VCSE - A Föld egy része a Nemzetközi Űrállomásról fényképezve. A Hold árnyéka a fekete folt a kép közepétől kissé felfelé. - Forrás: APOD, NASA, ISS
VCSE – A Föld egy része a Nemzetközi Űrállomásról fényképezve. A Hold árnyéka a fekete folt a kép közepétől kissé felfelé. – Forrás: APOD, NASA, ISS

A fenti képen a 2020. június 21-i gyűrűs napfogyatkozás látható, ahogyan az a Nemzetközi Űrállomásról látszódott (International Space Station, ISS; a nap csillagászati képe volt 2020. június 27-én). A napfogyatkozásoknak ez a fajtája akkor jön létre, amikor a Hold úgy kerül a Nap és a Föld közé, hogy a Hold a Föld körüli pályájának tőlünk távolabbi szegletében jár, így valamivel kisebbnek látszódik, mint amikor közelebb van hozzánk. Ez a kicsi különbség a látszó méretekben azonban már azt eredményezi, hogy a Hold nem teljesen takarja el a Napot, annak széle gyűrű alakban látszódik a Hold körül. (Innen a gyűrűs napfogyatkozás elnevezés.) Teljes napfogyatkozásoknál – ami akkor jöhet létre, ha a Hold földközelben jár – általában nagyobb sávban figyelhető meg a teljesség, mint gyűrűs fogyatkozások esetében, a mostani alkalmával csak egy egészen kis sávban volt látható a gyűrű. Ennek a sávnak a vastagsága a Hold látszó méretétől és távolságától függ. Mivel a látszó méretet a Hold átmérője és földtávolsága határozza meg, lényegében ezektől függ csak. Számít természetesen a Nap látszó mérete is, de ez kevesebbet változik a Föld naptávolságának változása okán. (A Hold ugyanis 356 500 és 406 700 km-re lehet a Föld centrumától, emiatt látszó mérete 29′ 20″ és 34′ 6″ között, azaz 14%-ot ingadozik; a Nap látszó mérete azonban 31′ 27″ és 32′ 32″ között váltakozik, vagyis mindössze 3,4%-ot.)

Minél közelebb van két égitest látszó átmérője egymáshoz, a sáv annál vékonyabb. A Hold pályája olyan, hogy több időt tölt azon a távolságon belül, ahol látszó átmérője a Napénál nagyobb, ezért van több teljes és részleges napfogyatkozás, mint gyűrűs.

A június 21-i esemény Ázsia déli és Afrika északkeleti részeiről volt látható. A nap csillagászati képén a Hold árnyéka látható, amint Kazahsztán és Kína határának közelében halad el. Az árnyék legsötétebb részében lévők láthatták csak magát a gyűrűt, a többi helyről csak részleges fogyatkozás volt látható. A kép előterében a Japán Űrügynökség (JAXA) űrhajója látható, az űrállomásra csatlakozott állapotában. A háttérben pedig az űr sötétje tűnik fel. A csillagok azért nem látszódnak, mert azok sokkal halványabbak, mint a közeli földfelszín, a kamerák pedig túl nagy fényességkülönbségeket nem tudnak egy képen rögzíteni, ezért úgy kellett beállítani a képet, hogy a Föld látszódjon jól, elvégre az a fotó témája. (Erről a jelenségről úgy lehet könnyen meggyőződni, hogy egy sötét szobában próbálunk monitort fotózni, ilyenkor a fényképezőgép/telefon automatikája úgy fogja beállítani a képet, hogy a monitor látszódjon jól, a körülötte lévő, halvány dolgok pedig alig fognak látszódni. Lényegében ezért nem látszódnak a csillagok a bolygókról készült képeken, mert túl halványak a fénykép tárgyához képest.)