A C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst 0 magnitúdó környékinek várták május végére, amiről itt írtunk hosszabban, és egyesületi csillagdánkban készített képét is ott mutattuk be.
A 13620-as sorszámú “Astronomer’s Telegram”-ban (2020. április 6.) azt írják, hogy a 60 cm-es Ningbo Education Xinjiang Telescope-pal, 10×30 sec-es, r szűrővel kapott képeken a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös valószínű darabolódását figyelték meg. A 2020. április 5-én kapott képeken a mag elnyúlttá vált a csóva irányába, 3 ívmásodperces hosszú lett kör alakúról. Az észlelők szerint elég rövid az expozíció ahhoz, hogy ne az üstökös sajátmozgása okozza a mag elnyúltságát. A képek itt láthatók, forrás: https://near.earth/shared/2020/04/next_20200405.png.
VCSE – A NEXT távcsővel 2020. április 2,9-én és április 5,8-án kapott, és az intenzitásviszonyoknak megfelelően hamisszínezett képe a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökösről. Az északi irányt, a Nap (Sun) látszó irányát is bejelölték. Figyeljük meg, ahogy néhány nap alatt megnyúlt az üstökös magjának alakja körről elnyúlttá (a legbelső sárgás folt). Forrás: NEXT távcső
A távirat szerzői az eredetiben arról beszélnek, hogy “lehetséges darabolódás” látszik. Amennyiben tényleg nem az üstökös sajátmozgása vagy a távcső bemozdulása okozta a megfigyelteket, akkor elképzelhető, hogy az üstökös laza szerkezetű és szétesőben van. Ezt megerősíteni látszik, hogy a mag megnyúlását a 2 méteres Liverpool-távcsővel megerősítették később (ez a távcső a Kanári-szigeteken van) április 6-án 18:38 UT-kor közzétett 13622-es táviratban. Vagyis az elnyúltság valós, a darabolódásnak több jele is van már. Ennek fényében elképzelhető, hogy az üstökös egyáltalán nem éri el az előrejelzett fényességét és egyáltalán nem fog látszódni szabad szemmel. Végső szót azonban csak a folyamatos megfigyelések mondhatnak – az üstökösök fényesség-előrejelzése egy rendkívül bizonytalan terület, sem pesszimistának, sem optimistának nem szabad lenni, hanem folyamatosan megfigyeléseket kell végezni. Az utóbbi napokban több észlelő is halványabbnak találta a korábbihoz képest az objektumot, vagy nem is találta már meg.
Az, hogy milyen nehéz ügyről van szó az üstökösök viselkedésének megértésében, azt a 2I/Borisov üstökös esete is mutatja. Néhány napja arról adtunk hírt, hogy az üstökös elmúlt hetekbeli képe a Hubble Űrtávcső felvételein megnyúltnak látszik, mintha az is darabolódna. Ugyancsak április 6-i a 13168-os sorszámú csillagászati távirat, amiben arról értesítenek, hogy az üstökösmag ismét egyben lévőnek látszik. Arról van szó, hogy a kínai megfigyelők szerint újabb, április 3-i HST-képeken már csak egy darab látszik, a másik eltűnt. Valószínűleg a szétválás folyamata végbement, és a halványabb, kisebb darab eltűnt a megfigyelők szeme elől. Néhány kép itt található a jelenségről.
Az utóbbi napokban több helyen is közölték (pl. itt), hogy fényes, akár félhold fényességű üstökös lesz látható a nyáron, mások óvatosságra intettek (pl. itt).
VCSE – A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös a VCSE Távvezérelt Csillagvizsgálójának 250/1200-as Newton-távcsövével 2020. március 28-án. Kb. 80×25 sec expozíció 180 felvételből kiválogatva, csak sötétkép-korrekcióval és az intenzitások átskálázásával. A kép készítését flat-field problémák zavarták meg és Zalaegerszeg erős fényszennyezése nehezítette. Detektor: Canon 6D (nem átalakított), kómakorrektorral, érzékenység: ISO 1600. Az üstököstől balra látható elmosódott folt az UGC 4326 galaxis csíkja. Az üstökös és a galaxis ekkor kb. 18 ívpercre voltak egymástól, ezért az üstökös kómájának méretét 12 ívpercesre becsülhetjük. Gyenge, rövid, 1-2 ívperces csóva is sejthető a képen balra lefelé (délkeletre). Észak felfelé, balra kelet.- Csizmadia Szilárd és Ágoston Zsolt felvétele.
A szóban forgó kométa jelölése a C/2019 Y4 (ATLAS). Néha csak Atlas-üstökösként emlegetik (kiejtése: atlasz). 2019. december 28-án fedezték fel az Asteroidal Terrestrial-impact Last Alert System (ATLAS, Földbe-csapódó Aszteroidákra Végső Figyelmeztetést adó Rendszer) keretében, innen a neve. A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének két, egyenként 0,5 méteres távcsöve alkotja e rendszer alapjait, amelyek Hawaii-on vannak elhelyezve, egymástól 160 km-re. 2015, illetve 2017 óta működnek. A NASA 5 millió dollárral támogatta a projektet. A rendszer két éjszaka alatt végigfényképezi a távcsövek által látott égterületet, új, Földre veszélyes kisbolygók után kutatva. A folyamat kétnaponta ismétlődik. Eközben természetesen rengeteg más kisbolygó és üstökös is távcsővégre akad, nem is beszélve a szupernóvákról. Ezek egyike a szóban forgó üstökös.
Az üstökös felfedezésekor még csak 19,6 magnitúdós volt a vizuális sávban – ekkor még jó három csillagászati egységre (CSE-re) járt a Naptól. Az első pályaszámítások 4400 év körüli keringésidőt és 0,25 CSE-s napközelpontot mutattak. Felvetették, hogy az 1844-ik évi nagy üstökössel a pályája nagyfokú hasonlóságot mutat (annak az üstökösnek a jelölése C/1844 Y1), így talán annak egy leszakadt darabja is lehetne. A későbbi, további és több megfigyelésre alapuló pályaszámítások azt mutatják, hogy mielőtt ismét a Naprendszer belsőbb részeibe jött volna, keringésideje 4800 év lett volna, de miután elhagyja a Naprendszer belső térségeit, ez 5200 évre fog nőni a bolygók okozta gravitációs perturbációk miatt. A pályaperturbációk olyan nagyok, hogy ha jelenlegi pályáján mozogna tovább mindenféle további perturbáció nélkül, akkor 6026 év lenne a keringésideje. Jelenleg, amíg ilyen közel jár a Naphoz, a pálya gyakorlatilag folyamatos pályaelem-változásoknak van kitéve! Emiatt a legtöbb planetáriumprogram nem fog jó pozíciókat adni az üstökösre, használjuk felkereséséhez inkább a lenti, IAU Minor Planet Ephemeris-ből származó efemeridákat.
A 2020. február 18-i pályaszámítás szerint – ami 82 napra kiterjedő pályaíven, 949 darab pozíciómegfigyelésen alapszik – naptávolpontja a Naptól 662 CSE-re van, napközelpontja viszont csak 0,25284 CSE-re. A Merkúr napkörüli pályájának fél nagytengelye 0,39 CSE, tehát a Merkúr-pályán belül éri el napközelpontját az Atlas-üstökös.
Az üstökös pályaelemei a következők:
Fél nagytengely: a = 331 CSE.
Excentricitás: e = 0,99923.
Keringésidő: 6026 CSE.
Inklináció: 45,38 fok.
Felszálló csomó hossza: 120,57 fok.
Perihélium argumentuma: 177,41 fok.
A Földhöz legközelebb 0,63 CSE-re lesz (lásd lejjebb). Összehasonlításul: a Nap-Vénusz átlagos távolság 0,72 CSE.
Felfedezése óta 2020. márciusig 19,6-ról 8 magnitúdóra fényesedett, mert közeledett a Naphoz és a Földhöz is. Egyes előrejelzések szerint akár -1 magnitúdó fényességet is elérhet(ne) 2020. május végén. Ezeket az előrejelzéseket azonban két okból is célszerű óvatosan kezelni. Egyfelől, az üstökösök fényesség-előrejelzése általában véve is a csillagászat legbizonytalanabb területei közé tartozik. Egyszerűen hiányzik hozzá az üstökös szerkezetének és gejzírjei számának, elhelyezkedésének, aktivitásának előzetes ismerete (az üstökösök porkibocsátásának mértékét éppen hogy utólag, a megfigyelésekből szokás meghatározni). Másodszor, mint az alábbi, az Aerith-ről származó ábra mutatja, már eddig is elmaradt időről-időre az ott használt előrejelzésektől a fényessége (fekete pontok a megfigyelések, piros vonal az előrejelzés).
VCSE – A C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös előrejelzett fényessége (piros vonal) és megfigyelt fényességei (fekete pöttyök). Figyeljük meg, hogy bizonyos időszakokban a megfigyelt fényesség nem érte el az előrejelzettet. – Forrás: www.aerith.net
Fontos megjegyezni, hogy az üstökös előrejelzett legnagyobb fényességét 2020. május 30-31-e körül éri el, ez az IAU MPC alábbi táblázata szerint (április 7-i számítás alapján) -0,3 magnitúdó körül lesz. (Az előrejelzett fényességeket bármikor frissíthetik újabb adatok alapján.) Az üstökös elongációja a Naptól ekkor 11-12 fok lesz, ami nagyon megnehezíti a megfigyelését. (A híres C/2006 P1 jelű McNaught-üstökös -5,5 magnitúdós volt, amikor kb. 5 fokra látszódott a Naptól, és még tudtuk észlelni. Akkor azonban az január közepi észlelést jelentett és az üstökös a Naptól délkeletre volt, most viszont északkeletre lesz.) A május végén a Fiastyúktól nem messze járó üstökös észlelése – ha tényleg nulla magnitúdó körül lesz – igen jó nyugati horizontot, dombtetőn vagy hegycsúcson lévő észlelőhelyet igényel, és nem sokkal a Nap után le fog nyugodni…
Magyarázat a lenti táblázathoz:
Date: dátum, UT: világidő (NYISZ-2 óra), R.A.: rektaszcenzió, Decl: deklináció, a koordináták 2000-es epochára vonatkoznak; Delta: földtávolság, r: naptávolság, mindkettő CSE-ben, El: Naptól való elongáció (kitérés, látszó szögtávolság) fokokban, Ph: fázisszög fokokban (ilyen szög alatt látszik a Nap és a Föld az üstökösből nézve), m1: előrejelzett vizuális fényesség magnitúdóban, Sky-motion: égi mozgás “/percben (ívmásodperc/percben) és iránya (PA) fokokban. A PA-t az égi északi iránytól (PA=0°) kelet felé (PA=90°) mérjük.
2020. április 1-én megkíséreltem én is észlelni a C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst fotografikusan és vizuálisan is.
Az üstökös helyét a SkySafari applikáció segítségével sikerült megtalálni és először fotóztam, aztán megpróbáltam 52x-es nagyítás mellett észlelni. Az eredmény egy határozott talán volt. Elfordított látással a fotókról beazonosított helyen, ha nagyon figyeltem, néha, mintha, talán feltűnt volna. Sajnos elég halvány még (tegnap az app szerint 7,7 magnitúdó volt) és a holdfény se sokat segített. A fotók 130/650 Newton tubusra szerelt Canon 600D-vel készültek, ISO 6400 értéken 30 s záridővel, 60 light és 10-10 dark és flat képpel. A gif 50 percnyi mozgást ölel át. Nem lettek egy óriási minőségűek, de kísérletezgetni élmény volt vele, biztosan visszanézek majd még rá később is.