Miután a 2019-es nyári VCSE-táborban Varga György tagtársunk előadása, és Irányfény cimű sorozata bevezetett minket a rajzolás alapjaiba, már alig vártam, hogy végre élesben is kipróbálhassam az elméletben tanultakat. Sajnos a tábor végén már kissé felhős idők voltak, így tudva, hogy limitált az időm, a rajzolást mellőzve, inkább csak szörfölgettem az égen és gyönyörködtem a kis tubusom nyújtotta szépségekben. Ezért már nagyon viszketett a tenyerem a 2019-es őszi észlelő hétvége előtt, hogy: “Na majd most!”.

A papírceruza és a puha grafit a barátod

A 2019-es tábori előadáson Gyuri megismertetett minket a csodatévő papírceruzával (a 2020-as táborban is bemutatta – a szerk.), ami a grafit elmaszatolására és a tónusok létrehozására alkalmas, így a mélyég-objektumok különféle formájú és erősségű ködösségeit nagyon szépen vissza lehet vele adni. A beszerzése nem volt a legegyszerűbb, de elvileg a nagyobb írószerekben vagy művészellátó boltokban lehet kapni (esetleg webshopból rendelni). Rajzeszköznek egy 3B-s ceruzát választottam, és ajánlom is a minél puhább grafitot. A táborban még HB-vel próbálkoztam, amit  jobban rá kell a papírra nyomni, ezért ha valamit radírozni próbáltam, a nyoma nem tűnt el maradéktalanul a lapról. Viszont egy puhább grafit finomabban kezelhető, így könnyebben is javítható. Ezeken kívül a rajzos észleléshez szükség lesz még egy jó radírra, hegyezőre, egy kemény alátétre, ülőalkalmatosságra és rajzos észlelőlapra – de minimum egy lapra egy kb. 10 cm átmérőjű körrel, ami a látómezőt határolja majd.

Miért is jó rajzolni?

Mint sok embernek, nekem is felmentésem volt rajzból. Egy alkalommal, amikor Activity-t játszottunk a barátaimmal, rajzoltam egy kutyát, amit egyértelműen mindenki dinoszaurusznak titulált. Az sem segített, hogy rajzoltam neki kutyatálat, mert az meg szerintük egy vulkán volt. Szóval ez volt a kiindulási állapot. Ezek után, bár érdekelt, de nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy én rajzos észlelést fogok végezni, mégis szerettem volna kipróbálni, és erre a tábori foglalkozás remek alkalmat nyújtott. Sőt, az a pár óra megmutatta, hogy nem teljesen elvetendő az ötlet. De az alkotás örömén kívül egy másik nagy előnyét is felfedeztem. Nevezetesen, hogy Y generációsként beleszocializálódtam a gyors fogyasztásba, a figyelmem rövidebb, így ha mélyen őszinte akarok lenni, bizony általában csak felkeresek egy objektumot, picit nézegetem, pipálom magamban és megyek is tovább. Hiába tudom, hogy idővel több részlet előkerülne, de a “csak nézegetést” elunom. Ezen persze máris segít, ha az ember feljegyzéseket készít, mégis a mostani tapasztalatom alapján úgy érzem, a rajz lesz az igazi. Mivel itt kvázi egy másolás történik, a látott kép papírra vetése, így tényleg alaposan kell megfigyelni minden apró részletet és így már könnyedén töltök el akár 20+ percet is egy objektumon. És valóban meg is tapasztaltam, hogy az első megpillantáshoz képest a végére már teljesen más, sokkal részletesebb arcát mutatta az objektum. Egyes részleteit kénytelen az ember sokkal alaposabban megfigyelni, első pillantásra úgy tűnik, van ott egy kis ködösség, aztán talán mégse és percekig járatja a tekintetét a látómezőben, hogy a lehető legjobban sikerüljön visszaadni a látottakat.

Íme, a mű

A hosszú bevezető után jöjjön a két elkészült rajz bemutatása. Írhatnám, hogy a célpontjaimat gondosan kiválasztottam és megterveztem, de ez nem lenne igaz, tekintve, hogy a túlórában gazdag, egész hetes munkából menekülve pénteken 23 óra környékén érkeztem meg Dobronhegyre, így ilyesmire nem volt időm. Az egyetlen előkészület Ágoston Zsolt észlelési ajánlójának kinyomtatása volt. Mivel már a holdfelkelte után érkeztem, gyorsan összepakoltam a kis motyómat és előbb a Holdat figyeltem meg, majd elkezdtem felkeresni egy-két ismerős mélyég-objektumot is. Fél kettő körül kezdett elcsendesedni az észlelőrét, a csapat nagyobb része a Hold zavaró fénye miatt (Pesten lakóként ez az ég nekem még mindig Kánaán volt) aludni tért. Már csak a tücsökciripelés és a szarvasbikák barcogása maradt az aláfestő zene, amikor ráakadtam a Nagy Medve csillagképben az M81-M82 párosára. Korábban még nem figyeltem meg ezt a galaxispárost, ezért különösen örültem a megtalálásuknak és csakhamar el is döntöttem, hogy akkor itt a tökéletes alkalom arra, hogy kipróbáljam a rajzos észlelést élesben is.

M81

Az M81 vagy más néven Bode-galaxis, egy spirális galaxis, ami a nevét felfedezőjéről, Johann Elert Bode német csillagászról kapta, aki nem mellesleg meghatározta az Uránusz pályáját és a bolygó elnevezése is tőle ered. (Az ő neve szerepel a Titius-Bode – szabályban is.) Mintegy 11,6 millió fényévre van tőlünk, látszólagos fényessége 6,9 magnitúdó, átmérője 90 000 fényév, ami nagyjából fele a Tejút újabban ismert méretének. Mivel a legfényesebb galaxisok közé tartozik, ezért – ahogy remélem, hamarosan bizonyítom – kifejezetten jó célpont kisebb távcsővel rendelkezők számára is.

M82

Az M82 avagy Szivar-galaxis, egy irreguláris (szabálytalan alakú) csillagontó galaxis. Az M81 közelsége okán felfedezése szintén Bode nevéhez köthető. Ám ez a közelség nem csak látszólagos, a két galaxis egy galaxiscsoporthoz tartozik. Sőt feltehetőleg valamikor az M82 is egy spirálgalaxis volt – ezt látszik alátámasztani, hogy közeli infravörös tartományban 2005-ben két spirálkart is azonosítottak benne – de sok millió évvel ezelőtt megközelítette őt az M81 és ennek a perturbáló hatása látható ma a galaxison. Ez tolhatta össze a galaxis anyagát és indította be a hihetetlen mértékű csillagképződést, és változtatta ezzel a csillagontó galaxisok alaptípusává az M82-t.

Az észlelésemet 2019. szeptember 21. 01:55 UT-kor végeztem, a Hold fényét leszámítva nagyszerű átlátszóság és nyugodtság mellett. A műszerem egy 130/650-es Newton volt EQ3 mechanikán, kétmotoros vezetéssel, 26x-os nagyítással. Ahogy a rajzon is látható, a galaxismagok már első pillantásra látszottak, de alaposabb megfigyeléssel a ködösebb részekből is egyre több jelent meg. Vettem hát az észlelőlapot és neki is estem a rajzolásnak. Gyuri tanácsait követve elsőként a környező csillagokat rajzoltam fel, így egyre pontosabban tudtam a rajzlapon is navigálni, és az arányokat tartva minél pontosabban visszaadni az okulárban látottakat (mint majd később kiderül, ez nem sikerült maradéktalanul).  Majd végül következhettek a galaxisok. Előbb a központok, majd a papírceruzával a ködös régiók kirajzolása.

 

VCSE - Az M81 (jobbra fenn) és M82 (balra lenn) rajza. A képre klikkelve a rajz mérete megnő - Román Dávid
VCSE – Az M81 (balra fenn) és M82 (jobbra lenn) rajzának eredetije (balra) és digitális inverze (jobbra) – Román Dávid

A rajz után az jutott eszembe, hogy érdekes kísérlet lenne ugyanazt az objektumot fotografikusan is megörökíteni, majd összehasonlítani az eredményeket. Fel is szereltem a Canon 600D fényképezőmet a tubusra és nekiálltam a fotongyűjtögetésnek. Tekintve, hogy bár a pólusraállásom igen jól sikerült, nagyon hosszú záridővel nem mertem próbálkozni, így a végső képhez 63 db 15 mp-es és 19 db 30 mp-es light képet, valamint 10-10 dark és flat képet használtam ISO 6400 érzékenységen, egyszerű mezei kéttengelyes motoros vezetéssel.

A kidolgozott kép bemutatása előtt azonban még egy összehasonlító képet is készítettem, amin az eredeti látványt próbáltam fotóból rekonstruálni, hogy így jobban összevethető legyen a rajzzal. Bár ezzel le is buktatom magamat, hogy egy kissé pontatlan lett a rajz, ugyanakkor szerintem ez egy érdekes ellenőrző kísérlet is. Sajnos a fotó látómezeje kisebb, mint a rajznál használt okuláré, és egy kicsit odébb is kerültek az objektumok, ezért a kissé pontatlanul felvett referenciacsillagokat bekarikáztam. De azt gondolom, amit szerettem volna vele érzékeltetni, azt átadja.

VCSE - Balra az M81-82 rajza inverzben, jobbra az összehasonlítás céljából készített fotó. A képre klikkelve a méret megnő - Román Dávid
VCSE – Balra az M81-82 rajza inverzben, jobbra az összehasonlítás céljából készített fotó – Román Dávid

És végezetül akkor a stackelt és kidolgozott fotó a galaxispárról:

VCSE - A felvétel 130/650-es Newton-távcsővel, Canon 600D fényképezőgéppel készülta z M81-82 galaxispárosról, 63db 15 sec-es és 19db 30 sec-es objektumképpel, és sötétkép, illetve mezősimító képek alkalmazásával - Román Dávid
VCSE – A felvétel 130/650-es Newton-távcsővel, Canon 600D fényképezőgéppel készült az M81-82 galaxispárosról, 63 db 15 sec-es és 19 db 30 sec-es objektumképpel, és sötétkép, illetve mezősimító képek alkalmazásával – Román Dávid

Érdemes a fotót kinagyítani és meg lehet figyelni, hogy már ilyen kevés és rövid záridős expóból készült kép esetén is láthatóak az M81 kinyúló spirálkarjai, illetve főleg a felső, de az alsó íven is egy-egy csillagáram látható, beljebb pedig a porsávok is megjelennek. Ugyanígy néhány porsáv már az M82 esetén is megfigyelhető. (A kép szélén lévő kómahiba csak annyit jelent, hogy eredetileg nem fényképezésre készültem fel.)

Folytatása következik…