Az M78, IC 434 és M42 - Nagy Berta László - VCSE

Az M78, IC 434 és M42 – Nagy Berta László

Kép készítésének dátuma: 2021. február 15. 21:15 UT-től
Kép készítésének helye: Algyő
Expozíciós idő: 61×300 sec light
Érzékenység: ISO 800
Képfeldolgozás: Photoshop
Távcső: Jupiter objektív, 135 mm f/4 (f/5,6 rekeszállásban)
Mechanika: HEQ-5 Pro GoTo
Kamera vagy detektor: Canon EOS 100D (átalakított)
Vezetés: Lacerta MGEN

Leírás:
Végre volt pár óra derült idő, ezt kihasználva próbáltam nyers képeket gyűjteni az Orion csillagkép “közepéről” egy régi Jupiter 135 mm f/4 objektív segítségével. A feldolgozás nem ment túl jól, nehéz külön kezelni a ködösségeket, a csillagokat és a hátteret is.

 

A főszerk. (Csizmadia Szilárd) kiegészítése:

A képen észak balra, kelet lefelé van. A képen nagyon sok mélyég-objektum látszik, ezek közül néhányat megjelöltem a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Az Orion-ködtől balra (az égen északra) látszik az NGC 1981 nyílthalmaznak az Orion-ködnél kisebb területen összezsúfolódó, mégis teljesen bontott, fényes kék csillagokból álló csillagcsoportja is. A kép bal oldalán (égi tájolás szerint északra) az Orion-övének három fényes csillaga is észrevehető ezen a szokatlan beállítású fotón (ferdén balra fent látszanak, kékesek és fényesek). A képen azonosított objektumok:

VCSE - Néhány mélyégobjektum a felvételen. Azonosítás: Csizmadia Szilárd. Fotó: Nagy Berta László
VCSE – Néhány mélyégobjektum a felvételen. Azonosítás: Csizmadia Szilárd. Fotó: Nagy Berta László

M42: Nagy Orion-köd, diffúzköd, vidékről szabadszemes objektum

M43: Kis Orion-köd, diffúzköd, kis távcsővel is látszik

NGC 1973, 1975, 1977: a vizuálisan három ködösség fényképeken egy és ugyanazon diffúzköd három fényesebb csomójának látszik. Sh2 – 279 (Sh: Sharpless) néven is ismert így együtt ez a csoport. Csillagkeletkezés korai fázisait fgyelték meg benne. Az Sh2-279-et “Futó Ember – ködnek” is nevezik néha (Running Man Nebula).

NGC 1980 – nyílthalmaz – “Orion elhagyott drágaköve”, 14×14 ívperces, 2,5 magnitúdós összfényességű, fényes csillagokból álló nyílthalmaz

NGC 1981: egy 28 ívperces, 4,2 mag összfényességű, kevés, de nagyon fényes csillagokból álló csoport (valódi nyílthalmaz) az Orion-köd felett (tőle északra), ami könnyen látszik binokulárokkal és megkapó látványt nyújtott, amikor 14 évesen magam is felfedeztem egy 4 cm-es távcsővel. Kifejezetten keresőtávcsöveknek, kis távcsöveknek való célpont. Alakja miatt Krokodil- vagy Alligátor-halmaznak is nevezik nagyon ritkán.

NGC 2024: csillagkeletkezés folyik ebben a diffúz-ködben, kb. 800 csillagkezdemény van benne, 86%-uk körül még ott van a cirkumsztelláris korong. Láng-köd (Flame Nebula) néven is ismert. Az Orion övének egyik csillaga, az Alnitak mellett helyezkedik el az égbolton.

NGC 2023: az egyik legnagyobb (10×10 ívperces) reflexiós köd az égbolton, amely a HD 37903 csillag fényét veri vissza. W. Herschel fedezte fel a 18. században.

IC 420: egy halovány reflexiós köd, amit W. Fleming fedezett fel 1888-ban.

Ast: az Alnilam nevű csillag az Orion övének egyik csillaga. Ekörül egy ellipszis alakú, közepes fényű csillagokból állú öv figyelhető meg. Nincs tudomásom arról, hogy ennek az aszterizmusnak lenne külön neve, de vizuálisan érdekes lenne megfigyelni.

IC 434: egy vöröses színű emissziós köd, amely előtt látszik a B33 (Lófej-köd) sziluettje.

IC 435: reflexiós köd. Szintén Fleming fedezte fel.

M78, NGC 2071: reflexiós ködök. Az NGC objektumot W. Herschel fedezte fel a 18. században. P. Méchain találta meg az M78-at 1780-ban.

VCSE - Távcsőokulárba tekerhető, amatőrcsillagászati szűrő. A kép csak illusztráció - Forrás: Internet
VCSE – Távcsőokulárba tekerhető, amatőrcsillagászati szűrő. A kép csak illusztráció – Forrás: internet

A csillagászat pénz- és időigényes hobbi, és egyikből sincs soha elég. Ezért érdemes egy-két jótanácsot megfogadni, más esetéből tanulni, hogy mindkettőt a leggazdaságosabban használhassuk fel a hobbinkra – különben csak csalódás, elkedvetlenedés, pénzkidobás és rossz időtöltés lesz belőle. Pedig ezeknek pont az ellenkezőjét nyújtja az amatőrcsillagászat jól tervezett hobbi esetén.

Egyik tagtársunk a napokban elpanaszolta, hogy a Rozetta-ködről készített képén furcsa halo jelenik meg a fényesebb csillagok körül. Ilyenek:

Olvasd tovább

VCSE - A Halfej-köd (IC 1795, Fishhead-nebula) - Fotó: Mezei Balázs
VCSE – A Halfej-köd (IC 1795, Fishhead Nebula) – Fotó: Mezei Balázs

A képen látható ködkomplexum a gyakran fotózott Szív-köd (IC 1805) északnyugati csücske, ami IC 1795 jelöléssel van ellátva, és Halfej-köd néven is ismert.

Távcső 250/960 Newton+TS Maxfield korrektor, F=912 mm

Kamera: QHY163M

Képrögzítés és vezetés:: Kstars-Ekos, Off-axis vezetővel, ASI120 mini kamerával.

Képfeldolgozás: AstroPixelProcessor, (flat-dark-bias korrekciók, az RGB csatornák egyesítése, képelforgatás, kivágás és skálázás). Utómunkák: Images Plus 6.5 (zajszűrés és kontraszt), Topaz Denoise AI – zajszűrés.

Expozíciós adatok:

SII 12 nm: 56 x 5 perc (4,6 óra)
H-alfa 12 nm: 113 x 5 perc (9,4 óra)
OII 12 nm: 65 x 5 perc (5,4 óra)
Összesen: 19,5 óra expozíció.
A készítés dátumai: 2020. november 6-7-8-20-21-22., 2021. január 11.
A kép Zalaegerszegen, a belváros széléről, a kertünkből készült.
A színek keverése nem pontosan az SII-vörös, H-alfa-zöld, OII-kék sémát követi. Ha így lenne, lila csillagok és rettenetes zöld – lila ködszínek lenne az eredmény. A színösszeállítás az alábbi arányok szerint történt:
SII: (100% vörös + 54% zöld + 10% kék + 10% fehér) x 1,25
H-alfa: (80% vörös + 100% zöld + 24% kék + 100% fehér) x 1,0
OIII: (10% vörös + 100% zöld + 100% kék + 0% fehér) x 1,731
A legfényesebb és részletesebb H-alfa csatorna (+ egy kicsi SII) lett L (fehér, light) rétegként felhasználva, így sokkal részletesebb a kép. Terveztem még OII, SII expokat, de a lassan két hónapja tartó felhős idő ennyit tett lehetővé.
A szerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: az alábbi kép a Szív-ködről hidrogén-alfa fényben készült. A Halfej-köd ennek a képnek a jobb felső részén található:
VCSE - A Szív-köd, jobbra fenn a Halfej-köd egy H-alfa képen - Forrás: wikipédia
VCSE – A Szív-köd, jobbra fenn a Halfej-köd egy H-alfa képen – Forrás: Wikipédia

A hidrogén-alfa kép adatai: 6 óra expozíció, Orion RD80T CF távcső, 0,8x-os fókuszreduktor. A képet 2017. március 8-án készítette Chuck Ayoub H-alfa szűrővel.

VCSE - AZ M31 (Androméda-köd), M32 és M110 galaxisok. - Fotó: Krischbaum Tamás
VCSE – Az M31 (Androméda-köd), M32 és M110 galaxisok. – Fotó: Krischbaum Tamás

Végre volt pár óra derült pénteken (2021. febr. 5-én), így azonnal ki is pakoltam és elkezdtem a nemrég épített Astroberry-szerver tesztelését. Az Androméda-galaxist vettem célba. Régóta álmom volt egy saját nagy felbontású képet készíteni erről az objektumról. Ezúton is köszönöm Ágoston Zsolt tagtársnak az átalakított Nikon fényképezőgépet, amit nemrég vásároltam Tőle, illetve a rengeteg segítségét.

Végül 25 db 180 másodperces képet sikerült összegyűjtenem, amíg megjöttek a felhők. A kép adatai a következők:

Objektumkép (light):  25 x 180 sec

Sötétkép (dark): 15 db

Mezősimító kép (flat-field): 15 db

A képfeldolgozáshoz használt programok : Seaquator és Photoshop.

Távcsőmechanika: Skywatcher EQ3 GoTo

Távcső: Skywatcher 80/600 ED APO

Fényképezőgép: Nikon D5300 Full Spectrum

Használt szűrők: Optolong UV/IR Cut Filter

Vezérlés: Astroberry server (Raspi4 4 GB)

Vezetés: ASI120Mini vezető kamera

Kómakorrektor: Altair Lightwave Field Flattener

Paragi Zsolt, Budai Beáta - NGC 2244 - VCSE

VCSE – A Rozetta-köd (NGC 2237 köd és NGC 2244 halmaz) Paragi Zsolt és Budai Beáta felvételén

 

Kép készítésének dátuma: 2020. december 20.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 25×300 s
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, ASTAP, StarNet++
Távcső: William Optics GT81, f/5,9
Mechanika: iOptron CEM40
Kamera: ZWO ASI533MC-P
Korrektor: 6AIII 0.8x
Szűrő: Optolong L-extreme
Vezetés: ASIair, ASI120MMmini

A Rozetta-köd lett az első olyan célpontunk, amit keskenysávú szűrővel kaptunk lencsevégre. És nem bántuk meg! Az Optolong L-extreme szűrő már megérkezett egy ideje, a jó idő viszont csak 2020. december 18-19-én jött el, amikor sokakat (beleértve minket is) a közelgő Jupiter-Szaturnusz együttállás tartott izgalomban. De aznap fényképeztük az itt korábban bemutatott Fiastyúk-képünket is. Egy emissziós köd azonban új kihívások elé állított minket.

Olvasd tovább