Csizmadia Ákos: Izsák Imre című, a zalaegerszegi születésű neves csillagászról szóló életrajza 2017. április 29-én jelent meg a Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) kiadásában. Az 580 oldalas, szép kiállítású könyv beszerezhető a Vega Csillagászati Egyesülettől. Ára VCSE-tagoknak 1500,- Ft + postaköltség, nem tagoknak 2500,- Ft + postaköltség. Megrendelését kérjük, e-mailben juttassa el a VCSE-nek  a vcse@vcse.hu e-mail címre. A megrendelésben kérjük, adja meg a megrendelő nevét, a szállítási és a számlázási címet (a VCSE tud számlát adni; mivel a VCSE nem tartozik ÁFA-körbe, a könyvön nulla százalék ÁFA van). Ezután a megrendelést visszaigazoljuk, és ezután lehet a könyv vételárát elutalni. A megrendelést a vételár beérkeztét követő 15 napon belül, postai úton teljesítjük.

A könyv megvétele és/vagy átvétele személyesen a VCSE nyári táborában is lehetséges.

A könyvről a Zalai Hírlap írása itt érhető el. A könyv hivatalos azonosítója: ISBN 978-963-12-8088-3.

A könyvet bőséges irodalomjegyzék és 1126 jegyzet kíséri a felhasznált források helyének megjelölésével. Függelékként közöljük Izsák Imre több mint másfél száz, családtagjainak írott levelét.

Az Izsák Imre c. könyv címlapja

[Izsák Imre] Elsőrangú égi mechanikus, kiemelkedő teoretikus és a megfigyelések briliáns elemzője. Az űrkorszak [eddigi] néhány rövid éve alatt a műholdas geodézia világszerte elismert szaktekintélyévé vált.” (Fred L. Whipple)

Izsák jelentősen hozzájárult az égi mechanika tudományához. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból úttörő munkát végzett a műholdas adatok geodéziai felhasználásában. A geodéziai munka, melyben Izsák oly alapvető szerepet játszott, a Smithsonian Szabvány Föld Modellben fog kiteljesedni, melynek ő és mások vetették meg az alapjait.” (Nature)

Izsák Imre századunk kiemelkedő égi mechanikusa volt. Munkásságával alapvetően hozzájárult a mesterséges égitestek mozgáselméletéhez. Ragyogó tehetségű matematikus, aki sikerrel vívott meg a legnehezebb égi mechanikai problémákkal. Megoldásait szellemesség, elegancia, mély matematikai tudás jellemzi. Eredményei döntően hozzájárultak a Föld pontosabb megismeréséhez.” (Érdi Bálint Izsák Imre égi mechanikai munkássága c. tanulmányából)

Izsák Imre (1929–1965) csillagász, égi mechanikus a nagy gazdasági világválság kezdetének évében született. A második világháború alatt katonaiskolákban nevelkedett; Németországba vezényelt hadapródiskolája 1945 májusában került amerikai fogságba. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján Eötvös-kollégistaként élte át a Collegium szétbomlasztását. Egyetemi évei után a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetében kezdett el változócsillagászati kutatások mellett égi mechanikával foglalkozni. 1956-ban előbb Svájcba emigrált, majd az Egyesült Államokban keresett állást. A tengerentúlon a Smithsonian Astrophysical Observatory munkatársaként, a Research and Analysis Section vezetőjeként a műholdas geodézia, a műholdak pályaszámítása és a klasszikus égi mechanikai problémák számítógépen való megoldása terén végzett úttörő jelentőségű munkát. Elsőként mutatta ki műholdas geodéziai módszerekkel a földi egyenlítő lapultságát, és az ő elveinek alkalmazásán nyugszik az első Szabvány Föld Modell. Nevét őrzi a Kozai–Izsak műholdpálya-számításban használatos módszer, valamint egy kráter a Holdon.

Izsák eredményeinek és nevének fontosabb elismerései, megörökítései:

1970: Izsak-kráter a Holdon

1980: (1546) Izsák kisbolygó

1984(?): Kozai-Izsak műholdpálya elemek

1991: Izsák Imre Képzőtársaság (önképzőkör) alakul a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskolában általános és középiskolás diákoknak Dúcz Mihály kezdeményezésére

1991: Az Izsák Imre Gyula komplex természettudományi verseny elindul

1993: Emléktábla egykori lakhelyén, a Zalaegerszeg, Kosztolányi D. u. 35. számú házon (az 1993-ban felállított táblát 2004-ben Farkas Ferenc alkotására cserélték le). Az emléktábla elhelyezését Juhász Tibor, az AAK vezetője kezdeményezte. (Az emléktáblát 2017. tavaszi észlelőhétvégünkön meglátogattuk és lefotóztuk.)

1994: Gyimesi Endre (az életrajzot írta és a füzetet összeállította): Izsák Imre Gyula (1929-1965) c. füzetének megjelenése

1994: Az Izsák Imre Általános Iskola felveszi nevét

1995: Az Izsák Imre az Oktatás Jövőjéért Alapítvány felveszi nevét

1997: Zalaegerszeg posztumusz díszpolgára

1997: Bényi Zoltán (szerk.): A gondolat tükre. Izsák Imre (1929-1965) c. könyve Izsák Imréről megjelenik

2000: A Hold túlsó oldalán (Jelenczki István filmje)

2004: Bényi Zoltán – Jelenczki István (szerk.): A Hold túlsó oldalán. Dokumentumok és visszaemlékezések Izsák Imréről c. könyv megjelenési éve

2007: ELTE Csillagászati Tanszéke Izsák Imre Asztrofizikai Obszervatóriumának avatása

2010: Magyar Örökség Díj „a nemzetközi űrkutatásban való magyar részvétel”-ért; a magyar űrkutatás sikeréhez hozzájáruló 11 kiemelt név közül az egyik Izsák Imréé.

2017: Csizmadia Ákos: Izsák Imre c. könyvének megjelenése

A következőkben a VCSE 2017. április 29-i közgyűlését megelőző könyvbemutatón, Dr. Csizmadia Szilárd csillagász, a berlini Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt tudományos munkatársa, a VCSE elnöke által elmondott beszéd szerkesztett változatát közöljük:

 

Kedves Vendégek, Kedves Tagtársak!

Csillagászati körökben mozogva előfordul nap mint nap, hogy olyan emberekkel találkozom, akikről kisbolygó van elnevezve. Ilyen személy az egyik közvetlen kollégám, a főnököm, de a VCSE egyik elnökségi tagjáról is van kisbolygó elnevezve, aki itt is ül körünkben: Hegedüs Tibor. Ma, amikor négyszázezernél több kisbolygót ismerünk már, a kisbolygó-elnevezések ugyan még mindig rangot jelentenek, de éppen növekvő számuk miatt, és amiatt, hogy élő személyekről is neveznek már el kisbolygót, lassan egyre kisebb presztízst jelentenek az ilyen megtiszteltetések – noha ez még mindig a tudomány egyik legnagyobb megbecsülésének módozata. A kisbolygókat ugyanis soha nem nevezik át, mint a magyarországi intézményeket pár évente, ahogy ezt az utóbbi 200 év tapasztalatai mutatják.

Olyan emberrel azonban soha nem találkozunk, akiről bolygókon krátert vagy más alakzatot neveznének el, hiszen kizárólag már elhunyt személyről lehet az elnevezést megtenni, akinek munkásságát és személyiségét jól ismerjük és nem merülhet fel erkölcsi-etikai akadály az elnevezéssel szemben. Sokszor ezért az elnevezések évtizedekkel–évszázadokkal az illető személy elhalálozása után történnek. Az elnevezéseket a Nemzetközi Csillagászati Unió Naprendszerbeli elnevezésekkel foglalkozó bizottsága(i) és albizottságai végzik, amelyeket az Unió tagjai választanak meg. A Merkúron pl. Bartókról, Jókairól, Lisztről, Petőfiről, Munkácsyról és André Kertészről van kráter elnevezve a magyarok közül. Jellemző, hogy a magyar nyelvű Wikipédia az IAU (International Astronomical Union, Nemzetközi Csillagászati Unió) által 2013. március 15-én jóváhagyott és bejelentett Petőfi-kráterről nem is tudott, azt idén április 16-án én magam adtam hozzá az internetes lexikonhoz.

A legnagyobb presztízse a holdkrátereknek van. A magyarok közül csak tizenhatan kerültek a Holdra, bár a magyar listák a kémiai Nobel-díjas Zsigmondy Richárdot is beveszik ebbe a gyűjtésbe, akiről a legilletékesebb, azaz saját maga mondta, hogy ő magát osztráknak tekinti. Bonyolult esetét mutatja, hogy szülei magyarok voltak…

Rajta kívül a Nobel-díjas Békésy és Hevesy került a Holdra, a fizikusok közül Kármán Tódor, Szilárd Leó, Eötvös Loránd, Segner János András, a matematikusok közül Neumann János és Bolyai János, a csillagászok közül pedig Petzval József, Zách Ferenc, Hédervári Péter, Fényi Gyula, Hell Miksa, Weinek László és még egy név került fel. Vajon hány név ismerős e kiváló magyar tudósok és mérnökök közül az itt jelenlévőknek? És vajon tudják-e, hogy a Naprendszer felderítésének megindítója, Zách Ferenc magyarnak vallotta magát egy hivatalos levelében, és hogy élete legboldogabb napja halála évében következett be, amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta – ám az egyetemen (ELTE) néhai professzorunk nekünk németként tanította, és a legnevesebb hazai csillagászattörténész is kitartóan mindig korrigál, ha véletlen magyarnak nevezzük? Legfontosabb érvük erre, hogy magyarul és németül másképp ejtjük a nevét…

A tizenhatodik magyar név a Holdon Izsák Imréé. Itt ül testvére, Izsák János körünkben, akivel a szokásos testvérkapcsolatokhoz képest jóval kevesebb időt tölthettek csak együtt a körülmények miatt. Számomra megtiszteltetés és az ember szívét megdobogtató izgalom, hogy itt van körünkben, hiszen nagyon ritkán találkozik az ember olyannal, aki igen közel állt valakihez, akiről holdkrátert neveztek el.

Prof. Dr. Izsák János DSc (az MTA doktora) biomatematikus szól a könyvről és testvéréről a könyvbemutatón.
Dr. Izsák János biomatematikus szól a könyvről és testvéréről a könyvbemutatón. Izsák János professzor támogatása nélkül e könyv nehezen készülhetett volna csak el.

Idén április 6-án egy két nappal később sorra kerülő előadásom anyagát néztem át, hogy jobban felkészülhessek. Az egyik diára tekintve tudatosítottam magamban, hogy ha ehhez a diához kérdés érkezik majd a csillagászokból, geofizikusokból és anyagtudósokból álló nemzetközi, japántól az oroszon át németekig és ki tudja hány más nemzetet magában foglaló hallgatóságból, akkor nem tudok rá válaszolni, mert nem ismerem elég pontosan az itt feldobott egyenlet eredetét. A google-hoz fordultam segítségért, hogy egy jó bevezető írást találjak, ahol utánanézhetek az egyetemen régen tanult tesszerális harmonikusoknak, és felfrissíthetem az emlékezetemet. Az első oldalon az ötödik találat Izsák Imre 1960-as évekbeli cikke volt, és igen világosan elmagyarázta a választ a kérdésemre. Az első négy találat online elérhető tankönyvekre mutatott, amik semmit se adtak hozzá az Izsák cikkében talált alapokhoz.

Mint tudják, én exobolygókkal foglalkozom, amelyekből egy sem volt ismert abban az időben. Bár Izsák egy ismeretterjesztő cikkében azt írta az 1950-es években, hogy öt ilyen más csillag körül, nem a Naprendszerben keringő bolygót ismerünk, azok mindegyike mérési hibának bizonyult. Csak 1992-ben találtak először kétséget kizáróan exobolygókat, és csak 2010 után tömegével. Az első, Föld-sűrűségű és a Földre szerkezetében hasonlító exobolygót csak 2009-ben fedeztük fel. Ma, több mint 50 évvel Izsák halála után, eredményeit nemcsak a Föld körül keringő műholdak mozgásának leírásában és pályájukon tartásában használjuk, noha ez gyakorlati oldalról nézve fontos. Enélkül nem működne a GPS, a műholdas TV-zés, az időjárási, távközlési, erdőtüzeket jelentő, erőforrás-kutató, kém- és egyéb műholdak pályán tartása. Azóta az Izsák által adott eljárással a Föld gravitációs erőterén túl feltérképezték a Hold és a Vénusz erőterét is a Clementine és a Magellán űrszondákkal, jelenleg pedig ugyanezt a feladatot hajtja végre a Messenger a Merkúr körül, és ezt a feladatot fogja a közeli jövőben végrehajtani a Jupiter körül a Juno űrszonda. Az eljárás annyira rutin részévé vált a csillagász és a geofizikus mindennapi munkájának, hogy ma már ugyanúgy nem emlegetjük Izsák nevét ezzel kapcsolatban, ahogy Euler nevét sem, ha egy differenciálegyenlet megoldásával foglalkozunk, vagy Fibonacci nevét sem, amikor leírunk egy arab számot.

Izsák Imréről most jelenik meg az első monografikus igényű életrajz. Ez az életrajz bemutatja, hogy Izsák Imréről csak elszórtan jelent meg elismerő szó vagy megjegyzés magyar nyelven emigrációja, illetve halála után, 1956/1965 és 1990 között. A helyi lokálpatrióta körbe csak 1990 után került be a neve, a Juhász Tibor kezdeményezésére felállított emléktábla avatásakor és az azt megelőző években, és az azt követő, hol megejtett, hol elmaradt évenkénti koszorúzásokkor került elő ismét. Én az egyetemen, a csillagász szakon csak egy magyar csillagász nevét hallottam említeni az öt év tanulmányai folyamán, amikor egy fontos eredményt levezettünk: Izsák Imréét. 1996/97-ben került erre sor, amikor a Föld gravitációs potenciálját írtuk fel Égi mechanika órán, és Érdi Bálint említette meg a nevét. Nem hiszem, hogy évfolyamtársaimból ez bármi reakciót, megrendülést vagy elismerést kiváltott volna.

Az elszórt, szakmákon: térképészeten, geofizikán, csillagászaton belüli említéseken túl a szélesebb körbe még a Bényi Zoltán által írt első emlékkötet (1997) sem tudta Izsák nevét bevinni. Ezt csak Jelenczki István filmje és „A Hold túlsó oldalán” c. visszaemlékezés-gyűjtemény (2000 és 2004) tette meg. Ezek nagyon fontos munkák voltak. Az általuk gyűjtött visszaemlékezések szinte az utolsó pillanatok gyűjtései, amikor a még élő tanúk még éppen elérhetők voltak. Pótolhatatlan forrásokat közöltek műveikben. Nem véletlen, hogy Ákos műve is támaszkodott ezekre a művekre. Valahogy azonban csak az nem derült ki sem e két könyvből, sem a filmből, hogy Izsák Imre tulajdonképpen miért is volt olyan elismert a kortársai és utódai között? A nem csillagász visszaemlékezők, nem szakmabeliek révén ezt nem tudták elmondani. Miközben a film a perturbációt perturbanciának narrálta, bántva az érzékeny szakmai fület, valójában a hibát nem ők követték el, hanem mi: maga a csillagász-geofizikus-térképész társadalom, amikor soha nem vette a fáradtságot, hogy saját nagyjait megismerje és eredményeiket egyfelől a szakmának, másfelől a nagyközönségnek, a célcsoportoknak megfelelő szintű szövegezéssel bemutassa.

Éppen ezért egy kicsit most nemcsak az adósságtörlesztés okozta büszkeség tölt el, de az is, hogy ezt a könyvet a VCSE kiadhatja. Akkor is így érzek, ha az igazság mégiscsak az, hogy a VCSE tette ehhez hozzá a legkevesebbet, hiszen a munkát egy ember végezte el, Izsák János komoly segítségével, és pár ember nem elhanyagolható további hozzájárulásával – de azt hiszem, ha nem Csizmadia Ákos írja meg ezt a könyvet, akkor vagy el sem készül soha, vagy pedig nem lesz ennyire szakértő tollal megírva.

Izsák Imre csillagász volt, akinek legnagyobb eredménye geofizikai-planetológiai, és aki egy bonyolult körülményeket teremtő korban élt, amely kornak az életére kiskorától haláláig óriási hatása volt. Ennek arányos és az összefüggéseket megismertető bemutatására csak egy olyan ember vállalkozhat, mint Ákos: minimum amatőrcsillagásznak kell lenni, hogy legalább alapszinten kézben tudja tartani a témát: képzett amatőrcsillagászként és az MTA Csillagászati Kutatóintézetében – aminek az utóbbi húsz évben három neve volt már – eltöltött időben megfelelő ismeretekkel vértezte fel magát. Hivatásos, egyetemet végzett történésznek kell lenni, hogy a történelmi kort, az ember fejlődését, az életkörülmények, a tudománytörténet és a politikai befolyások részleteit egymásba kapcsolhassa. Könyvtárosnak kell lenni, hogy a mások által nem is ismert lehetőségeket feltárja: volt titkos, mára megnyílt levéltárakban kutasson, külföldi obszervatóriumokkal és intézményekkel angol nyelven levelezzen, hogy megkaphasson másolatban anyagokat, hogy letöltsön olyan anyagokat az internetről, amelyek hiába nyilvánosak, ha valaki nem tudja azokat megtalálni. Az ember előtt lehet a nyitott kincsestár, de ha nem tudja, hogy néha merrefelé is kell néznie vagy tekernie a kormányt, akkor nem fogja az odavezető utat megtalálni. Így jutott neki eszébe, hogy felvegye a kapcsolatot Zürich-hel, Locarnóval, a Smithsonian Institution archívumával, más intézményekkel, és feltegye egyáltalán a kérdést egy e-mailben: van-e Önöknek anyaguk Izsákról? Nem kell csodát látni: volt, és néha pár napon belül meg is érkezett a szkennelés…

Az sem árt, ha valaki nemcsak tud, hanem tudását formába is tudja önteni, át tudja adni, azaz: tud írni és beszélni is. Ha valaki tud, de érthetetlenül fogalmaz, nem tudja átadni ismereteit. A jó ismeretterjesztő legalább annyira fontos, mint a jó kutató. Van, akiben nem egyesül ez a két tulajdonság, ilyenkor tanárok és ismeretterjesztők sokaságának kell érthető nyelvre áttennie az ismereteket. Ákos már sok ismeretterjesztő cikket megírt, nem egy előadást tartott a VCSE-ben, táborainkban és másutt, így kellőképpen gyakorlott volt már ahhoz, hogy e könyv előkészítésének és megírásának nekiállhasson. Benne szerencsésen egyesült minden követelmény. De ez nem csak szerencse: két évtizednyi, tinédzserkorban elkezdett és soha abba nem hagyott gyakorlatozás eredménye.

A csillagász nem tudja felderíteni az űr titkait, ha borult az idő, legyen bármilyen felkészült és bármilyen jó távcsöve, a felhők eltakarják előle az ismereteket.

Ugyanígy, még egy tényező volt legalább ilyen fontos az eredmények elérésében, és itt mutatkozik meg, mire jó egy egyesület.

Ákos egyik Izsákról készített, jó hangvételű írása megjelent az Égi Háttérben. Ebben rámutatott arra, hogy Izsák valódi értékelése és bemutatása nem történt meg, Izsák Imre valahol egy ismeretlen szent képeként jelenik meg, akiről nem tudjuk pontosan, mit csinált, de valami nagyon nagyot tett.

Feltehettük a netre ezt az írást, reménykedve abban, amit igazán soha nem hittem, hogy valaki olvassa is a Vegát és az Égi Hátteret.

Rosszul hittem: Izsák János olvasta ezt a cikket. Biztatta és folyamatosan támogatta Ákost, hogy írja meg Izsák történetét. Izsák úr számára sem volt teljesen világos bátyja tudományos munkássága és annak jelentősége; jogos kérdése az volt: volt-e vajon tényleg olyan jelentős tudós Izsák Imre? Miért is kapta a holdkrátert?

Ezért mondom, hogy az ő kettejük évekig tartó együttműködése, egymásban való bizodalma, és a kényszerű, családi okok, egyéb elfoglaltságok okozta szünetek türelmes kivárása példamutató kell legyen mindannyiunk számára. Számos ellenpéldát tudok felhozni, amikor valaki ok nélkül elvesztette türelmét kutatótársában, és nem is lett eredménye végül a munkának.

A VCSE szerepét pedig hihetetlenül fontosnak találom, hiszen olyan katalizátorként hatott érdekelt felek egymásra találásában, ami nélkül ők talán soha nem is találnak egymásra, még akkor sem, ha a BME Matematika Intézet könyvtárában összefutnak. Vagy legalábbis biztos, hogy túl későn találkoztak volna. Ha nincs VCSE, nincs VEGA, ha nincs VCSE, nincs honlap, és ha mások munkája nem hozza létre a google-t, a yahoo-t és keresőtársait, ha valaki azt nem tudja használni, akkor nem találnak egymásra azok, akiknek egymásra kellett találnia. Aki hisz a sorsban, annak először a VCSE sorsszerűségét kell elfogadnia; aki meg nem, annak látnia kell, hogy létre kell hoznunk és fenn kell tartanunk egyesületeinket! Ha valaki e könyv történetét alaposabban megnézi – amiből talán egy másik füzetet kellene írni –, akkor rengeteg tanulság szűrhető le arra nézve, hogy egyesületi-civil kultúránkat fejleszteni és támogatni kell, nem megnehezíteni, elbizonytalanítani, elsorvasztani. Sajna, sok olyan neves amatőrcsillagásszal találkoztam, aki ugyan igénybe vette az egyesületek nyújtotta szolgáltatásokat, de a közhangulat miatt minden egyesületbe való belépéstől és bármilyen formában való támogatásától tartózkodott, és meg is ideologizálta!

Márpedig e könyv létrejöttében számos egyesületi tag is részt vett. Simonkay Piroska a szöveget nézte át helyesírásilag, stilisztikailag, Zelkó Zoltán az ábrákat rajzolta meg hozzá – ingyen.

Más tagtársaink pénzzel járultak hozzá a kiadáshoz. Nem hallgathatom el, hogy a könyv legnagyobb támogatója maga Izsák János volt, de számos tagtársunk adott kisebb-nagyobb összegeket, amelyek nagyon fontosak voltak. A támogatók nevei a könyvben megtalálhatók.

A könyv születésének körülményeit nem volt érdektelen részletezni, mert éppen ezek mutatják meg, hogy mennyi mindenben meghaladja ez a könyv a korábbi, Izsákról írt műveket. Az sem érdektelen adalék, hogy 580 oldalas mű nem született sem magyar csillagászról, sem a magyar csillagászatról. Itt tudom felmutatni az ugyancsak jelentős Konkolyról vagy Hellről írt műveket: vékony füzetek, vagy egy könyv, ami inkább Sajnovicsról, Hell munkatársáról szól, vagy – mint Pinzger Ferenc Hell-életrajza – csaknem száz évvel ezelőtti tudásunkat tükrözi. Lokálpatrióták kiadják városuk szülöttjének, egy-egy  ismert csillagásznak a vékonyka füzetbeli életrajzát: pl. a Terkán-kötet erre jó példa.

Ismereteim szerint Pinzger Ferenc csaknem 480 oldalas, forrásokat is közlő Hell-életrajza (1920, 1927) után a legbővebb terjedelmű magyar csillagászattörténeti írás Kelényi B. Ottónak a magyar csillagászat történetét feldolgozó munkája, ami egyébként az Astrophysical Data Systemben is elérhető ingyenesen: 118 oldal terjedelmű, de fele magyar, fele ugyanaz németül. 1930-ban jelent meg. Az azóta eltelt időszakot nem dolgozták fel.

A mi esetünkben a nemzetközi tudományos közösség ítéletet mondott Izsák esetében a holdkráterrel, nem is lenne szükséges bizonygatni Izsák jelentőségét és pályatársai általi megbecsültségét, ha ez köztudott lenne. De nem az: hiánypótló műről van szó, amit szinte kötelező volt a VCSE-nek kiadnia, Ákosnak pedig megírnia. Ez a kötelesség azonban nem érződik a könyvön: maga Izsák beszél a legtöbbször!

Gyönyörű kiállítású, szép, vastag, Izsák eredményeihez méltó művet adunk kézbe. A műben szerepel csillagászat, geofizika, a tudomány nagy és régi kérdései, és a jövő: a műholdak mozgásának tudománya. Szerepet kap benne egy csillagász magánélete, és ami különösen dühítő: Izsák legbensőségesebb, csak reá és partnerére tartozó magántitkait Izsák levelei és mások emlékei nélkül is rekonstruálni tudnánk (és tudjuk is, hitelesebben és mélyebben) az Ákos által feltárt állambiztonsági iratokból. Ez akkor is igaz, ha Izsák barátnője volt az elsődleges megfigyelési célpont.

A könyv tartalma miatt a mű jelentősége túlmutat a csillagászaton, a műholdakon, a csillagászattörténeten. Az egész korabeli hazai és nemzetközi tudománytörténetre és emigrációtörténetre vonatkozólag is olyan részletességű és alapvető fontosságú információk és összefüggések szerepelnek a könyvben, hogy a nem csillagász, a nem csillagászattörténész számára is gyakorlatilag kötelező ez a könyv, egyben forrásértékű is. Egyetlen 1956-os emigráns élete sincs ennyire feltárva. Ákos Izsák-életrajza bátran tehető William Lanouette Szilárd Leóról, az atombomba és az atomerőművek atyjáról írt könyve mellé. Tellerről írt ilyen részletességgel Hargittai István, és esetleg Szent-Györgyi Albert életét ismerhetjük ekkora részletességgel. Talán jellemző, hogy egy idegen szerző jutott eszembe először a magyar tudósokról készült legjobb, legrészletesebb életrajzok közül. Nem akarok senkit megbántani, de nekem hiányérzetem van: vagy azért, mert ezek az életrajzok nem jelentek meg, vagy mert ma már nem elérhetők se elektronikusan, se nyomtatott formában. Kár.

Külön izgalmas, ezért még egyszer kiemelendő, hogy a 16 éves ifjúnak háborút és hadifogságot, a 26-27 éves ifjúnak meg menekülést és emigrációt kell túlélnie. Ha pedig valaki ahhoz kíván előtanulmányokat gyűjteni, hogy egy emigráns tudós hogyan tud karriert csinálni menekülése után, akkor a könyv ma is aktuális. Izsák emigrációjának okai ma is fellelhetők: őneki nem börtöntől vagy megtorlástól, hanem tehetsége kiteljesülésének akadályaitól kellett tartania, márpedig az nem méltó sem magyarhoz, sem egy keresztényhez, hogy tehetségét nem bontakoztatja ki (vö. Mt 25, 14-30). Háború vagy forradalom megtorlása, kalandvágy vagy tehetség kibontakoztatása, pénzkereset vagy karrierépítés: a külföld sokszor célpont. A történelem egyetlen tanulsága, hogy soha nem tanulunk belőle, a hála pedig nem létező politikai fogalom. Nekem Berlinben a szomszéd irodában dolgozó közvetlen munkatársam, akivel rendkívül sokat konzultálok, egy közel-keleti menekült csillagász, aki a német állampolgárság megszerzésének nehézségeiről tudna mesélni. Kérem, azt se feledjék, hogy az MTA Csillagászati és Földtudományi Intézet Csillagvizsgálójának, illetve jogelődjének egyik igazgatója, Lassovszky Károly szintén az USA-ba kényszerült emigrációba, és ugyanabban az épületben, ugyanannak az intézménynek az igazgatója ma, 2017-ben egy olyan személy Budapesten, aki egy külországból menekült egy háború elől ide hozzánk, az 1990-es években. Izsák menekült-sorsa és beilleszkedése nehézségeinek leírása nem feltétlenül csak az 1957-1965-ös évekre jellemző. Félek, lehet, segítséget és tapasztalatot ad a mai fiataloknak ezek leküzdésében, még akkor is, ha nem menekültek, egyszerűen csak olyan helyen akarnak tanulni és tehetségüket kibontakoztatni, ahol a legjobb professzorok oktatnak és ahol lehetőséget kapnak. Izsák kora más volt, de tehetségét nem tudta itthon kiélni, mert hiányoztak hozzá a feltételek. Lehet az is, hogy egyszer hazajött volna, vagy sokszor hazalátogatott volna, és közös munkát is kezdett volna az itthoniakkal. Korai halála miatt ezt nem tudtuk meg. Valahogy úgy látom, Izsáknak pontosan ugyanazokat a nehézségeket kellett leküzdenie menekültként Svájcban és Amerikában, amiket nekem vendégmunkásként Németországban. A mai diákok vendégdiákként hasonlókkal szembesülnek…

A könyv tartalomjegyzéke a következő:

Előszó 7

1. Izsák Imre és emlékezete. Kutatástörténeti előzmények 11
1.1 Izsák Imre és a földalak-meghatározás kérdése 11
1.1.1 A Föld alakjának kérdése 12
1.2 Izsák Imre eredményeinek magyarországi visszhangja.
Hazai és nemzetközi elismerések, megemlékezések 18
1.3 Kutatástörténeti előzmények 38

2. Zalaegerszegtől Zalaegerszegig. A gyermek- és iskolásévek 51
2.1 A koragyermekkor 51
2.2 A kőszegi „Hunyadi Mátyás” katonaiskola 57
2.3 A „Görgey Artur” Honvéd Műszaki Hadapródiskola 64
2.4 A zalaegerszegi gimnázium 72
2.5 Gyermek- és ifjúkori arckép 74

3. Az egyetemista és Eötvös-kollégista Izsák Imre 85
3.1 Az Eötvös Collegium 86
3.2 A Tudományegyetem 108
3.3 Kezdő lépések a tudományos világ felé 115
3.4 Az egyetemista és Eötvös-kollégista arcképe 120

4. Az MTA Csillagvizsgáló Intézete 127
4.1 Detre László 129
4.2 Izsák Imre a Konkoly Obszervatóriumban 133
4.3 Változócsillagászat 139
4.4 Égi mechanika 151
4.5 Piszkéstető 162
4.6 Utazás a Szovjetunióba 162
4.7 Egyetemi oktatás 167
4.8 Ismeretterjesztés 167
4.9 A csillagász arcképe 192

5. Emigráció 217

6. Svájc 229
6.1 A forrásokról 229
6.2 Miért Svájc? 233
6.3 Herisau 237
6.4 Zürich I. 238
6.5 Locarno I. 251
6.6 Bamberg 254
6.7 Zürich II. 255
6.8 Locarno II. 259
6.9 Készülődés Amerikába 259
6.10 Napkutatás 265
6.11 Oktatás az ETH-n 274
6.12 Izsák Imre, az ’56-os magyar menekült 274

7. Cincinnati, Ohio 287
7.1 Izsák, a „helyvesztő” bevándorló. Út Cambridge-be 297

8. Cambridge, Massachusetts 311
8.1 Megérkezés 312
8.1.1 A Smithsonian Astrophysical Observatory 313
8.1.2 Fred L. Whipple 317
8.2 A korai cambridge-i időszak és az első eredmények 325
8.3 A Föld egyenlítőjének alakja 330
8.4 Az egyedülálló tudós 341
8.5 Majdnem teljes élet 349
8.6 Apa és amerikai állampolgár 354
8.7 Párizs 369
8.8 A magyar-amerikai csillagász arcképe 373

Függelék. Izsák Imre levelei és képeslapjai a családtagoknak 397
Fényképmelléklet 569