A mellékelt kép az M31-et, az Androméda-galaxist mutatja a kép jobb oldalán. A bal oldalán egy hatalmas, kusza ködösség látható, aminek legsűrűbb részét Sivan 2-nek nevezik. Ez a kevésbé ismert mélyég-objektum egy nagy HII-felhő az Androméda-Cassiopeia csillagképek határán. A kép monokróm, hidrogén-alfa (656 nm) hullámhosszon készült, hogy az egyébként megfigyelhetetlennek számító ködösség előtűnjék. A Sivan 2 (röv. Siv 2) és a hozzá hasonló ilyen nagy hidrogénködök a Tejútrendszerünkben vannak, a Siv 2 csak véletlenül látszik az M31 mellett. A kép mérete átlósan kb. 10 fok.

A bemutatott H-alfa képet az MDW Égboltfelmérés készítette. Hidrogén-alfa hullámhosszán akarják az egész eget jó felbontással és jó határmagnitúdóval végigfényképezni, hogy ilyen rendkívül halvány, nagy kiterjedésű, alacsony felületi fényességű ködöket és más objektumokat feltérképezzenek. Három neves asztrofotográfus, köztük a legendás Dennis di Cicco projektjéről van szó, akik Új-Angliában élnek (USA), és Új-Mexikóban elhelyezett, távvezérelt távcsöveket használnak a munkához. Projektjük honlapjának címe: https://www.mdwskysurvey.org/. Mindössze két darab 13 cm-es, f/4,5-ös Astrophysics gyártmányú refraktort (lencsés távcsövet) működtetnek, egy keskeny, 3 nm sávszélességű H-alfa szűrővel és egy FLI ProLine 16803 CCD-kamerával. Minden olyan mezőre legalább 4 óra összexpozíciót terveznek, ami Új-Mexikóból elérhető; kb. 4100 képre lesz szükségük a teljes ég lefedésére, de a távcsöveket költöztetni kell a hiányzó részek (kb. az ég 20%-a) pótlására, minthogy a jelen észlelőhelyrúl a felvenni tervezett égrésznek csak kb. 80%-a elérhető.. Megjegyzendő, a projekt résztvevői amatőrcsillagászok! Di Cicco 60, már megszámozott kisbolygót fedezett fel, 1974-2014 között a Sky and Telescope szerkesztőségi tagja volt, és 1978-79-ben elsőként készített analemma-fotót a világon.

A Franciaországban dolgozó hivatásos csillagász, J. P. Sivan 1974-ben (Astronomy and Astrophysics Supplement Series 16. kötet, 163. oldaltól) tette közzé felfedezéseit. Nagyon nagy látómezejű felvételeket készített az égről hidrogén-alfa szűrővel: látómezeje 60° volt, és nagyon keskeny sávban áteresztő szűrőt használt. 14 ilyen képpel le tudta fedni a Tejutat. Diffúz H-alfa emissziót észlelt a Sagitarrius-Carina-spirálkarból és a Perzeusz-spirálkarból is. Az Orion-komplexumból nem várt filamentumos (szálas) szerkezetű hidrogén-emisszió érkezett. Néhány hatalmas látszó méretű felhőt is talált – mint a bemutatott Sivan 2-t is -, szám szerint tizenegyet. Eredeti cikke, katalógusa és fényképfelvételei ingyenesen letölthetők innen.

Hosszú expozíciós idejű képeken számos, a Tejútrendszerhez tartozó ködösség előtűnik a képeken, akár az M31 között is. A mellékelt másik két, színes képen R. B. Andreo az M31 körül, de a mi Tejútrendszerünkben lévő vöröses hidrogénködöket fotózott és azonosított.

Ez az amatőr is kis műszert használt: Takahashi 106 refraktort, SBIG STL 11000 CCD-kamerát és több éjszakányi expozíciót.

Az AN rövidítés képein az Andreo Nebulára utal, ezeket a ködöket ugyanis úgy tűnik, ő azonosította először. Sok felfedeznivaló van még, és amatőrök szisztematikus és mély fotózással, ha a képeiket összevetik mások képeivel és a hivatásos csillagászok katalógusaival, találhatnak még több mélyeget. Sőt, időben változó ködösségeket, amik kifényesednek és eltűnnek, ahogy az őket megvilágító csillag változtatja a fényességét, ilyen pl. a Monoceros-ban lévő McNeil-köd (utóbbiról pl. lásd: link).

A Nap Csillagászati Képe 2017. január 19-én az Elefántormány-ködöt bemutató kép volt. 36,8 cm nyílású, f/9-es fényerejű Ritchey-Chrétien típusú távcsővel készítette a felvételt Stephen Leshin SBIG STL-11000XM CCD-kamerával, RGB (3×260 sec exp. idő) szűrőkkel, amiket H-alfa szűrővel (420 sec) és fehér fényben (320 sec) készült képpel egészített ki. A képek 2006. július 9-én kerültek rögzítésre Arizonából.

VCSE- Mai kép - Elefántormány-köd, APOD
VCSE – Mai kép: Elefántormány-köd, APOD

Az Elefántormány-köd az IC 1396 néven ismert csillagkeletkezési komplexum része, ahol ma is keletkeznek új csillagok. vdB 142 néven is ismerik. Maga az Elefántormány-köd néven ismert rész egy 20 fényév hosszú, elnyúlt, a végén feltekeredett alakúra emlékeztető sötétköd. Mintha csak egy elefánt ormánya lenne… Távolsága tőlünk kb. 2400 fényév. Az erősen ionizált hidrogénköd háttere előtt megjelenő porfelhő alakja igazán drámai hatást ad a képnek. A hidrogént a köd közelében elhelyezkedő HD 206 267 jelű csillag erős ultraibolya sugárzása készteti fényre: O6Vf színképtípusú, vagyis erős emissziós vonalak vannak színképében. Kísérője egy O9V színképosztályú csillag, ami 3,7 naponta kerüli meg őt, és a rendszerhez egy kisebb, harmadik csillag is társul. Noha szabad szemmel csak 5,7 mg-s objektum, ha a távolságát és a csillagközi gáz fénygyengítő hatását figyelembe vesszük, akkor abszolút fényességben sokkal fényesebbek, mint a a mi Napunk. A két fő komponens 42 és 14 naptömegű lehet, így abszolút fényességük -5,4 mg körüli, vagyis 11 000-szer több fényt bocsátanak ki egyenként, mint a Nap. (AJ 80, 454, 1975)

VCSE - Mai kép - Mélyűr háromszög - Fényes Lóránd
VCSE – Mai kép – Mélyűr háromszög – Fényes Lóránd

A NASA Nap Csillagászati Képe (APOD) válogatásába ma Fényes Lóránd egyik felvétele került be, ami a Perzeusz csillagképben lévő kékes színű NGC 1333 (a képen balra), a vdB 12 (a képen fenn), és a vdB 13 kékes (a képen lenn) reflexiós ködöket ábrázolja. A trió körülbelül 850 fényévre lehet tőlünk, a kép mintegy 2 fokot fog át. E ködök a Perzeusz Molekuláris Felhő (Perseus Molecular Cloud) részei, melyben ma is folyik csillagkeletkezés. A csillagkeletkezési régió számos részét a porfelhők látható fényben eltakarják előlünk, csak infravörös és rádió tartományban figyelhetők meg.

A kép Piliscséven készült összesen 15 óra expozíciós idővel, 2016 decemberében, 240 db 180 sec-es fehér fénybeli, és 61 db 180 másodperces RGB képpel (utóbbiak 2×2-es binneléssel), SW NEW-6 Pro mechanikára feltett Celestron gyártmányú, 11 hüvelykes (28 cm-es), Rowe-Ackermann-Schmidt rendszerű asztrográffal (ez a Schmidt-távcsövek egy továbbfejlesztett változata, alapvetően Schmidt-rendszer), a detektor QHY9 CCD-kamera volt.

Stewart Sharpless (1926-2013) amerikai csillagász volt, aki a Tejútrendszer szerkezetét kutatta. (Amikor még ő volt fiatal, erről nagyon keveset tudtak.) A Yerkes Csillagvizsgálóban, a Wilson-hegyi Obszervatóriumban és az Egyesült Államok Flagstaff-i Tengerészeti Obszervatóriumában is dolgozott, professzor volt a Rochesteri Egyetemen. Olyanok kiváló csillagászok voltak a mesterei és közvetlen munkatársai, mint Johnson és Morgan (a ma széleskörben használatos UBV fotometriai rendszer, illetve a mai sznképosztályozási rendszer megalkotói), Baade, Hubble. 1952-ben adta közre Osterbrockkal közösen végzett munkája eredményeit, amelyben HII-régiók (ionizált hidrogénfelhők) távolságát becsülték meg, és ezek eloszlásából demonstrálták, hogy a Tejútrendszer spirális galaxis. Sharplessről itt lehet bővebben olvasni, az objektumainak szentelt honlapon.

A nevezetes Palomar Observatory Sky Survey (POSS) egy nagy, 122 cm-es Schmidt-távcsővel készült égboltfelmérés volt közvetlenül a II. világháború utáni években. Nagyméretű fotólemezekre örökítették meg az égbolt akkori állapotát. Később a lemezekről galaxisokat, különleges csillagokat, stb. gyűjtöttek katalógusokba, ma pedig összehasonlítási alapként szolgál a csillagok sajátmozgásának és hosszútávú fényességváltozásainak méréséhez: a jó 70-80 évvel ezelőtti képek és a mai mérések összehasonlításával kimutatható a csillagok elmozdulása, fényességük lassú változása.

Sharpless is végignézte a POSS fényképlemezeit, ő a fényes HII-régiókat gyűjtötte össze katalógusába. A katalógus első változata 1953-ban jelent meg, ebben 142 ködösséget lehet találni. A katalógus második, egyben végső változatát 1959-ben tette közzé, a két katalógusban együtt 313 ködösség főbb adatai találhatók meg, ezek alkotják a Sharpless-katalógust. A HII-régiók között katalógusa felsorol néhány szupernóva-maradványt és planetáris ködöt is. Ezek alapvetően azért kerültek be a katalógusba, mert ködösségeknek tűnnek (minthogy azok is, bár fizikai eredetük és némely tulajdonságuk más, mint a HII régióké). A Sharpless-katalógus objektumait általában S- betűvel és a katalógusbeli számmal rövidítjük, néha leírjuk, pl. S156 (S 156 is jó) vagy Sharpless-156. Mivel két katalógust adott köre, a második katalógust egy kettessel különböztetjük meg a név és a szám között, pl. S 2-49 vagy Sharpless 2-49. A csillagászok többnyire a második és végső verziót használják.

Sharpless végül 1900-as epochára adta meg a ködök koordinátáit és csak 1′-es pontossággal, ami később nehézzé tette az azonosítást egyes esetekben. 1982-ben Blitz, Fich és Stark korrigálták a pozícióadatokat, sőt azt találták, hogy az S3-tól az S32-ig az eredeti katalógusban a pozícióadatok rosszak voltak. Ezeket mind korrigálták, valamint 65 új HII ködöt tettek hozzá a listához, kilencet viszont, amit nem találtak, nem tudtak beazonosítani vagy nem HII-köd, töröltek a listából. Az ő munkájukat BFS-katalógusként hivatkozzuk. Új ködjeik a BFS 1-65 katalógusszámot kapták.

Néhány ismertebb objektumnak van Sharpless-száma: pl. az Orion-köd nemcsak M 42-43-ként ismert, de Sharpless 2-281-ként is, a Barnard-ív pedig azonos a Sharpless 2-276-tal.

A Sharpless-katalógus innen letölthető:

A Sharpless-objektumok mindegyikéről itt lehet találni felvételeket: http://www.sharplesscatalog.com/sharpless.aspx

Igencsak sok szép Galaxisbeli ködösséget figyelhetünk ezen a honlapon meg alaposan.

VCSE - Mai kép - Medúza-köd - APOD, E. Coles
VCSE – Mai kép – Medúza-köd – APOD, E. Coles
Az APOD (Astronomy Picture of the Day, a nap csillagászati képe) 2016. jan. 7-i képe az Sh 2-248-ról és az Sh 2-249-ről készült, amiknek van IC-száma is. A képet mellékelten mutatjuk be. Az IC 443 = Sh 2-248, vagy, aki szereti a becézést, annak ez Medúza-köd (Jellyfish Nebula) is lehet. Ez a köd balra lenn, a narancsos-barnásan fénylő terület. A Medúza-köd az északi félteke közepes szélességeiről (pl. Magyarország) igen jól észlelhető, lévén, hogy az Ikrekben van, az Éta Geminorum közelében helyezkedik el. A kép felső részén kékes-zöldesen az IC 443 (=Sh 2-248) látszik, ami egy szupernóva-maradvány. A szupernóva, ami ezt a ködöt létrehozta, kb. 3 000- 30 000 évvel ezelőtt robbant, távolsága tőlünk mintegy 5000 fényév. Közepén egy neutroncsillagot (a csillagmag maradványát) találtak. Az IC 443 látszó átmérője 50′, vagyis nagyobb, mint a teleholdé! Valódi átmérője 20 parszek (kb. 70 fényév). A gyenge röntgenforrásként is viselkedő Medúza-ködöt egy IIp típusú szupernóva hozta létre.

Ez a szupernóva gázanyagban gazdag környezetben robbant. A szupernóva lökéshulláma összesöpörte az anyagot maga előtt, és izzásra, sűrűsödésre késztette.

Az Sh2-249 jobbra fenn a kékeszöldesen derengő terület, egy emissziós köd.

A mellékelt képet E. Coles készítette Astrophysics AP 130 mm-es nyílású, f/6,3-as távcsővel, SBIG STXL 11002 CCD-kamerával, OIII, SII és Halfa szűrőkkel, Hubble-palettára színezve a képet. Egy 0,7-szeres fokuszreduktort is alkamazott. A képfeldolgozáshoz Maxim DL pro 5-öt (ilyen van az egyesületi csillagdánkban is!), PixInsightot és Photoshopot használt. Az képeket 2016. dec. 26-án és 27-én vette fel, 14×900 sec-et exponált OIII és SII szűrőkben, és 30×900 sec-et halfában, összes expozciós idő pedig 14,5 óra volt. A Kép Illinois-ból (USA) készült.

Ma van a téli napforduló napja, egészen pontosan ma 10:44 UT-kor (magyar idő szerint 11:44 óra:perckor) halad át a Nap a téli napforduló pontján.

Az APOD ezt Bajmóczy György videójával illusztrálja:

(A videóra bemásolta a Nap egyes napokon húzott íveit. Jól lehet látni, hogy nyáron magasabban, télen alacsonyabban jár a Nap. Amikor pedig az év minden napjáról azonos órát-percet választ ki, és ezeket a napképeket másolja egy képre, akkor a Nap egy nyolcas alakot látszik bemutatni az égen. Ezt hívják analemma-görbének.)