Az IC 349 jelű köd, becenevén Barnard Merope-köde egy nagyon nehéz objektumnak számító észlelési kihívás a Fiastyúk (M45, Plejádok) területén. Edward Emerson Barnard amerikai csillagász fedezte fel 1890-ben. 13 magnitúdósnak és 30 ívmásodpercesnek találta, ami nagyon nehezen megfigyelhetővé teszi a 4,2 magnitúdós Merope (másképp: 23 Tauri) csillag mellett!

VCSE - A felvétel 200/1000 NEwton-távcsővel készült 2023. október 11-én Bobáról, ASI 178 MC kamerával. A távcső EQ5 PRO GoTo mechanikán volt. Expozíciós idő: 53x120sec. - Fotó: Fridrich János
VCSE – A felvétel 200/1000 Newton-távcsővel készült 2023. október 11-én Bobáról, ASI 178 MC kamerával. A távcső EQ5-PRO GoTo mechanikán volt. Expozíciós idő: 53×120 sec. – Fotó: Fridrich János

Olvasd tovább

Ahhoz képest, hogy milyen nagy és milyen fényes a Messier 39 (M39 = NGC 7092) nyílthalmaz, igen kevésszer észlelik. Pedig nyaranta jól látszik kora este a zenitben, és az év nagyobb részében észlelhető. Jó látványosság binokulárral vagy keresőtávcsővel távcsöves bemutatók alkalmával, még városból is.

VCSE – Schmall Rafael felvétele az M39-ről. Időpont: 2023. augusztus 13. Helyszín: Ispánk (VEGA ’23 Nyári Amatőrcsillagászati Megfigyelőtábor). Műszer: SkyWatcher 200/800 Newton tubus. Átlátszóság: 4, nyugodtság: 7. Kamera: Canon EOS1100D (átalakított). Mechanika: SkyWatcher EQ6 Pro Goto mechanika. Expozíciós adatok: 120×150 sec RGB, ISO1600, f/4. Szűrő: Astronomik IR/UV EOS-APSC clip – Fotó: Schmall Rafael

Olvasd tovább

(Szalontai Tibor írása)

 Az elmúlt hónapok borult, vagy csak felhőrésekkel megszakított időjárása után már alig vártuk, hogy egy holdtalan és derült éjszakán közösen észlelhessünk!

Február 14-én felmerült annak a lehetősége, hogy szerdán tiszta égbolt várható és Vizsi Csaba elkezdte a közelben lakó, rendszeresen észlelő tagtársakat, köztük engem is hívni egy a VCSE kávási észlelőbázisára szervezett közös megfigyelésre.

Véletlenül úgy adódott, hogy aznap munka után haza tudtam jönni Zalába, de pont nem voltak otthon műszereim, csak az okuláros kofferem. Pontosabban tubus még akadt volna, mert a Makszutov 127/1500-as otthon, de az állványaim és a mechanika fejeim a bécsi legénylakban, a nagyobb 10”-os Dobson távcsövem, meg a 20×80-as binokulárom a mikekarácsonyfai hétvégi házamban voltak. A 12”-os Flex-tube pedig még építés alatt áll, az talán a nyári táborra lesz majd bevethető állapotban.

Így megkérdeztem Csabát, hogy tudna-e nekem egy vizuális megfigyelése alkalmas műszert is magával vinni?

Szerencsére, pont a lányánál, Emíliánál van az Egyesület 150/1200-as Dobsonja, amit rendelkezésemre bocsátottak.

Ágoston Zsolt és Csaba már szürkületkor kitelepültek, mert Csaba fotózni akart, amihez a rendszer összeállítása időigényesebb.

Zsolt most a 82×25-ös, 90°-os prizmás binokulárjával települt ki.

Úgy este 7 óra után pár perccel érkeztem meg Kávásra, s mivel most csak a megfigyelőszékemet és az okuláros kofferem kellett felvinnem, pillanatok alatt készen álltam az észlelésre.

Csaba már odakészítette nekem az egyesületi 6”-os (f/8) Dobsont. Rögtön a nyugati látóhatárhoz közelítő Vénuszt választottam első célpontomnak.

Kora este a Vénusz még egész február hónapban megfigyelhető volt, a Holdhoz hasonló fázisokat mutat (lásd a VCSE havi megfigyelésajánlóját).

Ugyan derült volt szerda este, de a horizont felett 15°-ig párás-ködös volt, emiatt a Newton-rendszerű távcső ellenére színbontást tapasztaltam. Persze tudtam, hogy ezért nem távcső a felelős, hanem az egyre vastagodó légkörön keresztül történő atmoszférikus differenciális refrakció, lévén a Vénusz este 7 felé már csak 5° horizont feletti magasság körül járt.

Rövidesen áttértem a Jupiterre, ami akkor még elég magasan, kb. 20°-on volt megtalálható. Meglepően jó nyugodtságot tapasztalva, elkezdtem egyre nagyobb nagyítással nézni. A Galilei-holdakból akkor csak hármat pillantottam meg, az Európa pont takarásban volt, ahogyan a Nagy Vörös Folt is a bolygó túloldalán tartózkodott. Az SW 7 mm-es Planetary okulárral 172x-es nagyítás mellett gyönyörködtem a látványban, majd a légköri nyugodtságon felbuzdulva egy 2x-es Barlow-lencsét is felraktam. Az már viszont sok volt a 150 mm-es tubusnak, csak maszatos lett tőle a kép. A távcső elvi maximális felbontása 300x-os, e fölé menni nincs értelme. Zsolt is megnézte nálam a Jupitert.

Közben Vizsi Csaba el-eltűnt a megfigyelő teraszról, őt hiába próbáltam a látványhoz invitálni, mint később kiderült, lement melegedni az autójába, mert fagyoskodott.

A Jupitertől feljebb navigáltam a Plejádokra, itt megint észleltem a diffúz ködösség struktúráját, amit Zsoltnak is megmutattam.

Azt hittem, hogy csak odaképzelem a gázokat a látványba, de ő is látta. Ezek szerint nem csak képzelődtem.

Eközben Zsolttal egymás távcsövéhez ingáztunk, megnéztük ugyanazokat az objektumokat, halmazokat, galaxisokat az ő binokulárjában, majd az egyesületi távcsőben is.

Pl. az M81-82 galaxisokat az UMa-ban, azután átváltottunk az egyre magasabbra emelkedő Nagykutya csillagkép objektumaira.

Az M41 után a Cr140-es (Zsoltnál volt részletes kinyomtatott csillagkalauz) halmazt is megnéztük, eközben Csaba az M42-es Orion ködöt fotózta, s azóta is ingázott az autója melege és a megfigyelőterasz között. 

Megpróbáltam az NGC 1579-t is megpillantani, lévén ez volt a februári ajánló „ékköve”, de sajnos a 150 mm kevés hozzá, majd megpróbálom a most következő hétvégén a 254/1250-es nagyágyúval megfigyelni. 

A hiábavaló próbálkozás után, a Mars-ra navigáltam, ami a nyugodt légkör miatt, az eddigi legrészletesebb Mars megfigyelésem lett, Zsoltot is hívtam, nézze meg ő is! Egyértelműen látszott a kb. 90%-os fázis mellett a CO2 jégsapka, valamint a kontrasztosabb felszíni területek.

Folytatásban, kissé sportosan ugráltunk a csillagképek között, pl. átálltunk a Cassiopeia-ra, ott az M103-at, majd a Perseus-beli Ikerhalmazt hasonlítottuk össze látványban a 82 mm-es (f/4,8) binokulár és a 150 mm-es (f/8) Newton között.

A binokulár egyértelműen 3D-s hatást ért el, de a halmazok felbontása és a galaxismagok fényessége elmaradt a Newton-belitól, miközben a jóval nagyobb látómező másféle vizuális élménnyel ajándékozta meg a megfigyelőt.

Konstatáltuk, hogy mindkét műszernek megvan a maga létjogosultsága, erőssége. Nemhiába van egy gyakorló vizuális megfigyelőnek komoly eszközparkja. A célponthoz kell műszert választani.

Végül a Leo csillagkép galaxis halmazait próbáltam megtalálni, de erre tényleg kicsi volt a rendelkezésre álló műszer, a Denebolától a Regulus-ig alaposan végigpásztáztam a területet, hiába.

Eközben vastag jégréteg rakódott a tubus oldalára, majd a fekete okuláros kofferem változott fehéren szikrázóra a kifagyott párától, valamint a többrétegű ruházatom és vaskos alkatom ellenére elkezdtem dideregni, lehetett vagy – 7 °C, ezért befejeztem a megfigyelést.

(Ágoston Zsolt vizuális megfigyelései)

Vizsi Csabával együtt érkeztünk egy kevéssel a sötétedés előtt Kávásra, majd mindketten elkeztük összeállítani a felszerelésünket. Csaba egy EQ-5 GoTo mechanikára rögzített Altair Astro Ascent 102/710mm-es ED apokromát távcsővel és átalakított Canon 6D fényképezőgéppel kezdte el fotózni az M42 Orion-ködöt. Én egy APM 82mm átmérőjű binokulár-távcsövet hoztam vizuális megfigyelések céljára, 24mm-es és 9mm-es okulárokkal.  Az észlelésben a segítségemre volt a Lampert Spix és Frank Gasparini által írt Big binoscout c. könyv is, amiben részletes keresőtérképek és útmutatások vannak 144 mély-ég objektum megfigyeléséhez.

Elsőnek az NGC 457 “Bagoly-halmazt” kerestem meg, különleges alakja már 24X-es nagyítással is látványos volt. Bagolyra, vagy E.T.-re emlékeztetett hosszú szárnyaival/karjaival, rövid törzsével és fényes szemeivel. A közeli M103 nyílthalmaz következett, ám ekkora nagyítással csak pár fényesebb, egymáshoz nagyon közeli csillag látszott. A következő célpontom az NGC 869 – NGC 884 “Ikerhalmaz” volt, 25X-ös nagyításban, az APM 24mm-es, 70° látómezejű okulárjaival csodás látvány volt a két, fényes csillagok sokaságából álló sűrű és nagy kiterjedésű csillaghalmaz! Mintha gyémántok szóródtak volna szét a sötét égen, a binokulár pedig térbeli érzést nyújtott!

Egy rövid pihenőt követően az M42 Orion-köd felé fordultam, már 82mm-es átmérővel is láthatóvá váltak a köd “szárnyai”, az NGC 1977 “Menekülő ember-köd” is halványan látható volt. A 9mm-es okulárokkal, 50X-es nagyítással az Orion-köd magja részletesen vizsgálhatóvá vált, a Trapézium halmaz négy csillagát tudtam elkülöníteni.

Hamarosan megérkezett Szalontai Tibor is, aki az egyesületi 150/1200mm-es dobson távcsövével kezdett el észlelni.

Ahogy az alacsonyan elhelyezkedő déli objektumok egyre magasabbra emelkedtek, célbavettem az M46 és M47 halmazokat, amik egy látómezőben megfigyelhetőek voltak. Az M46 egészen halvány, csaknem ködösség-szerű volt, tagjait alig lehetett egymástól elkülöníteni. Az M47 tagjai jóval fényesebbek voltak, és egészen közel voltak egymáshoz. Talán 20 csillagát láttam, ezek sűrűen, egymáshoz közel helyezkedtek el. A közeli M48 nyílthalmaz már nagyobb kiterjedésű, tagjai közt is nagyobb volt a távolság. Kissé alaktalan homogén eloszlású volt, de nagy kiterjedése miatt ő is látványos! A Szíriusz alatt fekvő M41 nagyon hasonlított hozzá, szintén egy nagyobb kiterjedésű, sűrű, amorf nyílthalmaz, talán 30 taggal. A Cr 140 halmaz már nagyon alacsonyan volt, a légkör ott már annyira átlátszatlan volt, hogy nem ismertem fel.

Némi pihenőt követően a Szekeres csillagkép irányában folytattam a megfigyelést: felkerestem az M36 – M38 nyílthalmaz-párost: az M38 halvány, nagy kiterjedésű, kicsit ritkás, de számos tagból áll. Az M36 kisebb kiterjedésű, de fényes és sűrű halmaz. Mindketten látszottak egy látómezőben, köztük pedig a “Vigyorgó macska aszterizmus” mosolyog 🙂
Az M37 halmaz következik, ami egy közepes méretű, sűrű, 40-50 tagból álló halmaz. Az M45 Fiastyúk szokás szerint nyagyszerű látványt nyújtott, a legfényesebb hét csillagához tucatjával társultak a halványabb, de még így is nagyon fényes csillagok.

Az okulárokat egyre gyakrabban kellett törölgetnem a párától, úgyhogy gyorsan megkerestem a C/2022 (ZTF) üstököst, aminek a fényes magját körbevette az enyhén elnyúlt csóva. Az üstökös már akkor is sokat halványult. Végül felkerestem a közeli M1 Rák-ködöt, ami egy apró, halvány, elliptikus ködöcskének látszott. Mivel egyre hidegebb lett, és észlelőtársaim is elkezdtek összepakolni, én is befejeztem a nézelődést és elpakoltam.

 

Kép készítőjének neve: Vámosi Flórián
Távcső: 150/750 Newton + Explore Scientific HR korrektor
Időpont: 2021. október 31.
Helyszín: Hetes (Somogy megye)
Kamera: ZWO ASI 533MC Pro
Mechanika: SkyWatcher EQ-6R Pro
Expozíciós idő: 15,3 óra RGB
Szűrő: Astronomik L2

“Az M33-mal többször próbálkoztam még a kezdetek során. Ez is tipikusan olyan objektum, ami egyszerűnek tűnik elsőre, de nehéz róla jó képet készíteni. A legutóbbi próbálkozásomnál már egy kicsit modernebb technika állt rendelkezésemre, egy színes, hűtött CMOS formájában.”

Olvasd tovább

 

Fotó: Krischbaum Tamás
Távcső: SkyWatcher 80/600 ED APO
Mechanika: SkyWatcher HEQ-5 Pro GoTo
Kép készítésének időpontja: 2022. december 26.
Kép készítésének helye: Kemendollár
Kamera: ASI294MC Pro
Expozíció: 60×180 sec, gain=121-en
Sötétkép (dark), mezősimító (flat) korrekció flatdarkkal
Szűrő: Optolong UV/IR-cut

Olvasd tovább