2016 során Csizmadia Szilárd újabb tesztképsorozatot készített az egyesületi távvezérelt csillagvizsgálóval. A fotografikus észlelés Skywatcher 250/1200 tubussal, EQmod segítségével távvezérelt EQ-6 GoTo mechanikával, Skywatcher F/4 kómakorrektorral és Canon 6D fényképezőgéppel történt, Zalaegerszeg Landorhegy városrészéről, Bánfalvi Péter hátsó kertjéből. Összesen 260 kép készült, 20 másodperces záridővel és ISO5000 érzékenységgel. Ezúttal a flat képeket is sikeresen feldolgoztam.
VCSE - Messier 27 tesztkép
VCSE – Messier 27 tesztkép
Mivel számos felvétel esetén jelentős háttérfény került a képekre, az este 11 óra előtt készült képeket ki kellett válogatnom, hogy valamennyire ki tudjam szűrni a közvilágítás által okozott háttérgradienst. Összesen 165 light képet és 15 flat képet adtam össze DeepSky Stacker segítségével, utána StarTools-szal végeztem az utófeldolgozást. Jelentős területet kellett levágnom a képről, hogy minél inkább csökkenteni tudjam a gradienst, illetve a felbontást is csökkentettem a jel/zaj arány javításának céljából. Deconvolutiont és élesítést végeztem, a DSS viszont egész pontosan beállította a fehéregyensúlyt, így azzal már nem kellett sokat foglalkoznom az utófeldolgozás során.
A Kis Róka (Vulpecula) csillagképben található Messier 27 (Dumbbell-köd, Súlyzó-köd, Almacsutka-köd) katalógusjelű mély-ég objektum az egyik legfényesebb és legnagyobb látszólagos kiterjedésű planetáris köd, népszerű célpont amatőrcsillagászok és asztrofotósok között. 15 cm átmérőjű Newton-távcsővel 27X-es nagyítás mellett mérsékelten fényszennyezett külvárosi égen könnyen észrevehető a halvány, almacsutkaszerű középső régiója.
1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, aki fel is vette katalógusába a kb. 1300 fényév távolságra található, kb. 3000-4000 éve kialakult ködöt. Az 1,44 fényév átmérőjű planetáris köd valójában egy közepes méretű csillag életciklusának végén ledobott ionizált gázburka, közepén egy fehér törpe figyelhető meg, mely az elpusztult csillag magja.
VCSE - Láng-köd és Lófej-köd - Majoros Attila
VCSE – Láng-köd és Lófej-köd – Majoros Attila

A képen az Orion csillagképben található Láng-köd (NGC 2024), Lófej-köd (Barnard 33), az IC 434 és az NGC 2023 ködösségek láthatók.

Észlelés ideje: 2017.  január 23.
Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D.
Távcső : Skywatcher 200/1000 Newton +  Baader MkIII3 kómakorrektor.
Mechanika: Skywatcher HEQ5 mechanika.
Expozíciós idő: 30 x 5 perc, 40 sötét kép (dark), és 10 mezősimító (flat-field) frame.
Képfeldolgozás: Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6-ban lettek elvégezve.
Készítette: Majoros Attila

VCSE - Andromeda es Triangulum galaxisok - Majoros Attila
VCSE – Andromeda- es Triangulum-galaxisok – Majoros Attila

Az Androméda-köd (vagy Androméda-galaxis) és a Triangulum-galaxis az úgynevezett Lokális Galaxiscsoport legnagyobb tagjai közá tartoznak. A Lokális Galaxiscsoportról (röviden Lokális Csoport vagy Lokális Halmaz) “Közeli galaxisok” címmel Csizmadia Szilárd írt bővebben a VEGA 102-ik számában, ami ide kattintva elolvasható.

Az Androméda-galaxis – a kép jobb oldalán látható, nagyobb látszó méretű, elnyúlt ködösség – más néven Messier 31 (röv. M31) vagy NGC 224 egy Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól kb. 2,5 millió fényév. Az M31 a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, egyben a Lokális Csoport legnagyobb tömegű tagja. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejút felé, és ha a kozmológiai állandó nulla, akkor mintegy három milliárd év múlva összeütközik a mi Galaxisunkkal.

A Háromszög-galaxis, vagy más nevén Triangulum-galaxis (Messier 33, M33) a kép bal oldalán látható kisebb folt.

Az M33 mintegy hárommillió fényévre lévő spirálgalaxis a Triangulum csillagképben, így nevét is erről kapta. Mérete kicsinek számít a szomszédaihoz, vagyis a Tejútrendszerhez és az Androméda-galaxishoz képest, de átlagosnak mondható a legtöbb spirálgalaxissal összehasonlítva.

A Triangulum-galaxis a Lokális Csoport tagjaként szoros gravitációs kapcsolatban áll az Androméda-galaxissal. A két galaxis között a múltban lezajlott szoros megközelítésről és az általa kiváltott csillagkeletkezésről itt írtunk bővebben.

Az itt bemutatott felvételt 2016. november 28-án készítettem a Guernsey-szigeten Skywatcher gyártmányú, Staradventurer típusú mechanikát használva. A képeket Canon 700D fényképezőgéppel és annak gyári objektívjével rögzítettem. Összesen 41 db három perces expozíció készült, 20 sötétkép (dark) es 10 mezősimító (flat-field) frame került feldolgozásra a Nebulosity nevű programmal. Utólagos képkorrekciók Photoshops 6 -ban lettek elvégezve.

Sajnos csak a második nekifutásra sikerült a sorozatot rögzíteni az első alkalommal a hatalmas szél akadályozott meg. A seeing (nyugodtság) így sem volt a legjobb. Én 3/5-re saccolnám.

Hatalmas élmény volt a kép készítése számomra.

 

Észlelés ideje: 2016. november 6. Észlelés helye: Guernsey-sziget.
Fényképezőgép és objektív: Canon 700D + Canon 50mm f/2.8.
Mechanika: Skywatcher Star Adventurer mechanika.
Expozíciós idő: 41 x 3 perc, ISO 800-on.

Képfeldolgozás: Nebulosity.

 

A felvétel bal oldalán a Bika csillagképben található Hyadok (lat. Hyades) – más néven Melotte 25 – nyílthalmaz látható. A tág, laza nyílthalmazban lévő legfényesebb, narancsos (szemmel enyhén vöröses) árnyalatú csillag az Aldebaran, ami csak véletlenül látszik a Hyadok területén, de nem tagja a halmaznak: jóval a csillagcsoport mögött van. A Hyadok a Naprendszerhez legközelebbi nyílthalmaz, távolsága csak 46 parszek. A halmaz nagyobb része és közepe a képen az Aldebarantól lefelé, a valóságban pedig kissé délkeletre helyezkedik el.

A Hyadok fényesebb csillagai
A Hyadok fényesebb csillagai – a térkép alapján beazonosíthatók a képen látható csillagok is

 

A felvétel jobb oldalán a Messier 45, vagy közismertebb nevén a Plejádok (lat. Pleiades), vagy Fiastyúk látható. Távolsága a Naprendszertől kb. 130 parszek. Mindkét nyílthalmaz a Bika csillagképben látszik, és már az ókor óta ismertek.

A Messier 45 részletes térképe

Néha furcsa alakzatokat produkál a Természet: hol teljesen szabályszerűt és szimmetrikusat, hol éppen kaotikussága miatt tetszik nekünk. A Természet nyelve a matematika, titkosírásának megfejtői a természettudományok, de ecsetjét a legjobb festők kezelhették. Oly’ sok szép természet- és asztrofotó mellett erre jó példa a kissé torz gyűrű alakú Sharpless 2-308 is (Sh 2-308).

Mai kép - Egy Wolf-Rayet - köd: Sh 2-308 - VCSE
Mai kép – Egy Wolf-Rayet – köd: Sh 2-308 – VCSE
A mellékelt képen látható Sh-2 308 mintegy 5200 fényévre van a Naprendszertől a Nagykutya (Canis Maior) csillagképben, látszó átmérője kissé nagyobb a teleholdnál, valódi átmérője pedig kb. 60 fényév. Egy, a Napnál hússzor nagyobb tömegű, preszupernóva (vagyis szupernóva-robbanás előtti) állapotban lévő Wolf-Rayet csillag erős szele és sugárzása (részben erős ultraibolya sugárzása) hozta létre ezt az alakzatot. Egyszerűen a Wolf-Rayet csillagok nagyon erős csillagszele összesöpri a csillagközi anyagot maga előtt, a csillagszél és a csillagközi anyag ütközése pedig sugárzásra készteti. Az ilyen ködöket néha Wolf-Rayet-ködöknek nevezik A képen látható köd talán csak 70 ezer évvel ezelőtt keletkezett. A kék buborékfalban a sugárzást elsősorban ionizált oxigénatomok rekombinációs sugárzása hozza létre.
A Wolf-Rayet csillagokról részletesebben 2016. októberében Csizmadia Szilárd beszélt a Virtuális Csillagászati Klubban.  Ennek felvétele nemsokára felkerül a VCSK archívumába.
A fenti képet Anis Abdul készítette Texas-ból 2016. október 29-én és 30-án. 20 x 480 sec Halfa és 57 x 600 sec OIII expizíciós időkkel és szűrőkkel készült képet adott össze, amelyeket LRGB szűrős képekkel egészített ki. A képskála 2,16 “/pixel. A távcső egy mindössze 106/530-as Takahashi FSQ 106 ED műszer volt, ZWO ASI1600MM hűtött kamerával és Astro-Physics AP 900 mechanikával ellátva. Mindehhez még egy vezetőtávcsövet és vezetőkamerát használt. Szeretett volna többet is exponálni rá, de esős-felhős két hetes időszak jött, majd megérkezett a teleholdas időszak, ami alkalmatlan ilyen ködösségek fotózására… Bár az APOD már a nap csillagászati képének választotta 2016. dec. 20-án, Abdul szeretne további három éjszakán fényt gyűjteni róla és hozzáadni a képhez, hogy még több részletet és árnyalatot felfedjen.