Képek készítésének dátumai: 2020.09.23-10.23-ig (a képeken az időpontok NYISZ-ben vannak).
Képek készítésének helye: Boba és a Ság-hegy
Expozíciós idő: általában 5x~6000 frame
Érzékenység: 60-70 gain
Távcső és mechanika: 200/1000 Newton EQ-5 GoTo
Kamera vagy detektor: ASI120MC-S
Vezetés: Lacerta MGEN
Nagyítás: 2x + 3x Barlow
Szokott Ság-hegyi észlelőhelyemről készült a fenti Mars-kép 5×1,5 perces videóból. ASI120 MC-S bolygókamera (gain = 50) volt 200/1000-es távcsövemre feltéve, és két darab, egyenként 2x-es Barlow-lencsét is használtam a bolygó felnagyításához. A képfeldolgozáshoz Autostakkert és Photoshop programokat használtam.
Kis idővel később, 2020. szeptember 6-án a Mars és a Hold szoros együttállását figyeltem meg. A képeket a nappali égen(!), 7:35-8:15 között készítettem, egy jobban sikerült darabot mutatok itt be. 1200 képkockát rögzítettem a Ság-hegyről a legkisebb erősítéssel (gainnel) a 200/1000-es Newtonomra feltett ASI 120 MC-S kamerával. A képfeldolgozáshoz itt is Autostakkertet használtam.
Az őrimagyarósdi megfigyelőtábor alatt, 2020. július 20-án készült felvételeimet szeretném megosztani veletek, melyet kivételesen jó légköri nyugodtság mellett, 200/800 mm-es Newton távcsővel, 3x-os TeleVue Barlow-val és Asi224 kamerával készítettem. A képeket Autostakkert3 és Registax szoftverekkel dolgoztam fel. A felvételen a Jupiter (holdjaival, balról jobbra: Io, Ganymedes, Europa), a Szaturnusz és a Mars látható. A három képet egyetlen képbe illesztettem a könnyebb kezelhetőség érdekében.
A kedvező nyugodtság miatt vizuálisan, 240x-es nagyítás mellett is részletesen megfigyelhetők voltak a Jupitert díszítő felhősávok és a Nagy Vörös Folt, a Szaturnusz gyűrűi és a Cassini-rés, a Marson pedig a vöröses felszínen láthatóak voltak a sötétebb foltok is, az egyik sarki jégsapkával együtt. Fotografikusan egy-két percnyi videót rögzítettem 50-100 kép/másodperc sebességgel, ebből a 300-300 legjobb képet kiválasztva és egyesítve kaptam a fenti képeket, némi élesítés és fehéregyensúly-beállítás után.
2018. augusztus 11-én 23:30 NYISZ-kor, a kiválóan sikerült VEGA ’18 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor során készült felvételemet szeretném megosztani veletek, melyet a Marsról készítettem. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton tubussal és ASI 224 színes bolygókamerával készült, kiegészítve egy Televue 3x Barlow-lencsével és Castell IR-Pass szűrővel. A rögzítés Sharpcap, a feldolgozás Autostakkert 3 és Registax szoftverekkel történt.
Örömmel számolhatok be róla, hogy 2018. augusztus 4/5-én sikeresen észleltük a Deimos holdacskát a Mars fényes korongja mellett, a bolygótól nyugatra. A megfigyelést az MCSE Balatonfűzfői Csoport (Fücsop) tagjai Farkasréti György amatőrcsillagász társunk új, 508 mm átmérőjű Newton-rendszerű távcsövével végezték (SkyWatcher). Részletek az alábbiakban:
Észlelő neve: Kocsis Antal
Észlelés helye: Szentgál mellett DNy-ra, erdei úton
Észlelés időpontja: 2018-08-04 21:10:00 UT
Észlelés vége: 21:17 UT
Objektum neve: Mars Deimos holdja
Műszer típusa: Newton
Műszer átmérő (mm): 508
Műszer fókusz (mm): 2000
Eredő fókusz (mm): 2000
Okulár típusa: Plössl, Meade, kitakaró szállemez a fókuszsíkban
Okulár fókusza (mm): 9,7
Nagyítás: 206x
Leírás: Mars – (M2) Deimos
Látómező: kb. 8-9 ívperc
S: 6-7/10, T: 4-3,5/5, hmg: 6,5
Mars – Deimos távolság: 70-71 ívmásodperc (a bolygóperemtől)
Észlelő: Kocsis Antal
Látták még:
Farkasréti György
Dominek Anna
Schné Attila
Novák András
Németh Csaba
Presits Péter
Póta László
508/2000 T/206x: A Deimos viszonylag könnyen észlelhető, észrevehető a kitakaró szállemeznek köszönhetően. A segédtükör tartólábak diffrakciós tüskéje közelében, a bolygótól nyugatra (balra) található a Deimos (M2), fényessége 11,6 magnitúdó a Guide9 szerint, de csak alig 16 fok magasan látszik, így a légkör erősen befolyásolja, rontja a látványt. A kitakaró szállemezen egy kicsit világosabb körrel jelöltem a Mars korongját. Keletre, a látómező szélén a TYC 6910 27 katalógusszámú, 9,245 magnitúdós csillag látható, délre, de már a látómezőn kívül két csillag, a TYC 6914 40 és 42 jelűek (9,992 és 11,113 magnitúdósak). Sajnos a Phobos (M1) nem volt látható, mire kiértem és emberibb magasságba emelkedett a bolygó, addigra már túlságosan közel került a bolygóhoz. Nagy élmény és öröm 15 év után újra látni ezt a kis holdacskát, ugyanazokkal az észlelőtársakkal, akikkel akkor elsőnek sikerült megpillantani a bolygó két holdacskáját a 342 mm-es közös távcsövünkkel.
