
Egy generációformáló nyári tábor képei és történetei – Csizmadia Szilárd

Akárcsak a korábbi években, ez az észlelőhétvége is a „csillagásztetrisszel” kezdődött: péntek délután azzal voltunk elfoglalva, hogyan fér be még egy távcső az autóba és vajon a szűrőváltó – napszűrő – bolygókamera hármasa képes-e kitölteni a köztük lévő teret, vagy tegyünk-e be még egy fotóállványt.
Olyan észlelőhétvégén vagyunk túl, hogy még mindig kavarognak bennünk az élmények, és feldobódunk, ha csak rájuk gondolunk. Az ég annyira jó volt, hogy a 46 cm-esben a Türkizkék Golyó nevű planetáris köd tényleg türkizkékben látszódott, és még csak mereszteni sem kellett a szemet, egyből jött a színe szűrő nélkül…
A kétrészes cikksorozat 1. része ide kattintva érhető el.
Merülés a Lagúnában
Az észlelőhétvége második éjszakáját ismét könnyed nézelődéssel kezdtem, majd még a holdfelkelte előtt megpillantottam az M8-at. Ugyan már alacsonyan járt, de maga a megtalálása is örömmel töltött el, és miután a nemrég beszerzett UHC szűrőt is felcsavarintottam az okulárra, magam is elámultam, hogy milyen csodát adott nekem ismét a kis tubusom (még Szilárdot* is odahívtam, hogy nézze meg, aki szintén megdicsérte a látványt). Nem is volt kérdés, hogy meg is találtam a második “portrém” alanyát. Előszedtem hát papírt, ceruzát és papírceruzát és neki is estem a rajznak.