Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható az Enceladus holdról.

VCSE - Mai kép - Enceladus
VCSE – Mai kép – Enceladus

Az Enceladus (görög: Εγκέλαδος, a görög mitológiai alakot ejtsd: enkeládusz, de a latinizált holdnevet ejtsd (302. oldal): enceládusz) a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja.  William Herschel fedezte fel 1789-ben.  A hold a görög mitológiai Enkeladosz titánról kapta nevét. (Saturnus II, vagy S II Enceladus néven is ismert). Nevét, ahogy az utána felfedezett hét szaturnuszhold is, William Herschel fiától, John Herscheltől kapta 1847-ben. Olvasd tovább

Az APOD mai felvételén a Cassini űrszonda felvétele látható a Szaturnusz Enceladus holdjának északi pólusáról.

VCSE - Mai kép - Enceladus északi pólusa
VCSE – Mai kép – Enceladus északi pólusa

A NASA weboldalán olvashatunk arról, hogy a Cassini űrszonda a napokban, 2015. október 14-én megközelítette és elrepült 1839 kilométeres távolságban az Enceladus hold felszíne felett. Ez az Enceladus hold utolsó három megközelítésének az első fázisa. Ennek köszönhetően az idáig sötétbe burkolózó északi régióról is részletes felvételek készültek.   Olvasd tovább

A fényképen jobbra a Szaturnusz hatalmas gömbjének egy részlete, középen a Titán szaturnusz hold, a vékony csík pedig a Szaturnusz gyűrűje, aminek árnyékát a Szaturnuszon meg is figyelhetjük.

 

VCSE - Mai kép - Szaturnuszsz, Titan, Enceladus és a gyűrűk
VCSE – Mai kép – Szaturnuszsz, Titan, Enceladus és a gyűrűk

 

Érdemes megfigyelni, milyen vékonyak is a Szaturnusz gyűrűi! A valóságban mindössze 1 km “vastagok”. A Szaturnusz korongja előtt, a kép jobb szélén még a kicsiny Enceladus hold is felfedezhető. A felvételt a Szaturnusz körüli pályán keringő Cassini űrszonda készítette idén januárban, infravörös fényben. A jelenlegi tervek szerint a Cassini még 2017-ig fog működni.

A mai kép  a Cassini műhold felvétele, amely a Szaturnusz Hyperion holdját ábrázolja.

 

VCSE - Mai kép - Hyperion
VCSE – Mai kép – Hyperion

 

Hogy a furcsa kráterezettség alján és az alatt mi rejtőzik? Senki nem tudja még. A mellékelt hamisszínes, hihetetlenül részletgazdag képen öreg és furcsa felszín tűnik elő. A kráterek mélyén ismeretlen összetételű, sötét színű anyag rejtőzik. E sötét anyag vastagsága néhányszor tíz méter lehet. Maga a Hyperion csak 250 km átmérőjű, össze-vissza forgó égitest, amelyen igen sok barlang lehet.