VCSE - Az Ilona-kápolna Teskánd mellett és a ránkboruló ég az észlelőhétvégén. A kép klikkelésre megnő. - Schmall Rafael felvétele
VCSE – Az Ilona-kápolna Teskánd mellett és a ránkboruló ég, a Tejútrendszer közepének irányával az észlelőhétvégén. A kép klikkelésre megnő. – Schmall Rafael felvétele

 

Két csodálatosan derült éjszakát sikerült kifognunk az utolsó negyedbeli Hold idején az idei őszi észlelőhétvégénken. Most is Dobronhegy-Balázsfán, Zalaegerszegtől 13 km-re tartottuk hagyományosnak számító rendezvényünket 2019. szept. 20-22. között. Távcsöves, észlelő célú találkozónkon az alábbi személyek és műszerek voltak ott:

457/1900-as VCSE-Dobson (Jandó Attila, Csizmadia Szilárd)

300/1200 Dobson, 150/450 Dobson, 6,5×32 B (Varga György)

250/1200 Dobson (Horváth Tamás)

200/1200 Dobson, 102/500 L (Jandó Dániel)

200/1200 Dobson (Császár Kornél)

200/1000 Newton, EQ5-ön, asztrofotózásra (Vizsi Csaba)

200/1000 T (Lakatos Csaba)

130/900 T (Horváth Márton)

130/650 T, EQ-3 (Román Dávid)

90/900 L (Gróf Mánuel)

80/400 Esprit L AZEQ6 (Vámosi Flórián)

72/420 refraktor asztrofotózásra, 20x60B (Ágoston Zsolt)

72/432 Evostar és LS 50 naptávcső (Schmall Rafael)

70/700 L (Horváth Dárius)

70/700 L , EQ-3 (Péter Attila)

70/500 L (Fehér Norbert)

Távcső nélkül: Tornyos Rózsa, Balogh Boglárka, Domján Anita, Jakabfy Szilárd, Srágli Dávid, Klimits Veronika, Farkas Zsolt, Szalontai Tibor, Németh Ferenc, Bánfalvi Péter, összesen 27 fő (beleértve azokat is, akik nem aludtak ott, illetve csak nappal néztek be).

VCSE - Észlelők és távcsövek - Schmall Rafael felvétele
VCSE – Észlelők és távcsövek – Schmall Rafael felvétele

Néhányunknak (Kornél, Dani, Szilárd) Zalaegerszegen, a TIT-ben indult a program, mert a megjelent, szerény létszámot képviselő érdeklődőknek elmondtuk a szakköri tudnivalókat. Eközben többen már gyülekeztek a dobronhegyi helyszínen, és mire a szakkörrel foglalkozók is kiértek, a 46 cm-es és sok más távcső már össze is volt szerelve, be is volt jusztírozva. A szürkületben a Jupitert néztük, illetve a Vénuszt kerestük (de a Vénuszt csak a második este sikerült a horizont közvetlen közelében, az esti szürkületben fotografikusan (Rafael) és távcsővel megfigyelni, szabad szemmel nem – kb. fél órával nyugodott le a Nap után). Ezután vacsoráztunk, és még a szürkületben Egyesületünk elnöke és titkára a hétvégézők nagy tapsa közepette átadta Varga Györgynek a Herschel-400 észlelői lista teljesítésért járó oklevelet.

 

VCSE Őszi Észlelőhétvége 2019.Schmall Rafael képeiből készült válogatás. Klikk a képre és az album megnyílik!

 

(Schmall Rafael drónfelvételei nappal készültek a táborhely környékéről)

A második nap Jandó Attila mesteri teljesítménnyel elhozta Zalaegerszegről a pizzákat az egész éjszakai munka után ébredező társaságnak. Ebéd után először Vámosi Flórián szakkommentálásával megnéztük a nyári táborunkban felengedett magaslégköri ballonkísérlet során készült képeket (ezeket majd külön cikkben mutatjuk be), amelyeken megtaláltuk a Jupitert is sok más egyéb mellett. Szünet után Csizmadia Szilárd az utóbbi évek amatőrcsillagász mélyég-felfedezéseit és fontosabb szupernóva-, illetve bolygófelfedezéseit ismertette előadás keretében. Újabb szünet után pedig ősbemutatón vettünk részt: megtekintettük a VCSE 2019. évi táboráról készült filmet. Ezek után már csak a vacsora maradt a nappalból, és ismét kimentünk az ég alá. Második este, vacsora után, Takács Ferencnek adtunk át egy könyvet és fejeztük ki köszönetünket a nyári tábori magaslégköri ballon megtalálásáért. Utána Feri elmagyarázta nekünk, hogyan és hol találta meg a ballont, mit érzett közben. Utána ő és kedves felesége megnézte a Szaturnuszt, a Jupitert és az M27 planetáris ködöt.

Román Dávid időfűzése (time-lapse) bemutatja az észlelőhétvégénk hangulatát

A mostani észlelőhétvégénk nem újholdkor, hanem utolsó negyed környékén volt 60%-os, illetve 49%-os Holddal. A Hold első éjszaka 22:11-kor, második éjszaka 22:44-kor kelt, ami rövid holdtalan időszakot jelentett (a Nap kb. hét előtt nyugodott le, fél kilenctől már lehetett észlelni). A Hold sem akadályozott meg azonban senkit az észlelésben, bár első éjszaka kb. hajnali egykor, második éjszaka kb. 3-kor bejött a társaság. Addigra került a Hold zavaró pozícióba.

 

VCSE Őszi Észlelőhétvége 2019. Á. Zs.

Ágoston Zsolt észlelőhétvégi felvételei. A képre kattintva album nyílik meg!

Észleltük és fotóztuk a Holdat is. A 46-ossal a házfalra vetítve is szép volt a Hold. A Hold, mint legközelebbi égitest hozzánk, nem ellenség, hanem a legrészletesebb tanulmány tárgya.

Többen (Vizsi Csaba, Zsolt, Flórián, Rafael) asztrofotóztak és asztrotájképeztek is, illetve a felfűzték a múló időt (time-lapse-et készítettek). Mások vizualizáltak. Volt, aki kész programlistával érkezett és a rajta szereplő objektumokat kereste fel távcsövével vizuálisan (pl. Lakatos Csaba), más a kiválasztott objektumait rajzolta, és utána fényképezte is (pl. Román Dávid). Dáriusz, és az ő nyomán Marci főként Messier-objektumokat kerestek fel. Sokan örültek, hogy először amatőrcsillagászodásuk folyamán saját maguk találtak meg egy-egy ismert, vagy éppen kevésbé ismert objektumot. Így a tanulásnak, az utánpótlásképzésnek szép színtere volt ez a hétvége. Nagyon szép volt, hogy a már 10-20-30 éve amatőrködők odamentek a 2-3 éve műkedvelőkhöz, és belenéztek, nyugtázták az objektum beállítását, és gratuláltak. Ne feledjük: valaha mindenkinek nehézséget okozott az M92 beállítása elsőre! (Kivéve a GoTo-soknak…)

Varga György és Horváth Tamás mélyegeztek – számtalan ködösséget állítottak be nekünk, majd  rajzolták-feljegyezték a látottakat.

Nekem a 46-osból számtalan objektum megmaradt a retinámban, de talán a legmélyebb benyomást a Fátyol-köd OIII szűrős látványa tette. Szűrő nélkül is látszódott természetesen ekkora távcsőben a Fátyol-köd, A H-béta szűrő nem javított rajta sokat. UHC-val viszont sötétebb lett a háttér, és jobban kiemelkedtek a részletek, kontrasztosabb volt a látvány, könnyebben észre lehetett venni a ködösséget: szinte kiugrott a háttérből. A legtöbbet azonban az OIII szűrő javított rajta: a javulás egyszerűen fantasztikus, drámai és óriási mértékű volt! A háttér teljesen sötétté vált, a köd pedig nagyon fényessé. Rengeteg részlet előjött. Mivel a Fátyol-köd mérete kb. 3 fok, a háromnegyed fokos látómezőbe nem fért bele teljesen (28 mm-es Apex okulárt használtunk). De érdemes volt a távcsövet ide-oda mozgatni, és a köd máshol lévő részleteit tanulmányozni, a ködöt körbejárni. Sokan maradtak a műszernél 5 percig, 10 percig, fél óráig a Fátyol-ködöt nézni, és csak az udvariasság késztette őket mást is odaengedni. Csoda volt a látvány!

(Schmall Rafael időfűzött videója (time-lapse-e) az észlelőhétvégéről)

(Természetesen érdemes volt megvárni, amíg a főtükör kihűl. Igaza volt Flóriánnak, hogy a 46-os távcső tükreit érdemes a borító vászondarab felemelésével szellőztetni, hűteni észlelés előtt. Egyébként a kisebb látogatottságú észlelőhétvégén több időt lehet az okulárnál tölteni. Végül pedig érdemes idézni egyik asztrofotósunk szavait, aki belenézett az OIII-szűrős összeállításba: “X. Y. képein sem látszik ennyi részlet!” Nyilván túlzott, de valamit visszaad megjegyzése mégis az érzésekből…)

Izgalmas volt az NGC 891-et nézni a 46-osban: hosszú volt, kiterjedt, fényes, olyan 15×2 ívperc méretű. Határozottan lehetett látni, pedig fenn volt már a Hold. A Lokális Galaxiscsoporthoz tartozó NGC 404, becenevén a Mirach szelleme is azonnal és könnyen jött a 46-ossal, még akkor is, amikor a narancssárgás, 2 magnitúdós Mirach benne volt a látómezőben. Kisebb távcsövekkel is észlelhető ez a 11 magnitúdós galaxis, de nehezen vagy egyáltalán nem, ha a fényes Mirach (Béta Andromedae) benne van a látómezőben. A 46-ossal azonban igen kísérteties látványt adott, és könnyen jött akkor is, ha a Mirach a LM-ben maradt.

Ugyancsak nagy élmény volt vele a kihagyhatatlan M27 és M57 planetáris köd, de az M2 és M72 gömbhalmazok is élménynek bizonyultak (mindkettőt bontotta csillagokra természetesen a műszer). Az M72-nél nagy, 380x-os nagyításnál a 46 cm-esben egy érdekességre lettünk figyelmesek: a halmaz képe mintha nem kör alakú lenne, hanem egyik oldalán benyomott kör alakú, és egy kisebb sötét sáv után is lenne egy halmazrész. Mintha a halmazt egy sötét sáv kettévágná egyik oldalán. A Hubble Űrtávcső képe azt mutatja, hogy a gömbhalmaz fényes csillagai aszimmetrikusan helyezkednek el a halmaz közepére nézve, talán ez okozta a vizuális benyomást.

VCSE - Az M72 gömbhalmaz a Hubble Űrtávcső felvételén. Figyeljük meg a legfényesebb csillagok eloszlását: a képen balra jóval több van belőlük, mint más irányokban. Talán ezek összeolvadó fényét láttuk egy, a gömbhalmaz melletti fényes sávként a 46 cm-esben 380x-os nagyításnál. - HST, NASA, ESA
VCSE – Az M72 gömbhalmaz a Hubble Űrtávcső felvételén. Figyeljük meg a legfényesebb csillagok eloszlását: a képen balra jóval több van belőlük, mint más irányokban. Talán ezek összeolvadó fényét láttuk egy, a gömbhalmaz melletti fényes sávként a 46 cm-esben 380x-os nagyításnál. A kép ráklikkelésre megnő. – HST, NASA, ESA

Nagyon sok mást is észleltünk, amit majd a VEGA-ban listázunk.

Igen jól éreztük magunkat, az átlátszóság pedig nagyon jó volt. A második éjszaka talán az év három legjobb éjszakája között volt.  Találkozunk jövőre!

 

Tejútrendszerünk két látványos kísérőgalaxisa, a Kis és a Nagy Magellán-felhő a déli féltekéről nagyszerűen megfigyelhető.

VCSE – Magellán felhők – Schmall Rafael
VCSE – Magellán-felhők – Schmall Rafael

Minden amatőrcsillagász fejében megfordul egyszer-egyszer, hogy vajon milyen lehet a Magellán-felhőket látni. Hogyan is néznek ki? Mekkorák lehetnek? Stb.

2018 májusában hat asztrofotós, hat kíváncsi ember útja igen távolra, a déli féltekére vezetett. Namíbia légvonalban 9 000 km-re van Magyarországtól, de ehhez 12 000 km-t kellett utazni, mivel nincs közvetlen járat oda. A május Namíbiában egyenlő azzal, mintha itt november lenne. Bár az éghajlat más, de ott ez pont ideális időszak arra, hogy asztrofotózni lehessen a 10/10-es átlátszóságú ég alatt. Bizony 10/10-es. Magyarországon jó esetben is csak 8-as ég van. Nyilván Namíbiában a 10 %-os páratartalom és az 1700-1800 méteres tengerszint feletti magasság alaposan tiszta levegőt eredményez. Annyira tisztát, hogy amikor nyugszik a Nap, az utolsó egy százaléka is igen vakító. Nem lehet belenézni.

A fenti felvétel az Isabis farmról készült. 150 km-es körzetben gyakorlatilag nulla a fényszennyezés, így az égbolt olyan, amilyennek lennie kell. Májusi éjszakák kezdetén a Magellán-felhők abszolút feltűnőek. Könnyedén észrevehetők szabad szemmel is a déli égi pólus közelében. Hatalmasak, látványosak. Mintha a Tejút egy-egy elhagyott darabja lenne. Részletdúsak. Binokulárral pedig hasra lehet esni a látványtól. A Tarantula-köd és a 47 Tucanae gömbhalmaz szabad szemmel látható. A Tarantula-köd hasonló az Orion-ködhöz, viszont a 47 Tuc egy homályos, zsíros csillagnak tűnik, de mégis ott van.

Az Isabis egy időszakos folyó, mely a farm területén hatalmas kanyont vájt a tájba. A kanyon két oldalán különösen szép, karakterisztikus fák nőnek. 5-7 km-re az észlelőhelytől fotózva bizony az ember tényleg úgy érzi, mintha a világűrben lenne. Teljesen különleges a hangulata a vidéknek az éjszakában. Nincs vaksötét, hiszen a Tejút markánsan deríti a tájat. A világos kavicsok akár navigátorként is szolgálhatnak. Nincs szükség zseblámpára, ha a sötétadaptáció megtörtént, mert annyi a csillag, hogy tényleg árnyékot vetnek a fák a Tejút fénye alatt.

Namíbiában nem a fényszennyezés az, ami piszkálhatja az asztrofotósokat, hanem a képen is látható légkörfény, mely néha egészen fényesen tud jelentkezni és egészen magasan. Lassan hömpölyög és hullámzik, de az éjszaka második felében mindig elhalványul. Vannak viszont olyan esetek, amikor képes a légkörfény ellehetetleníteni az asztrofotózást.

A bemutatott felvétel egyetlen egy expozíció, mely 24 mm-en készült, ISO 10000-es érzékenységgel és f/2-es rekesszel egy Canon EOS6D-vel és Samyang 24mm f/1.4-es objektívvel.

A szerző kiegészítése 2018. június 6-án: a felvétel egyetlen egy darab felvétel, amelynek expozíciós ideje 10 sec volt.

Az APOD felvételén Judy Schmidt asztrotájképe látható. A felvétel 2015. szeptember 23-án készült a namíbiai Spitzkoppe-hegységben.

VCSE - Mai kép
VCSE – Mai kép
VCSE - Mai kép
VCSE – Mai kép

Kevés olyan hely van a Földünkön, ahol az ember a civilizáció érintése nélkül találkozhat a természet szépségeivel. Ezek egyike a namíbiai Spitzkoppe Nemzeti Park. Judy Schmidt, a felvétel készítője egy éjszakát töltött itt. Ekkor készült a fent látható kép.

A felvétel technikai adatai: Canon 6D IR Baader Mod; Samyang 24 mm, f2,0 ; ISO 10000; 40 × 15 mp. A Vénusz “tüskéi” külön szűrő alkalmazásával készültek, és a képeket összemontirozták.

Az APOD mai felvételén Carlos Fairbairnt fényképe látható. A felvétel Braziliában (Itatiai nemzeti park) készült.

VCSE - Mai kép - Dél keresztje - Carlos Fairbairnt
VCSE – Mai kép – Dél keresztje – Carlos Fairbairnt

A Dél Keresztje (latin: Crux) az égbolt legkisebb, de egyik leghíresebbnek tekinthető  csillagképe.  A csillagkép jelentős szerepet tölt be a déli féltekén található országok kultúrájában és legendájában. Ez a hatás annyira erőteljes, hogy több ország, város, szervezet zászlajában is megtalálható a csillagkép szimbóluma (a teljesség igénye nélkül pár zászló, amelyen a csillagkép, mint szimbólum megtalálható: Ausztrália, Brazília, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Szamoa, valamint Ausztrália Victoria államának, Ausztrália Fővárosi Területének, Északi Területének, Chile Magellán Régiójának és az USA 1. Tengerészgyalogos Hadosztályának a zászlaja).
A csillagkép másik jelentősége a navigációban, a déli irány megállapításában volt (a csillagkép hosszabbik tengelye a déli pólus irányába mutat). Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén Babak Tafreshi (Twan) fényképe látható.

VCSE - Mai kép - Tejút a Turkana-Tó felett
VCSE – Mai kép – Tejút a Turkana-Tó felett

A fotó 2013. novemberében készült Kenya északi részén található Turkana-tó partján. (A tavat 1888-ban a magyar Teleki Sámuel és az osztrák Ludwig von Höhnel fedezte fel. Ők Rudolf trónörökösről nevezték el. Ma használatos nevét csak 1975-ben kapta.)

Az asztrotájképen a lenyugvó Napot követő esti Tejút és a fénylő Vénusz látható.