2019. december 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 27×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 Kúp-köd és Karácsonyfa-halmaz – Ágoston Zsolt

Az NGC 2264 katalógusszám két objektumot is jelöl, az egyik a kép baloldalán lévő csúcsos, sötét, kúpos formájú Kúp-köd, ami egy csillagkeletkezési régió, hidrogénből és porból álló sötét abszorpciós köd. A másik objektum a felvétel közepe felé található Karácsonyfa-halmaz, mely Kúp-köd anyagából 3-4 millió évvel ezelőtt keletkezett csillagokból álló nyílthalmaz. Nevét egyenlő szárú háromszöghöz hasonló formájáról kapta, ami jellegzetes fenyőfa formájúra torzult. Csúcsa a Kúp-köd, alja az S Monocerotis változócsillag, ami a felvétel legfényesebb csillaga a kép közepén.

Az S Monocerotis csillag ultraibolya sugárzásával gerjeszti a környezetében lévő hidrogént, emiatt vöröses (az alsó felvételen a Hubble-paletta miatt inkább sárgás) színben fényt bocsát ki.

Az NGC 2264-et 1785. december 26-án, karácsony másnapján fedezte fel William Herschel. 2600 fényévre található tőlünk.

VCSE - NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel - Ágoston Zsolt
VCSE – NGC 2264 és NGC 2261 Hubble-féle változó köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

Az L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a gerjesztett hidrogén alfa fényét a gerjesztett oxigén és hidrogén-béta fényétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskenysávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

A kép bal szélén egy világos, csóvaszerű objektum figyelhető meg, az NGC 2261 Hubble-féle változó köd. Nem szándékosan komponáltam a felvételbe, csak a feldolgozáskor került elő. Az üstökös alakú reflexiós ködöt az R Monocerotis nevű változócsillag világítja meg, amely az „üstökös” központi sűrűsödését mintázza. Az NGC 2261 régóta ismert objektum, William Herschel fedezte fel 1783-ban. A ködösségbe ágyazott R Mon fényváltozását először Julius Schmidt észlelte 1861-ben, arra pedig, hogy maga a köd is változik, Hubble jött rá 1916-ban. Az objektum 2500 fényév távolságban található, átmérője 1 fényév. A köd fényessége azért változik a hipotézisek szerint, mert az R Mon megvilágító csillag (maga is változócsillag) fényessége ingadozik azáltal, hogy sűrűbb-ritkább porcsomók keringenek körötte periodikus pályán. Amikor egy sűrűbb porcsomó eltakarja a csillag fényének egy részét a köd elől, a köd kevesebbet tud visszatükrözni.

 

Oldal-főszerkesztői megjegyzés, nem a szerzőtől: sokszor a Kúp-ködöt Tölcsér-köd név alatt lehet megtalálni. A mélyég-objektumok becenevei (pl. Karácsonyfa-köd)  nem hivatalos megnevezések, katalógusokban így nem lehet őket megtalálni. Szinte “becenév”-ként adják őket, főleg amatőrcsillagászok. Használatuk gyakran előnyös, mert nevekre jobban szoktunk emlékezni, mint katalógusszámokra. A legtöbb elnevezés angol nyleven született. Az angol elnevezések magyarítása többnyire sikeres, de nem mindig. Többen is magyarítanak, néha egymás mellett dolgozva. Az egyes ködöket Ágoston Zsolt fenti cikke jól értelmezi át az elnevezésekben a VEGA 111-ik számában közöltöket, amit itt idézünk:Le Gentil 3 (Cyg). Nevezik angolul Funnel-ködnek is, de mert a Tölcsér-ködöt a magyar amatőr asztrofotós szakirodalom már lefoglalta az NGC 2264 számára, nevezzük ezért a Le Gentil 3-at Kürtő-ködnek. (Az NGC 2264 angol beceneve Cone Nebula. A cone szó valóban jelent tölcsért is, de az a köd inkább kapta nevét a kúp alakjáról – angolul ez szintén cone. (Akárcsak az útjelző bója, ami szintén cone az alakja után.)  […])” (Ismeretes, hogy sok angol szónak egyidejűleg több jelentése is van.) Összefoglalva, a funnel tölcsért jelent, a cone az NGC 2264 összefüggésében kúpot. Ha valaki más néven találná meg, akkor az a különböző szálakon folyó magyarítások miatt van… 

A Kutner felhője néven ismert köd a Taurus-molekulafelhő része. A Bika csillagkép ugyan a téli estéken magasan delel, azonban a csillagköd megfigyelése vizuálisan meglehetősen nehéz. Csak az egyenetlen égi háttér sejteti, hogy ott valamiféle sötét objektum van.

Schmall Rafael - Kutner felhője - LDN 1529 - VCSE
Schmall Rafael – Kutner felhője – LDN 1529 – VCSE

Ez a sötétköd 450 fényév távolságra van a Földtől. A sötét porfelhők kitakarják a mögöttük világító csillagok fényét. Hosszú expozíciós felvételeken azonban előjönnek azok a halvány fátylak is, melyeken a Tejút fénye szóródik. A molekuláris felhők az idő folyamán összeroskadnak, bennük új csillagok keletkeznek majd.

Az LDN mozaikszó jelentése a Lynds Catalog of Dark Nebulae, egy talán legrészletesebb sötétköd-katalógus, melyet 1962-ben publikáltak. (A Lynds-katalógusról röviden e cikk végén lehet olvasni.)

A sötét csillagködök esetében nagyon fontos, hogy az égbolt sötét és száraz legyen, hiszen a fényszennyezés megemeli a háttér fényességét, emiatt egyre több részlet veszik el a fényárban. Halványságuk miatt tetemes mennyiségű expozíciós időre van szükség egy átlagos ég alatt. Ha nincs a látómezőben H-alfa objektum, akkor átalakítatlan fényképezőgéppel is lehet rá exponálni, viszont érdemes többet exponálni.

A csillagköd-komplexum hatalmas. Még egy kisebb objektívvel készített felvételen is látszanak fodrok, sötét gomolygások, míg a nagyobb rendszerekkel egy-egy részlete a porködnek is szépen megörökíthető.

A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Quattro 200/800, Mechanika: SW EQ6 - GOTO, Képrögzítő eszköz: Canon EOS6D(átalakított és normál), Vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, Korrektorlencse: SW f4
A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Quattro 200/800, mechanika: SW EQ6 – GOTO, képrögzítő eszköz: Canon EOS6D (átalakított és normál), vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, korrektorlencse: SW f4

A felvétel expozíciós ideje:
– 420 darab 2,5 perces normál az átalakított gépvázzal
– 60 darab 5 perces normál fotó az átalakítatlan fényképezőgéppel
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei

Baloldali fotón egy nyers képkocka látható az öt perces zselici exponálásból, míg jobboldalon a falusi ég világossága majdnem ugyan annyira fényes, de csak feleannyi záridővel.
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható az öt perces zselici exponálásból, míg jobboldalon a falusi ég világossága majdnem ugyanannyira fényes, de csak feleannyi záridővel.

A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése 24 órát használt fel az egyébként eléggé kevés derült égből. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködösségek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka természetesen ismét 3-4x annyi időt vett igénybe, mint az exponálás).

A stack felvétel után minimalizálni kell a légkör képromboló hatását. Minden idegen, mesterséges fény problémát jelenthet. Ilyenek például a rosszul irányzott észlelőlámpák és állapotjelző ledek, távoli fények. Hasonlóan problémát jelenthet vékony, szinte láthatatlan és egyenetlen fátyolfelhő sávok valamint a szinte mindig jelenlévő légkörfény.
A stack felvétel után minimalizálni kell a légkör képromboló hatását. Minden idegen, mesterséges fény problémát jelenthet. Ilyenek például a rosszul irányzott észlelőlámpák és állapotjelző LEDek, távoli fények. Hasonlóan problémát jelenthetnek a vékony, szinte láthatatlan és egyenetlen fátyolfelhő-sávok, valamint a szinte mindig jelenlévő légkörfény.

A fotók gyűjtése a 2019. októberi szép éjszakákon kezdődött és végül december 30-án fejeződött be.

Az IC 1848 Dreyer katalógusában nyílthalmazként szerepel, amelynek csillagai halványak, és a halmazban ködösség figyelhető meg szerinte, vagyis: nyílthalmaz diffúzköddel (NY+DF). Ez a ködösség vizuálisan nehezen látható, de fotókon nagyon szépen megmutatkozik.

Az IC katalógusban 1848-as számot viselő csillaghalmaz és ködösség a Cassiopeiában helyezkedik el. Az emissziós ködök hömpölygése egy magzat alakot vesz fel (innen az Embrió-köd elnevezés), bár az angol megnevezésben inkább Soul Nebulaként (Lélek-köd) találkozhatunk vele, ugyanis mellette van a Szív-köd. Olyan közel vannak egymáshoz, hogy gyakran említik őket együtt. Az IC 1848 ködössége egyben rádióforrás is, aminek rádiócsillagászati jelölése a Westerhout 5.

Embrió-köd - VCSE - Schmall Rafael
Embrió-köd – Schmall Rafael

7500 fényévre a Perzeusz-karban szálló csillagköd megannyi fiatal csillag otthona, melyek a sugárzásukkal gerjesztik a környező hidrogénfelhőket és azok ezért szép vöröses fénnyel világítanak.  Manapság is keletkeznek csillagok ott, némely most elkészülő csillag elkezdi szétfújni a molekuláris felhőket, melyek összeroskadva új csillagoknak adnak otthont.

Az IC ködök általában halványak és nehezen fotózhatók. Legtöbbjükhöz átalakított fényképezőgép, vagy CMOS vagy CCD kamera kell. Bár sok olyan fotón rajta szerepelnek, melyek a Cassiopeia környékét örökítik meg, mégis sokszor csak a csillagok elhelyezkedésének alakjából lehet következtetni az Embrió-köd jelenlétére. A fenti képen viszont igen határozottan látszik.

Mivel a csillagköd látszó átmérője nagy (kb. három teliholdnak felel meg az átmérője, vagyis kb. 1,5°-nak), ezért a nagyobb távcsövek látómezejébe nem férnek bele teljesen. A teljes Embrió-ködhöz rövid fókuszú asztrofotós rendszer kellett.

A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Evostar 72/432, Mechanika: SW EQ5 - GOTO, Képrögzítő eszköz: Canon EOS1100D(fs), Vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, Fókuszreduktor: SW 0.85x
A képhez használt asztrofotós rendszer: SkyWatcher Evostar 72/432, mechanika: SW EQ5 – GOTO, képrögzítő eszköz: Canon EOS1100D (fs), vezetőegység: Lacerta M-Gen autoguider, fókuszreduktor: SW 0,85x

A felvétel expozíciós ideje:
– 450 darab 5 perces normál (színes –  RGB) nyerskép
– 120 darab 10 perces keskenysávú (H-alfa) nyerskép
– sötétképek / mezősimító fotók és annak a sötétképei

Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is.
Baloldali fotón egy nyers képkocka látható, mely egy falusi ég világossága egy erős fényszennyező reflektorral a közelben. A jobboldali vöröses kép keskenysávú szűrővel készült, mely szépen kiemelte a H-alfa emissziós ködöket. Jól látható a magzat alak is. – A szerző fotói

A felvételhez szükséges nyersek összegyűjtése összesen 60 órát vett igénybe. Azért volt szükség ennyi időre, hogy a lehető leghalványabb ködrészletek is előjöjjenek feldolgozáskor úgy, hogy közben egy normális zajszint legyen a fotón (az utómunka 3-4x annyi időt vett igénybe, mint maga az exponálás).

A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy
A H-alfa felvételek eredménye egy fekete-fehér fotó, mely a ködösség kontrasztemeléséhez volt használva. A második képen egy “csillagtalanított” verzió látható, melynek nagy jelentősége nincs, csupán kiemelte a ködök morfológiáját. Látható, hogy mennyire bonyolult az univerzum, még a “szomszédban” is. – A szerző fotói

A felvételek gyűjtése még a szép októberi éjszakákon kezdődött, majd lassan őszből télbe váltott az idő. Végül az első deresedések is megjelentek a távcső harmatsapkáján. Az egész projekt fotózása január 2-án fejeződött be.

2019. 12. 29-én a Zselici Csillagparkban tartottuk az év, egyben a tízes évek utolsó asztrofotózását, Schmall Rafael és Vámosi Flórián társaságában. Az itt bemutatott felvétel egy Skywatcher HEQ-5-ös mechanikára rögzített 72/420-as apokromát tubussal, Skywatcher 0,85x-ös reduktor-korrektorral, Optolong L-enhance szűrővel és átalakított Nikon D5300 fényképezőgéppel készült 37×360 s objektum (light) ISO 1600 kép összegzéséből. A korrekciós felvételeket 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark képből állítottam össze. A feldolgozás Astro Pixel Processor, Startools és Photoshop szoftverek segítségével történt.

VCSE - Lófej-köd - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd – Ágoston Zsolt

Klasszikus asztrofotós célpont a Lófej-köd, de én csak most találtam alkalmat a megörökítésére. A kép közepén egyből feltűnik a látványos lófej alakú sötétköd, ami a Barnard 33 (vagy rövidítve B33) katalógusszámot kapta felfedezőjétől, Edward Barnardtól 1899-ben.

A bal oldalon a levélszerű Láng-köd figyelhető meg, katalógusszáma: NGC 2024. A háttérben változatos, örvénylő-hullámos formákkal tarkított IC 434 emissziós köd figyelhető meg, melynek hidrogén anyagát a Szigma Orionis csillag erős ultraibolya sugárzása gerjeszt fénykibocsátásra.

A Lófej-köd 1375 fényévre van tőlünk, átmérője 7 fényév. Az IC 434 mögötte van, valamivel távolabb, tőlünk 1600 fényévre található. A Lófej-köd így kitakarja az emissziós köd egy részét, ezért láthatjuk.

VCSE - Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta - Ágoston Zsolt
VCSE – Lófej-köd szintetikus Hubble-paletta színezéssel – Ágoston Zsolt

A Lófej-köd készítésekor használt L-enhance szűrő és a feldolgozáshoz használt AstroPixel Processor segítségével lehetőségem volt különválasztani a hidrogén-alfa sugárzását az oxigénétől, így két külön monokróm képet kaptam (Hα és OIII). A két képet újraegyesítettem színes képként a vörös-zöld-kék színcsatornák arányának elosztásával, így kaptam a Hubble-palettával kidolgozott monokróm keskeny sávú asztrofotókhoz hasonló színeket.

Minden év vége felé közeledve, ahogy az időjárás engedi, egy-egy nagyobb asztrofotós találkozót tartunk, mielőtt az újév munkája elkezdődne.

A programot legutóbb 2019. december 29-ére tűztük ki. Hétfőre szabadságot kaptam, míg vasárnap este szikrázóan derült égbolt szerepelt az előrejelezésekben, így megterveztünk közösen egy “nagy finálé fotózást” az év végére. A terv lényege, hogy a teljes sötétedés elejétől a végéig fotózunk, mely majdnem 12 óra hosszú volt (este 6-tól reggel 6-ig).

Az időjárási előrejelzések beváltak, és a felhőzet 19:30 környékére, holdnyugtára lement. Az ország felett erős futóáramlás volt, mely szétszaggatta a felhőzetet, így odafigyelve a légköri nyugtalanságra, a nagytávcsöves, hűtött CMOS-kamerás fotózás helyett inkább kisebb fókuszú rendszereket használtunk nagyobb méretű érzékelőkkel.

Vámosi Flórián - Messier 101 - 80/400 apokromát, 240s ISO1600 - VCSE
Vámosi Flórián – Messier 101 – 80/400 apokromát, 240 s, ISO 1600 – VCSE

 

Schmall Rafael - Messier 101 - 200/800 Newton, 150s ISO1600 - VCSE
Schmall Rafael – Messier 101 – 200/800 Newton, 150 s, ISO 1600 – VCSE

Az ég minőségére nem volt panasz. Átlátszóság: 8 – 8,5 / nyugodtság: a jet miatt 2 – később ez javult. Pára szinte semmi, horizonton is alig voltak fénykupolák a száraz levegő miatt. A magasban a légkörfény még hömpölygött, később az is megszűnt. Végül az év egyik legjobb ege volt némi kompromisszummal. Az SQM műszer bámulatos 21,50 magnitúdó/négyzetívmásodpercet mutatott.

Schmall Rafael - Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4...-5 magnitúdósnak látszódott - VCSE
Schmall Rafael – Lassan zuhanó tűzgömb a horizonton, ami vizuálisan olyan -4…-5 magnitúdósnak látszódott. A képen erős légkörfény is látszik (a sárgászöldes fénylés a horizonthoz közelebb) – VCSE

Az “évzárósok”: Kovács Róbert (Canon 200/2.8 + EQ6) / Vámosi Flórián (Esprit 80 + AZEQ6) / Ágoston Zsolt (Evostar 72/432 + HEQ5) és Schmall Rafael (Evostar 72/432 – 200/800 Newton + EQ5 – EQ6).

Az éjszaka nyugalmát csak a néha elsuhanó autósok próbálták zavarni, de ebből semmit sem érzékeltünk, hisz az árammal ellátott távcsőoszlopok egy rejtett és elzárt zugban voltak, ahová se erős szél, se fény, se idegen nem juthat be.

Célpont volt az Orion-köd és Lófej-köd / Kalifornia-köd / Kutner csomója, valamint szezonális váltáskor a kései Rozetta, az M101 és az M64 galaxisok is. Az Orion csillagkép a sötét alapú (!!!) felhőkből hirtelen bukkant ki. Látványa szinte mindenkit elbűvölt. Nyugaton a Tejút sávja ment odébb. A Göncölszekér egyre inkább elkezdett emelkedni.

Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő nagy téli háromszög látható a rendszerek sokaságával.
Ágoston Zsolt fotóján az emelkedő “Nagy Téli Háromszög” látható a rendszerek sokaságával. – VCSE

Végignéztük, ahogy az Orion felkel és le is nyugszik, míg az égbolton az őszből lesz hirtelen tél, majd tavasz. Az állatövi fény délnyugaton már jól látszódott naplementekor, és végig követhető volt az ekliptika vonalán. Hajnalban pedig a Mérleg csillagképből emelkedett ki ismét a bolygóközi por fénye. Az állatövi ellenfényt azonban nehezen észleltük, hisz a hátterében ott volt a Tejút.

A felhőzet elvonultával megnőtt a kisugárzás, ezért a hőmérséklet -8 °C-ig zuhant és mindenre vastagon dér ült. A harmatsapkás rendszerek még felfele nézve is “túlélték” a deresedést, de az objektívek esetében kellett a fűtés.

Timelapse felvétel 730 képből – Ágoston Zsolt

 

Vámosi Flórián képe : Korahajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának
Vámosi Flórián képe : Kora hajnalban a rendszerek már a tavaszi objektumok fényét gyűjtötték. Északon a vízszintesen fekvő Tejút és az északkeleten kelő Vega már jelezte, hogy lassan vége az éjszakának – VCSE

 

Orion nyugta a már deres táj felett - Schmall Rafael
Orion-nyugta a már deres táj felett – Schmall Rafael – VCSE

Hajnalban a kelő Mars és a kelő Nagy Nyári Háromszög (!!!) jelezte, hogy lassan vége az asztrosötétnek, így a világosodással együtt lezártuk a deres rendszereket, majd összepakoltunk és mindenki hazament pihenni. Átadtuk a terepet a nappali távcsöves bemutatóknak.