VCSE - A Mars bolygó - Kép: Fridrich János
VCSE – A Mars bolygó 2020. augusztus 19-én – Kép: Fridrich János

Szokott Ság-hegyi észlelőhelyemről készült a fenti Mars-kép 5×1,5 perces videóból. ASI120 MC-S bolygókamera (gain = 50) volt 200/1000-es távcsövemre feltéve, és két darab, egyenként 2x-es Barlow-lencsét is használtam a bolygó felnagyításához. A képfeldolgozáshoz Autostakkert és Photoshop programokat használtam.

VCSE - A Mars bolygó (balra) és a Hold (jobbra) - Kép: Fridrich János
VCSE – A Mars bolygó (balra) és a Hold (jobbra) szoros együttállása 2020. szeptember 6-án – Kép: Fridrich János

Kis idővel később, 2020. szeptember 6-án a Mars és a Hold szoros együttállását figyeltem meg. A képeket a nappali égen(!), 7:35-8:15 között készítettem, egy jobban sikerült darabot mutatok itt be. 1200 képkockát rögzítettem a Ság-hegyről a legkisebb erősítéssel (gainnel) a 200/1000-es Newtonomra feltett ASI 120 MC-S kamerával. A képfeldolgozáshoz itt is Autostakkertet használtam.

VCSE - A Messier 74 extragalaxis - Fotó_ Fridrich János
VCSE – A Messier 74 extragalaxis – Fotó: Fridrich János

2020. augusztus-szeptember hónapok folyamán készítettem a fenti képet a Messier 74 (M74, NGC 628, nem hivatalos becenevén: Fantom-galaxis) extragalaxisról. A kép készítésének helye a Ság-hegy, illetve Boba, az expozíciós idő 120 x 180 másodperc volt. A felvétel 200/1000-es Newton-távcsővel (EQ-5 GoTo), Canon 4000Da átalakított fényképezőgéppel, ISO 3200 érzékenységgel készült. A fényútban egy SkyWatcher gyártmányú F5/6 jelzésű kómakorrektor volt. (Vezetés: Lacerta MGEN-nel.) A képfeldolgozáshoz Deep Sky Stackert és Photoshopot használtam.

A Halak csillagképben fekvő M74 spirálgalaxis kb. 32 millió fényévre van a Földtől. Ebben a galaxisban több szupernóvát is felfedeztek már, közülük az egyiket, az SN 2002ap jelűt – amit hipernóvának osztályoztak egészen pontosan – magyar csillagászok is tanulmányozták, szakcikkük ingyenesen itt érhető el. Az ő méréseik szerint e hipernóva, így az M74 távolsága 6,7 megaparszek = 22 millió fényév, de óriási, 15 millió fényéves hibahatárral. Ennek oka megállapításaik szerint az, hogy a hipernóva színképe rendkívül bonyolult, nehezen értelmezhető, ráadásul a hipernóvákra nem teljesen ismert, hogy táguló gázfelhőjük mennyire átlátszó vagy átlátszatlan. Annak idején az SN 2002ap feltűnése nagyon nagy figyelmet vonzott, mert a mai napig is egyike a 10 millió parszeken belül feltárt kevéske hipernóvának (a hipernóvűk másik neve: Ic típusú szupernóvának).

Két további M74-beli szupernóva volt az SN 2003gd (II-P típusú) és az SN 2013ej (szintén II-P típusú) jelűek. Az előbbi tanulmányozása 31 ± 9 millió fényéves távolságot, az utóbbi 30 ± 6 millió fényéves távolságot ad. E közeli galaxis távolságát a szupernóvákkal csak ilyen pontosságig ismerjük – ha feltűnt volna benne egy Ia típusú, sokkal pontosabb adathoz juthatnánk. Mindenesetre e két utóbbi szupernóvával utólag javítható lenne a hipernóvákkal történő távolsgmérési eljárások javítása.

Az M74 a legjobb példák egyike a tökéletes spirálgalaxisokra. Csillagainak számát 100 milliárdra becsülik.

Fantom-galaxis nevét valószínűleg nehéz vizuális megfigyelhetősége okán kapta. Hiába 10 magnitúdós az összfényessége, 10 ívperces – egyharmad teleholdnyi! – látszó átmérője miatt fénye hatalmas területen oszlik el, ezért felületi fényessége alacsony. Emiatt még 13 cm-es távcsőben, jó égen is csak alig válik el az égi háttértől, és nagyon halvány derengésnek tűnik. Ez az egyik legnehezebben megfigyelhető Messier-objektum. Fényszennyezett égen, kis és közepes amatőr távcsövekkel nem látható. Még jó égen is sokat segít, ha elfordított látással figyeljük meg vizuálisan. Viszont nagy mérete miatt remek amatőr asztrofotós célpont.

Az M74 galaxiscsoport magából az M74-ből, és további, kb. 5-7  galaxisból áll, pl. az NGC 660-ból.

Az M74-et kiterjedten vizsgálták űrtávcsövekkel is. A Spitzer Infravörös Űrtávcsővel policiklikus aromás szénhidrogéneket fedeztek fel csillagkeletkezési területeiben, és a csillagközi por infravörös sugárzását is megfigyelték.

Az M74-nek is van központi fekete lyuka a galaxis magjában, amit 2005-ben találtak meg a Chandra röntgenműhold segítségével. Érdekesség, hogy míg sok galaxisban nagyon nagy tömegű (több millió vagy több milliárd naptömegű) fekete lyuk a centrális objektum, addig az M74-ben egy mindössze tízezer naptömegnyire becsült, ún. közepes tömegű fekete lyuk található csak a galaxis közepén. Emiatt nem a szokásos úton alakulhatott ki (sok szupernóva fekete lyuka egyesült és azok hatalmas mennyiségű anyagot “megettek” a galaxis közepén), hanem talán több kisebb, csillagtömegű fekete lyuk összeolvadásából keletkezett. Az ilyen “közepes tömegű fekete lyukakból” keveset ismerünk és szokatlannak számítanak.

Az M74-et Piere Méchain fedezte fel 1780-ban, felfedezését közölte Messier-vel, aki bevette a katalógusába.

Kép: Fridrich János, szöveg: Csizmadia Szilárd
VCSE - A Jupiter felvétele - Fridrich János
VCSE – A Jupiter (2020. augusztus 21.) – Fridrich János

 

VCSE - A Jupiter különböző arcai - Fotók: Fridrich János
VCSE – A Jupiter különböző arcai – Fotók: Fridrich János

A felső kép 2020. augusztus 21-én készült Bobáról vezetés nélküli 200/1000-es Newtonnal, EQ-5 GoTo mechanikán, egy 2x-es Barlow-lencse alkalmazásával. 6×1,5 perces videóból (gain: 70). A többi kép 2020. június 16. – augusztus 13. között készült a képek alatt megjelölt napokon, ugyancsak Bobáról, ugyanazzal a felszereléssel, de képenként 5×1,5 perces videókból és 90-szeres gain (erősítés) mellett és 3x-os Barlow-lencsével. A rögzítéshez és a képfeldolgozáshoz Autostakkert, Registax, Winjupos, PSexpress programokat használtam. Mindegyik kép és videó  egy ASI120MC-S kamerával lett felvéve.

A légköri nyugodtság nagyon sokat változott éjszakáról-éjszakára, így egyik képen több, másikon kevesebb részlet látszik, illetve a képek élessége (elmosódottsága) is az aktuális nyugodtságtól függ. A Nagy Vörös Folt többször is felém fordult. Meg lehet figyelni, hogy alakja és főleg a körötte lévő felhőrendszer éjszakáról éjszakára kissé másképp néz ki, másképp örvénylenek körülötte a Jupiter felhőalakzatai.

VCSE - A Varázsló-köd és az NGC 7380 nyilthalmaz(+köd) - Fotó: Fridrich János
VCSE – A Varázsló-köd és az NGC 7380 nyílthalmaz (+köd) – Fotó: Fridrich János

Kép készítésének dátuma: 2020. augusztus 20-21.

Kép készítésének helye: Boba

Expozíciós idő: 55×120 sec + 25×150 sec

Érzékenység: ISO 3200

Képfeldolgozás: Deep Sky Stackerrel és PS-sel

Távcső és mechanika: 200/1000-es Newton, EQ-5 GoTo-s mechanikán.

Fényképezőgép: Canon EOS 4000Da, átalakított

Vezetés: Lacerta MGEN

Kómakorrektor: SkyWatcher kómakorrektor F5/6

Az NGC 7380 beceneve: Varázsló-köd. Az objektumot részletesen bemutattuk itt. Ugyancsak közöltünk róla képet itt. Érdemes a különböző távcsövekkel, fényképezőgépekkel és expozíciós időkkel készült képeket összehasonlítani. A Varázsló-köd vizuálisan is látható, amelyről itt számolt be szerzőnk.