Szervusztok!

Remélem, érdekes, amit írok és nem spammelek vele Titeket…

A (99 942) Apophis kisbolygót 2004-ben fedezték fel, és hamarosan az érdeklődés középpontjába került, mert a korai pályaszámítások szerint 2,7% esélyt láttak arra, hogy 2029. április 13-án beleütközzön a Földbe. Ez óriási esélyt jelent (durván 1:37), sokszorosa annak, hogy ötös lottótalálata lesz az embernek, pedig időnként egyeseknek az is előfordul… Éppen ezért az egyiptomi Ra Apep-ről, a pusztító istenség görögösített nevéről nevezték el Apophis-nak (ejtsd: apofisz). Későbbi mérések szerint 330-350 méter átmérőjű lehet (a Tunguzka-katasztrófát, ami egy kb. fél kontinensre kiterjedő esemény volt 1908-ban, egy kb. 200 méteres test okozta). Az Apophis sűrűsége kb. 2,6 g/cm^3.

Ahogy gyűltek az észlelések, pontosabb pályát lehetett számítani, ezzel természetesen megváltoztak a Földbe való becsapódás esélyei is. A pontosabb pályaszámítás szerint a 2029-es földközelségekor 3,4 magnitúdós lesz, vagyis lehet, hogy szabad szemmel akár még Zalaegerszeg külterületéről is megpillanthatjuk a kisbolygót!! (Ha nem lesz derült, érdemes ezért kocsiba vágni magunkat és elutazni közelebbi derült helyen lévő helyre.) Mozgása akkor 42 fok lesz óránként (vagyis 0,7 fok percenként, a telehold átmérője ugye 0,5 fok). Érdemes lenne régi krónikákat megnézni, vajon nem láttak az írásos kor 5-6 ezer éve alatt ilyesmit? (Akár UFO-észlelésnek minősítettek között is előfordulhatott ilyen.) Szenzációs látványnak ígérkezik, hálás szabad szemes, vizuális távcsöves és fotografikus téma lesz. Mivel legnagyobb közelségekor látszó méretét 2 ívmásodpercre várják, már egy 5 cm-es távcsővel is kiterjedt objektumnak látszódhat az égen, ha jó lesz a nyugodtság. Mivel azonban a nyugodtság Közép-Európából ritkán jobb 1 ívmásodpercnél, a legjobb lesz talán 9-13 cm-es távcsövet és nagy nagyítást használni. (Végül is az ISS, a Nemzetközi Űrállomás mérete futballpályányi, és Rafi nyári táborban 15 cm-essel készült képén jól kivehető volt a szerkezete – ez meg háromszor nagyobb, mint egy focipálya hossza, úgyhogy szerintem vizuálisan is kiterjedt lesz.)

A Földbe való becsapódás esélyei így változtak évről-évre, aminek oka a gyarapodó megfigyelési anyag által lehetővé tett egyre pontosabb pályaszámítás:

2004. április: 2,7% (1:37)
2004. december 23.: 1:62
2004. december 27.: nulla esély
2004. december 27.: 0%
2006: 1:45 000
2009: 1:250 000

A 2029-es mellett érdekes a 2036-os földközelsége is (7:1 000 000 000 eséllyel a 2009-es mérések szerint, de a 2013-as észlelések kizárták, hogy ekkor, 2036-ban becsapódás lehetne); és a 2068-as is, aminek esélyét korábban 3 a milliárdhoz becsülték, de ennek esélye nemrégen megnőtt (ld. alább).

2005-ben és 2011-ben újabb képek készültek az égitestről.

2013-ban az Apophis csak 14,5 millió km-re haladt el a Földtől (durván egytized csillagászati egységre), ekkor nemcsak fotókon örökítették meg, hanem radarészleléseket is végeztek róla. Ekkor 15,7 mg volt látszó fényessége. Az ekkor végzett mérések ismét kizárták, hogy 2029-ben lehetne becsapódás. A CCD-kkel készült fényképekről kimért pozícióadatoknál sokkal pontosabb radarmérések is készültek ekkor, amelyek ráadásul a távolságot is nagyon pontosan megadták.
Ezeknek a 2013-as radarméréseknek az alapján 2068-ban lesz az Apophis-nak egy olyan földközelsége, amikor is viszont a becsapódás esélye 1:256 000.

A Gaia műhold csapata is mérte az Apophis pályáját. Ezeket a méréseket a Földiről végezték el a csapatuk gyakorlatoztatása és fejlesztése érdekében, jobbára még a Gaia műhold indítása környékén. Megjegyzendő, hogy a Földről 2732 saját nagyon pontos pozíciómérést tudtak felhasználni – de eddig 2103 ezek közül nem volt publikálva, most használták fel először pályaszámításban! 4138 korábbi földi mérést is felhasználtak. Külön rámutattak arra, hogy az IAU Minor Planet Center elektronikus leveleiben alkalmazott kerekítés befolyásolja a végeredményeket… A megfigyelő távcsövek pozícióit is pontosabban kell figyelembe venni a pályaszámításokban – az IAU MPC ezt is kerekítve és az utolsó tizedesjegyek nélkül adja meg.

Végeredményben azonban nem adtak új becslést a 2029-es becsapódás esélyeire. Ennek okául azt hozzák fel, hogy a meteoroidok mozgását befolyásoló Jarkovszkij-effektus (vagy az effektust tanulmányozók közül a többiek nevének kezdőbetűit is magában foglaló YORP-effektus, ahol a többiek a területen dolgozó O’Keefe-t, Radzijevszkijt és Paddackot takarják) nem ismert eléggé az Apophis esetében egy pontos pálya megadásához…

Ez az effektus abból áll, hogy bár a Nap fénynyomása valamerre nyomja kicsit a kisbolygót (a Napból érkező fotonokat elnyeli a kisbolygó, és egyben felveszi a lendületüket is, vagyis kifelé nyomja a Naprendszerből a kisbolygót), de a kisbolygó a Naptól a nappali oldalán felvesz hőt, amit az éjszakai oldalán elsugározz, és az eltávozó fotonok kissé visszalökik a kisbolygót. (Ez a YORP-effektus durva magyarázata, a finom részletek most kevésbé érdekesek.) Ennek figyelembevételéhez viszint ismerni kellene a kisbolygó forgási idejét, a forgástengely állásszögét és a kisbolygó alakját és albedóját.

Szóval, végeredményben a most megjelent új tanulmány szerint az Apophis helyzetét 2029-ben 2-3 km pontossággal ismerjük, ha a YORP-effektust nem vesszük figyelembe, az utóbbi évek meglepő elméleti- megfigyelési eredménye azonban az, hogy az ilyen méretű kisbolygóknál bizony ezt az effektust figyelembe kell venni. Következő feladat tehát az Apophis forgásidejének megállapítása lesz…

Források:
http://arxiv.org/abs/1510.00509
www.wikipedia.org
NASA NEA oldalak

Az Orionida-meteorraj főbb adatai:

Nevük és rövidítésük: Orionidák, ORI.

Jelentkezési időszak: október 1 – november 10. (Más források szerint okt. 2 – nov. 7.)

Aktivitás maximuma: általában október 21-e körül, de hosszan elnyúló maximumot mutatnak okt. 20-24. között.

Radiánspozíció maximumkor: RA=95°, D=+16° (l. a mellékelt térképet).

ZHRmax = 22 meteor/óra (ld. a szövegben a kivételes eseteket)

r = 2,9 (l. még a főszöveget)

V = 66 km/s, gyorsak.

Szülőégitest: 1P/Halley üstökös.

Orionids and epsilon-Geminids1. ábra: az Orionidák és az Epszilon Geminidák (EGE) meteorraj radiánsának helyzete különböző napokon az égen. Forrás: IMO (www.imo.net)

Olvasd tovább

2015. szeptember 28-án hajnalban, vagyis a vasárnapról hétfőre virradó éjjel lesz egy teljes holdfogyatkozás.

A fogyatkozás nagysága 1,2764 magnitúdó – ennek a magnitúdónak köze nincs a csillagfényességhez. Ez azt jelenti, hogy a Hold közepe hány holdátmérőnyire van az umbra (teljes árnyék) szélétől. Most a holdkorong északi széle 3,51 ívpercre lesz csak az árnyék középpontjától. A déli széle viszont 9,25 ívpercre, ezért a Hold déli pereme világosabb árnyalatú lesz a teljes fázis során, mint az északi rész. Ha úgy alakul, a Danjon-skálát (ejtsd: danzson) a Hold különbözé területeire külön is meg lehet becsülni.

A holdfogyatkozás során az őszi csillagképek szépen megfigyelhetőek: a Pegazus négyszöge északra lesz a Holdtól. A téli égbolt fényes csillagképei déli irányban lezsnek láthatók ezen a hajnalon. Bolygók nem nagyon látszanak a közelben.

A teljes fázis hossza 1 óra 11 perc 55 másodperc, a részleges fázis 3 óra 19 perc 52 másodperces, a jelenség teljes időtartama 5 óra 10 perc 41 másodperc. A következő, tőlünk is látható holdfogyatkozás csak 2018-ban lesz.

 

A jelenség főbb időadatai a következők: Olvasd tovább

A Théta Piscidák az IAU (International Astronomical Union, Nemzetközi Csillagászati Unió) Meteor Data Centerében (MDC, Meteoros Adatközpont) 508-as sorszámmal szereplő raj – volt. Sirko Molau és munkatársai (sorrendben utána: J. Kac, Berkó E., S. Crivello, E. Stomeo, Igaz A., G. Barentsen) jelentették be felfedezését, a felfedező cikk itt elérhető ingyenesen (WGN 40. szám, 201-ik oldaltól):

http://adsabs.harvard.edu/abs/2012JIMO…40..201M

A cikk 7.1 fejezete szerint egy új rajt detektáltak, amit Théta Piscidáknak neveztek el (ez került be 508-as rajként az IAU MDC-be), amely szerintük augusztus 8-tól augusztus 31-ig aktív, és biztosan detektálták jelenlétét (“..can be regarded as a safe detection.”) Egész augusztus második felében a cikk szerint a második vagy harmadik legerősebb raj volt az égen, a Kappa Cygnidáknál is erősebb (“In the whole second half of August, this shower is the second or third strongest source in the sky, even stronger than the Kappa Cygnids.”). Túl sokat nem lehetett azért tudni a rajról: SL=147 fokkor a radiánsuk RA=352°, D=+4°-nál volt, a radiánsvándorlás sebessége pedig rektaszcenzióban +0,78 fok/nap, deklinációban pedig +0,36 fok/nap. A Théta Piscidák gyorsak, 60,6 km/s-cel száguldoznak a légkörben. Olvasd tovább

VCSE - VEGA 101
VCSE – VEGA 101

Megjelent a VEGA 101-ik száma, aminek az elektronikus változatát mellékelten már elküldtük e-mailben – ha valaki nem kapta volna meg, kérjük, reklamáljon itt! A nyomtatott verzió később, 2-3 héten belül megy. A 101-ik szám tartalma:

A címlapon Schmall Rafael felvétele az Orion-ködről.

Cikkek, beszámolók, észlelések:
A Kisdelfin II. aszterizmus /Jandó Dániell/

Mélyég-megfigyelések /Jandó Dániel/

Hold-megfigyelések /Jandó Dániel/

A Mars-Siding Spring-üstökös együttállás megfigyelése a Hegyháti Csillagvizsgálóból /Hegyi Norbert/

Meteorcsillagászati előadások Dessau-ban /Csizmadia Szilárd/

A Cassiopeia-csillagkép asztrofotón /Schmall Rafael/

Válogatás a VEGA ’14 nyári amatőrcsillagász megfigyelőtáborban készült asztrofotókból Németh Ferenc Ferenc/

Víz a Naprendszerben /Ódor Zsófia/

Merre láthatjuk a legfényesebb meteorokat? /Csizmadia Szilárd/

Kellemes olvasgatást!