VCSE - Szlovéniai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. a
VCSE – Szlovákiai amatőrcsillagász táborozók felett feltűnt Perseida-meteorok. A Nap Csillagászati Képe (APOD) 2017. aug. 10-én (Petr Horálek képe 2016-ból)

A minden év július 17-től augusztus 24-ig jelentkező Perseida-meteorraj minden évben megbízhatóan produkálja magát és látványos, megfigyelésre érdemes csillaghullást okoz. A raj aktivitása jól ismert és nagyon jól előrejelezhető. A szökőévek okozta naptárváltozások és a raj pályája miatt a maximum néha augusztus 11/12-ére, gyakrabban hol 12/13-ra, hol augusztus 13/14-e éjszakájára esik. Legalább két előrejelzés létezik arra nézve, hogy 2021-ben, mikor lesz a maximum. Az egyik szerint: 2021-ben a Nemzetközi Meteoros Szervezet (International Meteor Organization, IMO) Meteor Shower Calendarjának előrejelzése szerint a maximum éjszakája 2021. augusztus 12/13-án lesz. Egész pontosan 2021. augusztus 12-én 21-24 óra NYISZ között találkozik a Perseidák legsűrűbb meteorfelhőrészével a Föld. Teljes sötétség kb. 22:30-tól lesz, de csillagászati és közte hullócsillag-megfigyelések legtöbbjére az ég már kb. 21:30-tól kellőképpen sötét. A Perseidák radiánsa azonban ekkor még alacsonyan jár, ezért nem látunk sok meteort. Bár az aktivitás árnyalatnyit, lényegtelent csökken éjfél után, a radiáns ekkor emelkedik magasra, és ekkor lehet igazán sok meteort látni majd. Igazán tapasztalt észlelők nyomán el lehet mondani, hogy a legtöbb meteort hajnali három és fél öt között lehet látni a Perseidákból. Kompromisszumképpen az ajánlható azoknak, akik több meteort szeretnének látni egy óra alatt, hogy 23 óra után érdemes kezdeni a megfigyeléseket és egész hajnalig folytatni – az igazán elszántak, akik beérik kevesebb meteorral is, már sötétedéstől figyelhetnek, és megfigyelhetik, hogyan nő a meteorok száma az órák elteltével. A másik szerint: Robert Lunsford az American Meteor Society-tól (AMS, Amerikai Meteoros Társaság) a maximum egy nappal előbb lesz, 2021. augusztus 11/12-e éjszakáján. (Előrejelzéseit lásd pl. itt, vagy itt. Érdekes módon, a káosz növelésére, az IMO is megismételte a saját oldalán, a saját Meteor Shower Calendárjának ellentmondva Lunsford előrejelzéseit itt.)

Valójában a Perseidáknak nagyon erős az akticitása augusztus 11-től augusztus 13-a hajnaláig, erre utal is pl. maga Lunsford is, de a The Farmer’s Almanac is, és az EarthSky oldal is. E sorok szerzője az IMO előrejelzését tartja kissé megbízhatóbbnak.

Valójáb an az, aki nagyon sok hullócsillagot szeretne látni laikusként, annak elég, ha augusztus 11-e, 12-e és 13-a hajnalán kimegy nézelődni. Aki amatőrcsillagászként szeretné meghatározni a maximum pontos idejét, az a bevett észlelési módszerekkel számolja  ameteorokat lehetőség szerint a maximum előtt és után annyi éjszaka hajnalán, amennyin csak teheti. Ebből lesz meg mérési, észlelési alapon, mikor is következik be a maximum. Ezt tudományra is lehet használni, a jövőbeli előrejelzések egységesítésére és pontosítására, és hasznos, kellemes időtöltést jelent a meteorok szakszerű számlálása.

2021-ben különösebben nagy aktivitás nem várható, csak átlagos. Ez azt jelenti, hogy hajnali kettő körül 6,5-es határmagnitúdójú égen percenként majdnem két meteort is láthatunk átlagosan. Ilyen jó ég azonban nagyon kevés helyen van Magyarországon. Falukból is átlagos szemű ember csak 5-ös magnitúdójú csillagokat láthat, emiatt a halványabb meteorok nem látszanak: onnét ők percenként kb. 1 meteort látnak csak a teljes égen a hajnali órákban a maximum éjszakáján. Viszont egyetlen ember sem képes az egész eget befogni a szemével, ezért ezeket a számokat kettővel vagy hárommal osztani kell még, attól függően, hogy a tereptárgyak, épületek, hegyek mennyit takarnak ki a teljes égboltból.

Ehhez járul még az, hogy a meteorok (hullócsillagok) csomósodnak: egy perc alatt akár nyolc-tíz is jöhet, aztán percekig semmi. Az átlagtól tehát nagy ingadozásokat, eltéréseket figyelhetünk meg. Ezért ha sötét, zavaró fényektől mentes, derült égen sem látunk meteorokat, csak várni kell, akár 10-15 percet is!

A megfigyelést segíti az augusztus 8-i újhold, első negyed csak 15-én lesz. Így kis holdfázisnál figyelhetjük meg a Perseidákat a maximumuk környékén: a Hold fénye nem fog sokat zavarni, és éjféltájt előtt lenyugszik.

A meteorok megfigyeléséhez olyan helyet lehet ajánlani, ahol az égbolt minél nagyobb részét be lehet látni (ideálisan az egész eget), nincsenek szúnyogok (vagy ha vannak: kenjük be szúnyogriasztóval magunkat alaposan és előre), nincsen folyó vagy patak a közelben (a felszálló pára a halványabb meteorokat megpillanthatatlanná teszi), nincsenek zavaró városi vagy falusi fények, vagy kemping fényei; a jó sötét égen sok csillagot, sőt a Tejutat is jól látjuk szabad szemmel; és természetesen derült, felhőtlen idő kell. Ugyanakkor a fényesebb meteorokat, amiket tűzgömbnek nevezünk, még a felhőlyukakban is lehet látni, tehát ha félig felhős, félig borult az ég, érdemes kimenni meteorokat lesni, fotózni.

A fotózáshoz mobiltelefonok és fényképezőgépek is elegendőek: csak fix állványra kell őket tenni (kézben tartott nem megfelelő!), nagy érzékenységre (akár ISO 1600-ra vagy többre) be kell állítani őket, és nyugodtan 30-60 másodpercig kell exponálni. Nagy látómező fontos – nyugodtan több csillagkép is elférhet a látómezőn. Előbb-utóbb valamelyik képre rákerül majd egy hullócsillag…

Táborozóink a VCSE őrimagyarósdi táborából figyelik majd meg a jelenséget.

Jó megfigyelést kívánunk!


A Perseida raj történetéről, főbb adatairól itt írtunk korábban hosszan. Innen idézzük az alábbiakat:

 

A raj főbb adatai

A PER-raj főbb adatai a következők:

_______________________________

Jelentkezési időszak: minden év július 17-től augusztus 24-ig.

Maximum időpontja: a tradicionális maximum SL=140°-kor van, ami általában aug. 12/13-a éjszakájára esik.

Radiáns pozíciója: maximumkor RA=49°, DEC=+58°, ami az Ikerhalmaztól az égen keletre (augusztusi kora estéken lefelé, hajnaltájban keletre) esik tőle.

A raj szülőégitestje: 109P/Swift-Tuttle üstökös

A rajtagok átlagos pályaelemei (zárójelben a Swift-Tuttle üstökösé):

Fél nagytengely: a = 81 CSE (27 CSE)

Periódusidő: 730 év (133 év)

Napközelpont: q = 0,948 CSE (0,958 CSE)

Excentricitás: e = 0,996 (0,964)

Felszálló csomó hossza:  = 139,61° (139,44°)

Perihélium hosszúsága:  = 150,53° (153,0°)

Pályahajlás (inklináció): i = 113,27° (113,43°)

_______________________________

A szülőüstökös

A PER-raj szülőüstököse a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Egymástól függetlenül 1862. július 16-án fedezte fel Lewis Swift és az év július 19-ém Horace P. Tuttle. Az üstökös átmérőjét 26 km-esre teszi a JPL adatbázisa.

Felfedezésekor fényessége a Sarkcsillaggal egyező, +2 magnitúdós volt. A 19. századi, felfedezéskori pozíciómérésekből visszatérését 1979 és 1983 közöttre várták, de az üstökös nem mutatkozott az égen. Sokáig figyelmen kívül hagytak egy 1902-ből származó megjegyzést, miszerint az 1862-ben észlelt Swift-Tuttle üstökös azonos lehetett a Keller által 1737-ben látott üstökössel. Brian Marsden komolyan vette később ezt a megjegyzést, és az 1737-es – 1862-es üstököst azonosnak feltételezve új pályát számított, ebből pedig a következő visszatérést 1992-re tette. Ez a jóslat már igazolódott, az üstökös 1992-ben valóban visszatért. (Az üstökösök pályáját a felszínükön lévő gejzírekből kiáramló gázok és por rakétahatása is befolyásolja, amit nagyon nehéz figyelembe venni, mert nem ismerjük e gejzírek elhelyezkedését, működésének idejét, az üstökös forgásidejét és tengelyét, és annak változásait.)

Az üstököspálya 1:11 arányú rezonanciában van a Jupiterrel, ami segít megőrizni a pálya helyzetét. Ez a rezonancia azt jelenti, hogy amíg a Jupiter 11-szer járja körbe a Napot, az üstökös csak egyszer. Ezt a rezonanciát talán csak kb. 1000 évvel ezelőtt érte el a kométa, azelőtt más pályán keringhetett a Naprendszerben.

Míg 1862-ben bőven szabadszemes volt, 1992-ben binokuláris objektumnak mutatkozott az üstökös. 2126-os földközelsége idején 0,7 mg-snak várják. A ma már ismert pálya alapján kimutatható, hogy ókori kínai csillagászok 188-ban 0,1 mg-s objektumként észlelték. Kr. e. 69-ben és 322-ben is látták.

Történeti áttekintés

A rajról az első információ a Távol-Keletről származik. A Perseidákat így legalább 2000 éve folyamatosan észlelik. Angolszász nyelvterületen Szt. Lőrinc könnyeinek nevezik őket, a mártírhalált szenvedett szent ünnepe ugyanis augusztus 10-én volt/van. A Perseidák pályájának a magas pályahajlás és a retrográd (a bolygókéval ellentétes irányú) mozgása igen nagy stabilitást ad. Míg pl. a nagybolygók perturbációs hatására a Leonidák maximuma az utóbbi 1500 évben több hetet elvándorolt későbbi időpontra, hogy elérje mai november 17-i maximumát, a Perseidák maximuma többé-kevésbé igen stabilan megmaradt a mostani dátum idején.

1871-ben Schiaparelli olasz csillagász mutatta meg szimultán meteorészlelésekből, hogy a PER-meteorok és a Swift-Tuttle üstökös pályája megegyezik. Ez volt az első bizonyíték a meteorok és az üstökösök kapcsolatára (a másodikat két évvel később adta meg Konkoly Thege Miklós, amikor a Királyi Csillagászati Társaság ma is megjelenő lapjában megmutatta, hogy a meteorok és az üstökösök színképe megegyezik, vagyis egy anyagból vannak.) 1871 óta minden évben, megszakítás nélkül észlelték a Perseidák jelentkezését.

Az 1970-es évek végétől az észlelők a PER-aktivitás folyamatos emelkedését vették észre, ami évről évre nőtt. Az 1980-as évek elején a mainál sokkal nagyobb volt az aktivitás, a mostanság megfigyelt és idénre is várható 110 meteor/óra ZHR helyett 180-at észleltek! 1980. augusztus 12-én hajnali 3 és 4 UT között voltak olyan percek, amikor percenként (!) 14 darab (!!) PER-meteort láttak a svájci Alpokból. Akkoriban azt gondolták, hogy a szülőégitest akkortájt tért vissza, csak maga az üstökös észrevétlen maradt. Ma már tudjuk, hogy a Swift-Tuttle üstökös csak 1992-ben járt újra napközelben, amit akkor hivatásos és amatőrcsillagászok meg is figyeltek. 1862-ben a Swift-Tuttle ugyan 2 magnitúdós volt, de pályáját mégis gyengén határozták meg; 1992-ben sikerült tehát csak újra észlelni. 1992-ben sikerült csak pontosítani az 1862-ben felfedezett és több, mint egy évszázadra szem elől vesztett üstököst. (1992, a pontosabb pályamérések után az is kiderült, hogy a Swift-Tuttle üstökös olyan közel jár a Földhöz néha, hogy a Földre legveszélyesebb objektumként kell nyilvántartani: pályája legközelebbi pontja csak 130 ezer km-re jár a Földtől, ami a Hold átlagos 384 ezer km-es távolságának töredéke. Az üstökös és a Föld azonban többnyire elkerüli egymást, a következő legszorosabb megközelítés 3044-ben lesz, akkor mintegy 1 millió km-re halad el majd a Földtől. Mivel az üstökösről kiáramló gázok rakétaszerű erőkként hatnak, viszont ezeket a kitöréseket nem tudjuk előrejelezni, a pálya jövőbeni sorsa nem teljesen ismert. 3044-ben egy a millióhoz eséllyel csapódik a Földbe ez a kométa, 4479 után viszont a becslések szerint a becsapódás esélye 50-szer kisebbre csökken. Ha nekünk ütközne ez az égi vándor, akkor az bizony 27-szer nagyobb energiájú becsapódást jelentene, mint annak a kisbolygónak az impaktja, ami a krétakor végén a dinoszauruszok kihalását okozta. Ugyanakkor ennek a jelentős földközelségnek és veszélyességének köszönhetjük, hogy minden augusztus közepén olyan sok meteorral áraszt el minket ennek az üstökösnek az elhullajtott pora, amit Perseida-meteorrajként ismerünk.)

1988-ban és 1989-ben a hagyományos maximum előtt 12 órával egy kisebb mellékmaximumot is észleltek. 1991-ben ez a korábbi mellékmaximum 350 meteor/óra nagyságú kitörést okozott. 1992-ben a kitörés megismétlődött.

Az üstökös akkor már jobban ismert pályája miatt előrejelezték, hogy 1993-ban Perseida-szupermaximum lesz. Az előrejelzések beváltak. A Vega Csillagászati Egyesület (pontosabban akkor még csak Vega Klub) három észlelője és egy írnoka megszakítás nélküli kerek hét óra alatt 842 db meteort látott, köztük 13, a tájat fényesen bevilágító tűzgömböt. Számos horizont alatti tűzgömb fényének villanását is észlelték, két további észlelő pedig meteorokat rajzolt vizuális észlelésük alapján térképre, amiből szépen kiadódott a radiánspont. Az első negyed-beli Hold által visszavert napfény rájutott a Föld és a Hold között elhaladó PER-meteorfelhőre is, ami ismét visszaverte a fényt, így a meteorfelhő, mint két teleholdnyi méretű diffúz, elmosódott, elnyúlt, halovány, alacsony kontrasztú felhőcske, láthatóvá vált. Ezt a különleges megfigyelést a következő észlelők tették Dióskálból (Zala megye): Csizmadia Ákos, Paksa Sebestyén (meteorpálya-rajzolók), Smodics Mónika, Konkoly Péter, Simonkay Piroska (vizuális észlelők) és Csizmadia Szilárd (írnok).

Nemcsak sok fényes meteor volt ekkor, nemzetközi adatok szerint 1993-ban a ZHR meghaladta a 300 meteor/órát.

2009-ben Bázakerettyéről észleltünk ismét egy nagyobb PER-maximumot, akkor 150 meteor/óra érkezett, a 2010-es maximumot pedig – a derült és a borult váltakozásának köszönhetően – csak a bázakerettyei tábor résztvevői látták, igaz, akkor csak 88 meteor/óra volt a maximum mértéke. De azt az észlelést egy, a hajnali szürkületben érkezett -10 mg-s tűzgömb tette feledhetetlenné.

2013-ban egy átlagos, 112 meteor/óra nagyságú maximumot észleltünk Őrimagyarósdról, amit számos hajnali tűzgömb tett emlékezetessé (a legfényesebb -7 mg-s volt).

2016-ban Zselickisfaludról láttunk egy újabb PER-kitörést, ami a normális maximum előtti éjszakán következett be. Ekkor 5 másodperc alatt egy -5, -4 és -6 mg-s tűzgömb is érkezett!

Az 1988-2008 közötti évek nyomán az alábbi diagram tudja szemléltetni a PER-aktivitás menetét SL=115° és 155° között (közelítőleg július 17. és aug. 26. között). Az aktivitás éjszakáról éjszakára lassan emelkedik július közepétől, aug. 12/13-a éjszakáján éri el a maximumot, és utána gyorsan csökken. Aug. 24-e után már nem lehet PER-meteorokat látni.”