Az APOD felvételén  Jesús Vargas (Sky-Astrophotography) és Maritxu Poyal képe látható a Szekeres (Auriga) csillagkép szívében található IC 405-ről és AE Aurigae-ról (röv. AE Aur) .

VCSE - Mai kép - IC 405
VCSE – Mai kép – IC 405

AE Aurigae (AE Aur)
A Szekeres csillagkép egyik O-típusú csillaga. Tőlünk mintegy 1500 fényév távolságra, az IC 405 diffúz köd előtt látszik. Kezdeti elképzelések alapján, úgy vélték, hogy az IC 405 diffúz köd a csillag reflexiós ködje.


VCSE - Keresőtérkép az AE Auriga-hoz
VCSE – Keresőtérkép az AE Auriga-hoz

Ezt az elképzelést később megcáfolták,  miután megállapították a két objektum Földtől való távolodásának sebességét. Az AE Aur 65 km/s sebességgel, míg az IC 405 köd pedig 23 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Ez alapján arra következtettek, hogy csak az utóbbi évezredekben léptek kölcsönhatásba egymással.

A csillag másik érdekessége nagy térbeli sebessége. Az éves saját mozgása 0,03″, ami megközelítőleg 144 km/s térbeli sebességet jelent. Ez a sebesség sokkal nagyobb, mint a hozzá hasonló csillagok esetében megállapított sebesség. Emiatt megkapta a „szökevény” (angolul runaway) típusba való besorolást.

Az 1950-es években keletkezett az az elmélet, miszerint az Orion-ködből szökött el a csillag, megközelítőleg 3 millió évvel ezelőtt. Az AE Aurigae-hoz hasonló tulajdonságú a Mű Columbae és az 53 Arietis. Ezeknek a csillagoknak a pályáját kiszámolták és megállapították, hogy az Orion-ködből “indultak el”.  Igen nagy valószínűséggel mindhárom csillag (az AE Aurigae, a Mű Columbae és az 53 Arietis) az M42-ből “szökhetett meg”, mintegy  2,5 millió évvel ezelött.

VCSE - Mai kép - A
VCSE – Mai kép – A “szökevény csillagok” útja

Az aktuális modellezések alapján az AE Aurigae és a Mű Columbae úgy tettek szert a jelenlegi térbeli sebességükre, hogy 2,5 millió évvel ezelőtt olyan közel haladtak el egymáshoz, és más csillagokhoz, hogy a köztük fellépő gravitációs kölcsönhatásokon keresztül akkora perdületet adott a Mű Columbae-nak és az AE Aurigae-nak, hogy azok nagy sebességgel kidobódtak. (Régebbi elképzelés szerint egy négyes csillagrendszer egyik tagja szupernóvaként felrobbant, és a robbanás energiája repítette ki a másik három csillagot a rendszerből.)

IC 405

VCSE - IC 405 és környezete
VCSE – IC 405 és környezete

Az IC 405 ködöt 1892-ben fedezte fel John Martin Schaeberle és Max Wolf (J. L. E. Dreyer, MmRAS 51, 185, 1895-ik év) szerint. M. Wolf ékesszólóan írta le 1903-ban. Az IC 405 az  AE Aurigae mögött látszik. A ködről részletes ismertetést találunk Tóth Gábor weboldalán. Az IC 405-öt angolul gyakran Flaming Star Nebula-nak, magyarul Lángoló Csillag Köd(össég)nek is nevezik.

A köd fényessége 6 magnitúdó, így amatőr csillagászok számára vizuálisan is észlelhető. Mivel diffúz ködről van szó, ezért megfigyeléséhez és az esetleges részletek észleléséhez sötét, tiszta égre, kellő rutinra van szükség.

VCSE - IC 405 - Cindy L Krach, Maui, Hawaii
VCSE – IC 405 – Cindy L Krach, Maui, Hawaii

A fenti rajzot Cindy L Krach készítette 310mm nyílású Newton rendszerű távcsővel. Az eredeti rajz fehér papírra 2B grafit ceruzával készült (csillagok), és rajzszén és ecset (a köd elkészítéséhez)  felhasználásával. Az eredeti rajz szkennelés után invertálva lett.

A mai képen középtől jobbra az AE Aurigae látszik, körötte pedig a vöröses régió az IC 405 hidrogénből álló köd.

VCSE - Mai kép - AE Aurigae és az IC 405
VCSE – Mai kép – AE Aurigae és az IC 405

A sötét sávokat csillagközi porfelhők okozzák. Az AE Aur nem ebből a ködösségből jött létre, hanem csak megvilágítja azt. Olvasd tovább