VCSE - A Messier 74 extragalaxis - Fotó_ Fridrich János
VCSE – A Messier 74 extragalaxis – Fotó: Fridrich János

2020. augusztus-szeptember hónapok folyamán készítettem a fenti képet a Messier 74 (M74, NGC 628, nem hivatalos becenevén: Fantom-galaxis) extragalaxisról. A kép készítésének helye a Ság-hegy, illetve Boba, az expozíciós idő 120 x 180 másodperc volt. A felvétel 200/1000-es Newton-távcsővel (EQ-5 GoTo), Canon 4000Da átalakított fényképezőgéppel, ISO 3200 érzékenységgel készült. A fényútban egy SkyWatcher gyártmányú F5/6 jelzésű kómakorrektor volt. (Vezetés: Lacerta MGEN-nel.) A képfeldolgozáshoz Deep Sky Stackert és Photoshopot használtam.

A Halak csillagképben fekvő M74 spirálgalaxis kb. 32 millió fényévre van a Földtől. Ebben a galaxisban több szupernóvát is felfedeztek már, közülük az egyiket, az SN 2002ap jelűt – amit hipernóvának osztályoztak egészen pontosan – magyar csillagászok is tanulmányozták, szakcikkük ingyenesen itt érhető el. Az ő méréseik szerint e hipernóva, így az M74 távolsága 6,7 megaparszek = 22 millió fényév, de óriási, 15 millió fényéves hibahatárral. Ennek oka megállapításaik szerint az, hogy a hipernóva színképe rendkívül bonyolult, nehezen értelmezhető, ráadásul a hipernóvákra nem teljesen ismert, hogy táguló gázfelhőjük mennyire átlátszó vagy átlátszatlan. Annak idején az SN 2002ap feltűnése nagyon nagy figyelmet vonzott, mert a mai napig is egyike a 10 millió parszeken belül feltárt kevéske hipernóvának (a hipernóvűk másik neve: Ic típusú szupernóvának).

Két további M74-beli szupernóva volt az SN 2003gd (II-P típusú) és az SN 2013ej (szintén II-P típusú) jelűek. Az előbbi tanulmányozása 31 ± 9 millió fényéves távolságot, az utóbbi 30 ± 6 millió fényéves távolságot ad. E közeli galaxis távolságát a szupernóvákkal csak ilyen pontosságig ismerjük – ha feltűnt volna benne egy Ia típusú, sokkal pontosabb adathoz juthatnánk. Mindenesetre e két utóbbi szupernóvával utólag javítható lenne a hipernóvákkal történő távolsgmérési eljárások javítása.

Az M74 a legjobb példák egyike a tökéletes spirálgalaxisokra. Csillagainak számát 100 milliárdra becsülik.

Fantom-galaxis nevét valószínűleg nehéz vizuális megfigyelhetősége okán kapta. Hiába 10 magnitúdós az összfényessége, 10 ívperces – egyharmad teleholdnyi! – látszó átmérője miatt fénye hatalmas területen oszlik el, ezért felületi fényessége alacsony. Emiatt még 13 cm-es távcsőben, jó égen is csak alig válik el az égi háttértől, és nagyon halvány derengésnek tűnik. Ez az egyik legnehezebben megfigyelhető Messier-objektum. Fényszennyezett égen, kis és közepes amatőr távcsövekkel nem látható. Még jó égen is sokat segít, ha elfordított látással figyeljük meg vizuálisan. Viszont nagy mérete miatt remek amatőr asztrofotós célpont.

Az M74 galaxiscsoport magából az M74-ből, és további, kb. 5-7  galaxisból áll, pl. az NGC 660-ból.

Az M74-et kiterjedten vizsgálták űrtávcsövekkel is. A Spitzer Infravörös Űrtávcsővel policiklikus aromás szénhidrogéneket fedeztek fel csillagkeletkezési területeiben, és a csillagközi por infravörös sugárzását is megfigyelték.

Az M74-nek is van központi fekete lyuka a galaxis magjában, amit 2005-ben találtak meg a Chandra röntgenműhold segítségével. Érdekesség, hogy míg sok galaxisban nagyon nagy tömegű (több millió vagy több milliárd naptömegű) fekete lyuk a centrális objektum, addig az M74-ben egy mindössze tízezer naptömegnyire becsült, ún. közepes tömegű fekete lyuk található csak a galaxis közepén. Emiatt nem a szokásos úton alakulhatott ki (sok szupernóva fekete lyuka egyesült és azok hatalmas mennyiségű anyagot “megettek” a galaxis közepén), hanem talán több kisebb, csillagtömegű fekete lyuk összeolvadásából keletkezett. Az ilyen “közepes tömegű fekete lyukakból” keveset ismerünk és szokatlannak számítanak.

Az M74-et Piere Méchain fedezte fel 1780-ban, felfedezését közölte Messier-vel, aki bevette a katalógusába.

Kép: Fridrich János, szöveg: Csizmadia Szilárd
VCSE – Őszi észlelőhétvége 2020, kezdetek – Fotó: Vizsi Csaba

Akárcsak a korábbi években, ez az észlelőhétvége is a „csillagásztetrisszel” kezdődött: péntek délután azzal voltunk elfoglalva, hogyan fér be még egy távcső az autóba és vajon a szűrőváltó – napszűrő – bolygókamera hármasa képes-e kitölteni a köztük lévő teret, vagy tegyünk-e be még egy fotóállványt.

Olvasd tovább

VCSE - A sarkcsillag (Stella Polaris) és környéke nyári alpesi fenyvessel - Fotó: Román Dávid
VCSE – A Sarkcsillag (Stella Polaris) és környéke nyári alpesi fenyvessel az észlelőrétünkről – Fotó: Román Dávid

Olyan észlelőhétvégén vagyunk túl, hogy még mindig kavarognak bennünk az élmények, és feldobódunk, ha csak rájuk gondolunk. Az ég annyira jó volt, hogy a 46 cm-esben a Türkizkék Golyó nevű planetáris köd tényleg türkizkékben látszódott, és még csak mereszteni sem kellett a szemet, egyből jött a színe szűrő nélkül

Olvasd tovább

A kétrészes cikksorozat 1. része ide kattintva érhető el.

Merülés a Lagúnában

Az észlelőhétvége második éjszakáját ismét könnyed nézelődéssel kezdtem, majd még a holdfelkelte előtt megpillantottam az M8-at. Ugyan már alacsonyan járt, de maga a megtalálása is örömmel töltött el, és miután a nemrég beszerzett UHC szűrőt is felcsavarintottam az okulárra, magam is elámultam, hogy milyen csodát adott nekem ismét a kis tubusom (még Szilárdot* is odahívtam, hogy nézze meg, aki szintén megdicsérte a látványt). Nem is volt kérdés, hogy meg is találtam a második “portrém” alanyát. Előszedtem hát papírt, ceruzát és papírceruzát és neki is estem a rajznak.

Olvasd tovább

Miután a 2019-es nyári VCSE-táborban Varga György tagtársunk előadása, és Irányfény cimű sorozata bevezetett minket a rajzolás alapjaiba, már alig vártam, hogy végre élesben is kipróbálhassam az elméletben tanultakat. Sajnos a tábor végén már kissé felhős idők voltak, így tudva, hogy limitált az időm, a rajzolást mellőzve, inkább csak szörfölgettem az égen és gyönyörködtem a kis tubusom nyújtotta szépségekben. Ezért már nagyon viszketett a tenyerem a 2019-es őszi észlelő hétvége előtt, hogy: “Na majd most!”.

A papírceruza és a puha grafit a barátod

Olvasd tovább