A Lowell Discovery Telescope 2022. április 29-i felvétele az üstökös hűlt helyéről és a valószínű porgomolyagszerű maradványáról
A Lowell Discovery Telescope 2022. április 29-i felvétele az üstökös hűlt helyéről és a valószínű porgomolyagszerű maradványáról

 

A 15 358-as sorszámú, 2022. május 2-án érkezett The Astronomer’s Telegramm arról ír, hogy a C/2021 O3 (PANSTARRS) üstökös szétesett és nem lesz szabadszemes.

Ezt az üstököst nagyon fényesnek várták, egyesek elképzelhetőnek tartották, hogy akár binokuláris objektum lesz, vagy akár szabad szemmel is láthatóvá válik.

Az amerikai Caltech, Maryland-i és Bostoni Egyetemek csillagászai a 4,3 méter nyílású Lowell Discovery Telescope távcsővel a szürkületben keresték ezt az üstököst 2022. április 29-én. 19×1 sec expozíciót alkalmaztak az üstökös előrejelzett pozíciója környékén. Ha az üstökös még egyben lett volna, ekkor 0,38 CSE-re járt volna a Naptól és 0,70 CSE-re a Földtől. Az üstökös 7 ívmásodperc/perces mozgását figyelembe vették az észlelés során, ennek megfelelően mozgatták a műszert.

A készült kép fent tekinthető meg.

Az ellipszis a pályaszámítás hibahatárait is figyelembe véve mutatja, hol kellene, hogy legyen az üstökös. Az adott pozícióban nem látszik semmi.

A felfedezéskori és az áprilisi perihélium előtti mérések alapján az üstökösnek április 29-én V = 5 magnitúdósnak kellett volna lennie. A kép bal alsó sarkához közel egy nagy kiterjedésű, jó ívperces folt látszik a zajszint felett picivel. Ez arra mozog, amerre az üstökös, de annak pályájától délkeletre van. Azt gyanítják, hogy ez maradt az üstökösből, ez a szétoszló-táguló porfelhője. Amennyiben ez igaz, akkor ott egy kb. egy hetes korú, frissen megszületett meteorraj-kezdeményt látunk.

Az Oort-felhőből számos üstökös érkezik. Ezek közül néhány még csak először jár a belsőbb naprendszerben. Ezek laza szerkezetűek, és ezért gyorsan felfényesednek a Jupiter pályája távolságában. Ahogy beljebb jönnek, gyakran halványulnak, sokszor szétesnek a napközelségük során, főleg – ha mint most is – az a Merkúr pályáján belül történik. Egyszerűen a Nap nagy hője hatására teljesen szétesnek és elporladnak. Csak a tömörebb szerkezetű üstökösök élhetik túl az ilyen kisebb napközelségeket, és válhatnak szép üstökössé. Hasonló szétesést produkált 2013-ban a szintén csalódást keltő ISON-üstökös (C/2012 S1). A mostani C/2021 O3 esetében a szakemberek nem sok esélyt adtak arra, hogy április végén, május elején szabadszemessé válik, több lehetőséget láttak arra, ami bekövetkezett: az üstökös dezintegrálódott, vagyis darabjaira esett.

 

Forrás: The Astronomer’s Telegramm.