VCSE - A Futó Ember-köd (Sh2-279), a Kis Orion-köd (M43) és a Nagy Orion-köd (M42) - Fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt
VCSE – A Futó Ember-köd (Sh2-279), a Kis Orion-köd (M43) és a Nagy Orion-köd (M42) – Fotó: Budai Beáta, Paragi Zsolt

Kép készítésének dátuma: 2021. január 13-14. és 2021. február 13-14.

Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia

Expozíciós idő: 36×180 s+60×180 s, Optolong L-eXtreme

Érzékenység: gain 101 (január), 240 (február)

Képfeldolgozási lépések: Photoshop, Astro Pixel Processor

Távcső és mechanika: 81/384 refraktor

Kómakorrektor: nem volt

Az Orion-köd az Orion övétől délre, az Orion csillagképben található (térképet a képen szereplő objektumokról lásd e cikk végefelé). Ez egy diffúz köd a Tejútrendszerben, amely sok fiatal csillagot tartalmaz. A csillagok gyakran csoportosan születnek, úgynevezett nyílthalmazokat alkotnak. A csillagképződés legideálisabb körülményei hideg, poros helyeken vannak, mélyen elrejtve hatalmas molekuláris felhőkben. Amint a fiatal csillagok hidrogénjüket “elégetik”, egyre melegebbek lesznek és megvilágítják környezetüket. Ez kétféleképpen történhet meg. A por ezekben a felhőkben szétszórhatja a csillagfényt, és egy reflexiós ködöt hozhat létre, mint amit Fiastyúk csillagai körül láthatunk. Vagy pedig a forró sugárzás gerjeszti a hidrogénatomokat, és ragyogásra készteti őket, mint ahogy a Rozetta-ködben is látjuk. A nyílthalmazok legtöbb csillaga több tíz, sőt százmillió évig a szülőhelye közelében maradhat, majd egy-két galaktikus keringés alatt szétszóródnak (Shukirgaliyev és tsai 2018).

De nem az Orion köd csillagai! Ez a galaktikus csillagóvoda nagyon dinamikus hely, a csillagok sebessége a szokásosnál nagyobb, mint amire számíthatunk. Ennek oka lehet a nagyon nagy tömegű központi csillagok kölcsönhatása. Kutatók számítógépes szimulációk segítségével még azt is megjósolták, hogy egyes csillagok a köd közepén összeütközhetnek, ahol végül hatalmas fekete lyukat hoznak létre (Šubr, Kroupa és Baumgardt, 2012). Ha ez igaz lenne, akkor nagy energiákon észlelnünk kellett volna ezt a fekete lyukat, amint a ködben lévő gázzal táplálkozik – de nem látunk ilyet! A csillagászok szerint ez azért van, mert a gázelnyelési ráta nagyon alacsony. No de lényeg a lényeg: a csillagok közötti kölcsönhatások miatt egy ilyen dinamikus csillagbölcsőben egyes csillagok szokatlanul nagy sebességgel kilökődhetnek a születési helyükről. És pontosan ez történt a Lángoló Csillaggal (lásd korábbi képünket), amelynek szülőhelye az Orion-ködben volt, de amely ma az Orion csillagképtől messze található.

Fényképünkről kicsit többet az angol nyelvű blogunkon találhattok:
https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/.

Forrás:
Shukirgaliyev, Parmentier, Just, és Berczik, ApJ, 863, 171, 2018
Šubr, Kroupa és Baumgardt, ApJ, 757, 37, 2012
Wikipédia
Kép leírása angol nyelvű blogunkon itt: https://cities-and-skies.com/orion-nebula-the-winter-marvel/.

A főszerk. (Cs. Sz.) megjegyzése: a háttérlevelezés nyomán úgy tűnik, hogy a nagyon fényes csillagok körül a kékes halót vagy a hollandiai párás ég, vagy az egyik használt szűrő, esetleg a kettő együtt okozza.

Paragi Zsolt, Budai Beáta - NGC 2244 - VCSE

VCSE – A Rozetta-köd (NGC 2237 köd és NGC 2244 halmaz) Paragi Zsolt és Budai Beáta felvételén

 

Kép készítésének dátuma: 2020. december 20.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 25×300 s
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, ASTAP, StarNet++
Távcső: William Optics GT81, f/5,9
Mechanika: iOptron CEM40
Kamera: ZWO ASI533MC-P
Korrektor: 6AIII 0.8x
Szűrő: Optolong L-extreme
Vezetés: ASIair, ASI120MMmini

A Rozetta-köd lett az első olyan célpontunk, amit keskenysávú szűrővel kaptunk lencsevégre. És nem bántuk meg! Az Optolong L-extreme szűrő már megérkezett egy ideje, a jó idő viszont csak 2020. december 18-19-én jött el, amikor sokakat (beleértve minket is) a közelgő Jupiter-Szaturnusz együttállás tartott izgalomban. De aznap fényképeztük az itt korábban bemutatott Fiastyúk-képünket is. Egy emissziós köd azonban új kihívások elé állított minket.

Olvasd tovább

Paragi Zsolt, Budai Beáta - IC 405- VCSE

VCSE – IC 405, nem hivatalos becenevén a Lángoló Csillag-köd a Szekeres csillagképben . Kép: Paragi Zsolt, Budai BeátaKép készítésének dátuma: 2021. január 12/13.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 60×300 s
Érzékenység: gain 240
Képfeldolgozási lépések: Photoshop, ASTAP, StarNet++
Távcső: William Optics GT81, f/5,9
Mechanika: iOptron CEM40
Kamera: ZWO ASI533MC-P
Flattener: 6AIII 0.8x
Szűrő: Optolong L-extreme
Vezetés: ASIair, ASI120MMmini

Lángol az égbolt!

Teller Ede 1942-ben, míg az atombombán dolgozott, felvetette annak lehetőségét, hogy egy nukleáris robbanás meggyújthatja az egész légkört. Pontosabban magfúziók láncreakcióját hozná létre. Később azonban részletes számítások szerint ez nem történhet meg (még jó!). A légkörben a nyomás messze nem elég nagy a láncreakció fenntartásához. De vannak helyek, ahol a rendkívüli fizikai körülmények ezt lehetővé teszik: a csillagok mélyén!

Olvasd tovább

VCSE - M45 Fiastyúk - Paragi Zsolt és Budai Beáta
VCSE – M45 Fiastyúk – Paragi Zsolt és Budai Beáta

Kép készítésének dátuma: 2020. december 19.
Kép készítésének helye: Hoogeveen, Hollandia
Expozíciós idő: 150 x 1 perc
Érzékenység: Gain 101
Kamera: ZWO ASI533 MC-Pro színes hűtött kamera
Távcső: William Optics GT81 Triplet APO 81 mm/384 mm
Mechanika: iOptron CEM40 mechanika
Feldolgozás: ASTAP / Photoshop, kalibrálás nem volt
Vezetés: 50/200 mm ASI120MMmini, ASIAIR vezérlő
Szűrő: Optolong L-Pro

A talán legnépszerűbb asztrofotós célpont szabadszemmel is észlelhető a Bika csillagképben, egymáshoz közeli 5-7 csillagból álló csoportosulásként. 10×50-es binokulárral megfigyelve a hét legnagyobb csillagot 20-30 valamivel kisebb csillag veszi körül.

Fotografikusan megfigyelve egyből feltűnik a legnagyobb, fiatal csillagok által kibocsátott kék fényt visszaverő szálas csillagközi porfelhő. A visszavert fény a nagyobb tagok környékén a legerősebb, a halmaztól kifele ugrásszerűen csökken. A legnagyobb csillagok helyezkednek el belül, szabálytalan alakban veszik őket körbe a közepes méretű tagok, körülöttük a legkisebb csillagok találhatóak. A halmaz elemei méretükkel és fényességükkel különülnek el a háttércsillagoktól.

425 fényévre található a Földtől, sugara 45 fényév, megközelítőleg 1000 tag alkotja. A teljes halmaz kb. 800 naptömegű, számos barna törpe sorolható tagjai közé. A halmaz korát 115 millió évesre becsülik, lassan sodródik az Orion csillagkép irányába. Számítások szerint 250 millió év múlva oszlik fel.

A fenti képünk egy pár hete beszerzett távcsővel készült.