A C/2022 E3 (ZTF) névre hallgató üstököst 2022. március 2-án fedezték fel a Zwicky Transient Facility (ZTF; Zwicky svájci csillagászról elnevezett tranziens (hirtelen megjelenő) objektumok keresésére szolgáló projekt) 1,2 méteres távcsövével. Ez a távcső Kaliforniában, a Palomar Csillagvizsgálóban található. Felfedezésekor a Sas csillagképben járt és 17,3 magnitúdós volt, vagyis a szabad szemmel, nagyon sötét égbolt alól látható 6,5 magnitúdós csillagoknál majdnem 21 000-szer halványabb.

rendesen, melyek rengeteg gradienst hagytak a képen, meg hát nem voltam elhalmozva a képek darabszámával se. Ahogy az üstökös közelít felénk, úgy meglehetősen lassan mozog az égi háttér előtt, így nehéz úgy stackelni, hogy a csillagok kiátlagolódjanak, ezért szimplán csak összestackeltem a sorozatot. Vizuálisan már láttam amúgy az esti égen, de fotografikusan csak most engedte az időjárás megörökíteni.
Schmall Rafael felvétele a még fényesedőben lévő C/2020 E3 (ZTF) üstökösről 2022. december 29-én készült. “Fátyolfelhős égen készült a sorozat, de mindent beleadva akkor is elkészítettem és feldolgoztam a fotót. Lehet, hogy lesz még egy-két nap, amikor derült lesz az ég és nem lesz ott a Hold, de úgy gondoltam, hogy ha van rá lehetőség, akkor miért ne? Persze a feldolgozásnál megszenvedtem a felhők miatt rendesen, melyek rengeteg gradienst hagytak a képen, meg hát nem voltam elhalmozva a képek darabszámával se. Ahogy az üstökös közelít felénk, úgy meglehetősen lassan mozog az égi háttér előtt, így nehéz úgy stackelni, hogy a csillagok kiátlagolódjanak, ezért szimplán csak összestackeltem a sorozatot. Vizuálisan már láttam amúgy az esti égen, de fotografikusan csak most engedte az időjárás megörökíteni.” – írta a képről. (Távcső: Skywatcher Quattro 200/800 (átépített), Zselic, R1 Observatory, átlátszóság: 3, nyugodtság: 3, Canon EOS 6Da, Skywatcher EQ6-Pro GOTO, 20×75 sec RGB, ISO3200, f/4).

Felfedezéskori képein kisbolygóként azonosították a pontszerűnek tűnő égitestet. Későbbi képeken feltűnt egy nagyon pici és sűrű kóma, ami nyilvánvalóvá tette, hogy valójában üstökösről van szó.

Olvasd tovább

A Delta Mensidák egy Peter Jenniskens által 2006-ban felfedezett meteorraj, aminek létét egy 2018-as tanulmányában megerősítette. Földhöz képesti 33 km/s-os sebességükkel közepes sebességű meteorrajnak számítanak. A radiánsuk deklinációja -80°, vagyis olyan messze a déli égbolton van, hogy Európából nem lehet rajtagokat látni.

Amerikai csillagászok egy Argentínában lévő meteorradarral a Delta Mensidák 2020. évi kitörését észlelték. A radarral 390 darab rajmeteort észleltek még március 12-én 9:30 UT körüli maximummal (SL=351-352-kor volt a kitörés). A meteorok olyan halványak voltak, hogy bár a radar észlelte őket, szabad szemmel nem lehetett őket látni.

A CAMS Namibia meteorészelő állomás ugyancsak március 12-én öt darab, -3 és nulla magnitúdó közötti Delta Mensidát rögzített, ami szokatlanul sok egy olyan rajtól, ami alig ad éjszakánként 1-2 meteort.

https://www.seti.org/unusual-activity-delta-mensid-meteor-shower

 

Ajánlani szeretnék néhány objektumot júniusi csillagászati megfigyelésekhez.

A Nap június folyamán 20:34 és 20:46 között nyugszik, az észlelés ezután – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül fél – egy órával már elkezdhető. Újhold június 5-én, első negyed 12-én, telihold 20-án, utolsó negyed 27-én lesz. (forrás: http://vcse.hu/holdfazisok-2016-2030/)

A jelenleg földközelben lévő Mars 22:00 körül válik megfigyelhetővé a Szaturnusszal együtt déli irányban, éjfélkor éri el a 18°-os horizont feletti magasságot, utána magassága csökken. A Jupiter éjfélig megfigyelhető az ég nyugati részén.

06. 03. A Szaturnusz szembenállásban lesz a Nappal, eléri legnagyobb látszó fényességét, földközelbe kerül.
06. 08. Hold-M67-M44 együttállás
06. 11. Jupiter-Hold együttállás
06. 19. Az év legrövidebb éjszakája
06. 20. Az év leghosszabb nappala, nyári napforduló
06. 22. A 9P/Tempel üstökös 16′-cel délre az M61 galaxistól, a Szűz csillagképben
06. 29. A 9P/Tempel üstökös 27′-al délre az NGC 4536 galaxistól, a Szűz csillagképben.

Napnyugtától folyamatosan emelkedve észlelhető lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5, M10, M12, M14). Olvasd tovább

Szervusztok!

Remélem, érdekes, amit írok és nem spammelek vele Titeket…

A (99 942) Apophis kisbolygót 2004-ben fedezték fel, és hamarosan az érdeklődés középpontjába került, mert a korai pályaszámítások szerint 2,7% esélyt láttak arra, hogy 2029. április 13-án beleütközzön a Földbe. Ez óriási esélyt jelent (durván 1:37), sokszorosa annak, hogy ötös lottótalálata lesz az embernek, pedig időnként egyeseknek az is előfordul… Éppen ezért az egyiptomi Ra Apep-ről, a pusztító istenség görögösített nevéről nevezték el Apophis-nak (ejtsd: apofisz). Későbbi mérések szerint 330-350 méter átmérőjű lehet (a Tunguzka-katasztrófát, ami egy kb. fél kontinensre kiterjedő esemény volt 1908-ban, egy kb. 200 méteres test okozta). Az Apophis sűrűsége kb. 2,6 g/cm^3.

Ahogy gyűltek az észlelések, pontosabb pályát lehetett számítani, ezzel természetesen megváltoztak a Földbe való becsapódás esélyei is. A pontosabb pályaszámítás szerint a 2029-es földközelségekor 3,4 magnitúdós lesz, vagyis lehet, hogy szabad szemmel akár még Zalaegerszeg külterületéről is megpillanthatjuk a kisbolygót!! (Ha nem lesz derült, érdemes ezért kocsiba vágni magunkat és elutazni közelebbi derült helyen lévő helyre.) Mozgása akkor 42 fok lesz óránként (vagyis 0,7 fok percenként, a telehold átmérője ugye 0,5 fok). Érdemes lenne régi krónikákat megnézni, vajon nem láttak az írásos kor 5-6 ezer éve alatt ilyesmit? (Akár UFO-észlelésnek minősítettek között is előfordulhatott ilyen.) Szenzációs látványnak ígérkezik, hálás szabad szemes, vizuális távcsöves és fotografikus téma lesz. Mivel legnagyobb közelségekor látszó méretét 2 ívmásodpercre várják, már egy 5 cm-es távcsővel is kiterjedt objektumnak látszódhat az égen, ha jó lesz a nyugodtság. Mivel azonban a nyugodtság Közép-Európából ritkán jobb 1 ívmásodpercnél, a legjobb lesz talán 9-13 cm-es távcsövet és nagy nagyítást használni. (Végül is az ISS, a Nemzetközi Űrállomás mérete futballpályányi, és Rafi nyári táborban 15 cm-essel készült képén jól kivehető volt a szerkezete – ez meg háromszor nagyobb, mint egy focipálya hossza, úgyhogy szerintem vizuálisan is kiterjedt lesz.)

A Földbe való becsapódás esélyei így változtak évről-évre, aminek oka a gyarapodó megfigyelési anyag által lehetővé tett egyre pontosabb pályaszámítás:

2004. április: 2,7% (1:37)
2004. december 23.: 1:62
2004. december 27.: nulla esély
2004. december 27.: 0%
2006: 1:45 000
2009: 1:250 000

A 2029-es mellett érdekes a 2036-os földközelsége is (7:1 000 000 000 eséllyel a 2009-es mérések szerint, de a 2013-as észlelések kizárták, hogy ekkor, 2036-ban becsapódás lehetne); és a 2068-as is, aminek esélyét korábban 3 a milliárdhoz becsülték, de ennek esélye nemrégen megnőtt (ld. alább).

2005-ben és 2011-ben újabb képek készültek az égitestről.

2013-ban az Apophis csak 14,5 millió km-re haladt el a Földtől (durván egytized csillagászati egységre), ekkor nemcsak fotókon örökítették meg, hanem radarészleléseket is végeztek róla. Ekkor 15,7 mg volt látszó fényessége. Az ekkor végzett mérések ismét kizárták, hogy 2029-ben lehetne becsapódás. A CCD-kkel készült fényképekről kimért pozícióadatoknál sokkal pontosabb radarmérések is készültek ekkor, amelyek ráadásul a távolságot is nagyon pontosan megadták.
Ezeknek a 2013-as radarméréseknek az alapján 2068-ban lesz az Apophis-nak egy olyan földközelsége, amikor is viszont a becsapódás esélye 1:256 000.

A Gaia műhold csapata is mérte az Apophis pályáját. Ezeket a méréseket a Földiről végezték el a csapatuk gyakorlatoztatása és fejlesztése érdekében, jobbára még a Gaia műhold indítása környékén. Megjegyzendő, hogy a Földről 2732 saját nagyon pontos pozíciómérést tudtak felhasználni – de eddig 2103 ezek közül nem volt publikálva, most használták fel először pályaszámításban! 4138 korábbi földi mérést is felhasználtak. Külön rámutattak arra, hogy az IAU Minor Planet Center elektronikus leveleiben alkalmazott kerekítés befolyásolja a végeredményeket… A megfigyelő távcsövek pozícióit is pontosabban kell figyelembe venni a pályaszámításokban – az IAU MPC ezt is kerekítve és az utolsó tizedesjegyek nélkül adja meg.

Végeredményben azonban nem adtak új becslést a 2029-es becsapódás esélyeire. Ennek okául azt hozzák fel, hogy a meteoroidok mozgását befolyásoló Jarkovszkij-effektus (vagy az effektust tanulmányozók közül a többiek nevének kezdőbetűit is magában foglaló YORP-effektus, ahol a többiek a területen dolgozó O’Keefe-t, Radzijevszkijt és Paddackot takarják) nem ismert eléggé az Apophis esetében egy pontos pálya megadásához…

Ez az effektus abból áll, hogy bár a Nap fénynyomása valamerre nyomja kicsit a kisbolygót (a Napból érkező fotonokat elnyeli a kisbolygó, és egyben felveszi a lendületüket is, vagyis kifelé nyomja a Naprendszerből a kisbolygót), de a kisbolygó a Naptól a nappali oldalán felvesz hőt, amit az éjszakai oldalán elsugározz, és az eltávozó fotonok kissé visszalökik a kisbolygót. (Ez a YORP-effektus durva magyarázata, a finom részletek most kevésbé érdekesek.) Ennek figyelembevételéhez viszint ismerni kellene a kisbolygó forgási idejét, a forgástengely állásszögét és a kisbolygó alakját és albedóját.

Szóval, végeredményben a most megjelent új tanulmány szerint az Apophis helyzetét 2029-ben 2-3 km pontossággal ismerjük, ha a YORP-effektust nem vesszük figyelembe, az utóbbi évek meglepő elméleti- megfigyelési eredménye azonban az, hogy az ilyen méretű kisbolygóknál bizony ezt az effektust figyelembe kell venni. Következő feladat tehát az Apophis forgásidejének megállapítása lesz…

Források:
http://arxiv.org/abs/1510.00509
www.wikipedia.org
NASA NEA oldalak

Az Orionida-meteorraj főbb adatai:

Nevük és rövidítésük: Orionidák, ORI.

Jelentkezési időszak: október 1 – november 10. (Más források szerint okt. 2 – nov. 7.)

Aktivitás maximuma: általában október 21-e körül, de hosszan elnyúló maximumot mutatnak okt. 20-24. között.

Radiánspozíció maximumkor: RA=95°, D=+16° (l. a mellékelt térképet).

ZHRmax = 22 meteor/óra (ld. a szövegben a kivételes eseteket)

r = 2,9 (l. még a főszöveget)

V = 66 km/s, gyorsak.

Szülőégitest: 1P/Halley üstökös.

Orionids and epsilon-Geminids1. ábra: az Orionidák és az Epszilon Geminidák (EGE) meteorraj radiánsának helyzete különböző napokon az égen. Forrás: IMO (www.imo.net)

Olvasd tovább