Judith Pipher Kanadában született amerikai csillagász, az infravörös csillagászat úttörője, két generációnyi fiatal kutató odaadó mentora és témavezetője 81 évesen, 2022. február 21-én távozott a csillagok közé. Doktori fokozatát 1971-ben szerezte meg a Cornell Egyetemen, Martin Harwit témavezetésével. Disszertációja, melynek címe magyarul közelítőleg A Galaxis és a háttér rakétaszondás szubmilliméteres megfigyelése, elősegítette azon megfigyelések megszületését, melyek bizonyították, hogy a fiatal csillagok által kibocsátott sugárzás jelentős része elnyelődik a csillagot körülvevő porkorongban, majd a spektrum infravörös tartományában újra kisugárzódik. Ez a folyamat pedig a Tejútrendszer teljes síkjában jellemző, észlelhető.

VCSE - A Sombrero-galaxis (M104) a Spitzer 85 cm-es űrtávcső hamisszínes infravörös felvételén. A rózsaszínes gyűrű az a sötét porgyűrű, ami ilyen jól nem jön ki a látható fény tartományában készített felvételeken. - Forrás: Spitzer
VCSE – A Sombrero-galaxis (M104) a Spitzer 85 cm-es űrtávcső hamisszínes infravörös felvételén. A rózsaszínes gyűrű az a sötét porgyűrű, ami ilyen jól nem jön ki a látható fény tartományában készített felvételeken. Ezért ezek a felvételek lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy más galaxisok szerkezetét részletesebben tanulmányozhassák, mintha csak látható fény tartománybeli képek állnának rendelkezésre. – Forrás: Spitzer

Pipher később a Rochesteri Egyetemen kezdett el dolgozni, kutatásait pályafutása végéig itt végezte. Ideje nagy részében HII régiók – azaz nagy csillagok szülőhelyeinek – infravörös emisszióját tanulmányozta. Mindeközben Alan Hoffmannal és Bill Forresttel közösen kifejlesztettek egy kamerát, amelyben először kaptak helyet infravörös sugárzásra érzékeny detektortömbök. Az első méréseket a C. E. K. Mees Obszervatóriumban végezték, melynek Judith Pipher 1979 és 1994 között igazgatója volt. (Ezekben az infravörös fényre érzékeny képalkotó eszközökben indium-antimon alapú pixelek voltak.) A detektortömbök később fontos szerephez jutottak a Spitzer- és James Webb űrtávcsövek műszerkészletében (IRAC ill. MIRI), előbbi küldetés rövid hullámhosszú detektorfejlesztési csapatát pedig Pipher vezette. Következő nagy projektjeként kollegáival higany-kadmium-tellúr detektorokat fejlesztett. Elérték, hogy a detektorok relatíve magas hőmérsékleteken is működőképesek maradjanak, ezzel csökkentve az infravörös mérésekre képes eszközök árát és az esetlegesen felmerülő komplikációk számát.

VCSE - Az Észak-Amerika köd (NGC 7000) balra látható fényben és jobbra infravörösben. Figyeljük meg, más-más hullámhossztartományban mennyire másképp néz ki a diffúzköd. - Forrás: Spitzer
VCSE – Az Észak-Amerika köd (NGC 7000) balra látható fényben és jobbra infravörösben. Figyeljük meg, más-más hullámhossztartományban mennyire másképp néz ki a diffúzköd. – Forrás: Spitzer

Judith Pipher azonban nem csak kutatásaival alkotott maradandót: 2007-ben beválasztották az amerikai Nemzeti Női Hírességek Csarnokába, élete során sokat tett a csillagásznők támogatásáért, sokuknak állítva példaképet. Dolgozott a The Astrophysical Journal c. neves lap szerkesztőjeként, bölcs és kedves közvetítő volt a szerzők és a bírálók között. Az Egyetemek Űrkutatási Egyesületének (Universities Space Research Association, USRA) Igazgatóságának alelnökeként, és a Sztratoszférikus Obszervatórium az Infravörös Csillagászat Számára (Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy, SOFIA) Tudományos Tanácsának elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben átvehette a Susan B. Anthony Életműdíjat a Rochesteri Egyetemtől. 2020-ban az Amerikai Csillagászati Társaság örökös tagjának választotta. Róla van elnevezve a (306128) Pipher kisbolygó.

Forrás: https://www.nature.com/articles/s41550-022-01654-7.pdf