A mellékelt kép a Hubble Űrtávcsővel készült, összesen 16 óra expozíciós idővel. 4×4800 sec expozíciós időt alkalmaztak az F814W (vörös), F555W (zöld), F435W (kék) szűrők mindegyikében. Az NGC 1309 galaxist és kísérőgalaxisait, háttérgalaxisait ábrázolja. Az NGC 1309 egyike az Eridanus-galaxishalmazt alkotó mintegy 200 galaxisnak.
VCSE - Mai kép - NGC 1309 - APOD
VCSE – Mai kép – NGC 1309 – APOD
Az NGC 1309 gyönyörű, SA(s)bc típusba sorolt galaxis, 120 millió fényévre fekszik tőlünk, mérete a Tejútrendszerének mintegy háromnegyede, átmérőjét ugyanis mintegy 75 000 fényévre becsülik csak. A spirálkarokban számos csillagkeletkezési terület helyezkedik el, a magja viszont sárgás színű, öreg csillagokból áll.
Az NGC 1309 12 mg látszó fényességű galaxis, 2 ívperc látszó méretű, nagyobb amatőrtávcső kell megfigyeléséhez. Téli objektum, Magyarországról látható.

A mellékelt képen az ún. Ceruza-köd, hivatalos katalógusszámán NGC 2736 látható; nevét hosszú, elnyúlt alakjáról kapta. 1835. március 1-én fedezte fel John Herschel, amikor a déli féltekére ment észlelni hosszabb időtartamra .A köd látszó mérete 30 x 7 ívperc. Valójában az NGC 2736 a Vela Szupernóva-maradvány része, és a csillagrobbanás okozta lökéshullám söpörte össze maga előtt az anyagot, ami összesűrűsödött, felforrósodott a benne lévők atomok és molekulák ütközései révén, és ennek emissziós sugárzása készteti fénylésre a ködöt.

VCSE - Mai kép - NGC 2736, a Ceruza-köd - APOD
VCSE – Mai kép – NGC 2736, a Ceruza-köd – APOD
A kép a Las Campanas Obszervatóriumban készült (Howard Hedlund & Dave Jurasevich, Las Campanas Obs.), 30,5 cm-es f/8-as MC távcsővel 2015. áprilisában, 22×1800 sec expozícióval H-alfa/OIII-ban, és 20×1200 sec RGB-ben. A képmező mérete 51×51 ívperc.
Az NGC 2736 kb. 815 fényévre van a Földtől. Jó 644 000 km/óra sebességgel mozog, mutatva a valamikor szupernóva-robbanás hevességét.
A Vela Szupernóva-maradványt egy kb. 11-12 évezreddel ezelőtti, relatíve közeli II-es típusú szupernóvarobbanás hozta létre. A modellszámítások szerint a szupernóvát hetekig lehetett látni a nappali égbolton (jó lehetett a kőkorszaki észlelőknek). A robbanás hagyhatta vissza a Vela-pulzárt, ami egy gyorsan forgó neutroncsillag: nagyon erősen fókuszált rádiósugárnyalábjai rendszeresen elérik a Földet, ahogy a neutroncsillag forog. A Vela-pulzár nem teljesen a köd közepén van, ennek oka az lehetett, hogy a robbanás asszimmetriája miatt a ködösség és a neutroncsillag másfelé indult el; de vannak olyan nézetek is, hogy akár az is előfordulhat hogy a Vela-pulzár nem is tartozik a ködhöz (a robbanás nem hagyott hátra neutroncsillagot vagy nem látjuk), és csak véletlenül látszik a ködben.

A teljes Vela Szupernóva-maradvány kiterjedése az égen 8 fok átmérőjű területet ölel fel, és részben átfedésben van a kb. négyszer messzebbi Puppis Szupernóva-maradvánnyal. nagy kiterjedése miatt relatíve halvány, a köd egyes részei 12 magnitúdósak.

Egy amerikai-német-magyar-török-horvát csillagászcsoport (a magyarok benne: Borkovits Tamás és Sódor Ádám) egy ritka ötös csillagrendszert talált.

A rendszer egy vizuális kettőscsillagból áll alapvetően, amelyek EPIC 2126 51 213 és EPIC 2126 51 234 jelölést kapták. Egymástól 11 ívmásodpercre látszanak az égbolton, 11,0, illetve 11,3 magnitúdósak, ezért nagyobb amatőr távcsövekkel is bontható vizuálisan (a komponenseik halványsága miatt azért legalább 10 cm-es távcső javallott!) A mellékelt kép a Sloan Digital Sky Survey nyomán mutatja be a vizuális kettőscsillagot.

A kettőscsillag keleti tagja (EPIC 2126 51 213) a nagyobb felbontást biztosító adaptív optikás technikával még egyszer kettősnek bizonyult, a benne lévő két komponenst ((EPIC 2126 51 213A és EPIC 2126 51 213B) mindössze 0,09 ívmásodperc választja el az égbolton. A K2 űrtávcső több hónapot átfogó fotometriai idősoraiból (vagyis rendszeresen, minden fél órában megmérték a fényességét) pedig kiderült, hogy e rendkívül szoros, amatőr eszközökkel már nem, de profi távcsövekkel bontható AB-kettős mindkét tagja szintén külön-külön kettőscsillag (Aa-Ab illetve Ba-Bb csillagok), és mindkét szoros kettőscsillag fedési kettőscsillag is egyben, vagyis egyik tagjuk rendszeresen elfedi a másikat a Földről nézve. Az egyik fedési kettős 5,1 nap periódusú és körpályát mutatnak a tagjai, a másik pedig excentrikus és 13,1 nap a periódusidő. A két fedési kettőscsillag kb. 65 év alatt járja körbe egymást. Az ötödik csillag pedig, vagyis a vizuális pár nyugati tagja (EPIC 2126 51 234) keringésideje a két kettős körül ma még ismeretlen.

Az ilyen rendszerek rendkívül ritkák. Nagyon sok kettőscsillagot ismerünk (százezernél többet a WDS szerint), és nem kevés hármas rendszert. Négyes rendszerek elvétve előfordulnak (egy ilyenről korábban már beszámoltunk). A kötött ötös rendszerek már ritkák: ezek olyanok, hogy egyik csillag sem szökik el a rendszerből, de nem is ütközik össze egy másikkal. Ötös rendszerek a most ismertetett újon kívül pl. a V994 Her, GG Tau, Szigma-2 Coronae Borealis, 14 Aurigae, és hat másik, SWASP, HIP vagy HD-számmal ellátott rendszer. Két kezünk mellé alig kell pár lábujj, hogy megszámolhassuk, hány ötös rendszert ismerünk a Galaxisban.

Az ilyen rendszerek nagyon érdekesek. Egyfelől izgalmas kérdés, hogyan alakulnak ki és milyen gyakorisággal a többes, kötött csilalgrendszerek, és miért nem esnek szét kisebb rendszerekre, amelyek külön pályákon mozognak a Galaxisban? Másfelől a rendszer további folyamatos mérésével a csillagok között ható erők, dinamikai effektusok, belső szerkezeti állandók is pontosabban mérhetők.

A rendszerek jövője is érdekes: hogyan fejlődnek? Szétesnek vagy még szorosabbak lesznek? Ha egyikük vörös óriássá válik, a kiszórt csillaganyagon hogyan fékeződnek le a komponensek? (Az öt komponens mindegyike Nap-szerű csillag.) Ilyen dinamikával az évmilliárdok múlva kialakuló planetáris köd alakja is érdekes lesz…

Az Androméda-köd számtalan pici kísérőgalaxisának egyike az Andromeda XXV. Ezt a pici kísérőgalaxist csak 2011-ben fedezték fel! Mindössze 3 ívperc látszó méretű, 732 +/- 60  parszekre van tőlünk, és meglehetősen halvány, kb. 14,8 magnitúdós a SIMBAD adatbázis szerint. Közeledik hozzánk 107 km-s sebességgel, vagyis kékeltolódást mutat. Típusbesorolása: törpe szferoidális galaxis.

Olasz csillagászok a Nagy Binokuláris Távcsövet (LBT) használták e törpegalaxis részletesebb vizsgálatára. Az LBT (Large Binocular Telescope) két darab 8,4 méteres távcső közös platformra szerelve, egy 3300 méteres arizonai hegycsúcson. Olasz-német-amerikai kooperációban épült fel és így is üzemeltetik. Közeli infravörösben, 2,9-13 mikrométeres hullámhosszon észlel interferometrikusan, vagy optikai és közeli infravörösben képalkotó üzemmódban. Az “első fény”-re 2005-ben került sor, legelőször az NGC 891 GX-t észlelték vele. Mindössze 2008 óta üzemel ún. “teljes üzemmódban”. Egyesített fénygyűjtő felülete megfelel egy 11,8 méteres távcsőének, felbontóképessége pedig egy 22,8 méteres műszerének. Adaptív optikával ellátták.

85 db B és 87 db V sávokban készült mély felvételeket gyűjtöttek a törpegalaxisról még 2011-ben, de az eredményeket csak 2016-ban publikálták. Egy egyhetes időszakban készültek a képek. Az And XXV-ben újonnan felfedezett változócsillagok 23 és 25 magnitúdó között változnak!

63 változócsillagot sikerült felfedezniük: 58 RR Lyrae típusú, három anomális cefeida, egy fedési kettőscsillag, és egynek a típusát nem siekrült megállapítani. Az észlelt több tucatnyi RR Lyrae-vel az And XXV távolságát is megállapították. Az And XXV csillagai között szinte csak öreg, 10-12 milliárd éves csillagok vannak, amik a Napnál kb. 100-szor kevesebb fémet tartalmaznak. Egy gömbszerű csillagalakzatot is találtak az And XXV közepén (az irány és a távolság stimmel, tehát az And XXV-ben van), de az nem derült ki, ez egy sűrű csillaghalmaz vagy a törpegalaxisnak a magja. Ha az észlelt csillagsűrűsödés, ha nem az And XXV magja, akkor az egy gömbhalmaz is lehet, ami vagy az And XXV-ben kering, vagy az M31 körül – a pályája nagyon nem világos, lehet, hogy csak közel jutott éppen az M31 körüli keringése során az And XXV-höz…

Akár törpegalaxis centrum, akár gömbhalmaz akármilyen pályán, Gep I-mek nevezték el, a fiatalon elhunyt Geppina Coppola olasz csillagász után.

A mellékelt kép a PandaS Survey képe, amely az And XXIII – And XXVII törpegalaxisok felfedezéséhez vezetett. Ez a felmérés közeli optikaiban és közeli infravörösben (g és i sávokban), a 3,6 méteres Kanadai-Francia-Hawaii Távcsőre szerelt nagy CCD-kamerával keres csillagsűrűsődéseket az M31 körül, és azokat tovább vizsgálva választja ki a törpegalaxisokat. A baloldali képsorozaton a csillagokat és ellipszisekkel megjelölve a csillagsűrűsödéseket lehet látni, amelyeket törpegalaxisokként azonosítottak; jobbra pedig azt, hogyan csökken le a csillagsűrűség a törpegalaxis centrumától mérve.

Források:
Richradson et al. 2ö11, ApJ 732, 76:
http://cdsads.u-strasbg.fr/cgi-bin/nph-bib_query?2011ApJ…732…76R&db_key=AST&nosetcookie=1
Cusano et al, 2016, ApJ, http://arxiv.org/abs/1606.06862

A http://arxiv.org/abs/1605.04802 címen elérhető tanulmány szerzői a Kanári-szigeteki 10,4 méteres távcsövet használták 2015. december – 2016. januárjában a P/2016 X6 üstököselnevezéssel ellátott kisbolygó tanulmányozására. Ez a kisbolygó ugyanis néha csóvát ereszt és akkor üstökösszerű. Azt gyanítják, hogy nem igazi üstökös, hanem vagy túl gyorsan forog és ezért veszít anyagot, vagy valami nekiütközött, és a törmeléket látjuk csóvaként. (Esetleg a jég is elszublimálhat róla, de annyira kevés a jég benne valószínűleg, hogy ez nem igazi üstökös, és a jégre jellemző spektrumvonalak hiányoznak egyébként is.) Mindenesetre nem sokat tudunk az objektumról…