62 új szaturnuszholdat fedeztek fel, amivel a Szaturnusz ismert holdjainak száma 145-re nőtt. Ezzel ismét a Szaturnusznak van a legtöbb ismert holdja.

Ezen a 2018 júniusában készült fenti Hubble Űrtávcső-felvételen a Szaturnusz látszik a gyűrűrendszerével, és – balról jobbra – a Dione, Enceladus, Tethys, Janus, Epimetheus és Mimas holdak: hat a 145 ismertből. Forrás: NASA, ESA, A. Simon (GSFC) és az the OPAL Team, valamint J. DePasquale (STScI)
Az 1990-es években a Jupiternek 16, a Szaturnusznak 23 holdját ismerték egy időben. Az időközben történt felfedezésekkel azonban azóta folyamatosan nőtt a Naprendszer gázbolygói ismert holdjainak a száma. Tegnapig a Jupiternek volt a legtöbb ismert – természetes eredetű – holdja, szám szerint 95, míg a Szaturnusznak “csak” 83. Az új felfedezésekkel azonban ismét a Szaturnusznak van a legtöbb ismert, természetes eredetű holdja. (A mesterséges holdakat is számolva a Földnek van a legtöbb – természetes és mesterséges – holdja, de ez nem tölti el örömmel a csillagászokat. A továbbiakban csak a természetes eredetű holdakat értjük a hold szó alatt.)
A Szaturnusz az első égitest az Univerzumban, aminek több, mint 100 holdját ismerjük.
Az új holdakat az Academia Sinica Institute of Astronomy and Astrophysics munkatársa, Edward Ashton vezetésével fedezték fel. Halvány holdakra vadásztak “a told el és add össze” technikával. Ez azt jelenti, hogy a holdak várt mozgásának irányában és sebességének megfelelően mozgatták a távcsövet az égen, és az így keletkezett képek összeadásával a csillagok csíkokat húztak, a holdak fénye azonban pontszerűen összeadódott. Ezzel a technikával a szokottnál halványabb holdak is felfedezhetők, mert a holdak fénye nem kenődik szét az expozíció alatt sok képelemre, hanem egy helyen marad (többé-kevésbé).
Ezt a holdkeresési technikát korábban eredményesen alkalmazták az Uránusz és a Neptunusz holdjai esetében. Most először próbálták ki a Szaturnuszon, hatalmas sikerrel.
Az észleléseket a 3,6 méter nyílású Kanadai-Francia-Hawaii Távcsővel (CFHT) készítették 2019 és 2021 között. 2,5 km pici holdakat is sikerült így megtalálni ezzel a műszerrel és ezzel a technikával. (A Mars kisebbik holdja, a Deimos még 13 km-es sincs.)
A kutatócsoport által talált 63 hold közül egyet már 2021-ben bejelentettek, a másik 62-t pedig az elmúlt hetekben, szakmai körökben.
Az új holdak ún. irreguláris holdak. Ez arra utal, hogy a holdak valószínűleg befogott kisbolygók, amik a Szaturnuszhoz túl közel haladtak el, és a bolygó gravitációs erőtere új, saját maga körüli pályára kényszerítette őket. Emiatt pályájuk síkja nagy hajlásszögű a bolygó egyenlítőjéhez képest, és erősen ellipszis alakú, gyakran pedig a keringésirány retrográd (azaz a bolygó forgásirányával ellentétes).
A Szaturnusznak 121 ilyen irreguláris holdja van, és csak 24 ún. reguláris (szabályos). A szabályos holdak valószínűleg a bolygóval egyszerre keletkeztek, közelebb vannak a bolygóhoz, prográd (a bolygó forgásirányával megegyező) keringésirányúak, kicsi az excentricitásuk és a pályahajlásuk (vagyis majdnem kör alakú, rövid keringésidejű pályákon keringenek a bolygó egyenlítői síkjához közel).

Forrás: space.com

Szaturnuszholdak részletesebb adatai itt.