Május 30-ról 31-re virradó éjszaka a Föld keresztezi a 73P/Schwassmann-Wachmann, más nevén Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályáját. Az üstökös nem lesz a Föld közelében, de egy 1995-ös hatalmas feldarabolódási esemény törmelékeivel találkozhat Földünk, és ha ez bekövetkezik,  akkor akár csodás tűzijátékban is lehet része a szerencséseknek. Egyesek úgy gondolják, hogy ez lehet majd a leglátványosabb meteoresemény, a jó 20 évvel ezelőtti Leonida kitörés óta.

Az SW3 idén augusztusban éri el azt a pontot, ahol szétesett 1995-ben, de a meteormegfigyelők abban reménykednek, hogy a feldarabolódás törmeléket juttatott az üstökös elé is, amellyel májusban találkozhat a Föld. A legtöbb törmelék az üstökös mögött köt ki, de ha az üstököst elhagyó törmelék sebessége elég nagy, akkor ennek az anyagnak egy része az üstökös elé is kerülhetett. A Föld két további törmelékmezőt is keresztezni fog, de ezek jóval kisebb sűrűségűek az előrejelzések szerint és a hazánk fölötti légkörbe csak fényes nappal lépnek be.

A legtöbb meteoroid, amit látunk, apró kő-, jég- vagy fémdarabkák, amelyek nem nagyobbak egy homokszemnél, de hatalmas sebességük, amellyel belépnek az atmoszférába teszi láthatóvá őket. Sajnos az SW3 törmeléke ugyanabban az irányban mozog, mint a Föld, ezért relatív lassú lesz. Emiatt csak a légkörbe belépő nagyobb darabokat láthatjuk majd. De a remény hal meg utoljára, korábban is voltak olyan meteorkitörések, amelyeket a normálnál lassabb meteoroidok okoztak.

A legfontosabb kérdés: a mikor?

Az előrejelzések szerint a Föld május 31-én, kedden világidő szerint 4:45 és 5:17 (NYISZ 6:45-7:17) között találkozik majd az 1995-ös esemény törmelékével. Mivel ez nálunk már bőven napkelte utáni időpont, így az előrejelzett maximumot biztosan nem láthatjuk Magyarországról. Legkedvezőbb helyzetben az Észak-Amerikai földrész keleti partján lakók lesznek majd. De a hajnalodó égbolton azért kereshetjük az égi szépséget.

Merre keressük?

A széttöredezett üstökösök, például az SW3 belépési pontja (radiáns pontja) évről évre az égbolt különböző részein helyezkedhet el, a törmeléknyom helyétől függően. Az SW3 törmeléke idén a 13:56 (209) +28 pozícióban lesz megtalálható. Ez az égi pozíció az Ökörhajcsár csillagkép nyugati részén található, körülbelül 8 fokkal északnyugatra az Arcturus (alpha Bootis) narancssárga csillagtól.

Nem azt fogjuk látni, hogy egy pontból érkeznek a meteorok, hanem az égbolt nagy területén. Tehát jó eséllyel minden lassú meteor az égbolton az SW3-ból származik majd május 30-31 hajnalán. Május 30-án lesz új Hold, így ez egyáltalán nem fogja zavarni az észlelést.

A 73P üstökösből származó meteorokat már észleltek sok évtizeddel ezelőtt, amelyek akkor a Herkules csillagkép felől érkeztek, így látszólagos kisugárzási pontjuk nyomán Tau Herculidáknak nevezték el őket. Mára a meteorraj kisugárzási pontja a Naprendszer gravitációs perturbációi hatására eltolódott, és már a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképbe esik.

Meg kell jegyzeni, a meteorrajok kitöréseinek előrejelzése bizonytalan terület a csillagászatban, ebben a konkrét esetben pedig további nehézségek lépnek fel. Így aztán a meteorraj május végi kitörését, a hatalmas hullócsillag-záport ne biztos jóslatnak, hanem lehetőségnek vegyük, ami vagy bekövetkezik, vagy nem. Az is lehetséges, hogy egynéhány órával korábban vagy később lesz a jelenség.

Néhány szó magáról  a 73P/Schwassmann-Wachmann 3-ról

Az SW3 lenyűgöző története 92 évvel ezelőtt, 1930. május 2-án kezdődött, amikor is két német csillagász, Friedrich Carl Arnold Schwassmann és Arno Arthur Wachmann fotólemezeket vizsgált át, hogy új aszteroidákat találjanak a Hamburgi Obszervatóriumban. Ekkor fedezték fel az addig még ismeretlen üstököst az egyik képén. Ez volt a harmadik üstökös, amit felfedeztek együtt (az első kettőt 1927-en és 1929-ben találták). A felfedezés után a 73P/Schwassmann-Wachmann 3 (SW3) üstökös pályaadatai alapján az év májusában mindössze 9,2 millió km-re haladt el a Földtől. A csillagászati léptékkel nézve nagyon közeli megközelítés ellenére azonban az SW3 üstökös soha nem lett elég fényes ahhoz, hogy szabad szemmel is látható legyen; csak távcsővel lehetett megpillantani.

Ezután sokáig nem figyelték meg. Csak 1979 márciusában látták újra, a következő visszatérését sem rögzítették – 1985 januárjában, de 1990 elején ismét előkerült. De a fő attrakciót 1995 őszén produkálta. Október elején számos jelentés érkezett világszerte a megfigyelőktől, akik 1 fokos „poros” farokkal, szabadszemes üstökösként írták le, alacsonyan a nyugati esti szürkületben. Ez volt az SW3! Ez azért volt elképesztő, mert az üstökös 1995 folyamán soha nem került közelebb a Földhöz, mint 196 millió km és mégis 6,5 magnitúdónál is fényesebben ragyogott, fényereje a korábbi 400-szorosára növekedett! De mi okozhatta ezt a hatalmas kitörést? Ezt a decemberben a chilei La Sillában található Európai Déli Obszervatóriumban végzett észlelések, felfedték, hogy apró magja négy részre tört. 2000 őszén még meglehetősen fényes volt, az 1995-ben észlelt töredékek közül kettő visszatért, valamint egy újabb darabot is észleltek. 2006 tavaszán a következő közelítésnél már nyolc nagyobb részt, és több apróbb töredéket detektáltak. 2006. április 18-án a Hubble Űrteleszkóp több tucat töredéket fényképezett le, majd május 4. és 6. között a Spitzer Űrteleszkóp volt a soron az üstökös észlelésében: infravörös kamerájával (IRAC) 45 üstökösdarabot képes volt megfigyelni. Összességében az SW3 végül több mint 68 darabra tört szét, és legutóbbi, 2017 márciusi megjelenésekor azt mutatta, hogy továbbra is szétesik, és minden egyes visszatéréssel új darabokat dob le magáról a belső naprendszerben.

Hogy meteoros szakértőnket, Tepliczky Istvánt idézzem: „50-50%. Persze ki kell menni (ha lehet), és egy jót szunyálni a langymeleg tücsökcsicseris, madárciripelős éjszakában. Közben néha belehallgatni a rádiómeteoros rendszerbe és majd megállapítani, hogy ej-ej megint lemaradtunk róla vizuálisan” 😊

Reméljük nem így lesz! A végső szót, hogy volt-e meteorzápor vagy sem, a megfigyelések mondják ki, amiben bárki részt vehet.

980
VCSE – Perseida-tűzgömb 2020. augusztus 13. 00:49 UT-kor. Sigma 10 mm halszemobjektív, f/2.8. Helyszín: Nagyrada. Kamera: Canon EOS 1200D fotóállványon. Expozíciós adatok: 30 sec, ISO 1600 – Kép: Pető Zsolt

Tizenkilenc korábbi meteorfotó mellé újabb ötöt mutatok meg itt. Az észlelések különböző időpontokban készültek. A fenti Perseida pl. tavaly, 2020-ban került lencsevégre, de az archívumból előkerültek észlelések egészen 2012-ig visszamenőleg is, amik szintén érdemesek a bemutatásra. Lentebb viszont idei, 2021-es Geminida-tűzgömb képe is látható, amit sikerült szerencsésen elcsípnem. A képek között most van olyan is, ami a VEGA 92-ik számának címlapján jelent meg.

Olvasd tovább

953
VCSE – Perseida-tűzgömb (balra fenn) a képen. Sigma 10 mm halszemobjektív, f/2.8. Helyszín: Nagyrada. Kamera: Canon EOS 1200D fotóállványon. Expozíció: 45 sec, ISO 1600 – Kép: Pető Zsolt

2020. augusztus 12. 23:03 UT-kor tűnt fel ez a gyönyörű fényes tűzgömb! Ezen az éjszakán két kamerával fotóztam. Előre eltervezett stratégiát valósítottam meg: úgy akartam lefedni a radiáns környékét, hogy érdemi átfedése legyen a két kamera által befogott területnek. Ennek köszönhetően szerencsém is volt: mindkét kamera elkapta ezt a kiemelkedően fényes Perseidát! Nyoma könnyűszerrel látszott fél perc után is. A bemutatott kép az első kamera által rögzített kép kivágata.

Olvasd tovább

Kappa Cygnida tűzgömb - kivágat (Pető Zsolt felvétele)
Kappa Cygnida tűzgömb – kivágat a teljes látómezőből. Időpont: 2021. aug. 13. 01:20:35 UT, helyszín: Nagyrada. Canon 1200D, Sigma 10 mm, f/2.8 fotóállványon, vezetés nélküli 45 másodperces kép, ISO 1600 érzékenység. Figyeljük meg a jelenség végén történő többszörös fényfelvillanásokat. Az észlelő ezeket vizuálisan is látta, és egyenként -7 magnitúdó körüli fényességűre becsülte. A jelenség nyoma kb. fél percig volt látható. A vezetés nélküli 45 másodperces képen a csillagok rövid csíkokat húznak az égbolt forgása következtében. (Pető Zsolt felvétele)

Pető Zsolt aktív meteorészlelő az 1990-es évek eleje óta. Vizuálisan és fotografikusan is gyűjti a meteorok, vagyis a hullócsillagok, valamint az általa látott fényes tűzgömbök és bolidák adatait. Időnként meteorokról is ír cikkeket a VEGA-ba (itt, 15-16-ik oldalon), vagy éppen a saját honlapjára, ahol rengeteg meteorcsillagászati érdekességet találhatunk. MetVis címmel egy remek, vizuális és videokamerás észleléseket vizualizáló-analizáló szoftvert is írt. 2013-ban Hettyei János Díjat kapott több évtizedes meteormegfigyelő tevékenységéért. Most az ő, többnyire idei meteorfotóit mutatjuk be. Külön erénye munkájának, hogy vizuálisan is észlelte a megfigyelt égterületet, így a szabad szemes látványról és a fényességekről is érdekes észleléseket végzett. (Csizmadia Szilárd, oldal-főszerkesztő). Pető Zsolt beszámolója:

 

2021. augusztus 7/8. napjának éjszakájától kezdve 2021. augusztus 14/15-e éjszakájáig egymást követő nyolc éjszaka mindegyikén meteorfotóztam Nagyradáról. Erre a hétre szabadságot vettem ki, már jó előre elterveztem a fotós munkát, illetve napközben a munkákat a birtokokon. Ez a hét meglehetősen sűrűre sikerült így, kellőképpen el is fáradtam. Hogy a két tevékenység párhuzamosan folyhasson, a meteorfotós munkát elsősorban a hajnali időszakra időzítettem. A Perseidák radiánsa amúgy is akkor emelkedik magasabbra, így akkor várható több meteor tőlük.

Volt olyan éjszaka, amikor csak egy, volt olyan, amikor két fényképezőgéppel dolgoztam. Az említett időszakban 38,78 óra alatt 3059 fotó készült, ezek közül 96 képen van meteor. Meglepően sok fényes van köztük!

Természetesen a Perseidák dominálnak, ám az időszak különlegességét a Kappa Cygnidák okozták: több fényes tűzgömböt láttam a rajból, fotózni egyet (vagy kettőt) sikerült. 2021. augusztus 13-án 01:20 UT-kor egy parádés KCG tűzgömb húzott át magasan, szinte zenitközelben, többszörös felvillanást produkálva, ezek becslésem szerint -7-es fényességűek voltak. Ez a fotó látszik legfelül. A jelenség nyoma legalább fél percig látható volt, a robbanások helyén különösen erősen. Tíz éves meteorfotós tevékenységem egyik legszerencsésebb képe született meg, mert a halszemoptikás felvétel sarkába épp bepottyant a tűzgömb!

A korábbi évek tapasztalataival összehasonlítva úgy érzem, hogy a Perseidák idén különösen kitettek magukért, az elméleti maximum után érezhető volt a további napok erősebb aktivitása.

Olvasd tovább

VCSE - Az Ágasvári Turistaház - Csizmadia Míra (10 éves) rajza
VCSE – Az Ágasvári Turistaház – Csizmadia Míra (10 éves) rajza

„Arra kérlek benneteket, hogy aki kirándulása vagy utazása során csillagászati vonatkozású helyekkel találkozik, ossza meg velünk egy rövid leírásban” – szólított meg minket Jandó Attila Érdekes csillagászati vonatkozású helyek c. cikkében. Ezt olvasva eszembe is jutott két tavalyi emlék; elsőként Ágasvárról írok.

600 méteres átlagmagasságával a Mátra Magyarország második legmagasabb hegysége (a Bükk után). Kiemelkedő pontjai a legmagasabb magyarországi hegycsúcs, az 1014 méteres Kékes, és más 900 méter fölé nyúló hegytetők: például Galyatető, vagy a CSFK KTM Csillagászati Intézete távcsöveinek otthont adó Piszkéstető (964 m). Ismert csúcs a 789 méteres Ágasvár is a Nyugat-Mátrában. A csúcs alatt, 638 méteren áll az Ágasvári Turistaház. Eredetileg vadászház volt, báró Hatvany Endre 1929-ben bocsájtotta a turisták rendelkezésére. Itt, a turistaházban és a környező mezőn rendezte a Magyar Csillagászati Egyesület csaknem megszakítás nélkül, tizenöt egymást követő alkalommal nyári ifjúsági táborait 1994 és 2009 között – a napfogyatkozás évében, 1999-ben Szatymaz adott otthont az eseménynek. Méltán mondhatjuk hát, hogy az Ágasvári Turistaház a hazai amatőrcsillagászat egy korszakát fémjelzi.

2018. április 21/22-én jártunk itt, Ágasváron családommal és barátokkal. Mivel ebben az évben pont április 21-re esett a Csillagászat Napja, gondoltam, távcsöveket is viszek az ikonikus helyszínre. Végül csak a kis 70/750-es MC-t használtuk, amivel szürkülettől kb. este fél 10-ig nézegettük a Holdat, különböző nagyításokkal (25-75x).

Valamikor 21 óra (KöZEi) felé a hátunk mögött, keletre, kissé délre egy komoly felvillanást tapasztaltunk. Rövid gondolkodás után nyilvánvaló lett, hogy egy tűzgömb lehetett a kiváltó ok. Keresgéltem más észlelések után: úgy tűnt, az ország több részéről is észleltek 20:53-55 körül egy zöldes színű, 1-2 mp-es, többnyire -4, -6 mg-sra becsült tűzgömböt. Az biztos, hogy nagyon fényes lehetett, mert pár pillanatig tisztán láttuk egymást és a tárgyakat. Mikor VCSE-levelezőlistán  érdeklődtem, vajon más is észlelte-e a jelenséget, Patak Ákos adott részletes beszámolót, miszerint a Baranya megyei Bóly mellől négyen is látták a tűzgömböt, ahogy pár perccel 21 óra előtt K-ÉK-re feltűnik, és kb. 40 fokos pályát befutva 2 másodperc alatt 2-3 darabra hullik szét. Hamarosan kiderült, hogy Benő Dávid Pécelről mozgóképen rögzítette is a felvillanást. Alább ebből a videóból kivágva egy kockát 20:55:43-kor láthatjuk a tűzgömböt. A felvétel ASI120 all-sky kamerával, Rasberry Pi Málna PC-vel készült:

VCSE – Pillanatkép a 2018. április 21-ei tűzgömbről, 20:55:43 KözEi időpillanatban – Kép: Benő Dávid

Ágasvári kirándulásunk így igazán csillagászatira sikerült a Csillagászat Napján. De lássunk néhány képet is a helyszínről. Balra, a tavaszi díszbe borult virágos fa mögött a turistaház, jobbra a kiszolgáló épület és a büfé:

VCSE - Balra z Ágasvári Turistaház - Csizmadia Ákos
VCSE – Balra az Ágasvári Turistaház – Kép: Csizmadia Ákos

A turistaház hátulról…

VCSE - Az Ágasvári Turistaház - Csizmadia Ákos
VCSE – Az Ágasvári Turistaház – Kép: Csizmadia Ákos

… és belülről:

VCSE - Szoba a turistaházban - Csizmadia Ákos
VCSE – Szoba a turistaházban – Kép: Csizmadia Ákos

Még sötétedés előtt megtaláltuk a Holdat:

VCSE - Hold-észlelés a szürkületben 70/750-es Celestron MC-vel - Csizmadia Ákos
VCSE – Hold-észlelés a szürkületben 70/750-es Celestron MC-vel – Kép: Csizmadia Ákos

Az Ágasvári Turistaház az Országos Kéktúra pecsételőhelye is. A pecsétet a büfében találjuk:

VCSE - Az Országos Kéktúra ágasvári pecsétje - Csizmadia Ákos
VCSE – Az Országos Kéktúra ágasvári pecsétje – Kép: Csizmadia Ákos

Valamelyes csillagászati vonatkozása van egy másik, Ágasvárhoz közeli turista célpontnak, a Newton-sziklának is, hiszen a névadó Isaac Newtonra nemcsak fizikusként, de matematikusként és csillagászként is tekintünk. És persze ő a Newton-rendszerű távcső megalkotója is. Szóval, Ágasvártól pár kilométerre könnyen elérhető ez a jellegzetes kilátópont: egy szikla, amire le lehet ülni, és csodálni az alant elterülő medencét. Itt állva valóban eszébe juthat az embernek a lefelé, mélybe húzó gravitáció. Valakit annyira megihletett ez az érzés, hogy a következő szöveget véste a sziklába: „Newton hitétől mentsen meg az Isten” (ami egyébként egy, a helyszínre emlékeztető Kondor Béla-rézkarc címe, a cím pedig alighanem egy William Blake-versre utal). Érdekes, hogy először 2007-ben jártam itt, azóta még kétszer, és az évek múltával mintha kezdene kevésbé láthatóvá válni a felirat. Nem gondolkodom most arról, hogy vajon van-e annyira értékes a gondolat, hogy érdemes volna megmenteni. Mindenesetre a hely és a látvány kicsiknek és nagyoknak is élvezhető, csak vigyázzunk, hova lépünk.

VCSE - A Newton-szikla - Csizmadia Ákos
VCSE – A Newton-szikla Csizmadia Lidával – Kép: Csizmadia Ákos