VCSE - A Vénusz a Fiastyúk mellett 2020. április 4-én - Kép: Kapiller Zoltán
VCSE – A Vénusz a Fiastyúk mellett 2020. április 4-én – Kép: Kapiller Zoltán

Én is nagy izgalommal fogtam hozzá az együttállás észleléséhez. Ezt az eseményt otthon, a kertből fotózva örökítettem meg. Amint lehetett, pólusra állítottam a mechanikát. Ezután a mechanikára szerelt fényképezőgépet a teleobjektívvel a kívánt irányba állítottam. Ezután még egyszer ellenőriztem a pólusra állás pontosságát. A szállemezen a Sarkcsillag pontos helyét a Polar Aligment telefonos applikáció segítségével állítottam be. Korábbi esetekből okulva, páramentesítő fűtést is alkalmaztam az objektíven. A Hold fénye sajnos bezavart, ugyanakkor arra is számítanom kellett, hogy a Vénusz és az M45 közötti fényesség különbséget nem lesz könnyű kezelni. Szerencsére azért viszonylag sok csillag látható a végső kidolgozott képen, szerintem a Fiastyúk is jól kivehető, illetve a Vénusz sem vitte túlságosan telítésbe a képen a környezetét. Sajnos egy zöldes becsillanás is megjelent a kép jobb alsó részén. Először arra gondoltam, hogy a helyi utcai világításból származhat. Mivel azonban a mechanika követésre volt állítva, a becsillanás pedig minden egyes képen ugyanott volt, így azt csak a Vénusz okozhatta. A Hold nem zavarhatta az objektívemet, a napellenzőt is használtam. A kidolgozáskor külön nehézség volt a Vénusz és a csillagok megfelelő megjelenítése együtt, a fényesség különbség miatt. Kompozit technikát és szelektív kidolgozást nem alkalmaztam.

Eszközök:
Objektív: 70-300mm, F/4.0-5.6 (Tamron)
Detektor: Canon 700D – átalakítatlan
Mechanika: Star Adventurer full set fotóállványon – vezetés nem volt
Egyéb: távkioldó, páramentesítő fűtés
Készítés helye, ideje: Pókaszepetk (Zala megye), 2020.04.04. NYISZ 20:54-21:29 (light képekre)
Expozíciós adatok
Objektumkép (light): 36x30sec, ISO800, F/8.0, 300mm – 62 képből válogatva
Sötétkép (dark): 15x30sec, ISO800
Nullkép (bias): 24×1/4000sec, ISO800
Mezősimítás (flat): 10x2s, ISO100, F/8.0
Használt szoftverek: Siril (stackelés), RawTherapee (tónusok átskálázása, képkivágás), Gimp (elforgatás 90 fokkal)
A kép 4×3 fokot fog át, nyugati irányba néz.
Légköri adatok: átlátszóság 6/10, nyugodtság 6/10

VCSE - A Vénusz (balra lenn a fényes objektum) és a Fiastyúk (a szekér alakú csillagcsoport középtől jobbra és felfelé) szörös megközelítése 2020. április 2-án este - Fridrich János
VCSE – A Vénusz (balra lenn a fényes objektum) és a Fiastyúk (a szekér alakú csillagcsoport középtől jobbra és felfelé) szoros megközelítése 2020. április 2-án este – Fridrich János

2020. április 3-án a Vénusz és a Fiastyúk (M45) nagyon szoros együttállást mutattak, vagyis egymás közelében látszottak az égen. Ilyesmire kb. nyolcévente kerül sor. A legszorosabb látszó égi kölcsönös megközelítést megelőzően egy nappal próbálkoztam a jelenség megörökítésével.

Egy Canon EOS 4000Da átalakított fényképezőgépet használtam (50-250 mm-es zoom-objektívvel), amit EQ-5 GoTo állványra rögzítettem. Az expozíciós idő 30 sec volt ISO 100-on, és hat darab ilyen képet adtam össze a végeredményhez. DSS programmal illesztettem össze őket, és bizony nagyon meg kellett harcolnom a Photoshop Express programmal, hogy a Vénusz körüli csillogást megpróbáljam elhalványítani. A kép mutatja, mennyire sikerült.

VCSE - A két fehér vonal metszéspontjában látszik az SN 2020fqv jelű szupernóva az NGC 4568 extragalaxisban. Tőle balra - a valóságban északra - lévő galaxis az NGC 4567, a képen egészen balra pedig az NGC 4564 látszik. Az eredeti képről a szerkesztő által kivágott részletkép. - fotó: Mezei Balázs
VCSE – A két fehér vonal metszéspontjában látszik az SN 2020fqv jelű szupernóva az NGC 4568 extragalaxisban. Tőle balra – a valóságban északra – lévő galaxis az NGC 4567, a képen egészen balra pedig az NGC 4564 látszik. Az eredeti képről a szerkesztő által kivágott részletkép. – fotó: Mezei Balázs

Miközben a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójában többekkel közösen az NGC 4568-ban robbant SN 2020fqv jelű szupernóvát észleltük 2020. április 12/13-án, addig a saját távcsövemet is elindítottam, ami szintén Zalaegerszegen található. Így készült ugyanarról a szupernóváról egy fotó, amiről a fenti képkivágást mutatjuk be. A kép 110 perc összexpozícióval készült, 122/722 APO-val, QHY174Mono kamerával. A feldolgozáshoz Astro pixel processor-t használtam. Több kép sajnos nem készülhetett, mert megérkeztek a felhők.

A szerk. megjegyzése (Cs. Sz.): az NGC 4567 – NGC 4568 galaxisok párosát néha “Sziámi Ikreknek” vagy “Sziámi Ikergalaxisoknak” is nevezik. A nem hivatalos becenév érthető: a két galaxis mintha össze lenne nőve. Mindkét galaxist W. Herschel fedezte fel 1784-ben. Az SN 2004cc szupernóvát (a száma a felfedezés évére utal) szintén az NGC 4568-ban látták. Mindkét galaxis kb. 60 millió fényévre van tőlünk, a Virgo Galaxishalmaz tagjai. Jelenleg éppen ütközés előtt állnak: a számítógépes szimulációk szerint egyesülni fog ez a két horgas (más szóval: küllős) spirálgalaxis. A 11 magnitúdó körüli, 4×2 ívperces területen látszó két galaxist a tavaszi hónapokban, a Szűz csillagképben lehet észlelni.

 

Egy kép a C/2020 A2 (Iwamoto) üstökösről fentebb, és az üstökös mozgása animált gifen lejjebb:

VCSE - C/2020 A2 (Iwamoto) Fridrich János egyik képén. Az üstökös mozgását lejjebb az animáció mutatja - Fridrich János képe
VCSE – C/2020 A2 (Iwamoto) Fridrich János egyik képén. Az üstökös mozgását lejjebb az animáció mutatja – Fridrich János képe
VCSE - A nagyon halvány, diffúz üstökös mozgása jól látható a képsorozaton: a kép közepétől balra és felfelé mozog. - Fridrich János
VCSE – A nagyon halvány, diffúz üstökös mozgása jól látható a képsorozaton: a diffúz és nagyon halvány kométa a kép közepétől balra és felfelé mozog. – Fridrich János

Még 2020. február 29-én csináltam egy kisebb sorozatot C/2020 A2 (Iwamoto) üstökösről. Az idő tájt próbáltam ki a nemrég beszerzett Lacerta MGen vezetőkamerát. Az üstökös akkor kb. 12-13 magnitúdó fényességű volt. E sorok írásakor, 2020 áprilisában a Szekeres csillagképben jár és olyan 19-20 magnitúdós. Az üstököst 2020. január 8-án fedezték fel 12 magnitúdó körüli fényességnél. Retrográd pályán mozog a Naprendszerben (inklinációja 121 fok), excentricitása nagy (0,999-nél is nagyobb), keringésideje 1106 év körüli lehet.

Készítés időpontja és helye: 2020. február 29., Boba.
Műszer: 200/1000 Newton-távcső (SkyWatcher gyártmány).
Állvány: EQ-5, GoTo-funkcióval.
Kamera: átalakítatlan Canon EOS 1300D.
Expozíciós idő: 35 db 1 perces fotó.

A képeket külön-külön Photoshop Express programmal javítottam, majd on-line elérhető szolgáltatással animált gif formátumba szerkesztettem.

A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökösről itt írtunk korábban és efemeriszeit is ott közöltük. Fényes, nulla magnitúdó körüli üstökösnek várták kezdetben, de voltak intő jelek, hogy nem biztos, hogy az előrejelzett nagy fényességét eléri. Az egyik ilyen intő jel volt, hogy fényessége már korábban is elmaradt az előrejelzettől (lásd itt és az ott közölt további linkeket, ahol már óvatosságra intettünk mi is, mások is). Az üstökös mozgásáról animáció pl. itt látható.

A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, röv. IAU) 4734-es számú, 2020. március 19-i (!) elektronikus táviratában már lehetett találni figyelmeztetéseket, hogy ennek az üstökösnek a fényesség-előrejelzései is bizonytalanok. Ott az IAU illetékesei felhívták a figyelmet, hogy bár az üstökös szokatlanul gyorsan fényesedik, az ilyen hosszú, több ezer éves periódusidejű kométák – mint amilyen ez az üstökös is -, a Naptól mért távolság -3-ik hatványával szoktak fényesedni, ez pedig kb. ennek az ütemnek a négyszeresét produkálta. Számos korábbi hasonló esetben az ilyen hosszúperiódusú üstökösök jóval a perihélium elérése előtt befejezték a fényesedésüket, és többé-kevésbé állandó fényességet tartva kerülték meg a Napot. Ezt talán az okozta, hogy kezdetben túl gyorsan eltávozott szublimációval az üstökös felszínéről a könnyen olvadó jég, ami a felső rétegeket alkothatta. Az ez alatt található, laza szerkezető anyag azonban sokszor szétesett alkotóelemeire. A szétesés igen gyakran történt 1 CSE körüli távolságban a Naptól. A széteső üstökösök gyakran teljesen eltűntek aztán az észlelők elől, olyan apró kis darabokra porladt az égitest. (Egy ilyen példa volt, amikor az ISON-üstökös perihéliumakor teljesen dezintegrálódott, szétesett, csak porfelhő maradt utána – és szegényebbek lettünk egy szép látvánnyal, mert perihélium után lett volna igazán látványos a Földről nézve az az üstökös.) Érdemes felfigyelni rá, hogy az IAU már március 19-én figyelmeztette az észlelőket és a felfokozott hangulatban lévőket, hogy kevés hosszúperiódusú üstökös tudja szétesés nélkül túlélni a forró Nap felé vezető utat.

A 4744-es, április 5-i IAU Electronic Telegramban nem-gravitációs eredetű, szokatlan pályamódosulásokat jelentettek be. Az üstökösök mozgását elsősorban a Nap gravitációs ereje szabja meg, másodsorban pedig a nagybolygók, elsősorban a Jupiter gravitációs perturbációi. Harmadsorban azonban figyelembe kell venni – és ezek nagyon jelentősek is lehetnek! -, hogy az üstökösökből anyag áramlik ki nagy sebességgel a felszínükön lévő gejzírekből, amik szinte rakétaszerűen módosítják ezeknek az égitesteknek a pályáit. Ha pedig szétesnek laza szerkezetük miatt, akkor is pályamódosuláshoz vezethet.

VCSE - A bulgáriai Rozseny Obszervatórium 2 méteres távcsövével készült felvétel a C/2019 Y4 üstökösről (ez volt a 2020. árpilis 16-i APOD egyben). A kép 2020. április 12-én készült. Az obszervatórium 2 méteres és 30,5 cm-es távcsöveinek képeit kombinálták össze. A teljes expozíciós idő 22,5 perc volt. A felvételen kiválóan láthatók az üstökös fragmentálódott darabjai. - Forrás: APOD, Rozhen Observatory
VCSE – A bulgáriai Rozseny Obszervatórium 2 méteres távcsövével készült felvétel a C/2019 Y4 üstökösről (ez volt a 2020. április 16-i APOD egyben). A kép 2020. április 12-én készült. Az obszervatórium 2 méteres és 30,5 cm-es távcsöveinek képeit kombinálták össze. A teljes expozíciós idő 22,5 perc volt. A felvételen kiválóan láthatók az üstökös fragmentálódott darabjai. A hosszú csíkok csilagok csíkjai, mert a vezetés a csillagokhoz képest mozgó üstökösre történt. – Forrás: APOD, Rozhen Observatory

S. Nakamo japán kutató arra mutatott rá ebben a közleményben, hogy a pályamódosulások március 31-e körül kezdődtek (a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójában készült szép kép március 28-i). A pályaelemek közül a fél nagytengely sokat változott, most olyan 79-80 CSE körül van.

C. Hergenrother (USA) 10,6 és 25 cm-es távcsövével készült észlelései szerint az üstökös fényessége pl. feb. 17-én 15,4 magnitúdó volt, ami március 5-re 12,2 mag-ra, 20-ára 10,7 magnitúdóra nőtt. 10,1-10,3 magnitúdós volt március 30-ig több éjszakán is, de április 5-én már csak 11,5 magnitúdós.  (Ezek az értékek az üstökös magjától számított 40 000 km-ig kiterjedő kóma fényességét veszik csak figyelembe. Vizuálisan észlelték 8 magnitúdósnak is március 19-én és utána.)

A fényességbecsléseket a www.aerith.com ábrája mutatja (szürke a korábbi becslés, a vörös az újabb előrejelzés):

VCSE - A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös érdekes fényességváltozásai. fekete pöttyök: észlelések, piros vonal: aktuális fényességelőrejelzés, szürke vonal: korábbi előrejelzés. - Forrás: www.aerith.net
VCSE – A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös érdekes fényességváltozásai. Fekete pöttyök: észlelések, piros vonal: aktuális fényesség-előrejelzés, szürke vonal: korábbi előrejelzés. – Forrás: www.aerith.net

Ezen az ábrán igen jól látható, hogy ennek az üstökösnek a viselkedése nem előrejelezhető, csak a megfigyelések mondhatnak ítéletet felette… Szinte előrejelezhetetlen, mit csinál.

Ezek a fényességváltozások ugyanakkor nem meglepőek, mert, ahogy az IAU fenti telegrammja várta és figyelmeztetett rá, illetve ahogy mi is írtuk, az üstökös szétesőben van. Erre utaltak – fotóval – kínai és Kanári-szigeteki megfigyelések, amikről itt lehet olvasni. A bulgáriai Rozseny Obszervatóriumból készült fenti, április 12-i kép pedig félreértelmezhetetlenül mutatja a szétesést.

A 4751-es IAU ET április 13-án jelent meg. Erre az időre már számos megfigyelés összegyűlt arról, hogy a C/2019 Y4 fragmentálódott, vagyis több darabra tört szét. Eltűnt a szép, körszimmetrikus, a magtól kifelé egyenletesen halványuló kóma, a központi sűrűsödés (centrális kondenzáció). Nagyobb műszerekkel készült képeken láthatóvá lett, hogy diffúz fénycsomók távoznak az üstökösről, ami a szétesés biztos jele. Z. Sekanina (JPL, USA) előzetes véleménye szerint legalább öt különálló darabra szakadt az égitest, ezek mérete természetesen nem egyforma. A legnyugatabbi (C1-gyel jelölt) darab lehet a legnagyobb tömegű darab. Az, hogy ez a fő darab túléli a május végén esedékes napközelséget, az nem zárható ki, de nem is biztos. Sekanina egyébként is úgy véli, hogy majdnem teljesen biztos, hogy a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös a C/1844 Y1 üstökösből kiszakadt üstökösdarab. Szerinte néhány ezer évvel ezelőtt szakadhatott ki belőle, és most még tovább töredezett. Sekanina szerint a töredezés talán már március közepén elkezdődött.

(A C/1844 Y1 üstököst 1844. december 18-án fedezték fel a Jóreménység fokáról. A következő nap Wilmot és MacLear is látta, ezért abban az időben Wilmot-üstökösnek is nevezték – ma csak az 1844. évi Nagy Üstökösnek hívják. Szabad szemmel a következő év januárjának végéig, távcsővel 1845. március 12-ig követték. Szabad szemmel hét fokos csóváját is látták, de mert nagyon déli deklinációkon mozgott és az északi félteke téli időszakában mutatkozott, inkább csak a déli féltekéről figyelték meg. Fényességadat nem sok maradt fenn róla. Korabeli, róla szóló beszámolókat lásd pl. itt.)

A töredezésről számos megfigyelés készült, fentebb a Bolgár Nemzeti Csillagvizsgáló 2 méteres és 30,5 cm-es távcsövével készült kép mutatja be nagyon szépen azt, hogy milyen darabokra töredezett az üstökös. További, az üstökös szétesését bemutató képekre mutató linkek találhatók itt és itt.

(Az IAU ET-khez az MCSE szívességéből jutunk hozzá.)