Jupiterrel.

Lélekszakadva futottam a távcsőért. Apum nem ért rá, így életemben először felügyelet nélkül szereltem össze a Newtont és raktam össze a követőrendszert. Mivel a Polarist kitakarja a diófa onnan, ahonnan észlelek, mindig elrontom a pólusra állást, de most nem mászott el túlzottan a kép. Az udvarunkba, ahonnan kémleljük az eget, bevilágít az utcalámpa, így a tuják árnyékába kell bújnom, ha nem akarom kisütni a közvilágítással a retinámat. Miután végeztem az összeszereléssel, ráálltam a Holdra és elkezdtem a szabad szemes észlelést – első az élmény, aztán a fotó!

Ujjongtam, amikor a Hold 1 másodperces korú fényét megláttam, és türelmetlenül cserélgettem az okulárokat, míg el nem jutottam a legnagyobb nagyítású 6 mm-es Plössl-ig. Varázsos élmény volt látni a krátereket, amelyek hegyeknek és völgyeknek tűntek ekkora nagyításban. Olyan volt, mintha csak repülőgéppel repülnék fölöttük.

Azt kívánom, bár minden ember láthatná ezt, és bár mindegyikük felfogná ennek a fantasztikusságát!
Gondolkodtam, hogy átálljak-e a Jupiterre, megnézni, hogy mi újság a legnagyobb gázbolygóval, de a türelmetlenségem, hogy (első alkalommal) fotót készíthessek a Holdról, rávett, hogy rakjam rá a Canon fényképezőgépet a tubusra és kezdődjön a móka. Jó pár percig libikókáztam a tubussal, míg végül eltaláltam az ideális súlyelosztást. Ráadásul a DSLR nagyon nehéz volt, így azzal is machinálnom kellett, hogy merre és hogyan áll ki a kihuzatból, míg végül majdnem a földre merőlegesen állítottam be. Így viszont székre kellett állnom, hogy lássam is, mit fotózok.

Távkioldóval és a követőmotorral a kezemben ügyeskedtem, hogy minél jobb és több képet csináljak (a kis kezdő!). Mivel a nagyítás kötött volt (a DSLR érzékelője, a Barlow és a távcső méretei alapján, apum, azt hiszem, 75x-ös nagyítást számolt) -, ezért nem fért bele teljes egészében a Hold a képbe (amit nem is bántam, mert reméltem így a nagyobb felbontást). Emiatt több képből kellett összevarázsolnom a kész képet.

12 képből raktam össze, bár kevesebb is elég lett volna. Szerkesztéskor jutott eszembe, hogy nem csináltam flatfield-et, pedig korábban tanácsolták – így a tükrön és a CCD-n lévő szmötyiket Photoshopban távolítottam el, remélem, észrevettem mindet.

A kép szerkesztéséhez sok hasznos tanácsot kaptam Schmall Rafaeltől, aki szerintem sokunk példaképe asztrofotózás terén. Ezúttal is köszönöm a segítséget!

Amikor megláttam az összeragasztgatott képet, boldogságban úsztam. A szerkesztés végén pedig elégedett voltam a munkámmal. Persze, össze sem hasonlítható az asztrofotósok képeivel, hibákat én is látok benne, de mégis olyan jó kimondani, hogy ezt a fotót én készítettem, én állítottam be hozzá mindent és én egyensúlyoztam egy széken a távcső fölé hajolva. Hihetetlen tapasztalat volt ez nekem és boldog vagyok, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy apum által jó útra terelődtem és ezáltal mindig csodálattal fogok föltekinteni a csillagos égre.

Tegnap derült volt az ég, így végrehajtottam az első észlelésem az évben. (Apával közösen, ha gondolja ő is leírja majd a saját élményeit.) Az észlelést 10/8-as nyugodtság mellet 15:51-kor kezdtem a 21,8″ átmérőjű Vénusz megfigyelésével. Fényessége ekkor -3,95 magnitúdó volt. A Stellarium szerint a megvilágítottsága 56,3%. Ezt ilyen pontosan nem tudtam megsaccolni, kb. 50%-nak látszódott. A fehér színű “fél” korongon semmilyen részlet nem volt kivehető.

Az észlelés a Mars szemügyre vételével folytatódott.
A nyugodtság ekkor egy kicsit romlott. A korong nyugati felén gyenge peremsötétedést lehetett látni. A légkör egy-egy nyugodtabb pillanatában pedig a déli féltekén apró pólussapkát véltem felfedezni. A bolygó fényessége a megfigyeléskor 1,07 magnitúdó, átmérője 5,7″ volt.

Ezek után csatlakoztattam a fényképezőgépet a távcsőhöz, és a Vénusz fotózásába kezdtünk. először nem fűztem hozzá nagy reményeket, de végül láthatóvá vált a fázisa az elkészült képeken.
A Vénusz után a hold felé fordult a távcső. Sikerült is készíteni pár általam értékelhetőnek tartott képet.


Baloldalt a hamuszürke fényben látszódik a hold éjszakai oldala. Jobb oldat a beégett nappali oldal.
záridő: 5 másodperc
érzékenység: ISO 100
felszerelés: Canon EOS 600D, SW 150/750 Newton EQ-3 mechanikán
átlátszóság: 8/10
nyugodtság: 8,5/10


A hold nappali oldala. Rajta bejelölve néhány kráter amit, a kis Rükl-holdatlasz alapján sikerült azonosítani.
záridő: 1/50
érzékenység: ISO 100
felszerelés: Canon EOS 600D, SW 150/750 Newton EQ-3 mechanikán
átlátszóság: 8/10
nyugodtság: 8,5/10


Vénusz.
záridő: 1/200
érzékenység: ISO 100
felszerelés: Canon EOS 600D, SW 150/750 Newton EQ-3 mechanikán
átlátszóság: 8/10
nyugodtság: 7/10
Észlelések helye: Egervár